Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. február 24. Az itt közölt írások a pártok, szervezetek, mozgalmak véleménye, szerkesztői változtatások nélkül. Vitazáró Nyílt és éles vita bontakozott ki lapunk hasábjain a kamatadó ürügyén a Magyar Néppárt és az SZDSZ megyei személyiségei között. Ügy döntöttünk: a Néppárt válaszával közlés előtt megismertettük a címzettet, hogy maga is kifejthesse véleményét, s ne legyen vég nélküli a polémia. Ezzel lapunkban lezártnak tekintjük a vitát. Újra a kamatadóról és az SZDSZ-ről A Hazafias Választási Koalíció célja LéflKztBitság-munka-einberhez mi élei (2.) AZ ÖSSZEFOGÁSÉRT. A pártok, ahogy nevük eredete mutatja, részérdekekért szállnak síkra, vállalnak politikai szereplést. Kétségtelen, bármily nemes érzésből fakadnak a vitát folytatók érvei, nem szabad azokat másként, csak tárgyilagosan megítélni. A küzdelem azonban ritkán dicsekedhet ezzel az erénnyel. Márpedig az úgynevezett magyar modell épp attól vált a világ előtt ismertté, hogy békés átalakulást ígért. És valljuk be, mind ez idáig tartotta is magát ehhez. Megtörtént a pártállam lebontása, a párt kivonult az állami monopolhelyzetéből, megalkotta a többpártrendszerhez saját visszavonulását, felszínre kerültek az eddig visszaszorított más értékek és nem kis mértékben érdekek, megindult a paternalista gondoskodás —• olykor szimpatikusán, de mégiscsak visszásán működő — rendszere helyet a tényleges értékek felé közelítő gazdasági átalakulás. Mérlegre tettük történelmünket, eltemettük temetetlen halottain- kat, kitakarítani akarjuk legfontosabb házunk táját, az ország gyűlésének helyét, hogv oda csak az mehessen, aki a választói bizalmát kapta belépőül. Ismerve a törvényhozás óriási erőfeszítést jelentő munkáját, tudva, hogy egy nemzetközi erőtérben különböző nagy erők figyelésével tudunk csak a saját sorsunkról dönteni, aggasztó, ha a részérdekek elnyomnák az egész népét. Megszületett a többpártrendszert szorgalmazó döntés, és máris félszáznál több pártról tudunk. Akadt, ki egvszemélyes pártjával szélhámoskodott. ma már az igazságszolgáltatás előtt ad «számot. Vannak, kik olyan sérelmeket idéznek fel, amikre ma már csak bűnbakot találhat az utódok között, hiszen az igazi Telelőtök már nem élnek, hatalmuk régi formájának valós örökösei nem találhatóak, háeáak be nem leSkelődünk mindenkinek- á köpönyege alá. nem fordította-e meg. De ez hová vezetne? Az emberi jogokban az is benne foglaltatik, hogy mindenki megpróbálhassa igazát hirdetni, és engedni kell, hogy megmérettessen. Mégis tartok ettől a megmérettetéstől. Szükséges és fontos, hogy a gyakran nagyon is hasonló programokkal fellépők, vagy csak egy részkérdésben újat ígérők szót kapjanak, teret nyerjenek. Ami aggaszt, az az attól való félelmem, hogy nem vagyunk hozzá eléggé felnőve, pedig értetlenségünkért meg kell lakolnunk, hiszen egy nemzet fölött nem őrködik csak a múltja, a tapasztalata, nincsenek szülei, akik elsimítanák hibáit. A választások előtt szükségszerű a különböző nézeten levők között a korrekt párbeszéd és kívánatos lenne az ország sorsának* irányí- lásában a koalíció. Meg kell jelennie a nép ügyeinek intézésében azoknak is, akik nem a pártok révén kívánják érdekeiket érvényesíteni, akik közvetlenül akarnak képviselőket a parlamentbe küldeni. Korábban erre nem volt mód, még akkor sem, ha a Hazafias Népfront, mint a választások lebonyolítására kijelölt szervezet, valójában a pár- tonkívüliek mozgalma volt. A múlt időt több tényező is indokolja. Egyrészt már nem kell a választásokban a nevét adnia egy tőle független mechanizmushoz, másrészt a HNF alapjaiban változott meg. Azt vállalja csak magára, amit valaha — fél évszázada — haladó gondolkodású, nemzetért felelős hazafiak kijelöltek: küzd a demokráciáért és ellene van minden diktatúrának. 1948-ban Nagy Imre ennek a mozgalomnak az újjászervezésével kezdett szembeszállni a sztálini modellel, az 1980-as években is ez a mozgalom adott otthont a másként gondolkodóknak. Ma újabb csoport szorul védelemre. Látszólag kisebb, valójában a nemzet alapzata, a család. És ez jelenthet öreggondozást, tehetségvédelmet, egészségesebb életet, mozgássérültek jogainak és lehetőségeinek érvényre juttatását, vallási és nemzetiségi életet egyaránt, szolgálhatja a kistelepülést és a nagyvárosi magányban élőket, kutató tudósokat és a tanításban, gyógyításban dolgozókat, hiszen a család any- nyiféle, ahány ember létezik, de egyben közös, csak akkor tölti be jól feladatát, ha érzi, hogy van: létbiztonság, munka, emberhez méltó élet! Ezt vallja a Hazafias Választási Koalíció, mely a párton kívüli szavazók szövetsége, azoké, akik a jövőben is elsősorban a családjukkal és a munkájukkal akarnak foglalkozni. Soltészáé Pádár Ilona Kampány-nyitó Választási gyűlést tart a Szocialista Párt Nyíregyházái, február 24-én, szombaton este 6 órától. A nagygyűlés vendégéi : KÖSA FERENC filmrendező, DR. BAJA FERENC tanácselnök-helyettes, a Szocialista Párt jelöltjei. Minden nyíregyházi állampolgárt szeretettel várunk a Szarvas út 1—3. alatti irodaház nagytermében. MSZP városi szervezete MSZP-közlemény 1990. február 18-án a Szabad Demokraták Szövetsége Budapestről érkezett aktivistái Fehérgyarmaton súlyosan megsértették a választási etikai kódex előírásait azzal, hogy nyilvánosan fciiilragasztották plakátjainkat. Akciójukkal, hangoskodó magatartásukkal az állampolgárok megbotránkozását váltották ki. Sajnáljuk, hogy erre sor kerülhetett. Nem szeretnénk, ha az SZDSZ megyei szervezetével az etikai bizottságban eddig kialakított konstruktív együttműködést ez a felelőtlen eljárás megzavarná. A magunk részéről továbbra is azt tekintjük legfontosabb politikai célunknak, hogy a választások nyugodt légkörben, a demokratikus politizálás elvei alapján folyjanak le. A Magyar Szocialista Párt megyei elnöksége Választási felhívás Tisztelt Választópolgárok! A magyar nép történelmének sokat ígérő fordulópontjához érkezett 1990. március 25-én, 43 év elnyomás után országunk lakói isimét szabadon választhatnak. Szabadon dönthetünk arról, hogy a rendszerváltás időszakában ki a kormányzás felelősségét. A Fiatal Demokraták Szövetsége ezen a választáson tiszta lappal indul. Képviselőink olyan emberek, akik nem szolgáltak népellenes, kiskirálykodó hatalmakat, akik évek óta felemelik szavukat a diktatórikus önkény ellen. Valljuk, hogy az emberek közösségalkotó tetteinek alapvető célja a mindenkit egyaránt megillető, minél teljesebb egyéni szabadság biztosítása. Csak az a nemzet lehet sza-bad, amelynek polgárai is szabadok. A FIDESZ olyan új Magyarországot szeretne, mely nemcsak a fiatalok, hanem mindenki számára biztosítja a megélhetéshez szükséges feltételeket és a szabad félelemmentes életlehetőséget. tJj. emberközeli és erőszakmentes politikára van szükség. Helyre kell állítani a helyi közösségek önkormányzatát, hogy a demokrácia ne csak az országos politikában, hanem a mindennapok gyakorlatában is érvényesüljön. A gazdasági válság leküzdésének módját a polgári demokráciák piacgazdasága felé való előrelépésben látjuk. Támogatjuk a vállalkozásbarát politikát, a polgárosodást. Vállalkozás nélkül nincsen piac, magántulajdon nélkül nincs vállalkozás! Változást, vállalkozást kívánunk, ígéretek helyett végre tetteket. Takarékos államot, virágzó kisvállalatokat, az állami tulajdon társadalmilag ellenőrzött magánkézbe adását szeretnénk. Döntőnek tartjuk az infláció megállítását, nemzetközi adósságterheink csökkentését és tisztességes gazdasági verseny feltételeinek megteremtését. Építünk az állampolgárok kezdeményezéseire, mert nem hisszük, hogy a társadalmat akarata ellenére boldogítani lehet. Külön figyelmet fordítunk a fiatalok, a nyugdíjasok és a szegények helyzetének javítására. Változtatni fogunk a lakáspiac rendszerén, csökkenteni akarjuk a sorkatonai szolgálat idejét, új alapokra kívánjuk helyezni a nyugdíjrendszert és az adózást. Gyermekeinkre, utódainkra lakható természeti környezetet szeretnénk fagyni. A demokratikus forradalom végigsöpört Kelet-Európán. A kommunista rendszerek megbuktak, idejük végérvényesen lejárt. Karnyújtásnyira a lehetőség: a szovjet csapatok^ kivonása hazánk területéről, a független, semleges Magyarország a fegyvermentes, egységes Európa. Most megvalósítható a Duma-völgyi népek baráti együttélése, a szoros kapcsolattartás a határainkon kívül rekedt magyarokkal Ezt a történelmi esélvt nem szalaszthatjuk el. A szabad választás a legfontosabb lépés a demokratikus Magyarország megteremtésében. Felelős kormány és felelős parlament csak a népakaratából születhet. Meggyőződésünk, hogy fiatal demokráciánknak szüksége van a fiatal demokratákra. A FIDESZ programja radikális program: ezért józan. Az ország helyzete ma ezt követeli-. Itt és mást akarunk és szervezetünk létezése óta ennek érvényesítéséért küzdünk. Valóra váltjuk a 43-as márciusi ifjak és az „56- os fiatalok” álmait. Tisztelt Választópolgárok! Kérjük, szavazzanak jelöltjeinkre, március 25-én! Adjanak esélyt a fiataloknak, esélyt a jövőnek! FIDESZ Szabolcs-Szatmár-Beregi Szervezete Nyílt kérdések Nyílt kérdések dr. Moldovai István képviselő Űrhoz! A nyírbátori székhelyű 6. sz. választókörzetben működő MDF- szervezetek szeretnék, ha a képviselő Ür tájékoztatná a közvéleményt a következőkről: 1. Igaz-e, hogy vezérigazgatói működése alatt a Nyírlugosi Állami Gazdaság több mint egymilliárd forint veszteséggel működött? 2. Igaz-e, hogy vezérigazgatói munkaköre megszűnte után egymillió kétszázezer forint végkielégítést kapott? 3. Igaz-e. hogy az állami gazdaság szolgálati lakását 200 000 (kettőszázezer) forintért vásárolta meg? 4. Igaz-e. hogy a leendő kenyérgyára építkezéséhez jelenleg is a volt állami gazdaság gépeit és a dolgozóit veszi igénybe? MDF nyírbátori szervezete V ^ ______________ Az SZDSZ tiltakozása a román határcenzúra ellen Az SZDSZ tiltakozik az ellen, hogy a román kormányzat ismét bevezette a könyvek és folyóiratok határcenzúráját, központosította a magyar irodalom terjesztését. A két ország jövőbeli jó kapcsolatai megkövetelik, hogy a nemzetiségek kulturális szabadsága egyre bővüljön. A korlátozó intézkedések akadályozzák a magyar kultúra újjáépítését, s a bukott rezsim felfogásához hasonlóan olyan színben állítják be a törekvést, mintha az a román nép ellen irányulna. Követeljük visszavonásukat. SZDSZ ügyvivői Semmi szándékom védekezni Mester Bélának, az SZDSZ nyíregyházi vezetőjének „higgadt” személyeskedése ellen, az azonban fölöttébb hízelgő számomra, hogy azonosít a Magyar Néppárttal. Szégyellősen lesütöm a szememet, ha a nagy elődökre gondolok — Veres Péterre, Bibó Istvánra, Kovács Imrére meg a többiekre —, ha meg a mostani nagyjainkra — Fekete Gyulára, Márton Jánosra, vagy akár Czine Mihályra —, akkor egy ilyen azonosítástól pattogzanak a mellényemről a gombok. Más kérdés, mit szól az M. B. azonosításához a megyebeli néppárt tagság — mert M. B.-től eltérően kétszáznál többen vannak —, de hát ezt intézzék el ők együtt. (A Magyar Néppártnak egyébként országosan jóval több tagja van, mint az SZDSZ-nek.) Semmiféle vezetője nem vagyok a Magyar Néppártnak, csupán egyszerű tagja, akit megbíztak a megyei szóvivőséggel, és a választások végéig el is vállaltam azt. Társadalmi munkában végzem, olyannyira, hogy a megírt cikkek honoráriumát sem veszem föl. A kamatadóról szóló elmélkedésemhez azonban a Magyar Néppártnak semmi köze — azért is írtam saját nevemmel alá —, arról ugyanis a Néppártnak semmilyen szerve állást eddig nem foglalt, így szóvivőként nem is közölhettem ilyesmit. Engedtessék meg, hogy magánemberként, álampolgárként vagy közíróként véleményt formálhassak valamiről, annál is inkább, mert a Magyar Néppárt nem bolsevik párt. ahol a tagokat álmukban is köti a pártfegyelem. Ami a politikai múltamat illeti: a hetvenes években nem publikáltam, a nyolcvanas években igen, és mind az Élet és Irodalomban, mind a Mozgó Világban (de ha olykor megszólaltam, a Kelet-Magyarországban) megjelent írásaimnak ma is vállalom minden sorát, és minden szavát. És most nézzük a vitát. Kijelentem: az itt leírtak a saját nézeteimet képezik, azokhoz egyetlen pártnak sincs semmi köze. * Eredetileg azt állítottam, hogy a kamatadó gondolata az SZDSZ fö gazdasági szakértőjétől, Tar- dos Mártontól ered. Erre írja M. B., hogy ez nem igaz. Nem cáfolja az általam szóról szóra közölt 1988-as Tardos-írást, hanem előcitál az SZDSZ dolgai közül egy másik idézetet. Nem vitatom, hogy az SZDSZ-nek lehet olyan programpontja, amit M. B. idéz —, de nem erről volt szó, hanem Tardos Mártonról. Egyetlen dolog valós: Tar- dos Márton nem írta le azt, hogy kamatadó, és azt sem írta le, hogy a lakáshitelek térítési ösz- szegét arany- vagy dollárszámítással kell a jövőben szinten tartani (de mondani ezt is mondja, már ami a lényeget illeti), ő egyszerűen a költségvetés terheinek a lakástulajdonosokra történő áthárítását követeli. (Nem javasolja, hanem a „kell” szóval parancsoló módot használ.) Nem a formát keresi, hanem a tartalmat határozza meg. Tardos Márton írása nyomtatásban megjelent a Pénzügykutató RT. által kiadott Tulajdonreform című könyvecskében, bármikor reprodukálható, és óriási önbizalom kell ahhoz, hogy valaki a fehéren-feketén megjelent tényekre rávágja a „nem igaz”-at. Ami M. B.-nek azt a megjegyzését illeti, miért nem szóltam korábban, rövid a válaszom: nem hittem a kormány ekkora baklövésében. (De minden optimizmus elmúlik egyszer.) E tudományos mezben megjelent SZDSZ-köve- telés persze nem része a választási programnak, abban minden csupa jó, szép és gömbölyű. Kétségtelen. nem ok nélkül való, ha az SZDSZ nem dicsekedik vele: a kamatadó gondolata saját gazdasági szakértőinek vezetőjétől származik. * Ám M. B. felhívott: miért nem szóltam előre. Most egy másik ügyben — épp olyan veszélyes, ha nem veszélyesebb, mint a kamatadó — megteszem, és mielőtt a kormány megvalósítaná, jei- 'zem. Soros György támogatásával az SZDSZ létrehozott egy szakértői csoportot, az MDF társult- sága mellett. A főként közgazdászokból álló munkacsapat fölvette a Híd-bizottság nevet. (Értelme az, milyen áthidaló intézkedéseket javasolnak a hátralévő száz napra a vezetésnek, hogy. a választások után hivatalba lépő kormány könnyebb helyzetbe kerüljön.) A bizottság javaslatait itt nincs hely részletesen ismertetni, egy passzusát azonban megemlítem. A bizottságnak leginkább a bérliberalizálás miatt fő a feje, állítván, hogy az ország pusztító bajainak egyike a szörnyűségesen magas bérkiáramlás. Mi a bérliberalizálás? Az, hogy a kormány kissé szabadabbá tette a gazdálkodó szervek számára a bérek emelését, noha szó sincs bérreformról (pedig a dolgozói követelés ez ügyben több, mint jogos), csak enyhe szabály- és adólazításról. Hát ez az, ami a bizottságnak nem tetszik! Háromféle javaslaton is rágódnak, miként lehetne a lazítást visszacsinálni, és tervezetük azt szeretné elérni, hogy még a mostaninál is sokkal nehezebb, mondhatni lehetetlen legyen a bérek emelése, az infláció követése. Jómagam erről teljesen más véleményen vagyok. A tervezet elkészítői nem tudják, mit jelent 4—5, vagy 6 ezer forintot keresni havonta, és azt sem, hogy mit jelent a 600 forintos, óvodásnak való cipő, a 18 forintos vaj, és mit a 170 forintos szalonna. Azok véleményét osztom, akik szerint az alacsony bérek eleve erőszakos áremelést serkentő tényezők (mert csökken a belső kereslet, a rezsi egy termékegységre nő, tehát nő az önköltség, amit a vállalatok áthárítanak a fogyasztóra), és minél alacsonyabbak lesznek a jövedelmek, annál jobban nőni fognak az árak. Erős belső piac nélkül az inflációt megállítani lehetetlen, sr belső piac azonban csak vásárlóképes kereslet mellett alakulhat ki, de ehhez a mostaninál lényegesen nagyobb bérekre van szükség. Mindegy, a tény az marad, hogy az SZDSZ bábáskodása mellett létrejött Híd-bizottság a bérek növekedésének majdnem teljes leállítását, csaknem bérstopot javasol. Ezt sem tartalmazza az SZDSZ választási programja, fölöttébb érvényesítve ama vélekedést, hogy egy pártot nem az jellemez igazán, mit mond, hanem az, hogy mit hallgat el. Az SZDSZ-re mondják, hogy botrány- krónikák főszereplője, de nem ez a jellemző, hanem a kamatadó meg a bérstop javasolása. Meg kell jegyezni: a majdnem bérstopot javasló Híd-bizottság munkáját ugyanaz a Tardos Márton (is) jegyezte szerzőként, akit a kamatadó javaslatával megismertünk, és aki minden előzetes kombináció szerint fontos szerepet kaphat egy eljövendő (esetleges) SZDSZ-kormányban. Kun István Helyben vagyunk végre! Nagy nehezen, csikorogva, botrányszagú felhangokkal kísérve lassan mégis kiprovokáljuk egymásból, hogy igazán a lényegről vitatkozzunk: önmagunk és a másik programjáról, hogy választani lehessen közöttük. Lássuk tehát! Azon kívül, hogy ismét előkerül a kamatadó eredetéről való véleménye, ön két dolgot állít: Az SzDSz bérstopot akar. (Hiszen azonosítja a Híd bizottsággal, holott a Híd bizottság nem azonosítja magát az SzDSz-szel, vannak MDF-es és pártoktól független tagjai is.) Ez a törekvés nem szerepel választási programunkban, ahol „minden szép és gömbölyű”. (Magyarul: becsapjuk a választókat.) Nézzük az első állítást! ön azt állítja, hogy nagyobb bérekre van szükség, mert ezek növelik a keresletet, ezáltal fellendül a gazdaság, majd ennek következtében stabilizálódnak az árak. Ez így is működik, ha van miből fizetni és ha van időnk megvárni, amíg a kereslet végiggyűrűzik a gazdaságon, és az nem omlik közben össze. Jelenleg se pénzünk, se időnk. A Híd bizottság 100 napos programja (amiből egy hónap már terméketlenül elcsorgott úgy, hogy a kormány nem döntött, elfogadja-e a javaslatot) — csak azt célozza: Ne kelljen az országnak csődöt jelentenie, mielőtt az új parlament elkezdi rendbeszedni dolgainkat. Egyébként a mai helyzetben a bérek felszabadítása legkevésbé az alacsony bérek emelését szolgálja. Monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok tudják emelni a termelés kulcspontjain dolgozó képzett szakmunkások bérét, azokét, akik eddig is jobban kerestek az átlagnál, és a költségeket rögtön át is hárítják a fogyasztóra. Ezek a cégek nem a megyében vannak, de a máshol kifizetett magasabb bérek hatását, a forint gyors romlását itt is megérezzük. (Mindenki emlékezhet rá, hogy helikopteren sietett a kormányzat tárgyalni azokkal a baranyai bányászokkal, akik borsodi szaktársaiknál is jóval többet keresnek, nemhogy a szabolcsi átlagnál. Mikor lesz ilyen pozícióban bármely itteni munkáscsoport?) Akik jól járnak a felszabadított bérekkel, természetesen megérdemlik, megdolgoztak érte. De az ő keresetük jó részét is elviszi a béremeléssel (is) gerjesztett infláció. ön azt mondja, a Szabad Demokraták választási programjában „minden csupa jó, szép és gömbölyű”, ezért hallgatja el — állítólagos — béf- stopirjavaslatunkat. Való igaz, aki ma rózsaszínű tervekkel bolondítja a választókat, az vagy hazudik, vagy ő a bolohd. A mi javaslataink azonban kemények, illúzió nélküliek. Mindig megmondjuk, minek mi lesz az ára. (Legkeményebb ár az átmeneti munkanélküliség a kemény forintért és a gazdaság fellendülésért cserébe.) A bérstopnak; azonban semmi, helye az „árak” között, hiszen teljesen fel akarjuk szabadítani a béreket, mihelyt megtörtük a nagyvállalatok mouopolhatal- mát, mihelyt a munkások kialakítják független szakszervezeteiket, amelyek már maguk is elboldogulnak a mindenapos béralkuban a munkaadóval. Végezetül néhány megjegyzés: A Néppárt egyik képviselője kijelentette: Pártja azért nem tud rendszeresen küldeni valakit a sajtóetikai testület hétfőnként! ülésére, mert ő nem mindig ér rá. Innen a következtetés a párt létszámára. Egyébként meglehetősen szerencsétlen dolog, hogy a párt csak elvétve képviselteti magát ezeken a megbeszéléseken, mert így minden apró sérelem, esetleges félreértés azonnal nyilvános botrányba torkollik. Lassan olyan színezete van a dolognak, mintha egyik oldalon lenne a Néppárt, a másikon pedig a politikai élet többi szereplője, akiknek legfőbb dolguk a Néppártot támadni, vagy támadásaira védekezni. ön először azt állítja, hogy nem az SzDSz-ről, hanem Tardos Mártonról van szó, azután mégis azonosítja a személyt a párttal; majd ugyanezt megcsinálja a Híd bizottságai is, önmagának viszont fenntartja a jogot, hogy magánemberként, pártjától függetlenül szóljon. Ez legalábbis furcsa. Tardos Márton többször megkapja a fő-, vafey vezető szakértő titulust. Ilyen szerepkör az SzDSz-ben nincs, van még rajta kívül tnás, hasonló formátumú közgazdászunk is. A személyét érintő kombinációkról annyit, hogy efféléket ősz óta százával gyártottak, legtöbbjükről azonban bebizonyosodott, hogy az ellenkezője sem igaz. Nem vagyok az SzDSz Nyíregyházi Csoportjának vezetője, lévén, hogy nálunk nincs „főnöki” szerepkör. Csoportunk ügyvivőit igen rövid időre (3 hónap) választja, ebben a tisztségben nem irányítani, hanem dolgozni kell. A kamatadó jogilag is zavaros ügye az Alkotmánybíróság előtt vár sorsára, ezért is sértő, ha a dologgal az SzDSz-t kapcsolatba hozza. (Ez szinte már bűnügy.) Jeles nap ez a mai: Végre gazdasági elképzelésekről vitatkoztak a választásban érdekelt fetek az eddigi monológok helyett, a K. M.-ban első íz-- ben önszántukból. Mester Béla, az SzDSz Nyíregyházi Csoportjának ügyvivője A MUOSZ elnökségének állásfoglalása A MUOSZ elnöksége üdvözli ugyan, hogy az MSZP fel kívánja adni a megyei napilapok fölötti politikai felügyeletét, más vonatkozásban azonban nem ért egyet a párt javaslataival. Nem tartja elfogadhatónak helyi felügyelő bizottságok létrehozását, ezért azokban nem hajlandó részt venni, hiszen így egypárti helyett többpárti irányítás jönne létre, ugyanaz a lehetetlen állapot, ami a rádió és a televízió kuratóriummal kapcsolatban kialakult. A MUOSZ megerősíti korábbi álláspontját: a megyei napilapok — a nemzeti tájékoztatási intézményrendszer részeként — pártoktól független, önálló szellemi műhelyként működjenek, kiadóik pedig önálló állami, vagy állant által felügyelt vállalatok legyenek. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége
