Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-05 / 30. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. február 5. Nagyaron talán gazdára talál a Luby-kastély. A Zichy Galéria ígéretet tett, hogy áprilisig megkezdi a kastély felújítását és így alkotóházként fog tovább működni eredeti pompájában. Még annyit a kastély sorsáról el lehet mondani, ha mégsem sikerül a megegyezés a galériával, már van több érdeklődő a kastély iránt, így felújítása mindenféleképpen sorra kerül és megmenekül az idő vasfogától. Fekete Béla, a községi közös tanácselnök — akitől mindezt megtudtuk — szívügyeként kezeli a kastély sorsát, azt szeretné, ha minél előbb elkezdődne a felújítás. (Harasztosi Pál felv.) gkiVÖg a fiam. Előbb *W keserveseket, aztán " w egyre dühösebbeket. Nézem, szegényt. Kicsi gatyában ül az ágya szélén és a tőlem ellopott cipőkanállal próbálgatja magára húzni a farmert. Az egy kanál nem elég, de ahogy nézem a combjait és a nadrágot, rájövök, hogy itt már a „Minden lében két kanál” is kevés. Aligha valószínű, hogy a farmer fogyta volna ki a fiú combját, valószínűbb, hogy a gyerekem lába hízta ki a farmert. Mi a feleségemmel éppen gazdasági számításokat végeztünk. Nem is el-, hanem alámerülve a várható kiadások tengerében. Éppen ott tartottam, hogy a nyugdíjamhoz mennyire képes alkalmazkodni a havannai rum és a kaviár- számlám. Ráadásul ott az a fránya nadrág. Atyaként látom, hogy szűk a gatya. Valamit ki kell találni. Gazdasági lehetőségeim két alternatívát (bár sose találták volna ki ezt a baljóslatú szót) kínálnak. Üj farmerre nincs pénzem. Marad tehát egy lehetőség. Háztartásomat hozzáigazítom emelkedett szellemű árainkhoz és akkor holtbiztos, belefogy abba a nadrágba a gyerek. Egy ősi csatakiáltás jut eszembe minderről: „Csak előre édes fiaim", vezényelt a rákok kapitánya! Bartha Gábor Támadás a vonat ellen Vandál rongálók Kisvárdán Pöfög, sípol és robog a gőzös. A kocsiban mesés kincsekről álmodozó kalandorok. A meghódítandó területen egyszercsak, mint égből a villámcsapás, a mellkasokba indiánok nyílvesz- szei hatolnak... Egy westernfilm jelenetei jutottak eszembe, amikor bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz arról, hogy a Kisvárda—Hármasát megálló közelében fiatalok egy vonatot kövekkel megdobáltak, melynek nyomán sérülés is volt. Az esetet megérteném, ha a város földje* idegenek akarnák elfoglalni, de erről szó sincs, hiszen a megtámadott vonaton békés emberek utaztak. Az esetnek megpróbáltunk utána nézni. — Erről az ügyről nem tudok — tájékoztat egy vasutas —, de a megtörténtét nem tartom elképzelhetetlennek. (Panaszáradat tör ki belőle.) — Ugyanis a Kisvárda és Fényeslitke közötti vasúti pálya mentén gyakran hajmeresztő dolgok történnek. Például a biztosító berendezéseket megrongálják, a sorompók és jelzők optikáját összetörik, a különböző automatikus eszközökhöz tartozó rézkábeleket elvagdalják, elviszik, mellyel az utasok biztonságát is veszélyeztetik. — Megtörtént — folytatja a vasutas —, hogy egy, a fényeslitkei rendező pályaudvari vezetékdarab eltávolításával elérték, hogy a vonat megálljon, a vagonokat feltörték, s az abban található holmik egy részét ellopták. Gyakran a személyszállító szerelvényeket megdobálják. A vandálok az állomásokat sem kímélik. Például a Kisvárda— Hármasút megálló épületét az elmúlt fél évben több tízezer forintos költséggel felújították, de pár nap múlva valakik jó néhány tartozékát összetörték Ellopták a vízórát, kiszaggatták a csöveket, a kagylót megrongálták, a cserépkályhát megbontották, s az ajtaját kivették. Nem jobb a helyzet a kis- várdai nagy állomásnál sem. Szovjet állampolgárok a piaci napok előtti éjszakákat ott töltik. De még ha csak azt tennék... Csütörök és szombat reggel az általuk hátrahagyott szemetet és törmeléket talicskaszámra hordhatják, sőt a vendégek után jöhet a karbantartó brigád. A hármasúti büfébe rendszeresen betörnek. A vandalizmus megfékezésére a rendőrség nagy erőfeszítéseket tesz, de csupán az ő erejük kevés. Cs. Gj. Egy levél nyomán Tényleg megerőszakolták? A napokban Levetkőztették, megerőszakolták? címmel megírtuk, hogy az újfehértói MÁV-állomás WC- jében furcsa dolgok történtek. Egy nő egy férfival közösült, miközben a hölgy ruhái eltűntek. A sértett, N. Mária a rendőrségi kihallgatáson egyebek mellett elmondta: egy férfi fenyegetése mellett többen a női WC-be vitték, levetkőztették, majd egy férfi a kövezeten megerőszakolta. Az ügyben a rendőrség nagy erőkkel nyomozott, s az esettel kapcsolatba hozható személyeket megtalálta. Kiderült, a közösülés nem erőszakkal történt, tehát N. Mária a hatóságot félrevezette. Félelem a fenyegetéstől A minap terjedelmes levelet kaptam, melyben egy nyíregyházi asszony egyebek mellett a következőket írta: „Nem ismerem N. Máriát, nem tudom, milyen erkölcsű, mennyire szavahihető, de abban biztos vagyok: úgy történt, ahogy először mondta: vagyis megerőszakolták. Abban is bizonyos vagyok, hogy a vallomását nem jószántából változtatta meg ... Higy- gye el nekem, N. Mária inkább vállalja a hatóság félrevezetésének vádját, minthogy egy félreeső úton elvágják a torkát. Az is nehezen képzelhető el, hogy január 23-án 22 órakor a WC- ben önszántából vetkőzött le teljesen.” A levélíró ezután a vele történteket ismerteti, miszerint egy Budapest felé tartó gyorsvonaton az ötéves kislány unokájával utazott. A gyereknek WC-re kellett mennie, ezért vele tartott. Az egyik fülkéből egy férfi utánuk ment. A nő azt hitte, egy másik kocsiba tart. A hölgy, amint kinyitotta a WC-ajtót, az illető hátulról, kézzel meglökte. Ezután az asszony megfordult, látta, hogy a férfi bal kezében nyeles borotva van. A hölgy nekiugrott, de valaki már a segítségére is sietett. A támadó kinyototta a vonat ajtaját és a borotvát kidobta. A nő levelében közli: a Olvasónk írja Vízórát a lakásokba!! Ki fizesse a „révészt”? című 1990. január 25-én megjelent cikkükre az alábbi észrevételt és javaslatot teszem. Azt hiszem, az 1990. január 1-jétől drasztikusan felemelt víz- és csatornadíjakat kényCsillag és áremelés Ä minap olvastam a me- gyei lapban A februári csillagos égbolt látnivalói című információt. Az amatőr csillagász szerző egyebek közt azt írja, hogy február 9- én teljes holdfogyatkozás lesz. Biztos, hogy „jóslata” valóra válik. Letettem az újságot, bekapcsoltam a nyíregyházi rádiót, ahol a konzervgyár illetékese azt nyilatkozta, hogy még nem tudja pontosan megjósolni, a következő hónapokban mi lesz az exportjukkal. A műsor végén átkapcsoltam a Kossuth adóra, ahol a bemondó „megjósolta”, hogy e hét végén Pesten csillaghullás lesz, a Parlamentről eltávolítják a nem éppen odaillő vörös csillagot. A hírolvasó azt is „jósolta”, hogy drágábban utazunk. Holdfogyatkozás, csillag- hullás, áremelés. Biztosra vehető előrejelzés és bizonytalanság. A híreket tovább gondoltam. Mindenek előtt irigylem a csillagászt, aki bizton állítja, hogy 9-én 20 óra körül megyénkben is észlelhető lesz a holdfogyatkozás, s február végén a Szaturnusz 2 órával kel majd korábban, mint a Nap. Bezzeg a megyei építőipari vállalat dolgozói még nem tudják pontosan, hogy melyik nap folytathatják a beregszászi kórház építését. Azt sem lehet megjósolni a csillagok állásából, hogy például megyénk négy cipőipari szövetkezete augusztusban hol és milyen áron adja majd el az új lábbeliket. Ami a pesti csillaghullást illeti: Ha pár évvel ezelőtt valaki azt jósolta volna, hogy 1990. február 3-án a Parlamentről leveszik a csillagot, azt az illetőt bizony vagy a politikai rendőrök, vagy az ideggyógyászok vették volna kezelésbe. Talán senki sem tud olyan pontosan előre jelezni, mint a Ke- let-Magyarországba rendszeresen írogató csillagász. Előre jelzi, hogy fogyatkozik a Hold, mi meg sokan előre jelezzük, hogy fogytán a pénzünk és a türelmünk... Talán könnyebb a csillagásznak, mint nekünk földi halandóknak. Még a Dávid- naptárban is az áll, hogy 3— 5 nap eltolódás lehet a konkrét időjárási prognózist illetően. A 9-i holdfogyatkozás azonban holtbiztos. Az is biztos, hogy a szabadárak idén még többször is elszabadulnak. Az álaknak sajnos senki és semmi nem szab határt. Határ a csillagos ég? Nábrádi Lajos telenek vagyunk elfogadni a cikk érvei alapján. De szerintem ez nagyon egyoldalú. Vizsgáljuk meg a lakosság fogyasztói oldaláról is, pl.i egy tízemeletes OTP-s társasház a régi áron éves szinten 60—65 ezer forintot fizetett a vízdíjért! Előzetes szái,. '«ok szerint ez az összeg 240 ezer forint lesz! Ami azt jelenti, hogy a lakóközösség által fizetett közös díjból befolyt összeg 50 százaléka! Szerintem a SZAVICSAV illetékeseinek most már komolyan kellene foglalkozni a lakásonkénti mérési lehetőségről, ami azt jelenti, hogy minden egyes laikásban vízmérőórát kell felszerelni, az önkontroll lehetőségét biztosítani kell! (Lásd Titász, Ti- gáz). Hiszen köztudott, hogy egy tízemeletes ház 87 családjának csak egy vízmérőóra van felszerelve. Tehát gyakorlatilag a családonkénti vízfogyasztás mérése lehetetlen ! Ami igen csak nem ösztönzi a lakókat a takarékos vízfogyasztásra. Levelem zárásaként egy kérdéssel fejezem be, vajon ilyen magas áron javul-e a víz minősége? Ami alkalmanként szinte elviselhetetlenül klóros!! Kapusi Gábor közös képviselő, Nyíregyháza, Fazekas J. tér 4. sokkhatás miatt olyan betegséget kapott, hogy leszázalékolták. Megalázó eljárás Az eset természetesen hatósági eljárással folytatódott, az asszony számára is kellemetlenségekkel. Ugyanis a támadó valószínűleg megtudta a nő lakáscímét és többször rácsengetett stb. Számos herce-hurca után kiderült, magánpert indíthat. „Ha bíróságra tudnék járni, akkor dolgozni is bírnék” — szól a levél. Egy ügyész elmondta, hogy a nemi erkölcs elleni bűn- cselekményeknél a sértettek egy része már eredetileg sem tesz feljelentést, mert a társadalmi megítélés őt kedvezőtlen szituációba hozhatja. (A nemi erkölcs elleni bűn- cselekmények közé tartozik többek között az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak, a természet elleni fajtalanság, a megrontás és a vérfertőzés.) Az is megtörtént — folytatta az ügyész —, hogy a sértett visszavonta, vagy módosította vallomását, annál is inkább, mivel az üggyel kapcsolatos rendőrségi, bírósági eljárás során a megerőszakolt kellemetlen helyzetbe kerülhet, ugyanis a bűncselekmény lefolyását többször és részletesen el kell mondania. Ez az illetőt a feljelentéstől, vagy az eljárás lefolytatásától visszariaszthatja. flz eset nem bizonyítható Tulajdonképpen érthető, ha a sértett a vele történteket lelkiekben kétszer-hú- romszor nem akarja újra átélni. Az is előfordult, hogy a megerőszakolt nő a szituáció miatt a bíróság előtt a teljes ártatlanságát, vétlenségét nem tudta kellőképpen bizonyítani. Az újfehértói esettel kapcsolatban pedig annyit: egyelőre nem bizonyítható olyan erőszak, amit N. Mária az első vallomásában elmondott. Cselényi György divatolunk Mindig utáltam a köpenyt. Tanáraink azt mondták, az iskolában csak ne divatol- junk, az nem arra való, meg különben is, a szegényebb családból származó gyerekek csak ne lássák, ha valakinek egy drágább holmit rejt a köpenye. Persze, azért igyekeztünk ezt mindig kijátszani, hisz ahogy nem akartunk egyformák lenni a tanulásban, ugyanúgy nem akartunk a sablonos köpenyekben egy kaptafára húzva járni. Rövidre vágtuk a köpeny alját, kivettük az ujját, iskola után pedig alig vártuk, hogy begyömöszölhessük a táskába. Most, visszaemlékezve pe- üg az jut eszembe, hogy tulajdonképpen nem is különbözött egymástól az öltözködésünk a köpeny alatt sem. Akkor a farmer volt a menő (lehetőleg piros címkés Lewis) és a kockás ing. Szüléink hiába rimánkodtak, még iskolabálba és discóba is így mentünk, s a félhomályban szinte csak úgy lehetett megkülönböztetni bennünket egymástól, hogy a fiúknak hosszú, a lányoknak pedig rövid volt a hajuk. Igaz, akadtak már akkor is köztünk gazdagabb csemeték, akikről néha csak a pávatoll hiányzott, s ha mamájukkal mentek végig az utcán, nem győztünk csodálkozni, hogy az a fejkendős, egyszerűen öltözött néni vajon tényleg a puccos gyerek anyukája-e?... így volt ez régen és így van ez most is, sok szülő inkább kevesebbet költ magára, csak hogy a gyerekét ne nézzék ki az iskolából a többiek. (Ebben persze mindig van egy jó adag rafinéria a gyermek részéről). Az átlagos mai fiatal azonban nem ilyen. Lekoppintja a butikos pulóvert, szoknyát, pólót, nadrágot, ügyesen turkál a kilós boltban, a francia és nyugatnémet munkásról levetett holmik között. Aztán ezt az egészet olyan bohóká- san vegyíti össze, hogy megáll az ész. Egy kis színes kasmír a derékra öv helyett — mégsem hatszáz forint, mint manapság egy bőr öv —, de akkor már a sál is ilyen, és a cipőben a fűző. Csak egy nagy fazék és néhány zacskó ruhafesték kell hozzá, s a megunt fehér trikóból rikító kék vagy rózsaszín lesz. Még csak nagy szaktudást sem igényel, hogy valaki kétoldalt összevarrjon két darab selymet vagy pamutot, a derekára széles gumi kell még, s kész a szoknya. S nem is olyan drága, hisz nagyon sok rőfös bolt nyílik mostanában, s egészen kedvezményes áron kínálják a ruhaanyagot. Végül is kénytelenek leszünk valamennyien ügyeskedni egy kicsit, hiszen a mai árak mellett a legkevesebb a ruházkodásra jut majd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell ápoltan, tisztán járnunk. (cs. k.) Nem a ruha teszi az emberi (Harasztosi Pál felv.)
