Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. február 5. Nagyaron talán gazdára talál a Luby-kastély. A Zichy Galéria ígéretet tett, hogy áp­rilisig megkezdi a kastély felújítását és így alkotóházként fog tovább működni eredeti pompájában. Még annyit a kastély sorsáról el lehet mondani, ha mégsem sikerül a meg­egyezés a galériával, már van több érdeklődő a kastély iránt, így felújítása mindenfé­leképpen sorra kerül és megmenekül az idő vasfogától. Fekete Béla, a községi közös ta­nácselnök — akitől mindezt megtudtuk — szívügyeként kezeli a kastély sorsát, azt sze­retné, ha minél előbb elkezdődne a felújítás. (Harasztosi Pál felv.) gkiVÖg a fiam. Előbb *W keserveseket, aztán " w egyre dühösebbeket. Nézem, szegényt. Kicsi ga­tyában ül az ágya szélén és a tőlem ellopott cipő­kanállal próbálgatja ma­gára húzni a farmert. Az egy kanál nem elég, de ahogy nézem a combjait és a nadrágot, rájövök, hogy itt már a „Minden lében két kanál” is kevés. Aligha valószínű, hogy a farmer fogyta volna ki a fiú combját, valószínűbb, hogy a gyerekem lába híz­ta ki a farmert. Mi a feleségemmel ép­pen gazdasági számításo­kat végeztünk. Nem is el-, hanem alámerülve a vár­ható kiadások tengerében. Éppen ott tartottam, hogy a nyugdíjamhoz mennyire képes alkalmazkodni a ha­vannai rum és a kaviár- számlám. Ráadásul ott az a fránya nadrág. Atyaként látom, hogy szűk a gatya. Valamit ki kell találni. Gazdasági le­hetőségeim két alternatí­vát (bár sose találták vol­na ki ezt a baljóslatú szót) kínálnak. Üj farmerre nincs pénzem. Marad te­hát egy lehetőség. Ház­tartásomat hozzáigazítom emelkedett szellemű ára­inkhoz és akkor holtbiz­tos, belefogy abba a nad­rágba a gyerek. Egy ősi csatakiáltás jut eszembe minderről: „Csak előre édes fiaim", vezényelt a rákok kapitánya! Bartha Gábor Támadás a vonat ellen Vandál rongálók Kisvárdán Pöfög, sípol és robog a gő­zös. A kocsiban mesés kin­csekről álmodozó kalando­rok. A meghódítandó terü­leten egyszercsak, mint ég­ből a villámcsapás, a mell­kasokba indiánok nyílvesz- szei hatolnak... Egy westernfilm jelenetei jutottak eszembe, amikor be­jelentés érkezett szerkesztő­ségünkhöz arról, hogy a Kisvárda—Hármasát megál­ló közelében fiatalok egy vonatot kövekkel megdo­báltak, melynek nyomán sé­rülés is volt. Az esetet meg­érteném, ha a város földje* idegenek akarnák elfoglalni, de erről szó sincs, hiszen a megtámadott vonaton békés emberek utaztak. Az esetnek megpróbáltunk utána nézni. — Erről az ügyről nem tu­dok — tájékoztat egy va­sutas —, de a megtörténtét nem tartom elképzelhetetlen­nek. (Panaszáradat tör ki belőle.) — Ugyanis a Kis­várda és Fényeslitke közötti vasúti pálya mentén gyakran hajmeresztő dolgok történ­nek. Például a biztosító beren­dezéseket megrongálják, a sorompók és jelzők optikáját összetörik, a különböző au­tomatikus eszközökhöz tar­tozó rézkábeleket elvagdal­ják, elviszik, mellyel az uta­sok biztonságát is veszélyez­tetik. — Megtörtént — folytatja a vasutas —, hogy egy, a fényeslitkei rendező pálya­udvari vezetékdarab eltávo­lításával elérték, hogy a vo­nat megálljon, a vagonokat feltörték, s az abban talál­ható holmik egy részét ellop­ták. Gyakran a személyszál­lító szerelvényeket megdo­bálják. A vandálok az állomásokat sem kímélik. Például a Kis­várda— Hármasút megálló épületét az elmúlt fél évben több tízezer forintos költ­séggel felújították, de pár nap múlva valakik jó né­hány tartozékát összetörték Ellopták a vízórát, kiszag­gatták a csöveket, a kagylót megrongálták, a cserépkály­hát megbontották, s az aj­taját kivették. Nem jobb a helyzet a kis- várdai nagy állomásnál sem. Szovjet állampolgárok a pia­ci napok előtti éjszakákat ott töltik. De még ha csak azt tennék... Csütörök és szombat reggel az általuk hátrahagyott szemetet és törmeléket talicskaszámra hordhatják, sőt a vendégek után jöhet a karbantartó bri­gád. A hármasúti büfébe rendszeresen betörnek. A vandalizmus megfékezé­sére a rendőrség nagy erőfe­szítéseket tesz, de csupán az ő erejük kevés. Cs. Gj. Egy levél nyomán Tényleg megerőszakolták? A napokban Levetkőztették, megerőszakolták? cím­mel megírtuk, hogy az újfehértói MÁV-állomás WC- jében furcsa dolgok történtek. Egy nő egy férfival közösült, miközben a hölgy ruhái eltűntek. A sértett, N. Mária a rendőrségi kihallgatáson egyebek mellett elmondta: egy férfi fenyegetése mellett többen a női WC-be vitték, levetkőztették, majd egy férfi a köveze­ten megerőszakolta. Az ügyben a rendőrség nagy erőkkel nyomozott, s az esettel kapcsolatba hoz­ható személyeket megtalálta. Kiderült, a közösülés nem erőszakkal történt, tehát N. Mária a hatóságot félrevezet­te. Félelem a fenyegetéstől A minap terjedelmes leve­let kaptam, melyben egy nyíregyházi asszony egyebek mellett a következőket írta: „Nem ismerem N. Máriát, nem tudom, milyen erkölcsű, mennyire szavahihető, de ab­ban biztos vagyok: úgy tör­tént, ahogy először mondta: vagyis megerőszakolták. Ab­ban is bizonyos vagyok, hogy a vallomását nem jószántá­ból változtatta meg ... Higy- gye el nekem, N. Mária in­kább vállalja a hatóság fél­revezetésének vádját, mint­hogy egy félreeső úton el­vágják a torkát. Az is nehe­zen képzelhető el, hogy ja­nuár 23-án 22 órakor a WC- ben önszántából vetkőzött le teljesen.” A levélíró ezután a vele történteket ismerteti, misze­rint egy Budapest felé tartó gyorsvonaton az ötéves kis­lány unokájával utazott. A gyereknek WC-re kellett mennie, ezért vele tartott. Az egyik fülkéből egy férfi utá­nuk ment. A nő azt hitte, egy másik kocsiba tart. A hölgy, amint kinyitotta a WC-ajtót, az illető hátulról, kézzel meglökte. Ezután az asszony megfordult, látta, hogy a férfi bal kezében nyeles borotva van. A hölgy nekiugrott, de valaki már a segítségére is sietett. A tá­madó kinyototta a vonat aj­taját és a borotvát kidobta. A nő levelében közli: a Olvasónk írja Vízórát a lakásokba!! Ki fizesse a „révészt”? cí­mű 1990. január 25-én meg­jelent cikkükre az alábbi ész­revételt és javaslatot teszem. Azt hiszem, az 1990. január 1-jétől drasztikusan felemelt víz- és csatornadíjakat kény­Csillag és áremelés Ä minap olvastam a me- gyei lapban A februári csillagos égbolt látnivalói cí­mű információt. Az amatőr csillagász szerző egyebek közt azt írja, hogy február 9- én teljes holdfogyatkozás lesz. Biztos, hogy „jóslata” valóra válik. Letettem az új­ságot, bekapcsoltam a nyír­egyházi rádiót, ahol a kon­zervgyár illetékese azt nyi­latkozta, hogy még nem tud­ja pontosan megjósolni, a következő hónapokban mi lesz az exportjukkal. A mű­sor végén átkapcsoltam a Kossuth adóra, ahol a be­mondó „megjósolta”, hogy e hét végén Pesten csillaghul­lás lesz, a Parlamentről eltá­volítják a nem éppen odail­lő vörös csillagot. A hírolva­só azt is „jósolta”, hogy drá­gábban utazunk. Holdfogyatkozás, csillag- hullás, áremelés. Biztosra vehető előrejelzés és bizony­talanság. A híreket tovább gondoltam. Mindenek előtt irigylem a csillagászt, aki bizton állítja, hogy 9-én 20 óra körül megyénkben is észlelhető lesz a holdfogyat­kozás, s február végén a Sza­turnusz 2 órával kel majd korábban, mint a Nap. Bez­zeg a megyei építőipari vál­lalat dolgozói még nem tud­ják pontosan, hogy melyik nap folytathatják a bereg­szászi kórház építését. Azt sem lehet megjósolni a csil­lagok állásából, hogy például megyénk négy cipőipari szö­vetkezete augusztusban hol és milyen áron adja majd el az új lábbeliket. Ami a pesti csillaghullást illeti: Ha pár évvel ezelőtt valaki azt jósolta volna, hogy 1990. február 3-án a Parlamentről leveszik a csil­lagot, azt az illetőt bizony vagy a politikai rendőrök, vagy az ideggyógyászok vet­ték volna kezelésbe. Talán senki sem tud olyan ponto­san előre jelezni, mint a Ke- let-Magyarországba rendsze­resen írogató csillagász. Elő­re jelzi, hogy fogyatkozik a Hold, mi meg sokan előre je­lezzük, hogy fogytán a pén­zünk és a türelmünk... Ta­lán könnyebb a csillagász­nak, mint nekünk földi ha­landóknak. Még a Dávid- naptárban is az áll, hogy 3— 5 nap eltolódás lehet a konk­rét időjárási prognózist ille­tően. A 9-i holdfogyatkozás azonban holtbiztos. Az is biztos, hogy a sza­badárak idén még többször is elszabadulnak. Az álak­nak sajnos senki és semmi nem szab határt. Határ a csillagos ég? Nábrádi Lajos telenek vagyunk elfogadni a cikk érvei alapján. De sze­rintem ez nagyon egyoldalú. Vizsgáljuk meg a lakosság fogyasztói oldaláról is, pl.i egy tízemeletes OTP-s tár­sasház a régi áron éves szin­ten 60—65 ezer forintot fize­tett a vízdíjért! Előzetes szá­i,. '«ok szerint ez az összeg 240 ezer forint lesz! Ami azt jelenti, hogy a lakóközösség által fizetett közös díjból be­folyt összeg 50 százaléka! Szerintem a SZAVICSAV illetékeseinek most már ko­molyan kellene foglalkozni a lakásonkénti mérési lehető­ségről, ami azt jelenti, hogy minden egyes laikásban víz­mérőórát kell felszerelni, az önkontroll lehetőségét bizto­sítani kell! (Lásd Titász, Ti- gáz). Hiszen köztudott, hogy egy tízemeletes ház 87 csa­ládjának csak egy vízmérő­óra van felszerelve. Tehát gyakorlatilag a családonkénti vízfogyasztás mérése lehetet­len ! Ami igen csak nem ösz­tönzi a lakókat a takarékos vízfogyasztásra. Levelem zárásaként egy kérdéssel fejezem be, vajon ilyen magas áron javul-e a víz minősége? Ami alkal­manként szinte elviselhetet­lenül klóros!! Kapusi Gábor közös képviselő, Nyíregyháza, Fazekas J. tér 4. sokkhatás miatt olyan beteg­séget kapott, hogy leszázalé­kolták. Megalázó eljárás Az eset természetesen ha­tósági eljárással folytatódott, az asszony számára is kelle­metlenségekkel. Ugyanis a támadó valószínűleg megtud­ta a nő lakáscímét és több­ször rácsengetett stb. Szá­mos herce-hurca után kide­rült, magánpert indíthat. „Ha bíróságra tudnék jár­ni, akkor dolgozni is bír­nék” — szól a levél. Egy ügyész elmondta, hogy a nemi erkölcs elleni bűn- cselekményeknél a sértettek egy része már eredetileg sem tesz feljelentést, mert a tár­sadalmi megítélés őt kedve­zőtlen szituációba hozhatja. (A nemi erkölcs elleni bűn- cselekmények közé tartozik többek között az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak, a természet elleni fajtalanság, a megron­tás és a vérfertőzés.) Az is megtörtént — foly­tatta az ügyész —, hogy a sértett visszavonta, vagy mó­dosította vallomását, annál is inkább, mivel az üggyel kapcsolatos rendőrségi, bíró­sági eljárás során a megerő­szakolt kellemetlen helyzetbe kerülhet, ugyanis a bűncse­lekmény lefolyását többször és részletesen el kell monda­nia. Ez az illetőt a feljelen­téstől, vagy az eljárás lefoly­tatásától visszariaszthatja. flz eset nem bizonyítható Tulajdonképpen érthető, ha a sértett a vele történte­ket lelkiekben kétszer-hú- romszor nem akarja újra át­élni. Az is előfordult, hogy a megerőszakolt nő a szituá­ció miatt a bíróság előtt a teljes ártatlanságát, vétlensé­gét nem tudta kellőképpen bizonyítani. Az újfehértói esettel kap­csolatban pedig annyit: egyelőre nem bizonyítható olyan erőszak, amit N. Mária az első vallomásában elmon­dott. Cselényi György divatolunk Mindig utáltam a köpenyt. Tanáraink azt mondták, az iskolában csak ne divatol- junk, az nem arra való, meg különben is, a szegényebb családból származó gyerekek csak ne lássák, ha valakinek egy drágább holmit rejt a köpenye. Persze, azért igye­keztünk ezt mindig kijátsza­ni, hisz ahogy nem akar­tunk egyformák lenni a ta­nulásban, ugyanúgy nem akartunk a sablonos köpe­nyekben egy kaptafára húz­va járni. Rövidre vágtuk a köpeny alját, kivettük az uj­ját, iskola után pedig alig vártuk, hogy begyömöszöl­hessük a táskába. Most, visszaemlékezve pe- üg az jut eszembe, hogy tu­lajdonképpen nem is külön­bözött egymástól az öltöz­ködésünk a köpeny alatt sem. Akkor a farmer volt a menő (lehetőleg piros címkés Lewis) és a kockás ing. Szü­léink hiába rimánkodtak, még iskolabálba és discóba is így mentünk, s a félhomály­ban szinte csak úgy lehetett megkülönböztetni bennün­ket egymástól, hogy a fiúk­nak hosszú, a lányoknak pe­dig rövid volt a hajuk. Igaz, akadtak már akkor is köz­tünk gazdagabb csemeték, akikről néha csak a pávatoll hiányzott, s ha mamájukkal mentek végig az utcán, nem győztünk csodálkozni, hogy az a fejkendős, egyszerűen öltözött néni vajon tényleg a puccos gyerek anyukája-e?... így volt ez régen és így van ez most is, sok szülő in­kább kevesebbet költ magá­ra, csak hogy a gyerekét ne nézzék ki az iskolából a töb­biek. (Ebben persze mindig van egy jó adag rafinéria a gyermek részéről). Az átlagos mai fiatal azon­ban nem ilyen. Lekoppintja a butikos pulóvert, szoknyát, pólót, nadrágot, ügyesen tur­kál a kilós boltban, a francia és nyugatnémet munkásról levetett holmik között. Aztán ezt az egészet olyan bohóká- san vegyíti össze, hogy meg­áll az ész. Egy kis színes kasmír a derékra öv helyett — mégsem hatszáz forint, mint manapság egy bőr öv —, de akkor már a sál is ilyen, és a cipőben a fűző. Csak egy nagy fazék és né­hány zacskó ruhafesték kell hozzá, s a megunt fehér tri­kóból rikító kék vagy rózsa­szín lesz. Még csak nagy szaktudást sem igényel, hogy valaki kétoldalt összevarrjon két darab selymet vagy pa­mutot, a derekára széles gu­mi kell még, s kész a szok­nya. S nem is olyan drága, hisz nagyon sok rőfös bolt nyílik mostanában, s egészen kedvezményes áron kínálják a ruhaanyagot. Végül is kénytelenek le­szünk valamennyien ügyes­kedni egy kicsit, hiszen a mai árak mellett a legkevesebb a ruházkodásra jut majd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell ápoltan, tisz­tán járnunk. (cs. k.) Nem a ruha teszi az emberi (Harasztosi Pál felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom