Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

4 Kclct-Magyarország — Nyíregyházi Elei 1990. március 27. Akadémiai elemzés Nagyvárosi sorrendek Ugyancsak kapkodhatja a fejét mostaná­ban az a messziről jött vendég, aki tíz-ti­zenöt éve. vagy régebben járt Nyíregyhá­zán. A poros kis fészekből szépen fejlődő nagyváros lett. amit az 1989. április 1-jén megkapott megyei városi rang is alátá­maszt. Nyíregyháza ezzel a régebbi megyei városokhoz. Debrecenhez. Győrhöz. Miskolc- hoz. Pécshez és Szegedhez is felzárkózott —, hogy milyen eredménnyel, arról a Magyar Tudományos Akadémia készített egy össze­hasonlító elemzést, az 1985—88 közötti idő­szakot véve alapul. Mivel a megyei városi rang egyik feltéte­le a legalább százezer lakos. Nyíregyháza Kecskeméttel és Székesfehérvárral együtt került be a ..nyolcak klubjába”. Városunk­nak tavaly január t-jén 119 ezer lakosa volt. míg a legnépesebbnek Debrecen bizo­nyult. 220 ezer lakossal — megelőzve ezzel Miskolcot is! Nyíregyházán nem kell szo­rongásuk az ittlakóknak. hiszen népsűrű­ségünk nem éri el a többi város átlagát. Messze alulmaradunk a halálozások számá­ban is. ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a nagyvárosi stresszhatások még nem értek el bennünket, nem úgy. mint a mis­kolciakat és a szegedieket. A fiatal nagyvá­rosnak tehát jórészt fiatalok a lakói, ami­nek az az eredménye, hogy nálunk igen ked­vező a természetes szaporodás, az országos városi átlagnál ötször, a többi hét megyei városhoz viszonyítva pedig háromszor na­gyobb! Kedvező az élveszületések száma, ami az erőteljes beköltözés eredménye: a faluból városba települők ugyanis a fiatal korosztályból tevődnek ki. Az élveszületések nagy. és a halálozások viszonylag kis száma arra enged következ­tetni. hogy jól állunk az egészségügy terén. Ez valóban így is van. a működő kórházi ágyak számában Miskolc kivételével messze lehagyjuk a többi várost, s további javulás várható, ha felépül a Jósa András kórház Vörös Hadsereg úti új tömbje. Érdekes vi­szont,- hogy sok városunkban betöltetlen a körzeti és körzeti gyermekorvosi helv. an­nak ellenére, hogy a szomszédos varosban. Debrecenben orvostudományi egyetem mű­ködik. Azokban a városokban. ' ahol ilyen egyetem van. betöltetlen körzeti orvosi állá­sok nem léteznek, de Kecsekemét és Székes- fehérvár sem tud további körzeti orvosokat foglalkoztatni. Nálunk 1989-ben talán ja­vult valamit a helyzet, mert a tanács a hi­ányszakmák betöltése esetén segített a la­káshoz jutásban. Lakás, az örök probléma ... Ha csak a számokat vizsgáljuk, akár elégedettek is le­hetünk. hiszen nálunk jóval több lakás épijl. mint a többi városban. A számok mögé nézve azonban kiderül, hogy önelégedett­ségre semmi ok. mert az állami erőből el­készült lakások aránya ugyanakkor mélyen az átlag alatt van. A lakosság magánerőből építkezik, abból a jövedelemből, ami tud­valévőén az egész országban itt a legalá- csonyabb! (Ilyen körülmények között vajon meddig dicsekedhetünk a stresszmentes élettel?...) A lakások átlag alapterülete más városokéhoz hasonlóan 81 négvzetmé- tér. egy lakásban nálunk hárman élnek, az v átlag 2,8-cal szemben. A siralmas lakáshelyzet ellenére igazság­talanság lenne a tanácsot tétlenséggel vá­dolni. A kommunális beruházásokat — pél­dául közműveket — ugyanis erejüket meg­hazudtolva szorgalmazták. így ezek kiugró­an. öt ven százalékkal jobbak a hét másik megyei városhoz viszonyítva. Az állami és szövetkezeti szervek beruházásaikkal ellen­ben messze lemaradtak... A vizsgált idő­szakban dinamikusan fejlődött Nyíregyháza vezetékes gázhálózata, valamint a rendsze­resen tisztított közterületek mértéke, s ezek­nek jelentős környezetvédelmi kihatásaik vannak. Nem mondható el viszont ugyanez, vagyis az ütemes fejlődés a kiépített belte­rületi utakra: mindössze 56 százalékuknak van valamilyen burkolata, s ez bizony az átlag 66 százalékhoz képest meglehetősen kevés. Nem beszélve arról, hogy mi még a belváros közepén is mutogathatunk idegen- forgalmi látványosságként földutakat: töb­bek között a Sas utcát. Közép utcát. Virág utcát. Ha úgy érezzük, hogy lemaradtunk az útkSépítésekkel, akkor mit lehet mondani a telefonhálózatunkra?! Egyenesen tragikus a helyzet ezen a téren. Amíg a megyei városok­ban 10 ezer lakosra 1100 távbeszélő főállomás jut, addig nálunk mindössze 134 (!), vagyis az egytizede. Ennél .is siralmasabb a kép, ha az egész megyét vizsgáljuk... Némi magyarázatot ad minderre, hogy a Debre­ceni Postaigazgatósághoz tartozunk — Debrecen pedig egészen jól ellátott tele­fonokkal ... A nyíregyházi tanács a konté­nerközponttal igyekszik javítani a helyze­ten, az így bekötött telefonok azonban igen aragák, igy egyesekben (akik hiába is re- ménykednek) eleve visszatetszést kelte­nek. A telefon hiánya előbb-utóbb az ipar­fejlesztés, vállalkozás, az idegenforgalom akadályává válik — ha ugyan már most Néhány mutatóban elmaradtunk az ország más megyei városa mögött, s ez különösen a telefon és a szilárd burkolatú utak, utcák. Van azonban néhány fontos terület, amely­ben nagyon jó helyen állunk, s ez a kórházi ágy, a bölcsőde és az iskola ___Képünkön a ma legújabbja: a Körte utcai általános isko­la belülről... is nem ez a legfőbb gond. Nem nagyon csá­bítja az igényesebb idegeneket, hogy el vannak zárva a világtól, mint ahogy az sem, hogy nincs hol megszállniuk. Roppant •kevés a szállodai férőhelyünk — a minő­ségről ne is tegyünk említést! —. ami 85—89 között még tovább apadt, hisz fel­számolták a Béke Szállót. Azóta legalább nyílt néhány magánpanzió, lesz sportszál- lórtk és a hosszas vajúdás után egyszer talán csak megszületik a sóstói gyógy­szálló. Addig minden marad a régiben, külföldi vendégforgalmunk messze elma­rad a többi városétól, s ezen sajnos a kis- határmenti forgalom sem sokat javított, mert többen aludtak a saját kocsijukban, az állomásokon és a padokon, mint a szál­lodákban. Aki a szomszédos országokból hozzánk átlátogatott, az elsősorban bevásárolni jött, nem várost nézni. A 89. évi kereskedelmi forgalom ennek köszönhetően lényegesen megugrott, pedig annak előtte sem volt alacsony, ugyanis a környező települések ről sokan jöttek be Nyíregyházára vásárol- hi. A vevőkön kívül azonban eládók, kis­termelők is előszeretettel látogatják a vá­rost, legfőképp a piacot, aminek bizonyíté­ka. hogy nálunk rendkívül olcsó szabad­piaci forgalomban az alma, a krumpli és az élő tyúk. Tojást ellenben bármelyik me­gyei városban érdemesebb venni, mint ná­lunk, mert az meg itt a legdrágább. Ékes bizonyíték arra, hogy a turisták nem a kulturálódás kedvéért választják célpontjuknak Nyíregyházát, hogy a múzeu­maink nem túl népszerűek. A Jósa András Múzeumon kívül a skanzen is páratlan ritkaságokkal szolgál, csak sajnos kevesen kíváncsiak rájuk. Érdemes lenne arról ké­szíteni egy felmérést, hogy az idevaló gye­rekek, fiatalok közül hányán fordultak meg a helyi múzeumokban ... Pedig, mint azt már említettük, az ifjúság képezi a vá­ros magját. Kora délutánokon, szép időben csak úgy pezseg a városközpont a középis­kolásoktól, s mi lesz két-három év múlva, amikor a demográfiai hullám majd ennél a korosztálynál tetőzik? Egy középiskolai osztályba egyelőre harmincötén járnak, ami átlagos létszámnak mondható. Jobb a helyzet az általános iskolásoknál, itt „csak” harmincán tanulnak egy teremben — a többi nagyvárosban harmincnégyen jutnak egy osztályteremre —, míg az óvodásoknál egyenesen „kotyognak” a férőhelyek: száz óvodai férőhelyre kilencven gyereket Írat­tak be, a megyei városi átlag 101-es lét­számmal szemben. A tanács kitett ezen a téren is magáért, rohamos gyorsasággal építette fel a szükséges alsó fokú oktatási intézményeket. A területi feszültségek ugyan az Örökösföld benépesülésével ki­újultak, de ezt is sikerült átszervezéssel megoldani: a 3—6 éves gyerekeket óvoda­busz hordja rendszeresen a város egyéb pontjain lévő óvodákba — amit a többi városban a szülőknek kell megtenniük! A szülőkre hárúl viszont majd az a feladat, hogy bölcsődés korú gyermeküknek még nyitva lévő bölcsödét találjanak. Egyre ke­vesebb kisgyermeket iratnak ugyanis böl­csődébe, eljutottunk odáig, hogy egy gondo­zónőre ténylegesen átlag 1,5 gyermek jut, ami valljuk bé, elég nagy luxus. Nem­csak a bölcsődei férőhelyekkel, hanem a szakképzett pedagógusokkal is kiemelkedő­en jól állunk, ami a tanárképző főiskolá­nak köszönhető. A felsőfokú oktatási in­tézmények hallgatói létszámában megelőz­zük Miskolcot, Székesfehérvárt, Győrt, s még kedvezőbb lesz a helyzet, ha megindul az oktatás az egészégügyi főiskolánkon. Akkor talán kikerül majd az oktatók közül valaki, aki megkapja a tudományok dokto­ra címet, vagy az Akadémia beválasztja tagjai sorába —1 ilyenek ugyanis 1985—88 között egyáltalán nem voltak városunk­ban. A tudományos fokozatokkal egyébként sem állunk túl jól: mindössze harmincöt kandidátussal dicsekedhetünk ... Bartha Andrea Sóstó és környéke Karnyújtás a gyógyszálló...? Milyen volt tegnap? Csilingelve érkezett a villamos, érintetlen volt a 600 hektárnyi er­dő majálishangulatot teremtettek a kád­fürdőbe, a csónakázni, a szabadstrandra in­duló családok. Milyen ma? A villamos csilingelőse helyett busz dudál, a fák levelei kén-dioxidtól sár­gulva hullanak már nyár elején, az elöre­gedett fák alatt cserjével nőtte be az erdő. A központi rész változatlanul kialakulatlan, a Krúdy Szálló környezetével együtt rég fel­újításra szorul, a kádfürdő rommá vált épü­letét kívülről olyan állapotba hozták, hogy ne ez legyen az üdülőhely csúfja, de általá­ban és együttesen is elhanyagolt. Ami egy­kor szép volt, a város ékessége volt, ma nem ugyanaz. És milyen lesz holnap? Azon a sűrű, ve­gyes beépítésen, amelyet olykor engedéllyel, olykor anélkül az üdülőtelep ellen elkövet­tek. hosszú évekig változtatni már nemigen lehet. De arra lehet talán számítani, s lehet reménykedni benne, hogy legalább a főbb útvonalak mentén elkezdődik egy építészeti rekonstrukció, vagy nagyobb rend és össz­hang lesz azokon a területeken, ahol bővíte­ni szándékozzák Sóstót, ahol növelni kíván­ják az üdülő területét. Sóstó központját mindenképpen bővíteni kell, amelynek egyik létesítménye lehet az az idegenforgalmi gyógyszálló, amelynek építését körülbelül öt évvel ezelőtt határozták el. Igaz. voltak már jóval korábban is üdülő- és szállo­daépítési tervek. Valamikor abban bíztak a nyíregyháziak, hogy egy SZOT-üdülö épül Sóstóra, ami nem is elsősorban az üdülő­hely megtöltése miatt volt kívánatos, sokkal inkább azt remélhettük tőle, hogy olyan in­frastruktúrát lesz kénytelen az üdülő, vagy az üdülőterület gazdája létrehozni, ami nem­csak az üdülőépület kerítésén belül jelentett volna fejlődést, hanem az egész üdülőkörzet­nek. az ott lakóknak és a turistáknak is. Aztán volt egy másik terv. amely szerint a megye tsz-ei építettek volna üdülőt a tsz- tagoknak, de ebből sem lett semmi. A pénz mindig elment másra, máshová, a hely pe­dig árván maradt. A sok huzavona után egyre inkább az lett a kérdések kérdése: ha a 70-es években nem volt pénz Sóstó fejlesztésére, honnan is len­ne a 80-as évek közepére, amikor már egy­értelművé vált, hogy a magyar gazdaság egyre nagyobb gondokkal kénytelen szem­benézni? Ekkor született meg az az elhatáro­zás. hogy külföldi tőke bevonásával mégis­csak meg kellene építeni azt a rég óhajtott gyógyszállódét, mert vétek, hogy egy ilyen gyógyvizű fürdőhely kihasználatlan legyen, amikor az ország más vidékein sokkal gyen­gébb adottságú területek híres fürdőváros­sá. üdülőterületté lettek. Helyét egyébként az úttörőtábor és anyás­csecsemő közötti területen, a kilátó mögött jelölték ki az. illetékesek. Az eredeti tervek szerint ott földszint, plusz háromszintes éoü- let lesz, s körülbelül kétszáz szoba lenne benne, de az is elképzelhető, hogy az emel­kedő költségek miatt valamelyest csökken a szobák száma. A vendégeket kiszolgáló létesítményeké viszont természetesen nem. Sörbár és étterem, presszó és tekepálya, sa­ját uszoda és fürdőmedence és ki tudja mi lesz még, ami a vendégeket, méghozzá első­sorban a külföldi vendégeket várja. Külföldiek lesznek a vendégek, mert már előre megjósolható, hogy ez az üdülő magyar vendégeknek túlságosan drága. De külföldi a partner is, aki a nem kevés összegű beru­házáshoz a pénzét adja. Most bankok közötti ügyletek miatt látszik úgy, mintha nem tör­ténne semmi, de reméljük, hogy ezek az ad­minisztrációs munkák hamar elrendeződnek, s még az idén elkezdődik az építkezés is. Az idő most már sürget, mert a befektetett tőke megtérülési ideje csak akkor egyezik meg a tervezettel, ha a beruházás üteme is a tervek szerint történik. És a külföldi part­ner ettől egy szikrát sem tér el, mert akinek pénze van, azt a luxust nem engedheti meg maganaK, hogy nozaaeaat veszni hagyja, vagy az akárcsak egy fél évvel is később té­rüljön meg, mint ahogy azt elhatározták. A kádfürdőből is valószínű motel lesz, ki­sebb nyilvánvalóan, mint a gyógyüdülő, de ez legalább a belföldiek számára is hozzá­férhetőbb lesz az ára miatt. Tulajdonkép­pen a területrendezési tervben nem sokkal több létesítmény szerepel, mint amennyi je­lenleg van, s amennyiről most szóltunk, de nem is igen hiányzik Sóstóra sokkal több objektum, a mostaniaknak kellene emelni a színvonalát. Az infrastruktúrát szükséges javítani. Gáz már van, most elsősorban a szennyvízkezelést kellene sürgősen megol­dani és az ott lakókra is gondolva a keres­kedelmi hálózatot kellene olyanná tenni, hogy az üdülővendégek kényesebb igényeit is képesek legyenek kielégíteni. Ma Sóstó továbbfejlesztésén meditálnak a tervezők, azt csak az üdülőterület határainak kitolásával tudják elképzelni. Szó van arról, hogy a Kemecsei út és a vasút közötti terü­letet zártkertté nyilvánítják, de arról is, hogy a Korányi utca végétől üdülőterületté váljon a terület. Van viszont egy gond is ez­zel a területnöveléssel, mert ha egyszer még­iscsak megépülne az M—3-as út Záhonyig, vagy akár Vásárosnamény—Beregsurány felé, akkor ez az autópálya — az eddigi ter­vek szerint — Sóstót kettévágná, illetve északi oldalát teljesen lezárná, így az üdü­lőterület az autópálya, a vasút és a véderdő között területileg nem fejlődhene tovább. Lehetett volna már üdülőfalut kialakítani a Nyírség utca környékéből, volt is rá egy terv, de ezt á részt eltünteti az esetleg fel­épülő autópálya. Szakemberek nemrég a repülőtér ügyében végeztek vizsgálatokat és itt is szóba került az M—3-as autópálya megépítése. Szóba ke­rült egy olyan javaslat: mi lenne, ha ez az autópálya nem északról, hanem délről ke­rülné meg a várost? Ennek egyik döntő oka épp az. hogy a várostól északra sűrűn beépí­tett területek vannak, és Nyíregyháza elég régóta ebben az irányban bővül. Dél felé vi­szont az ipartelepek olyan határt szabnak, amelyek a lakóterület fejlesztését egyébként is lehetetlenné teszik. Ilyen kérdés a nemzetközi repülőtér ügye is. Ezért vizsgálták az autópályával kialakí­tandó későbbi kapcsolatát is. A repülőtér természetesen még hosszú ideig a jelenlegi helyén képzelhető el, de elkerülhetetlenül felmerült egy nagyobb kapacitású repülőtér későbbi megvalósításának igénye is. Ha lesz valami a Bécs—Budapest világki­állításból. reméljük, hogy az nemcsak a fő­város. nemcsak a két fővárost összekötő út mentén élők helyzetén fog javítani, hanem alkalmat találnak arra, hogy az ország tár­sadalmi-gazdasági vérkeringésében elfoglalt hátrányos helyzetünkön is javítsunk. Ehhez nekünk, helyben is nagyobb hangsúlyt kell helyezni az üdülés, az idegenforgalom, a ke­reskedelem isnfrastruktúrá iának kiépítésére, éppen ezért a Sóstóra tervezett fejlesztések ennek az elgondolásnak lényeges részeit je­lentik. Balogh József Tavaszi várakozás, rügyfakasztó remények. A sóstói régi kádfürdő kívülről szépen rendbe­hozott épülete. Ha minden jól megy, ebből az épületből hamarosan motel lesz, belföldiek számára is hozzáférhető áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom