Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. március 1 V álasztási pártfórum Az itt közölt írások a pártok, szervezetek, moz­galmak véleménye, szer­kesztői változtatások nélkül. I l i a Magyar Demokrata Uícllcl Fórum tagjainak! BARÁTAINK ! Néhány héttel a március 25-i parlamenti választások előtt köszöntjük a Magyar Demokrata Fórum minden tagját. Sorsdöntő hetek, sorsdöntő események előtt : állunk. Lakiteleki zászlóbon­? tásunk egyik célja parla­menti választások útján egy szabad és demokratikus Ma­gyarország megteremtése — megvalósulni látszik. Két és fél esztendő kitartó erőfeszí­tései láttán napról napra erősödik bennünk a remény: az elvetett mag hamarosan ■ kalászba szökik. Az MDF a győzelem küszöbén áll, és biztos, hogy a választások után a legerősebb politikai erőként fog a közéletben sze­repelni. Ugyanakkor látjuk azokat a csapdákat is, ame­lyek útját próbálják állni si­kereinknek. Üzenetünk egyik legfőbb célja, hogy felhív­juk tagjaink figyelmét a le­selkedő veszélyekre. Aggasztónak találjuk, hogy ■ a választások közeledtével a higgadt érvelés, a nézetek lovagias, nyílt csatája he­lyett a demagógia, a nemte­len vádaskodások és azok hangadói próbálják uralni a politikai küzdőtereket. Az MDF egész szellemiségétől távol állnak az ilyen mód­szerek. Nyomatékkai kérjük valamennyi tagtársunkat, hogy ne vegyék át ezt a harcmodort, amelyet politi­— kai ellenfeleink ránk akar­nak erőltetni. Minden eset­ben maradjunk a belső meg­győződésből fakadó higgadt érvelés mezején. A magyar nép különben is bőven meg­tapasztalta az elmúlt évtize­dekben, hogy a nagy hang­erő soha nem pótolja az igaz­ság kimondását és annak bá­tor vállalását. Akkor se engedjük magun­kat körmönfont vitákba kényszeríteni, ha ellenfele­ink — nyilvánvalóan provo­katív szándékkal — az MDF- et igyekeznek szélsőséges módon jellemezni. A rágal­makat és azok terjesztőit ér­tékeljük fel, ha velük meddő vitába bocsátkozunk. Elegendő, ha a valótlansá­gokat visszautasítjuk, és szi­lárdan képviseljük progra­munkban megfogalmazott ál­láspontunkat. önhittségre vallana, ha le­becsülnénk ellenfeleink erejét és képességeit, s na fölényes magabiztosság pózában tet­szelegnénk. De ugyanakkor abban a biztos tudatban kell csatába szállni, hogy eddigi állhatatosságunk megtermi gyümölcsét, és ne feledjük, hogy nekünk, ezekben a na­pokban valójában egyetlen igazi ellenségünk van, ön­magunk türelmetlensége, kapkodása, fegyelmezetlen­sége. Ezeket kell legyőznünk, hogy teljesíthessük igazi hi­vatásainkat : nem az MDF­nek, hanem a nemzetnek kell célba érnie, hiszen mi csak szerény eszközei, szolgáló munkásai lehetünk az áhí­tott célnak. A „Márciusban Üjra Kezd­jük” jelszava számunkra nem ügyes választási fogás, ha­nem hitvallás 1848-as és 1956- os forradalmunk és szabad­ságharcunk eszméi mellett. A választási küzdelemben is legyünk méltóak e magasztos történelmi örökséghez. E gondolatok jegyében kívá­nunk a Magyar Demokrata Fórum minden tagjának sok erőt és türelmet, az előttünk álló küzdelmekkel teli hetek­ben. A Magyar Demokrata Fórum Választási Bizottsága Szocialista párti vélemény a földtulajdonról A Magyar Néppárt petíciója A Magyar Néppárt petíciót nyújt be az Országos Választási Bizottságnak a következő indok­lással : Az Országos Választási Bizott­ság a pártok érdeklődésére azt a tájékoztatást adta, hogy területi listát csak azok a pártok kap­csolhatnak, amelyek külön-kü- lön is teljesítették a területi lis­ta állításának az 1989. évi XXXIV. sz. törvényben meghatá­rozott normáját, voltaképpen te­hát — az Országos Választási Bizottság szerint — csak azok a pártok kapcsolhatnak területi listát, amelyeknek semmi szük­ségük a listakapcsolásra. Az Országos Választási Bizott­ság illetékesei a választási tör­vénynek arra a részére hivatkoz­tak, amely a már felállított or­szágos listák kapcsolására, beje­lentésének határnapjára vonat­kozik, s amely részletnek sem­milyen feltételezhető vonatkozá­sa nincs a területi listák állítá­sához, a területi listakapcsolás­hoz. Az Országos Választási Bizott­ság fent vázolt állásfoglalása a demokratikus választási törvé­nyek szenemének, joggyakorla­tának —, de a józan észnek is — a legteljesebb mértékben el­lentmond. A Magyar Néppárt elnöke feb­ruár 23-án nyomatékosan felhív­ta az Országos Választási Bizott­ság illetékeseinek figyelmét tart­hatatlan álláspontjukra —- ered­ménytelenül. Nem jöhettek te­hát létre a kívánt listakapcsolá­sok, s ez súlyos jogsérelem, el­sősorban azokat a kisebb párto­kat sújtotta, amelyeket egyéb­ként is hátrányos helyzetbe szo­rított az esélyegyenlőséget más vonatkozásban is sértő választó- jogi törvény. Javaslatunk a súlyos jogsére­lem korrekciójára: Az ajánlásokkal igazolt jelölé­sek alapján állíthassanak pótló­lag területi — megyei, budapesti — kapcsolt listát a pártok feb­ruár 28-i bejelentés alapján már­cius 3-án 12 óráig. Fekete Gyula a Magyar Néppárt elnöke LUCZA JÁNOS, a kemecsei általános iskola igazgatóhelyet­tese, az 5. sz. baktalórántházi választókerület szocialista párti képviselőjelöltje megköszöni Nagyhalász, Kék, Tiszatelek, Vasmegyer, Beszterec, Tiszarád, Nyírbogdány lakosainak aktív érdeklődését, a bemutatkozás és a programismertetés lehe­tőségét. Március 1-től Bakta- lórántháza és Vaja körzetében folytatja körútját. PEKK ANTAL, az MDF kép­viselőjelöltje március 1-én 18 órától választói gyűlést tart a leveleki művelődési házban. A földtulajdonról eddig nyil­vánosságra került pártálláspon­tok mindegyike egyetért a ma­gántulajdon korlátozásmentes érvényesítésének szükségességé­ben. A vita ennek módjában van. Az ismert programok többsége elutasítja a nagyüzem létét, mint túl nagy, nehézkes, bürok- ratizálódott és ezért hatékony működésre alkalmatlan szerve­zetet. A magántulajdont kimon­datlanul vagy közvetve ki­mondva azonosítják a kisbir- tokrendszerrel, mint a közvetlen vagyonérdekeltség megtestesítő­jével. A szocialisták az 1947. évi földtulajdon-viszonyok vissza­állítását nemcsak gyakorlatilag megoldhatatlannak, hanem tör­ténelmi visszalépésnek tartják. A földosztás ugyanis valójában nem csillapította le a földéhséj get. Az 1948—49 fordulóján fel­vett népszámlálási adatok — bár az 1947. évinél kedvezőbb viszonyokat tükröznek — még mindig 283 ezer nincstelen és 750 ezer 5 kataszteri holdon alu­li területtel rendelkező szegény parasztot tartottak számon. Ez a több mint 1 milliós szám. kibő­vítve az eltartottak másik mil­liójával azt jelzi, hogy a koráb­bi „3 millió koldus” országár ban még mindig maradt jó 2 millió. A föld népének közel.fe­le ‘semmivel, vagy átlagosan 3 kataszteri holddal, tehát annyi­val sem rendelkezett, ami a megélhetését biztosíthatta vol­na. Nem szólva a rejtett agrár- munkanélküliségről. Valójában tehát a tömeges nincstelenség visszatérését „ígérik” mindazok, akik az 1947-es földtulajdon-vi­szonyok visszaállítását követe­lik. A földosztást követő esztendők azt is bizonyítják, hogy a ter­melés adott keretei valójában nem . voltak fenntarthatok. A szétaprózódott gazdaságokkal a fokozódó, főleg a városiasodás nyomán bővülő árutermelési igényeket már akkor sem lehe­tett kielégíteni. Az új földosztást követelők agitációja nem számol a le­csökkent, jellegében megválto­zott agrárnépességgel, s azzal sem, hogy e meghaladott ag­rárviszonyok visszaállításával együttjáró (örökösödési, bírói, mérnöki, telekkönyvi, kártéríté­si stb.) költségeket elsősorban azok a dolgozó Fétegek viselnék, akik már most is roskadoznak a 20 milliárd dolláros adósságteher alatt. Saját múltunk intő példái mel­lett figyelemre méltó és alapos elemzést igényel Lengyelország mezőgazdasága, ahol mindvégig megmaradt a mezőgazdasági, benne a föld magántulajdoni he­gemóniája. A mezőgazdaság Lengyelország egyik válságága­zata, amely a belső élelmiszer­szükséglet kielégítésére sem ké­pes. Egy másik, a mai birtokviszo­nyokat realitásnak elfogadó párt programjában olvasom: a szö­vetkezeti közös földtulajdont vagyonjegy formájában kell a tagság tulajdonába adni. A tu­lajdon és a földhasználat ez esetben sem válik el. Feltétele­zem, hogy a magántulajdon csorbítatlan érvényesítése a me­zőgazdaságban is azt az igényt hivatott kielégíteni, hogy a tu­lajdonosi érdekeltség révén a hosszú távú vagyongyarapítás legyen a fő érdek, és határozza meg az általános gazdasági cse­lekvés irányát és módját. Ebből nem következik szükségképp, hogy a tulajdonos maga gazdál­kodjon. A modem termelési el­járások hatalmas tőkeigényt tá­masztanak, ami eleve feltételez egy minimális koncentrációt, ez pedig sem az 1947-es birtokvi­szonyok visszaállításával, sem a tagok vásárlásával nem érhető el. Járhatóbb, ha a mai szövet­kezeteket próbáljuk meg valósá­gos magántulajdonon alapuló és gazdasági döntéshozatalba, el­lenőrzésbe beleszólást lehetővé tevő szövetkezetté alakítani, ahol a tag pontosan tudja, milyen hányadban övé a közös vagyon, benne nemzeti kincsünk, a föld, és azt is: ha elégedetlen a szö­vetkezet gazdálkodása révén tu­lajdona hozadékával, módjában áll kiválni. A tőkehiányon túl megoldha­tatlan feladatot jelent egy 'új szervezeti rendre való gyors át­állásnál ma a szükséges piaci infrastruktúra hiánya és a me­zőgazdasággal kapcsolatban álló ipari és kereskedelmi szerveze­tek túlzott koncentráltsága is. Egyetlen helyes megoldást én sem ismerek, különösen nem a gyakorlatilag megvalósítható^ a részletkérdésekre is útmutatást ádót. Néhány elv talán, amivel egyetértek: A szövetkezeti ta­gok legyenek személy szerint teljes jogú tulajdonosai szövet­kezetük földjének oly módon, hogy aki ma is tulajdonos, ha területét igényli lehetőleg egy tagban azt meg is kaphassa. A szövetkezeti közös tulajdoni földekre a földdel nem rendel­kező tagok kapjanak kedvezmé­nyes vételi jogot és hasonlóképp mindazok, akik megváltott te­rület örökösei, ha és amennyi­ben az adott szövetkezet terüle­tén élnek és hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel kí­vánnak foglalkozni. Az előbbiek kielégítése után a tényleges for­galmi áron vásárolhasson földet bárki, aki helyben él és a terü­let művelésére vállalkozik. A szövetkezet birtokában lévő ál­lami tulajdonú terület tulajdon­joga szálljon át annak a község­nek az önkormányzatára, ame­lyiknek a határában található és a művelés jövőbeni módjáról az önkormányzat döntsön. A föld magántulajdona bizto­sítékot teremthet annak értéknö­velő művelésére és igazi, tulaj­donosok szabad társulásából lét­rejött szövetkezetekké változtat­ja a mai nagyüzemeket^ amely gazdasági és bármely, sr közös­séget érintő döntésüket külső beavatkozástól mentesen, szer­vezett módon hozzák. Szabó István II pártok területi listája Lapunk tegnapi számában tettük közzé a pártok Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei területi listáját. Olvasóink közül többen kérték, ha lehet, közöljük le mégegyszer, mert az újság gyorsan elfogyott és nem jutottak hozzá. A kérést tel­jesítjük, s ezt a lehetőséget felhasználjuk arra, hogy a teg­napi közlésben szereplő sajnálatos sorszámcserét is korri­gáljuk. íme a pártok területi listája helyesen: D FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE 1. Mádi László, 2. Szent- királyi István, 3. Kicsák Gá­bor, 4. Mátrai Tamás, 5. Dr. Oleár István, 6. Tar Andor, 7. Bogár László, 8. Sárosi Ist­ván, 9. Seszták Oszkár, 10. Oláh László, 11. Kalocsai Krisztina, 12. Siklósi Péter, 13. Siket Tibor Sándor, 14. Román Roland, 15. Forgó Ist­ván, 16. Privigyei Csaba, 17. Gulyás József, 18. Űjlaki Zsolt. MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM 1. Dr. Takács Péter, 2. Dr. Mezey Károly, 3. Dr. Szend- rei László, 4. Dr. Móré Lász­ló, 5. Dr. Nagy István, 6. Dr. Vékony Miklós, 7. Lengyelná dr. Tóth Éva, 8. Asztalos Já­nos, 9. Lingvay István, 10. Dr. Alföldi Zoltán, 11. Boda András, 12. Bartus Pál, 13. Szalai László, 14. Dr. Szilasi Géza, 15. Suták Mihály, 16. Marinka Mihály, 17. Ratkó Józsefné, 18. Pekk Antal. 3 SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE 1. Laborczi Géza, 2. Gulyás József, 3. Dr. Kriveczky Bé- láné, 4. Makkai László, Z. Kozma László, 6. Fejes Zsolt, 7. Dömötör István, 8. Dr. Sztankó Éva, 9. Ember Judit, 10. Dr. Mihályi Józsefné, 11. A régi sérelmeket gyógyítani kell, de nem újabb igazságtalan­ságokkal. Az elmúlt 45 évet nem lehet meg nem történtté tenni. Álláspontunk szerint: 1. A megváltott földek régi tu­lajdonosait kártalanítani kell. 2. Az legyen az új tulajdonos, aki a földet műveli. 3. Ne váljon a vidék szociális * lerakodóhellyé. A földtulajdonlás mindig ér­zékeny része volt a társadalom­nak. Felhasználható az emberek befolyásolására realitások nél­kül is. 1945-ben 650 ezer ember kapott juttatott földet és’ azzal olyan terheket, ami miatt sok ezren rövid időn belül szabadul­ni szerettek Volna a földtől. A tsz-szervezési hullámök. során a földműves hol belépett, hol ki­lépett a tsz-be földjével együtt. Tömegesen 1960—61-ben került a föld tsz-használatba és nem tsz-tulajdonba, mert 1969-ig nem volt tsz-földtulajdon. Az 1967. évi IV. Törvény hatályba lépésé­vel az új „mechanizmus” beve­zetésével 1969. január 1-jétql ke­rülhetett a föld tsz-tulajdonba, ettől kezdve a kilépő ' tag nem vihette ki a földjét. A tulajdonrendezés kinduló- pontjának tehát az 1967. évi IV. Törvény hatályba lépését tekint­jük. A kötelező megváltás tör- . vényes, de igazságtalan volt. A megváltást az állam diktálta, nem vette figyelembe a föld ér­tékét. Erőszakosan jött létre a földkoncentráció, amely termé­szetes úton is végbement volna, csak lassabban és ésszerűbb mértékig. A régi földtulajdono­sok sem kapták meg tulajdonuk értékét éppen úgy, mint a tár­sadalom más rétegei tulajdonuk államosításakor. Ezért a földtu­lajdon kártérítése az általános tulajdonrendezés keretei között valósuljon meg, állami kártala­nítással. Azok a régi tulajdonosok, akik falun maradtak, így kevesebbet kaphattak az állam gondoskodá­sából és szeretnék a földet mű­velni, megváltási ár visszafizeté­se mellett kapják meg földjük tulajdon- és használati jogát. A megmaradó tsz-tulajdonú földet a tsz-tagok és alkalmazottak vá­sárolhassák meg. így biztos életteret kap a tsz- tag és magántermelő egyaránt. Nem szakad ketté a falu társa­Komonyi Zoltán, 12. Giczey Péter, 13. Izsoó Tibor, 14. Pal­ló Sándor, 15. Lakatos Jó­zsef, 16. Lövei Csaba, 17. Bartha László, 18. Papp Fe­renc. o MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT 1. Kosa Ferenc, 2. Kiss László, 3. Dr. Baja Ferenc, 4. Dr. Lőrincz Sándor, 5. Nagy Sándor, 6. Simor Ottó, 7. Ba­logh Zoltán, 8. Dr. Németh Péter, 9. Szedlár Sándor, 10. Dr. László Béla, 11. Horváth Lajos, 12. Dr. Kiss Gábor, 13. Csikós Sándor, 14. Mátyás Sándorné, 15. Ólmán László, 16. Dr. Vojnik Mária, 17. Papp Gábor, 18. Bányász Jánosné dr. 5 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 1. Kői Tibor, 2. Berecz Já­nos, 3. Szöllősiné Fitos Éva, 4. Dr. Horváth Endre, 5. Pa- cza Mihály, 6. Fábián Imre, 7. Pethő László, 8. Ifj. Bán György, 9. Sebők János, 10. Vincze József, 11. Szulics Im­re, 12. Vinginder Tibor, 13. Varga Imre, 14. Ignéczi Zol­tán, 15. Horváth László. 6 FÜGGETLEN KISGAZDA FÖLDMUNKÁS ÉS POLGÁRI PART 1. Dr. Torgyán József, 2. Dr. Kávássy Sándor, 3. Gom­dalma. Saját tulajdon birtoká­ban eldöntheti a földművelő, hogy önállóan, vagy szövetke­zetben kívánja gazdálkodását folytatni. Így lehet elérni, hogy az élelmiszertermelés színvonala ne essen vissza. A 150 éves múlt­ra visszatekintő szövetkezést nem lehet csak szocialista vív­mánynak tekinteni és lesöpörni az asztalról. Mindezt csak úgy valósíthat­juk meg, ha nem engedjük a tu­datosan munkanélkülivé tett tö­megek városokból való vissza- áramoltatását. Nem nyugszunk bele, hogy a hatalomért versen­gő pártok a nagyvárosok és nagyipar problémáit újra a falu rovására oldják meg. Bodzás Árpád Megyei Választmány Elnöke bős József, 4. Dr. Kiss Tibor, 5. Dr. Gacsályi Csaba, 6. Ré­vész Balázs, 7. Farkas Antal- né. 8. Dr. Veress Ferenc, 9. Szabó Gyula, 10. Irényi Zoltán, 11. Barta Péter, 12. Sályi Ernő, 13. Törös Béla, 14. Osváth Lajos, 15. Geszterédi Endre. 7 KERESZTÉNY­DEMOKRATA NÉPPART 1. Seszták László, 2. Somos József, 3. Paál István, 4. Sülé László, 5. Antalóczy Tibomé, 6. Szervánszky István, 7. Rá- ti József, 8. Dr. Iván Ernő. 8 HAZAFIAS VÁLASZTÁSI KOALÍCIÓ 1. Soltészné Pádár Ilona, 2. Farkas Kálmán, 3. Dr. Bod­nár Ákos, 4. Dr. Jósvai Lász­ló, 5. Dr. Szabó Géza, 6. Dr. Vékony Miklós, 7. Dr. Széles Csaba. 9 magyar néppart 1. Dr. Czine Mihály, 2. Dr. Kun Istvánná, 3. Tóth János, 4. Szabó Árpád, 5. Mikó Miklós, 6. Hámori András, 7. Gyányi Dénes, 8. Tóth László, 9. Sipos Zol­tánná, 10. Telepó Pálné. 10 AGRÁRSZÖVETSÉG 1. Dr. Nagy Bálint, 2. Bodzás Árpád, 3. Gaál Fe­renc, 4. Szénás Ignác, 5. Varga Zsolt, 6. Donka György, 7. Mudri Barnabás, 8. Dr. Lipták József, 9. Müller József, 10. Pál Ele­mér, 11. Dr. Takács Lajos, 12. Ábrók Imre, 13. Vargáné Piros Ildikó, 14. Rézműves Miklós, 15. Takács Miklós. 11 VÁLLALKOZÓK PARTJA 1. Pózmán Róbert, 2. Dr. Bokor Imre, 3. Milesz István, 4. Varga Károly, 5. Salz- mann Tamás, 6. Törös Bar­na, 7. Heiner Ferenc, 8 Szántó Miklós, 9. Nagylucs- kay László, 10. Nagy László, 11. Donka Miklós, 12. Hor­váth László, 13. Somos Gá­bor. Értékjegy — jó befektetés! nimtKaaHK Takarékbank az új családtag A TAKARÉKBANK ŰJ ÉRTÉKPAPÍRJA megőrzi pén­ze értékét, amelynek kamata is kamatozik: A már ismert Pénztárjegy és Letéti jegy után 1990. feb­ruár 15-től forgalomba kerülő Értékjegy -et ma­gánszemélyek és jogi személyek egyaránt megvásárol- h3.'t j áhí Az értékjegy lejárata 1 év, kamata évi 24%, de mivel KAMATOS KAMATOT FIZETÜNK, (a kamatot három havonta a tőkéhez írjuk, így a kamat is kamatozik) egy év után 26% bruttó hozamot jelent az ön szántára. Azok számára is előnyös, akik nem tudják előre, hogy pénzüket milyen hosszú időre köthetik le, ugyanis egy éven belül beváltott Értékjegyek után — a lejárati idő­szaknak megfelelő mértékű — kamatos kamatot térí­tünk (7 nap után évi 8%, 14 nap után évi 12%, 1 hónap után évi 16%, 2 hónap után évi 20%, 3 hónap után évi 22%, + a kamatos kamat miatti hozam). Minden elhe­lyezett 10 000 Ft után sorsjegyet adunk, mellyel értékes nyereményeket nyerhet. Váltson Értékjegyet a Takarékbanknál! Takarékbánk és takarékszövetkezetek, az új bank­család. Címünk: Nyíregyháza, Lenin tér 7. sz. Telefon: 11-455, 10-578. Hz Agrárszövetség megyei választmányának álláspontja a földtulajdon rendezésről Választási hírek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom