Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. február 3.

Megyénk szellemi életének mindig is voltak kiváló, széleslátókörCí, nemcsak a maguk szűkebb hazájában, hanem az egész országban, sőt, Európában is elismert, számon tartott személyiségei. De csak az utóbbi negyedszázad során jutottunk el addig, hogy több százra gyarapodjon a tudományos munkát is végző értelmiségiek tábora. Az alkotómunka megyei helyzetéről próbálunk - szükségszerűen hézagos — képet rajzolni az alábbiakban.

A beszélgetés résztvevői: Vass Lajosné, a megyei tanács mellett működő' tudományos-koordinációs bizottság titkára, Scholtz Béla ép í tészmérnök, a MTESZ megyei titkára, Varga Lajos, a mezőgazdasági főiskola tanszékvezetője. Szabó Péter, a megyei kórház osztályvezető főorvosa, kandidátus és a Kelet-Magyarország képviseletében Gönczi Mária.

K. M: A tudományos munka is beágyazódik a környezet anyagi, társadalmi, szellemi közegébe, amely szerencsés esetben inspirálja az alkotó- és kutatómunkát, de le is törheti az ilyen ambíciókat. Tapasztalataik szerint itt a megyében mi a jellemző?

eredményeket is elismeri. A piac előbb-utóbb fő tényező lesz az alkotómunkában is, ki fogja kényszeríteni a magas színvonalat.

K.M: Már érintettük a tudományos munka itteni helyzetét. Kielégítőek-e az ehhez szükséges feltételek?

S. B: A műszaki kutatásokhoz komoly anyagi, technikai háttér kell. Ezért a műszaki értelmiséggel szemben nem is léphetünk fel olyan igénnyel, hogy itt alapkutatásokat folytassanak. A megyében talán csak a tiszavasvári Alkaloida kivétel ez alól. Általában azonban elégedettek lennénk azzal is, ha a vállalatoknál gyártmányfejlesztést végeznének. A műszaki értelmiségünk viszont jelenleg rákényszerül arra, hogy elsősorban anyagi helyzetének javítására törekedjen, ezért a gyors, pénzt hozó rutinmunkákat részesíti előnyben a szabadalmakkal, találmányokkal szemben.

Sz. P: A megyei kórház minden lehetőséget próbál megadni. Alapkutatásra itt sincs mód, de nagyon sok, a gyakorlatból kiinduló, klinikai kutatást végzünk. Ez a munka nálunk egészen magas színvonalú. A kórház a nyelvtanulást is nagyon komolyan ösztönzi, olyannyira, hogy ingyenes nyelv- tanfolyamokat szervez, fizeti a nyelvpótlékot. Idegen nyelvű szakcikkekből rendszeres referátum van a kórházban. Tudományos tanács működik, amely pályázatokkal segíti a fiatal orvosokat.

V. L: A felsőoktatási

intézményekben alapvető követelmény, hogy az oktatók tudományos munkát végezzenek. Az ehhez szükséges pénzt azonban ma már szinte csak országos pályázatokon lehet elnyerni, a költségvetésünkben alig jut erre valami. Ezért mi kiválasztottunk két olyan területet, amely a jövőben is fontos szerepet játszik, és ahol a technikai hátteret meg tudtuk teremteni: ez a számítástechnika és az automatizálás.

K. M: A munkahelyek mennyire szorgalmazzák azt, hogy diplomásaik tudományos fokozatokat szerezzenek?

V.L: A főiskolán ez ma már nem merev előírás. Megszűnt az az országosan is követett gyakorlat, hogy olykor alig hasznosítható lémák feldolgozásával is lehetett tudományos fokozatot szerezni.

Sz. P: Nálunk mindig is csak olyan témákat fogadtak el, amelyeket érdemes volt kutatni, ;zért 15-20 év is kellett hozzá, níg valaki eljutott a kandidátusi 'okozatig.

V.L.-né: Dehát általában elosztott feladatok voltak, tudjuk... Visszatérve az eredeti kérdéshez, izemélycs tapasztalaién: hogy

elentős eredmények ott születnek, tho! az egyéni ambíciókat a .örnyezet támogatja, és az

V.L.-né: Úgy gondolom, a magas színvonalú munkát végző értelmiségnek ma méltatlanok a körülményei a megyében. Mert mi kell a tudományos, az alkotómunkához? Tudás, idő, pénz, megbecsülés... És sokszor a biztatás, a megbecsülés is hiányzik. A kutatónak itt sokkal többet kell dolgoznia, és a tudományos életben kialakult merev hierarchia miatt az eredményeit is nehezebb elismertetni. Lehetőségeik szerint a munkahelyek támogatják ugyan az ilyen törekvéseket, de a főhivatásban helytállni és mellette ' kutatómunkát is végezni nagyon megterhelő. Az utóbbi években így is jelentős szellemi tőke halmozódott fel a megyében, amit meg kellene tartanunk. Kérdés, hogyan?

V. L: Például úgy, mint már említettük, hogy a vállalat ne kutatni akarjon, hanem fejleszteni, és azt fizesse is meg. De ma inkább a kétkezi munkát fizetik meg és nem a fejlesztőmérnököt, akitől elsősorban függ, hogy mennyire piacképes a vállalat terméke.

S. B: Az értelmiségen belül még ma is inkább a funkciót fizetik meg, mint az eredményes kutatómunkát.

Sz. P: Ez még a régi, több évtizedes politikai gyakorlat terméke.

V.L.-né: És nem is csak szabolcsi probléma, hanem országos. Viszont minket még jobban sújt, mert a tudás leértékelődése éppen akkor jutott mélypontra, amikor már e megyében is számottevő volt az értelmiség.

S. B: Ahol viszont honorálni lehetne, tehát a találmányoknál, a szabadalmaknál — ott iszonyú nagy a bürokrácia. Ha nincs egy barátom Budapesten vagy valamelyik megyében, akkor esetleg sosem kerül sor a gyártásra.

Sz. P: A régi gyakorlat szerint a tudományos vezetők egy része nem kutatott, hanem őrizte a pozícióját, kapcsolatokat ápolt. S ha jött egy fiatal, működésbe lépett Parkinson törvénye... Tudományt pedig csak úgy lehet csinálni, ha valaki állandóan hajtja magát, ha naprakész. Az ember egyrészt azért dolgozik, hogy valamire jusson ez a nép. És ez nem blabia — tényleg így van. Másrészt ebből a megyéből igazi nagyságok kerültek ki, és a hagyomány bennünket is kötelez.

S.B: Nem beszéltünk még a megye legújabb hátrányáról, arról, hogy rubelelszámolású országokkal vagyunk körülvéve, a mi iparunk szinte erre épült. Ezért sok vállalat - "aovon nehéz helyzetbe kerülhet. -S i át akarunk állni a nyugati exportra, fel kell venni az

II Kelet

A hétvégi melléklete

5

A megye tudományos életéről

Vass Lajosné

Varga Lajos

Szabó Péter

Scholtz Béla

Gönczi Mária

ottani fordulatszámot, ami nem megy máról holnapra. A másik, hogy az országon belül távol vagyunk mindentől. A nagy- vállalatokat kivéve a műszaki értelmiségnek a két főiskolán kívül itt semmi továbbképzési bázisa nincs. Ezért nagyobb jelentősége lenne az egyesületi tevékenységnek, de a pénzhiány miatt ez is veszélyben forog. Pedig tudomásul kellene venni, hogy a továbbképzésre fordított összeg nem kidobott pénz!

V. L.-né: Vagy két évvel ezelőtt több mint ötven üzemet, vállalatot vizsgáltunk meg, és kiderült, hogy a gyáregységeknek semmiféle információjuk nem volt az anyavállalat elképzeléseiről, fejlesztési terveiről. A napi túlélésre rendezkedtek be.

S. B: A korszerű berendezésekre is áldozni kellene. Jártunk Rze- szowban, s ezt ott is megteszik, pedig nem gazdagabbak, mint mi. A tőkés országok is mindig akkor kezdtek többet áldozni az oktatásra, a kutatásra, amikor csődben voltak.

V. L: Nekünk szerencsére még nincsenek elemi gondjaink. Az említett két témában csúcstechnikánk van a megyében. Az anyag- vizsgálathoz szükséges műszereinkkel például másodpercek alatt meg lehet állapítani egy anyag összetételét, és ez az egész régió rendelkezésére áll. Minden szükséges feltétel adva van ahhoz is, hogy egy gépet a tervezéstől az üzembeállításig elkészítsünk. Sajnos, a vállalatoknak egyre kevesebb a pénzük, nálunk, a főiskolán például egynegyedére

esett vissza azoknak a partnereknek a száma, akiktől szerződéses megbízást kaptunk.

V. L.-né: Nagyon örülök, hogy a mezőgazdasági főiskola viszonylag jó helyzetben van, de ez nem általános. Sok helyen a tűréshatár alá jutott az anyagi ellátottság. Igaz, az is hiba volt, hogy szétforgácsoltuk az erőket, mindenütt mindent meg akartak teremteni.

V. L: Valóban szükség lenne az erőforrások koncentrálására, még a nagyobb vállalatoknak sem kellene önálló, nagyértékű műszerparkot kialakítaniuk. És az is fölösleges, hogy a most már nagyon drága szakkönyvekből többen megvegyék ugyanazt a példányt. ^ ■

Sz.P: Elég lenne egy xeroxgép is, amivel a szakkönyvek, folyóiratok egy-egy cikkét sokszorosítani lehetne. Ha valaki megszervezné.

K. M: Azoknak, aki itt a megyében tudományos munkát végeznek, van-e alkalmuk bekapcsolódni az ország, illetve Európa szellemi vérkeringésébe?

V.L: Mi a főiskolán úgy gondoljuk, a pályázatoké, a csapatmunkáé a jövő. Az országos konferenciákról a magas részvételi díjak miatt mindinkább kiszorulunk. A KGST-n belüli körbejárás, egymás dicsérgetésének ideje pedig lejárt.

Sz.P: Eddig az esetek egy részében személyi kapcsolatok kérdése volt, ki milyen konferenciára jut el. A másik lehetőség, hogy egyegy publikációt követően meghívják az embert előadást tartani. Sajnos, a forint- leértékelések miatt most már nagyon drága az utazás. Évente egyszer azért eljutok nemzetközi konferenciára, és a publikációk megjelenésének sincs különösebb akadálya.

S. B: A műszaki értelmiségnél nem egészen így van, a központi sajtónál a MTESZ tagjainak is sorba kell állni, hogy egy-egy cikkük megjelenjen. .

V.L: Nagyon beszűkültek a könyvkiadási lehetőségek. Nekünk például három könyvünk ott áll, mert pénz híján a kiadó nem tudja megjelentetni őket.

V. L.-né: Szabadabb lett ,a

könyvkiadás, de a pénzszűke miatt kevesebb könyvet adnak ki.

S.B: Sok alkotó azért nem ír, mert nincs ideje. De mindenkinek jólesik, ha munkájával kapcsolatban legalább leúják a nevét valahol. A konferenciákra visszatérve: a tudományos egyesületek évente 4050 embert tudtak eddig külföldre küldeni, igaz, zömmel szocialista országokba. Komoly vitáink vannak a budapestiekkel, mert a legértékesebb utakra ők mennek.De nekünk is jobban kellene élnünk Nyíregyháza kapcsolataival, hiszen egy-egy szakembert ezen az úton is el lehetnejuttatni az NSZK-ba vagy Finnországba. Bizonyos konferenciák rendezésére itt, a megyében is van lehetőség, a MTESZ szervezett is ilyeneket, de ugye nem a bolgároktól vagy a szovjetektől tudnánk a legtöbbet tanulni.

K.M: Hol, hogyan

hasznosulnak azok az eredmények, amelyeket a megyében élő kutatók produkálnak?

V.L: Mi például elküldtük nyolcvan téesznek azt a tájékoztatót, amiből megtudhatták, miben tud számukra szakmai segítséget nyújtani a mezőgazdasági főiskola. Azóta sem érdeklődött senki...

V.L.-né: Mert még nincs piackényszer...

S.B: Ahol van fejlesztés, azt azért hasznosítják. Csak odáig nehéz eljutni.

V. L.-né: A Tauius, a konzervgyár, a papírgyár, az Alkaloida vagy a Csepel Szerszámgépgyár kialakította a maga csapatát, fejleszt, de a gyáregységek nagyon nehéz helyzetben vannak. S az esetleges eredmények is kikerülnek a megyéből.

S.B: Kikerülnek, de az ország számára mégiscsak hasznosulnak! Ismétlem, itt nem elsősorban a kutatásra kell törekednünk, ami meghaladja a lehetőségeinket, hanem a fejlesztésre.

V T .-né: Azonkívül nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az információcserének. A megyei tudományos-koordinációs bizottságnak is csak 1985-től van szerény lehetősége pályadíjakra, illetve arra, hogy hozzájáruljon a konferenciák részvételi díjához, támogassa a nyelvoktatást. A jövőbén ä

rendelkezésünkre álló összeg egy részét az információcsere segítésére szeretnénk fordítani.

Sz.P: A megye és a fiatalság érdeklődését ismeretterjesztő előadásokkal is fel lehet kelteni. Arra is gondolok, hogy érdemes lenne megszervezni egy tudósklubot, mert a személyes kapcsolatok nagyon fontosak, óriási erő van abban, ha az ember tudja, mások mivel foglalkoznak. Szerte a világon sok magyar él, velük is érdemes lenne tartani a kapcsolatot, ha ezt is megszervezné valaki.

K. M: Mint a bőrünkön is érezzük, valóban átmeneti helyzetben vagyunk, annak összes gondjával együtt. A nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésen kívül mit tehetnénk még, hogy a nehézségek ne futamítsák meg az alkotó értelmiséget? Tehát hogy legyen, aki az átmeneten átsegíti az országnak ezt a részét.

Sz. P: Meggyőződésem, hogy az új pártok is elsősorban a szaktudást fogják értékelni.

S. B: Egyelőre még folyik a pártok harca, ami a mi egyesületi tevékenységünkre is kezdi rávetni árnyékát. Folyik a torzsalkodás, a harc a pozíciókért.

Sz.P: Még valami: úgy

gondolom, a jövőben az lesz az alapvető, mennyiben tudnak önállósulni az itteni üzemek, intézmények, létrejön-e a valódi piac.

V. L: Azonkívül pénzt kell hagyni a fejlesztésre, különösen a termelőszövetkezeteknél. A mi szakembereink már szinte minden feladatnak képesek megfelelni, de hiába, ha a téesz ezt nem tudja megfizetni. Van rá példa, hogy a repülőgépvezető kimegy műtrágyát szórni, és közük vele, hogy ma mégsem három tábla lesz, hanem csak kettő, niert a harmadikra már nem tudták megvenni a vegyszert.

V. L.-né: Az is fontos, hogy a tudományos munkára már az iskolában elkezdjék felkészíteni a tehetséges gyerekeket. Fogják a kezüket, kössék ide őket, hiszen arra nem számíthatunk, hogy más megyéből hozhatunk szakembereket.

Sz. P: Én is egyetértek vele, hogy a tudományos munkát ne a munkahelyen kezdje az arra hajlandóságot és tehetséget mutató értelmiségi. Ezt már az iskolában el kell kezdeni, annál is inkább, mert a tudományos munkához elengedhetetlen nyelvtudást is csak abban a korban lehet igazán jól elsajátítani.

V. L: A felsőoktatásnak pedig az a feladata, hogy 2 főiskolai évek alatt a tudományos diákkörökben lehetőséget adjon a legkiválóbb fiataloknak tehetségük kibontakoztatására. Azt is el kellene érnünk, hogy ne a protekció, hanem a tudás, a kiváló szakmai- eredmény juttassa a pályakezdőt a számára legalkalmasabb munkahelyre.