Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
Egybeszabott angolos ruhák «•••• • •' (?■"*• . •' • ■ f.-'i « • • • , V, > Újra divatos a szövetből és dzsörzéből készült ruha. A derék övvel karcsúsított, a szoknya egyenes vonalúim követi a test vonalát. 3. Ragián ujjú, karcsúsított, hosszított derekú ruha, egyenes vonalú szoknyával, rátűzött zsebbel. 4. Dupla soros, magasan gombolódó kabátruha, bevarrott ujjal és beleszabott zsebbel. Ez a forma is alkalmas a telt és idősebb korosztálynak. Villányi Zsuzsa 1. Elegáns, gallér nélküli kabátruha, fehér kihajtóval, betéttel és kézelővel. Régi kabátból is alakítható. Minden korosztálynak és súlycsoportnak javasolt forma. 2. Dzsörzéből vagy könnyű szövetből készíthető elöl végig gombolós ruha, japán ujjal, az eleje hosz- szanti szabásvonalba helyezett beleszabott zsebbel. Dísze az idegen színű gallér, kézelő és öv. — A régi, még valódi tölgyfából készült bútorokat szépen lehet tisztítani felmelegített világos sörrel: puha szivacsot benedvesítünk vele, bedörzsöljük a bútort, majd száraz flanellruhával fényesre dörzsöljük. — A kovácsoltvas holmit dörzsöljük be vékonyan bútorpolitúrral: így a legkisebb mértékben sem fog rozsdásodni. — Növények nagy levelei nem porosodnak olyan gyorsan, ha glicerinnel átdörzsöljük. — Beszáradt, beragadt festékes ecset újra tiszta lesz, ha meleg vízbe áztatjuk. Intim sarok A FIAM TIZENNÉGY ÉVES JELIGÉRE: „Úgy érzem teljesen kicsúszott a kezem közül, nem hallgat 'rám, nem tudok rá hatni. Most nyolcadikos, és amikor a legjobban kellene tanulni, akkor áll le. Egész nap fekszik a szobájában, és bámulja a plafont. Nem csinál semmit, csak zenét hallgat. Szemtelen velünk, félvállról beszél. Tanácstalan vagyok, nem tudom milyen módszerrel érnék el nála eredményt. Szigorú, követelő legyek és állandóan ellenőrizzem, vagy hagyjam a saját ritmusában élni, aminek az a veszélye, hogy lemarad a tanulásban, nem tanulja meg beosztani az idejét?” A kamaszokról azt szokták elmondani, hogy sündisznóznak. Minden lehetséges tüskéjüket kifelé meresztik a külvilág, a felnőttek és elsősorban a hozzájuk legközelebb állók: a családtagjaik felé. Ha valaki közeledik hozzájuk, akár kedvesen is, akár simogatva is — megszúrják, védekezésből. Hát igen, a szülőnek is nehéz: meg akarja simogatni a fiát vagy a lányát, az meg elrántja magát, közben maga is szenved ettől. A gyerekek talán hároméves koruk körül igényeltek utoljára olyan feltétel nélküli, mindenestől elfogadó szerete- tet, mint most, kamaszkorukban. Joggal igénylik, hogy szüleik a külvilággal szemben minden körülmények között védjék meg őt. A kamaszkorú fiú vagy lány megérkezve az iskolából ledobja a táskáját, lerúgja a cipőjét, hanyatt veti magát az ágyon, keze, lába lelóg. Bekapcsolja a magnót — szól a zene. A kamasz lustasága élettani, fiziológiás lustaság, melynek élettani okai vannak. Olyan gyorsan nő, olyan gyorsak a hormonális, idegélettani változások — melyekről sajnos csak keveset tudunk, pedig sokat beszélünk róla —, hogy megviselik a gyereket. Vannak kamaszok, főleg lányok, akik ilyenkor újra alszanak napközben is. Tehát ennek az életkornak van egy heverészési igénye, al- vásszükséglete, pihenésvágya, és ez élettanilag indokolt és megalapozott. A normális kamasz fantáziái, mereng, ábrándozik, és az a jó, ha tud ábrándozni. Ez egy belső képkészítés, idegen szóval elaboráció, melynek segítségével nagy lelki feszültségeket tud újra átélni, vágyakat lehet újra feldolgozni. Aki kamaszkorában sokat heverészik, abból nem lesz feltétlenül lusta felnőtt. A szavakat utálja a kamasz, egyetlen dolog hat rá, a tett. De figyelembe kell vennünk, hogy rövid ideig tartó nagy erőfeszítésre képes. Olyan nagyszabású munkát bízzunk rá, amelyet egyetlen lendülettel tud véghezvinni. Szívesen végez olyan munkát, ami a felnőtteknek is új, ezáltal egyenlő lehet a felnőttekkel. A Házi munkából azt végzi szívesen, ami rendszeresen az ő feladata és valamikor ő vállalta el. Fontos, hogy a gyerek választhasson a lehetőségei között, a felnőttek csak segítsék őt ebben. Meg kell adni a lehetőséget arra is, hogy kipróbálhassa, amit akar. Gyakran tapasztaljuk, hogy egészen — A csavarhúzó nem csúszik le olyan könnyen a csavarfejről, ha előzőleg a hegyét krétával bedörzsöljük. — Ha nehezen megy a zárba valamelyik kulcs, mossuk meg meleg, szappanos vízzel, és szárítsuk jól meg. Utána kenjük be a kulcsot paraffinolajjal. így újra kifogástalanul működik. tehetséges gyerekek állnak le a tanulással hetedik körül a kamaszkori problémáik miatt. Ez valódi gond és a szülőnek, tanároknak egyaránt töprengeni kell azon, hogyan segíthetnek neki. Ebben a helyzetben a kamasz megint csak védelemre, segítségre szorul, ehelyett gyakran dacba kergetik a körülmények. Az élet sajnos nem tűri a szélsőségeket, középutat keres. Aggodalomra csak akkor van ok, ha a gyerek egy szélsőséges magatartásformába hosz- szú időre megmerevedik. Nem lehet a kamasz gyerekünknek mindent megengedni, de nem is lehet mindentől eltiltani. Azok a gyerekek, akik sodródni kezdenek, egyforma arányban kerülnek ki a teljesen elhanyagoló, és a túlzottan szorosan kötő és fegyelmező családokból. Ha kamaszkora előtt „neveltük” a gyerekünket, kialakítottunk közösen egy kívánatos normarendszert arra vonatkozóan, hogy mi a helyes és mi nem, akkor megtaláljuk a hangot a kamaszkorú gyerekünkkel is. Fontos a személyes példamutatás is. Ha látja, hogy szülei kötelességtudóak, igyekvők, akkor ő is el fogja látni a feladatát, persze csak a saját, rá jellemző ritmusban és nem olyan gyorsan, ahogy mi felnőttek szeretnénk. Még egy dolog kell a kamasz gyerek neveléséhez: TÜRELEM, de ebből nagyon sok. Kissné Szabó Gabriella pszichológus F. Nagy Angéla receptötletei a Kelet-- Magyarországnak TÉLI SALÁTÁK Bolgár káposztasaláta Hozzávalók: 30 deka hordós káposzta, 2 nagy alma, 10 deka mazsola, vagy 25 deka szőlő, (illetve leszűrt szőlőbefőtt), 1 evőkanál ételízesítő por, 2 deci kefir, 2 evőkanál olaj. Alaposan kinyomkodjuk, ösz- szevágjuk a hordós káposztát (ha túl savanyú lenne, előbb ki is mossuk), és összekeverjük a megtisztított, kis kockákra vágott almával meg a megmosott mazsolával, vagy a leszemezett szőlővel, illetve a leszűrt szőlőbefőttel. Simára keverjük a kefirt az olajjal, meg egy kevés vízben feloldott ételízesítő porral, és a salátára öntjük. Svájci pórésaláta Hozzávalók: 50 deka póréhagyma, 4 nagy alma, 2 deci joghurt, néhány csepp citromlé, csipetnyi cukor, só. A póréhagymát megtisztítjuk, de három centi hosszú zöldet rajta hagyunk, majd vékonyan felszeleteljük, és belerakjuk a megtisztított, vékony szeletekre vágott almákat. Összekeverjük a joghurtot a citromlével, a cukorral, meg egy kevés sóval, és a salátára öntve, összekeverve, néhány óráig hűvös helyen állni hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek. Tiroli sárgarépasaláta Hozzávalók: 20 deka főtt sárgarépa, 20 deka főtt petrezselyemgyökér (lehet maradék, főtt leves- zöldségből is készíteni), egy kis üveg vágott zöldbabkonzerv, fél zellergumó, 1 csomó újhagyma (vagy egy kis darabka póréhagyma); a mártáshoz egy kiskanál enyhe ecet, 5 kiskanál olaj, 1 kiskanál mustár, egy kevés só, őröltbors, 1 csapott kiskanál porcukor. A répát meg a petrezselyemgyökeret karikákra vágjuk, és összekeverjük a leszűrt zöldbabbal. Ráreszeljük a megtisztított nyers zellert, és hozzáadjuk a zöldjével együtt a karikákra vágott új hagymát. Simára keverjük a mártáshoz valókat, apránként öntve hozzá az olajat, hogy szép opálos legyen. A sárgarépa-salátára öntjük, elkeverjük és néhány órára jégbe hűtjük, csak utána tálaljuk. Gyertyatartót: saját kezűleg... Lágy acéllemezből különböző gyertyatartókat lehet házilag készíteni, amelyeket hajlítással, szegecseléssel, esetleg eresztékkel kapcsolunk össze. A gyertya tüskéjének elkészítése az a. ábrán látható. A 4 milliméter átmérőjű csavart (1) tüske alakúra (2) kell reszelni. A csavar alsó részén le nem reszelt menet marad, amelyre rácsavarható az öszszekapcsolt elemeket összeszorító anya (3). A gyertya alatti tányért vékony, körülbelül 1 milliméter vastag acéllemezből készítjük, ez különböző alakú lehet (b ábra), a szaggatott vonal a csészeszárnyak meg- hajlításának vonalát jelzi. A KM. orvosi rovata Égési sérülések és megelőzésük Az égési sérülések igen előkelő helyet foglalnak el a gyermekkori balesetek között. A színhely többnyire a konyha, a szenvedő alany pedig az éppen csak tipegő kisded, aki a terítővei együtt magára rántja a forró kávét, a hűlni odakészített teát, vagy húslevest. A földre helyezett csirkekopasztóvíz, állatoknak melegített moslék, fürdetővíz, mind-mind egy-egy veszélyforrás. Orvosok ma már nem is ajánlják a kamillás gőzölés áldásos hatását a sok forrázás miatt. Sajnos vannak az évnek időszakai, amikor az égési sérülések gyakrabban fordulnak elő. Ez a karácsony környéke, mégpedig a disznóvágások ideje. A gyermekek szívesen forgolódnak a felnőttek között — ilyet nem is lehet kihagyni —, de a forró zsír, a hurkafőzőlé (míg ki nem hűl), gazda nélkül ne maradjon. A karácsonyfák ma már nem szoktak kigyulladni, hiszen a faggyúgyertyákat felváltották az elektromos gyertyák. A tarló- és kertilomégeté- sek viszont még mindig szedik kis áldozataikat. Nagyobb gyermekek gyufával játszva szenvednek égési sérüléseket. Az égés az orvostudományban megkülönböztetett helyet foglal el, hiszen a helyi sérüléseken túl az egész szervezet működészavarával kell számolnunk. így égésbetegségről beszélünk. A testfelület 30-50 százalékának II.-HI. fokú, mélyebb égésénél a beteg sorsa bizonytalan. Az égett felületről nagy- mennyiségű vérplazma áramlik ki, ugyanitt a baktériumok kerülnek be a szervezetbe, magas lázakat, sebgennyedést okozván. Mi tehát a teendő, ha már megtörtént a baleset? Itt nagyon fontos, hogy okosan, gyorsan cselekedjünk! Azt már tudjuk, hogy minél felületesebb az égés, annál hamarabb gyógyul a seb, gyorsabb a regeneráció. Ezért azonnal meg kell kezdem a hűtést, ezzel megakadályozva a mélyebb rétegek károsodását. Az égett végtagot tegyük hideg tiszta vízbe. Ha már a fájdalom is csillapodott egy kicsit, tegyünk az égésre tiszta fehér ruhát — lepedőt — és menjünk el a körzeti orvoshoz, aki megfelelő gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal látja el a kis beteget, és kórházba küldi. Ne engedjünk a szomszédasz- szony unszolásának, és ne kenjünk az égésre tojásfehérjét, olajat és más házi recept szerint készített kenőcsöt. Ez csak a mi munkánkat nehezíti, és a gyermek gyógyulását késlelteti. A kórházi kezelés első napjai bizony nehezek. Nagyobbacska, beszélni tudó gyermek megérti, hogy neki kórházban kell maradnia, míg a mama és a papa hazamegy, de ha teheti, máris jön vissza. Nagy megpróbáltatás ez a családnak. Hiszen újra és újra lejátszódik az a bizonyos pillanat — mint valami végtelenített filmszalag. A steril kórterembe csak orvosnak és nővérnek szabad a bejárás. A család csak az ablakon át figyelheti, hogy gyógyul a gyermek. A lázas perióduson túljutva a hangulat már a régi. ízületek, térd, könyök, boka, csípő stb. égéseinél a gyógytornászok munkájára is igen nagy szükség van. Ismét mozgásba kell hozni a sokáig nyugalomban tartott ízületeket, esetleg hegesedett izmokat. Mély égéseknél, amikor nem is várható megfelelő regeneráció, saját bőr átültetésére van szükség. Tudom, manapság az anyák, mire a vacsorafőzéshez kezdenek, már a sokadik munkával letöltött órán vannak túl. Mozdulataikat inkább a megszokás, mint az odafigyelés irányítja. A nagymamám mondogatta mindig. „Fiam, a gyermek a bajt megtalálja”. Hátha nem találná meg, ha a földre forrót — forró zsírt, forró vizet —• nem tennénk. A fürdővizet langyosan engednénk ki a csapból, vagy a melegítő fazékban kiöntés előtt összekevernénk. A gáztűzhelynek csak a belső lángját használnánk, nagyobb csáládi ünnepek alatt volna valaki, aki csak a gyermekre vigyáz. Mit is írhatnék befejezésül? Hogy életünk értelme a gyermek? Hogy életünknél is jobban szeretjük őket? Hát akkor... vigyázzunk rájuk! 12 1990. február 10. A HÉTVÉGI MELLÉKLETE
