Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1990. február 8. Sok és kevés Mi jut a sportra? „S ha a szellemi és testi kultúra egyaránt kitermeli a maga munkásait, harcosait és fa­natikusait, abban nem láthatunk egyebet, mint az emberiség összességének ösztönös, s talán öntudatlan törekvését az örök ideál, a tökéletes harmónia felé, hogy legyen ép em­beri testben ép emberi lélek. Hogy az embe­riség összessége eléri-e valaha ezt a nagy célt? Nem fontos ... A betlehemi csillag után nem azért mentek a három királyok, hogy azt érjék el, mégis boldogok voltak ott, aho­vá az irányította őket...” E gyönyörű vallomást a. sportból nem No- bel-díjas író tollából olvashatjuk, hanem egy egykori nyíregyházi középiskolai tanártól, aki éppen most hatvan esztendeje vetette papírra a sport iránti olthatatlan szerelem gondolatait a Magyar városok monográfiája című sorozatban megjelent és Nyíregyháza címet viselő kötetbe. Kováts József, a „kir- kat”, a királyi katolikus gimnázium valami­kori tanára e szemüvegen át vizsgálta Nyír­egyháza sportéletét. És amit elmond, arról dióhéjban: a város testnevelése anyagi esz­közök tekintetében súlyos nélkülözésekkel küzd. Három híján tornaterem nélkül van­nak az iskolák. Mind az atlétika, mind a futball nehéz feltételek mellett él, nincs uszoda. Hogy mégis kedvező képet mutat a város sportélete, az a kiemelkedő egyéni teljesítménynek köszönhető. Eszkimók és fókák... És mi a helyzet 1990-ben? Harminckét sportegyesületet tartanak nyil­ván a megyeszékhelyen, amelyekbe a Ma­gyar Honvédelmi Szövetséghez tartozó sport­ágakat nem is számoltam. Az autóssporttól a vívásig bezárólag számtalan sportág képvi­selői izzadnak az edzéseken és a versenye­ken. És most évkezdetkor, amikor összeállít­ják a költségvetési tervüket. Hiszen amikor a városközponttól nem messze földúton jár­nak az emberek, amikor például minél több lakást kíván a tanács bekapcsolni a szenny­víz-. illetve a vízhálózatba — a sport támo­gatására kevés jut. Év elején, a tanácsi költ­ségvetés készítésekor olyan hangok is fel­erősödnek. amelyek megkérdő jelezik a sport- létesítmények büszkesége, a Bujtosi Szabad­idő Csarnok létjogosultságát. (Hogy koráb­ban éppen az volt a baj, hogy miért nincs egy 120 ezres megyeszékhelynek tisztességes sportcsarnoka, mára elfelejtődött...) Hasonló méretű beruházásról idén nincs szó. A jégpályára, újabb iskolai uszodára még éveket kell várnunk és akkor is nagy­szabású társadalmi akció szükséges hozzá. Ugyanez mondható el a sportpályákról. Azt már sokadszorra írjük le, hogy mennyire hiányzik egy diákpálya, amelynek helyszíne adott lenne, ha a városi tanács és a SZÉSE megegyezne a bujtosi pálya sorsáról. Közben a sportegyesületek száma nő, de a sok az eszkimó kevés a fóka szisztéma alapján leg­először is azt kell átgondolniuk, hogy a ta­nácsi támogatásból megélnek-e, illetve me­lyik pályát, vagy tornatermet használhatják. Hogy a megyeszékhely sportjának irányí­tásában milyen szerep jut a városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályára, ezen belül a sportcsoportra, azt kell felelnünk: egyre kevesebb. Nincs központi vezérlés, a város sportegyesületeinek vezetői jogilag önállóak, a cégbíróságnál vannak bejegyez­ve. A sportegyesületek alakulásakor nincs a tanácshoz bejelentési kötelezettségük, az éves versenynaptárt is kevesen küldik be. Pedig legalább ezt érdemes lenne eljuttatni, hiszen ennek alapján lehet egyes rendezvé­nyekre támogatást kérni. Ami megmaradt a kétfős sportcsoportnál: az igazolások és át­igazolások regisztrálása, tavaly ebből 883-at jegyezhettek fel. Sikerélményként elsősorban a kis- és nagypályás labdarúgó-bajnokság és a teremfoci megszervezését könyvelhetik el. Ezenkívül részt vesznek valamennyi városi tömegsportakció megrendezésében. Hégymillió a tanácstól _ Tavaly a városi tanács költségvetéséből előzetesen hárommillió, végül a kiegészíté­sekkel közel négymillió forint jutott sportra. Ha azok véleményét hallgatjuk meg, akik­nek utcájukban nincs kövesét, akkor ez is sok, de ha például ezt az összeget összeha­sonlítjuk Kecskemét, vagy Baja sportra for­dított tanácsi pénzével, akkor abban a két városban a többszörösét használhatják fel. Bár idén nincs meg a pontos összeg, nagy­sága hasonló lesz, mint tavaly. Egy éve a hárommillióból 1,8-at kapott az NYVSSC, a többin osztoztak az egyesületek, ebből jutott diáksportra, tömegsportra és a városi sport- szöfffetségekre. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az NYVSSC a városi stadion létesítményeit ingyen, a Nyíregyházi Kick-Box Karate SE, a SZÉSE, a Taurus pedig kedvezményesen használhatja. Még ezt is beleszámolva az összeg elenyésző. Csak úgy lehet a pénzt elosztani, hogy mindenkinek és mindenre jusson valami. A Sok az eszkimó, kevés a fóka. A gombamód­ra szaporodó sportegyesületek arra már nem gondolnak, hogy a tanácsnak nincs pénze a támogatásukra, s nekik is jó lenne az anya­giak előteremtésén fáradozni... sporttal foglalkozó osztály koncepciójában nem szerepel egyetlen sportág visszafejlesz­tése, sem kiemelt támogatása, inkább erőhöz mérten a diák-, a szabadidő-, a tömegsport mind szélesebb körű finanszírozása. Akkor differenciálnak, ha tegyük fel egy labdajá­tékban négy NB Il-es városi csapat indul. Ebből a pénzből nem telik valamennyi tá­mogatására. Az viszont továbbra az osztály munkája maradt, hogy a pénz felhasználását ellenőrizze és felügyelje a városi stadiont, valamint a Bujtosi Szabadidő Csarnokot. A városi sportszövetségek (legismertebb a lab­darúgó és az atlétikai) sorsa még bizonyta­lan, az önállóságot pénzszűkében nemigen merik vállalni. Ennek ellenére a tanács meg akarja tartani ‘a szövetségben dolgozó ak­tivistákat és szerény keretek között tovább­ra is elismeri munkájukat. Tavaly év végén a legmagasabb városi sportkitüntetést, az eredményes sportmunkáért plakettet és a vele járó kétezer forintot tízen, míg pénzju­talmat (1600—1800 forint) tizennyolcán ve­hettek át. Harminckét egyesület Az NYVSSC-ről nem is olyan régen olvas­hattak ezeken a hasábokon, ezért nem árt megemlíteni a többi nyíregyházi egyesüle­tet is. Zárójelben az ügyvezetők. Autó-Motor Gokart SE (Rabócsi Tibor), Central Testépí­tő SE (Czizmadia Ferenc), Energocoop SE (Molnár Gyula’, Fitness Szabadidő és Szolgál­tató SE (Klenovszky Győző), HAFE SE (Cziz- marik János), Honvéd Bottyán János SE (dr. Egri Kiss Tibor), Hardware SE (Mikó Sándor), Húsos SE (Hegedűs Béla) Kick- Box Karate SE (Miló András), Konzervgyár SE (Áros Károly), Kyokushinkai Szabad­idő SE (Ferkó András), Mezőgazdasági Főis­kola SC (Pénzes József), Nyírség Szabad­idő és Szolgáltató SE (Kozma Miklós', Oros SE (Balázsi László), Piremon SE (Gál Já­nos), Sportula SE (dr. Szilágyi Zsolt), Sza­bolcsba SE (Kéki László), Szabolcsi Építők SE (Hegedűs Csaba), SZAÉV SE (Hogyinsz- ki József), Tanárképző Főiskola SE (Bálint Mihály), Tangazdaság Lovas Klub (Fekete László), Taurus SC (Ganzler István), Tempó SC (Kohut István), Titász Elektromos SE (Hrenkó József), NYVSSC (Pók István), Vízügy-Medosz SE (Fehér László), Volán- Dózsa SC (Berecz Mihály), Zöldért Vörös Meteor SE (Kallós Gyula), Jósavárosi Sza­badidő SE (Balogh Imre), Nyírszőlősi Sza­badidő SE (Tóth József), Ságvári Kertváros Szabadidő SE (Harmati Gábor), Pedagógus Természetbarát SE (Haraszti Béla). A sportegyesületek költségvetésének majd­nem felét a reklámpénzekből és főleg a tá- '-mogatásokból befolyt pénz adja. Mindezek esetiek, rendszertelenek, többnyire nem az eredményességtől, az adott csapat vagy sportoló népszerűségétől, hanem ismerősök­től, barátoktól, rokonoktól függ, akik dotá­ciója nélkül még jobban meg kellene gon­dolniuk a sportegyesületeknek, hogy meg­éri-e számukra ha valamelyik NB-s bajnok­ságba benevezzenek. A tanács ebben egyre jobban kiegészítő szerepet játszik, annak el­lenére, hogy a sportegyesületek többsége még mindig a tanácsi támogatásban bízik. A sokat emlegetett második gazdaság, a csökkenő életszínvonal ellenére az igény to­vábbra is megmaradt a munka utáni vagy hét végi focicsatákra, az úszásra, kerékpá­rozásra, túrázásra. A város tornatermei ké­ső estig foglaltak, a városi stadion salakos pályáin főleg hétvégeken pattog a labda. Aki egy kicsit is gondol a teste edzésére, kondíciójának a megőrzésére, mindezen gon­dok ellenére megtalálhatja a lehetőséget a sportolásra. Hogy ezért manapság a zsebbe kell nyúlni, már nem titok. A sportszeretők és a sportért áldozok úgy érzem mindig lesz­nek, lelkesedésük magukkal ragadhatja a tömegeket. Mindezek mennyire érvényesek a diáksportra, arra még visszatérünk. Máthé Csaba 11 '(; I1 —....... — Pécs, Isztambul utón Kik hoznak valutát? Néni kellett különösebb jóstehetség annak felméréséhez, hogy ä nehezedő életkörülmé­nyek közepetté lesz-e kedve a korábbi szin­ten űtázrü a magyarnak. Hol van már ami- köí b&ldog-boldogtálán (beleértve az aggas­tyánt és a csecsemőt is) nyakába vette a vi­lágot. Nekivágott Hegyeshalomnak és irány nyugat, amikor a család ledekkolt az első műszaki boltnál és ömlött az áru a magán­importból az országba. Persze nemcsak azért esett vissza a turis­taforgalom, mert elfogyott a forintunk, ha­nem mert az államkassza devizakészlete is kiürült, a háromévente felvehető valutael­látmány tavaly november 25-étől 50 dollárra zsugorodott. Aki egyszer is átlépte már a nyugati határt, tanúsíthatja: nem sok min­denre elég ez a pénz, különösen nem áruvá­sárlásra s egyáltalán nem szállásra, étkezés­re. Szóval, az utóbbi egy-két esztendőben gyökeres fordulat következett be az utazási irodák hagyományos tevékenységében. Míg korábban szép számmal indítottak csoporto­kat a környező és a távolabbi országokba, addig mára visszaesett az effajta szervezett turizmus. Igaz, tavaly az irodák még elköny­velhettek egy tisztességes bevételt és szép nyereséget, de az 1990-es évre majdhogynem örömujjongással várják a betévedő utast. A szövetkezetek utazási irodája, a Coop- tourist megszerezte a jogot, hogy önállóan szervezze a szocialista és a nyugati Utakra a kiutazó magyarokat és a hozzánk beutazó külföldieket. Tavaly szép számmal jöttek a szovjet turisták az emlékezetes március 1-i határfelnyitás után. Jöttek volna még töb­ben is, de mint arra Kiss Gyula irodavezető rámutatott: tavaly november 1-jéig újabb száz csoportot meg is rendelt a szovjet fél, ám ezt bizonytalan időre leállították. (Kizá­rólag arról van Szó, hogyha rubellel fizet az Intúriszt, a rubelt nem tudja elkölteni a magyar fél. Kiegyenlíthetné még az utat áru­val, fizethetne lópatkótól a talicskáig szinte bármivel, de árufedezetük erre sincs. Fizet­hetnének még az ugyancsak nincsnek szá­mító valutával. Így aztán a kezdeti fellen­dülés után drasztikusan visszaesett a szov­jet turizmus.) Nem jönnek a látogatók Csehszlovákiából sem, a lengyelek pedig az egyéni utakat, szervezéseket kedvelik. Az iroda úgy érte­sült, hogy Romániában nagy érdeklődés lenne a magyarországi kirándulások iránt, de ők e pillanatban a forradalom utáni száz fontosabb napi tennivalóval bajlódnak. Nem a szándékon múlik, hogy a nyugati turistákat idecsábítsák megyénkbe. Nyíregy­háza és az NSZK-beli Iserlohn testvérvárosi kapcsolatot kötött és a majdani turistafor­galom megindítását remélte a két fél a né­met város polgármesterének egyik nyíregy­házi látogatásától. Am ennek feltételei van­nak. Mesélik, hogy a legelegánsabbnak ítélt nyíregyházi étterembe, a Koronába vitték vacsorázni, ám a nyugati vendégnek a va­csorához vajas kenyérre támadt gusztusa. Fájdalom, de vajat este nem találtak a pa­tinásnak hitt szállodában — ipari vajat szervíroztak, azt is negyedórás késéssel. Hát így bizonyára nem lehet nyugati vendéget csalogatni a megyébe! Nincs az a természeti szépség, páratlan értékű műkincs, vagy pusz­taromantika, ami feledtetné az igényes nyu­gati vendéggel az effajta kellemetlenségeket. A fiatalok utazási irodája, az Express ke­vesebb olcsó utat kínálhat a lapos pénztár­cáid ifjúsági rétegnek, ök is hasonló gom dot említettek, mint a többi utazási i,rpda: visszaesett a valutaeladás és nem jönriek a tavalyi évhez hasonló létszámban a szovjet turisták. Viszont a nyolcnapos egyéni szer­vezésű görög utakra alig győzik felírni a , honi jelentkezőket. A legkevesebb 4 ezer, a legtöbb 6300 forint, amit ezekért az utakért fizetni kell. Szintén egy újdonság, amely csak az Express nevéhez fűződik: a francia Riviérán 10 napot tölthet a nyaraló. Autó­busszal utazhat odáig fél Európán át a ven­dég és kempingben tölthet egy pár éjszakát. A fiataloknak, 26 éves kor alatt 7600 forint­ba és 50 dollárba kerül ez az út, míg a 26 évnél idősebbek 9600 forintot és ötven dol­lárt fizetnek. Soha akkora üzletet nem bonyolított le a legrégibb utazási iroda, az IBUSZ, mint a múlt esztendőben. Kalotay László nyíregyhá­zi irodavezető a tavalyi árbevételre büszke lehet: egymilliárd 430 millió forintos forgal­mukból 33 millió forint a tiszta nyereség. Azt tapasztalják, hogy a bécsi és a török utak lefutottak, akik akartak menni, azok bizonyára már beszerezték a kívánt árut. Mostanában inkább azok jelentkeznek az IBUSZ-nál, akik valóban kirándulni, pihen­ni, nyaralni, világot látni szeretnének. Kü­lönösen népszerű a görög és az olasz tenger­partra szervezett út. Három-négy-öt-hat személyes apartmanokban, ellátás nélkül kí­nálják ezeket az utazásokat. Hihetetlenül ol­csónak számítanak az említett utak, éppen ezért népszerűek. No meg azért is szívesen jelentkeznek ezekre, mivel az iroda saját valutakeretéből napi ezer forintnak megfe­lelő nyugati fizetőeszközt ad a turistáknak. Úgy tűnik, egyelőre vágyálom a nagy“ számú nyugati turista idejövetelében reménykedni. Nemrégiben osztrákoknak és nyugatnémeteknek ajánlották Szabölqs- Szatmár-Bereget, de sajnos, nagyobb szám­bán hiába várjuk ide a nyugati vendé­geket, amíg a feltételek egyáltalán nin­csenek meg a szervezett és színvonalas turistafogadáshoz. Mint határ menti megye, eddig sokat profitálhattunk volna a beutazó csoportok­ból. Az idegenforgalmi hivatal, a Nyír- tourist még a szomszédos Hajdúnak és Borsodnak is adott át tavaly a beutazó csoportokból, ám az idén szinte kilátás­talan a helyzetük. A helybéli lakosság belföldi kirándulá­sa szintén visszaesett. Vannak olyan tevé­kenységei az idegenforgalmi hivatalnak, amelyek finoman fogalmazva nulla­nyereségesek. Ilyenek a kempingek, a taná­csok a megyében már telepítettek kem­pinget Sóstón, Harangodon, Máriapócson — a pápa közelgő látogatására alapozva —, Mátészalkán és Nyírbátorban. Ám az üze­meltetés költségei nőttön-nőnek, és az idegenforgalmi hivatal a visszaesett turiz­mus miatt nemhogy a nyereséget, hanem az üzemeltetés költségeit is képtelen ki­termelni. Ha megnézzük az újságok apróhirdeté­seit, a közelmúltban naponta találkozunk ilyenekkel: autóbusz indul Bécsbe, Isztam­bulba. Magánszervezésben vállalta néhány Nyíregyházán élő, hogy a minimális igé­nyek kielégítésével hoz tető alá egynapos bécsi, vagy 4—5 napos török utazást. Egy cél lebegett e szervezők és a jelent­kezők előtt: minél kevesebb forintból, minél több valutáért a lehető legtöbb árut behozni. Ügy tűnik, lassan elmara­doznak az effajta hirdetések, egy valami viszont biztató: 1989-ben megjelentek az igen kislétszámú magán utazási irodák. Az egyik például tavaly már hozott be a megyébe Nyugat-Berlinből turistacso­portot. Ügy hírlik, az idén is lesz ha­sonló beutazó csoport, de az irodavezetőt ez ügyben nem tudtuk elérni: Az, Aijtó- közlekedési Tanintézetnél bérel .egy iro­dát, ám vérbeli szervező léVéh, inkább a potenciális piacot kutatja az admi­nisztrálás helyett. Senki nem vitatja, hogy a nagymúl­tú, országos hálózattal rendelkező utazási irodák jobb piaci pozícióban várják a be­tévedő utast. Igaz viszont, hogy ezek az irodák a nyereséget elviszik a megyé­ből. És az is igaz, hogy a vendég ma már nem megy magától és nem is jön hozzánk füttyszóra. Mindkettőért tenni kell, sokkal, de sokkal több ötlettel, magasabb színvonallal. Tóth Kornélia Lassan nem lesz üzlet bécsi és isztambuli üzleti utakat szervezni. Biztató viszont, hogy az idegenforgalomban is alakul a verseny, a magánirodák egyike-másika már nyugati turis­tát hoz Nyíregyházára ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom