Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-08 / 57. szám
1990. március 8. Kelet-Magyarország 3 Nem akarjuk hitegetni az embereket Beszélgetés Orbán Viktorral, a FIDESZ listavezetőjével Március 4-én, vasárnap megyénkben járt Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének ismert vezető egyénisége, a szervezet országos listavezetője. Előadást tartott Nyíregyházán is. ekkor készült vele a következő interjú. — Rövid idő leforgása alatt tizenkét megyében járt, városunkban néhány hónappal ez- előtt volt utoljára. Mi a benyomása a nyíregyháziak fogadtatásáról? — Nagyon esetleges, hogy az ember milyen közönséggel találja magát szembe. Most harmadszor vagyok itt. s az a tapasztalatom, mintha a városi értelmiség, a kvalifikáltabb munkások lennének jelen mindig. — A dekoráció fü helyén egy felirat olvasható: a FIDESZ -- hit, bizalom. Tudjuk tehát e latin kifejezés magyar jelentését, de vajon hogy hangzik ez „politikaiul”, „FIDESZ-ül”? — Mi azt akarjuk, hogyha bármilyen politikai kérdésben véleményt nyilvánítunk, először is azzal kell kezdeni. hogy megmondjuk: ez és ez a probléma. Ezt a legkényesebb kérdésekben is meg kell tenni. Utána világossá kell tenni, mi következik ebből a helyzetből. Tehát a mi számunkra a hit, a bizalom a problémák őszinte felvetését jelenti. A parlamentben sem akarunk mást csinálni, mint felállni, mikor úgy gondoljuk, hogy a képviselők össze-vissza „hadováinak” és nagyon higgadtan azt mondani : állj. a probléma lényege ez. tessék erről beszélni. A közvélemény, az egyszerű polgárok számára is követhető politikát akarunk vinni, követhető nyelvezeten — ez igazából az. amivel politikai értelemben azonosítható a FIDESZ őszintesége. — A bizalomtól csak egy ugrás a biztatás. Az egyik reklámban ott vannak a gyerekeik is ... Mivel tud a FIDESZ biztatni? — Többféle biztatás létezik. Az egyik az. amit az az ígérgetés pártokkal az előadás során azonosítottam. A nyakra-főre ígérgetés nem biztatás. Az emberek tudják, hol a svindli. A helyzettel vailó őszinte szembenézés és a megoldást célzó határozott szándék és képesség — a mi biztatásunk. Nem akarjuk hitegetni az embereket. A vá- lksztások utáni időszak nagyon is nehéz lesz. de a feladatok megoldhatók. — Kimondva vagy kimondatlanul kavarognak a fogalmak: jobboldaliság, baloldaliság. Könnyen odavágjuk: szélsőséges. Mit takarnak az ön számára ezek a szavak? — Én polgári demokrata vagyok, aki hisz az emberi jogokban. a polgári jogegyenlőségben, a politikai szabadságban, a parlamentáris demokráciában. Méghozzá liberális polgári demokratának vallom magam: sem jobboldalinak, sem baloldalinak nem lehet engem nevezni. Mint ilyen, elutasítok kétfajta szélsőséget. A baloldalit. amit kommunizmusnak, á jobboldalit; ámít fasizmusnak hívunk. Az, hogy ezen a polgári demokratasá- gon belül ki milyen irányba állítja magát, mennyire tekinti magát szocdemnek. kereszténydemokratának. az már bonyolultabb kérdés. -4 baloldaliság semmi esetre sem azonosítható a kommunizmussal. Például a szociáldemokrata pártok Nvugat- Európában baloldaliak, még sincs semmi közük a kommunizmushoz. — Az ismert Bibó-meghatá- rozás szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ebben az értelemben ma Magyarországon az emberek többsége nem polgári demokrata. Elég az arcokat nézni, a mondatok hangsúlyait tetten érni. Tele vagyunk általános és konkrét félelmekkel. Mikor múlhatnak el a szorongások? — Szerintem egyszerre többféle félelem munkál, ezek nem is oszlathatók el egyidejűleg. Van először is, főleg vidéken, főleg a falvakban olyan félelem, amit az emberek úgy fogalmaznak meg: félünk attól, hogy visz- szajönnek a kommunisták, félünk a helyi kiskirályoktól. Lesznek a választások, el kell takarítani a kiskirályokat! Van egy másik félelem, amely az államigazgatási apparátusban keletkezett. Őket a kommunista utódpártok riogatják azzal, hogy az ellenzék majd B-listázni fog. ki fog benneteket dobni. Ez alaptalan. Az ellenzéktől nem kell félni (hogy a kommunista pártoktól kell-e, azt nem tudom). Él egyfajta félelem a kormányon már nem lévő MSZMP- és a ma is kormányon lévő MSZP-politikusokban. akik attól tartanak, hogy elveszíthetik politikai pozícióikat. Erre á szabad választások adnak maid megoldást, melyet tudomásul kell venniük. — Létezik-e a félelem ellen FIDESZ-gyógymód? — Azt ajánljuk, amit magunknak is javasoltunk. 1988. március 30-án este alakultunk meg, írtuk alá az alapító nyilatkozatot. Ügy mentünk el, hogy elhatároztuk, holnap reggel úgy fogunk felkelni, mintha szabad országban lennénk, ahol vannak jogaink. Elkezdünk demokrataként viselkedni, még ha a környezet nem is olyan. A FIDESZ-nek mindig az volt a filozófiája, hogy a rendszerváltás úgy fog megtörténni. a kádárista rendszert úgy lehet megváltoztatni. hogyha egyre több ember határozza el. hogy reggel felkelek és úgy teszek,. . . mintha ... Mi megpróbáltuk azt a magatartásformát a társadalomba is átárasztani. Ügv látom, sikerült. — Egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem áll szándékukban a Szocialista Párttal együtt koalícióban részt venni. Ha az MSZP ilyen pozícióra fog népi felhatalmazást kapni, mi lesz a FIDESZ szerepe, dolga? Az ellenzékiség? — Igen. De Magyarországon most nem úgy állnak a csillagok, hogy az MSZP bekerülhetne a ..pikszisbe". A ma rendelkezésre álló és lehetséges variációk teljességgel kizárják, hogy az MSZP részt vegyen bármiféle koalícióban. Nincs olyan párt, amelyik hajlandó velük együttműködést vállalni — tehát ilyen nem lesz. Azt kell nekünk most megfontolnunk. hogy hogyan alakítjuk majd ki — ha lesz — a parlamenti frakciónk és politikai mozgalmunk viszonyát. Ezen már dolgoznak a szakértőink. Ez csak nálunk nagy kérdés, a pártoknál nem igazán gond. Mi ugyanis sohasem működtünk pártként, laza bázisközösségekbe szerveződtünk, mozgalomszerűen tevékenykedünk. Ezért ez nem lesz könnyű, de majd kitalálunk valamit... Szőke Judit Fejedelmek voltak E gy nagy öreggel ismét gyarapodott a visz- szavonultak mind népesebb csapata. Horváth Ede után a másik dunántúli „báró” is nyugdíjba vonult. A Rába gazdáját ugyebár vörös, Burgert Róbertét pedig, akit a hétien váltottak le, zöld báróként tartotta számon a bulvársajtó, lévén az előbbi az ipar, az utóbbi a mezőgazdaság nagy mogul ja. Lévén? Immár: volt. Múlt időben beszélünk ezekről az emberekről, ennék megfelelően el-elhangzanak sommás ítéletek is velük kapcsolatban, amire utal az előbbi „arisztokrata” jelző is. Mint annyiszor, most is elhamarkodott a vélemény- alkotás. Burgert Róberttel több alkalommal is összehozol' sorsom és szakmám. Évtizede már, hogy bábolnai fellegvárában, az általa menedzselt Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer gazdaságainak egy szakmai vetélkedőjéről tudósítottam — volna. A kombinátban már akkor kizárólag villanyírógépek voltaik — és áramszünet. Legalábbis azon a napon. Ez az ellentmondás, maga az ország. A nagy sárga falu uradalmi épület, előtte egy legyőzhetetlen versenyló szobra... A fegyelem, a rend, a precizitás... Mind mind Bábolna. És Burgert, a fenegyerek. Nemigen kedvelte senki azok közül, akikkel pedig együtt kellett működjön. Még csikókorában, vagyis kezdő gazdasági szakemberként majdnem a börtönben kötött ki. A csirkenevelés nem úgy jött be, ahogy eltervezte. Aztán más tekintetben is maximalista volt. Amerikából kompletten megvette a csirketartás, a kukorica- termelés technológiáját. Hozzá a John Deer traktorokat, amelyek 10 ezer órát mentek a szovjet K-700- asok 4—5000-ével szemben. Meghonosította azt a termelési kultúrát, amely a világ élvonalába emelte mezőgazdaságunkat. Fenyeget a veszély, hogy túlzásnak minősítik szavaimat azoik, aikik ugyancsak termelési rendszereket hozták létre, és részt vettek e munkában, visszafogottaib- ban úgy mondanám tehát, hogy elvetette a magot... A fénykorban — a nyolcvanas évek elején — fejedelmek voltak. Ö és Szabó István, a nagy nádudvari. Nem lehet elképzelni, hogy MÉM miniszterhelyettes csak a KITE-ből legyen, kellett az IKR-ből is. Természetesen mindannyian KB-tagok. Most lesz egy rövid időszak, amikor az ilyesmire nem dicsérő hangsúllyal emlékeznek majd. Megfelelő történelmi távlatból viszont lehet, hogy megállapítják: ebben a korban nem lehetett másként, így kellett. A „nagyüzem mindenáron” jelszó jegyében legalább jó nagyüzemek jöttek létre, és magas fokú termelési kultúra. Minden kor kitermeli a maga „báróit”, nem történt ez másként Burgerték korával és ikortársaival sem. Menesztésének körülményei meglehetősen homályosak. Ügy tűnik, hogy egyszerűen „megdöntötték”, mint Horváth Edét. Sem őt, sem a többi erős kezű vezetőt nem övezte egyöntetű szeretet. Tisztelték, tartottak tőle, sőt rettegték is. Bármennyire nem szimpatikus vonás, ez is gyökere sikereinek. Most látom csak, hogy •lassan nekrológba hajlik ez a jegyzet. Szerencsére erre még nincsen szükség. Burgert Róberttól azonban nyugdíjazása kapcsán illik elbúcsúzni, még akkor is, ha ama politikájának már nem ő Jolly Jokere. A történelem egy bizonyos pillanatában, valamikor a hetvenes évek elején forradalmár volt ő, és társaival ráadásul győzelemre is vitt egy ügyet. A r m de a forradalmak tulajdonsága, hogy megeszik gyermekeiket. Ö még ezt a sorsot is elkerülte. Stílusosabb lett volna tőle, ha magától áll fel székéből. De ki tudja miként történt. Bábolna példa volt évszázadokon át, és az is maradt... Egy új korban, új férfi, új báró kell, hogy a hagyomány ne törjön meg. Esik Sándor Álljon elő a felelős Vihar Pátrohin a Zöld Mezőről Mindenfajta magyarázat nélkül, amikor a tagok által kt\ itt föld helyéről kellett volna dönteni a puíro hal Zöld Mező Termelő s*8v étkezel közgyűlésének, a tagok felálltak és kivonultak az eseménynek helyet adó iskola tornaterméből. Hogy elegük volt a hosszan kérdezz-felelekből, vagy megelégedtek azzal, hogy kezdeményezik a felszámolási és a téeszt három szakszövetkezetre bontják, nem lehet tudni. A hírek szerint kis csoportokban egész héttő estig tárgyalták az aznap hallottakat. Ha a nem szokványos befejezéssel kezdtük, essék szó a hasonló nyitányról. Már a napirendek elfogadásánál elhangzott a bejelentés: 199-en írták alá azt a beadványt, amelyben kérik a közgyűlés mielőbbi összehívását (szerintük a téeszvezetés egyáltalán nem akart) a katasztrofális veszteség okainak kivizsgálását, a felelősök megnevezését. Berencsi Ferenc elnök azonnal cáfolta, hogy a vezetés nem akarta összehívni a tagságot, hozzátette, csak napokkal később. Két beszámolót lobogtatott a néma csendben ülő tagság előtt, amelyből először az 1989-es évben keletkezett 65 milliós veszteségről szólt. A veszteség nőtt Nyolcvanmillió- mínusszal vettem át a téeszt 1987-ben. kezdte az elnök, de a közbekiabálások — Nem igaz, tiszta lappal indult! — rövid időre félbeszakították. Ezután sorolta a cseppet sem szívderítő tényeket: nem megfelelő téli nagyjavítás, belvízkár, kései vetés, elképesztően minimális termésátlag burgonyából, kukoricából, a juhászaiban az anyaállomány elöregedése, a sertésállomány kényszerű eladása, a megszűnt cipőfelsőrész-készítés. Ekkor még türtőztették magukat a tagok, egyikük- másikuk ugrott fel hozzászólásra jelentkezve, de az elnök kérésére megvárták míg saját mondandóját befejezi. A megdöbbentő mondatok még csak ekkor jöttek. 1983 óta veszteséges a téesz, azóta görgeti maga előtt a több tízmillió hitelt, emelte fel hangját Berencsi Ferenc, Októberben a közgyűlés a téesz szanálását kérte, amit a Szanáló Szervezet abban az esetben fogadott volna el, ha a veszteség 48 millió alatt marad. Mivel ezt jóval meghaladta, megtagadta a szanálás lefolytatását. Az elnök azt javasolta a tagságnak, hogy szavazza meg a téesz felszámolását és alakítson az összevont szervezetből három szakszövetkezetet Rétközbe- rencsen, Gégényben és Pát- rohán. Az elnök az évek óta tartó veszteség okaként legelőször azt említette, hogy a korábbi téeszvezetés pert indított az Állami Biztosító ellen, ezzel egy hasonlattal élve levágta az aranytojást tojó tyúkot, mivel az ÁB több mint kétezer hektárt kivont a biztosított földek köréből. Ezt tetézte az újabb pereskedés a jelenlegi Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal. Ráadásul a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik ügyben sem a téesznek adott igazat. Sorozatos hiányokat fedeztek fel a készleteknél, a gépek vásárlására nem volt fedezet. A Záhonyból érkezett elnök munkáját a belső civakodás is nehezítette, az utóbbi időben három feljelentés érkezett ellene . a MÉM-be. Belső civakodás A felszólalások áradata ezután indult meg. Közülük a legnagyobb tapsot az a téesz- tag kapta, aki javasolta, hog^ a korábbi elnöktől, Cziné Ferenctől kezdve a jelenlegi vezetőkig számoltassanak el mindenkit, azután küldjék el őket. (Erre jegyezte meg Oláh Albert jogtanácsos, hogy Czi- nével a bíróságon pereskednek, de az ügyek már ten- gerikígyóvá duzzadtak.) Azt sem titkolták a tagok, hogy szerintük azért ez a nagy hiány, mert a vezetők az egyéni gondjaikkal, bérelt földjeik művelésével voltak elfoglalva, ráadásul némelyikük még a bérleti díját sem fizette meg. Érdemi döntés nélkül Az elnök valamennyi felvetésre válaszolt, bár látszott, hogy ez egyáltalán nem nyugtatta meg a tagokat. Amikor szavazásra került a sor, egyértelműen kinyilvánította akaratát a téesz tagsága. A felszámolás és a három szakszövetkezet kialakítása mellett voksolt, amelyben a három falu téesz- tagsága dönti el, hogy kit akar elnöknek. Ékkor már a hosszúra nyúlt közgyűlés miatt lassan szállingóztak haza az emberek. Azt még megtudták, hogy eddig kevesen nyújtották be igényüket arra, hogy kivigyék a földet a téeszböl. Akkorra már szavazatképtelen volt a közgyűlés, érdemi döntés se ebben, se abban nem született végül, hogy kezdjék meg a szakszövetkezetek kialakítását, milyen lesz a vagyonfelosztás. M. Cs. Hullafáradt vagyok. Ami máskor sohasem, most megtörtént velem. Ülök a televízió előtt és elalszom. Szenderedem, szundítok, arra riadok, hogy verik az ajtót. Egy röpke pillanatig még nem vagyok észnél. Azt sem tudom, hol merre, mikor és miért dörömbölnek, aztán kapcsolok. Ez csak az aiz átkozott Stoha- nek lehet. — Meg van maga rángatva, mit dörömböl az éjnek évadján — mondom bosz- szúsan. — Én már aludtam. — Most, amikor a bomba robbant? Bomba? Elbambulok a hírre, majd eszembe jut: nem lehetett az a bomba valami nagy bomba, ha nem ébredtem fel a robbanásra. Mondom is: — Ki van zárva. Olyan ébren alvó vagyok, hogy még azt is meghallom éjszaka, ha a bolha köhög. Miféle bombáról beszél itt maga? — Átvitt értelműről. — Ahá. Ha átvitt értelmű az a bomba, ami miatt késő éjszaka rám rontott, az egészen más. Na jöjjön be és beszéljük meg. Hol robbant és miért robbant az átvitt értelmű bomba? — Hát nem nézte a tévét? Két perce sincs, hogy Németh Miklós bejelentette, hogy az egyik megyei pártbizottságon tavaly puncsot készítettek elő. — Puncsot és felrobbant? Arról már hallottam, hogy valakiben meggyulladt a A panes szesz, olyat is, láttam, hogy egy dinnye tökrészegre itta magát, de hogy a puncs, pancsolás közben felrobbanjon? Mi volt a krimi címe? — Nem krimi volt. Közvetítés a Parlamentből, Ott mondta a kormányfő, hogy azok a megyei bolsik arra szervezkedtek, hogy fegyveresen, punccsal a hatalmat átvegyék. Végre leesik a tantusz. Nem puncs, hanem puccs. Micsoda különbség. Na és ha puccs, hadd legyen puccs — mondaná Pató Pál — de én a, 'Stohaneknek azt mondom: — Ettől gerjedt be any- nyira? —- Hogyne gerjedtem volna be, amikor az botrány, politikai bomba meg minden és nekem felmegy a vérnyomásom ennyi gazemberség láttán. Hát mi fog itt még kiderülni? — Az ég. Az égről fog kiderülni, hogy be van borulva. Különben tegyük el magunkat holnapra. Vegyen be altatót, idegnyugtatót, vérnyomáscsökkentőt és nyugodjék meg. Végtére is nem volt puccs ... Stohanek elment én meg rendet teszek. Elmosom a konyakos poharakat. Helyére rakom a tálcát, aztán megáll a kezem a levegőben. Hová lett az üveg? Hová lett a jugó konyakom? Ez a gazember. Ez minden hájjal megkent szomszéd. Lehet, hogy csak ürügy volt a bomba!... Másnap reggel a rádióból megtudom, a hír igaz, de még nem bizonyított. Azóta sem bizonyított. Ellenben Stohanek ijedtében egyfolytában részeg. Azért ennyire nem kellene idegesíteni és ijesztgetni az állampolgárokat. Seres Ernő
