Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-23 / 46. szám
1990. február 23. Kelet-Magyarország 3 Ki viszi át a hatalmat? szokványos kérdésre: „Hogy vagy?” A a középkorú mérnök nem szokványosán válaszol: ..Mint vizen a buborék, teljes bizonytalanságban". A „miértre” aztán előadja: „Összefutok a minap az egyik párt viharos gyorsasággal ismertté vált prominensével, s csak úgy a szemembe vágja: veled aztán mi lesz a választások után, merre tartasz\ Bár, igaz, hofy neked még nem volt elég időd ahhoz, hogy kompromittálódj...” A középkorú mérnök - mint mondta - csak ennyit válaszolt neki: „Semmivel sem kompromittálódtam jobban, mint te. hiszen talán nem felejtetted el, hogy annak idején együtt voltunk a KISZ-vezetőségben, szerveztük a programokat, csináltuk az ifjúságpolitikát.” Nem egyedi az eset, hiszen székében, hosszában tapasztalni, hogy egyre több ember érzi magát ilyen bizonytalan helyzetben. Sokan mondják, tudják ők, jól tudják, hogy a rendszerváltás elsősorban embereket érint, hiszen a tömeges elbocsátásokhoz, felmentésekhez még pénzre sincs szükség, e/,t gyorsan véghez lehet vinni. Aztán hallani, hogy már-már veszélybe kerülhet maga az első szabad választás is, mert a lebonyolításban résztvevő tanácsi dolgozók országszerte szinte menekülnek a süllyedő hajóról, ki-ki keresi a biztosabb egzisztenciát ígérő helyét a káeftékben, részvénytársaságokban, a gazdasági élet különböző szféráiban.Hasonlóim tapasztalni kedvtelensé- get, bénító közömbösséget más intézményekben, munkahelyeken, s akik ezt a tömeges „helyezkedést”, pályamódosítást most sebtében akarják meglépni, őszintén mondják: kihallják ők a pártok programjából azokat a már nem is enyhe célzásokat, hogy itt új felállás következik be szinte minden területen. Példabéli mérnökünk csupán ennyit mondott csendesen: „Az utóbbi 10 évben én csak dolgoztam, éltem gyárunk megszokott rendjében, teljesítettem a rám bízott vezetői feladatokat, hogy a gyár is, meg a családom is jusson az ötről a hatra. Csoportvezetői tisztségig vittem, amikor csak a felelősségem nőtt nagymértékben, a fizetésem alig valamit. Most úgy látszik, bűnhődnöm kell, hogy - mint egyesek mondják - kiszolgáltam a pártállam által a vállalatunk élére állított vezetőt...” Ha ez napjainkban társadalmi méretű jelenség, akkor oda kell figyelnünk rá. A választási küzdelem eddig szokatlanul zajos, szélsőségektől sem mentes megnyilvánulásai közepette; amikor reggel, délben és este mint a záporeső, úgy hullanak a különböző pártprogramok a rádióhallgató, a tévénéző, az újságolvasó nyakába, mi sem természetesebb, minthogy e szokatlanság zavart is okoz. Különösen azok körében, akiket gyorsan rabul ejt, avagy elbizonytalanít egy-egy érdesebb, hangzatosabb kijelentés, s aki a múlt jogos bírálatából is a saját bűntudatára következtet nyomban. De ne essünk túlzásba! Tapasztalni józanabb hangot is. Jónéhány párt megfontoltan, a felzaklatott politikai küzdőtéren megnyugatásként ható módon igyekszik ismertetni programját, elképzeléseit, céljait a jövendőről. Ez utóbbiak nélkülözik a félelemkeltést, a bizonytalanság érzésének erősítését. E helyett arról szólnak, hogy aki eddig tisztességesen, becsülettel végezte munkáját, annak nincs oka aggodalomra, rá az uj hatalom is számít. Mégis: a jelenség - a bizonytalanság - nem önmagától alakul, hanem következménye valaminek. Annak, hogy a választási hadjárat kórusába disszonáns hangok is keverednek, gyakorta ijesztően megemelkedik ez a hang, ami nem csak a fülnek, hanem a szívnek és a józan észnek is ártalmas. Olyan emberek is veszélyeztetve érzik egzisztenciájukat, akiknek pedig valóban semmi okuk rá, akikre holnap is szüksége lesz a közösségnek. Hiszen például a tanácsoknál anyakönyvezni, segélyt osztani, települést fejleszteni, népességet nyilvántartani, tervezni eután is keik A rendőrségre éppúgy szükség lesz, mint a köz- egészségügy irányítására, az üzemi munka jobb megszervezésére, a kórházi gyógyításra, a kereskedelmi ellátásra, stb. Bonyolult szakmai követelményeket támasztó feladatok ezek, amit csak biztos tudással, gyakorlattal rendelkezők képesek megoldani. A választók bizalmáért megfontoltan politizáló pártok jól tudják, hogy nem ismétlődhet meg az a történelmi ballépés — a szó összetett értelmében — amely a 40 év előtti rendszerváltáskor a pártállam, a proletárdiktatúra kezdetekor történt: a sztálinista, szovjet államberendezkedés szolgai másolása közben tisztességes, jól felkészült, kiváló szakemberek százai, ezrei kerültek ki a hivatalokból, a gazdasági élet kulcspozícióiból, az utcára — gyakorta börtönbe, kényszermunkára — s jutottak oda politikai megfontolásból felkészületlenek, akiknek a diplomáját helyettesítette egy látványos hűségnyilatkozat az új rendszer mellett. Ezt a kezdeti hibát követte a kontra- szelekció nagy karrierje, amit négy évtized múltán sem tudott kiheverni az ország. Ez is eredője mostani nehéz helyzetünknek. Tanácsot kért ama középkorú mérnök, most mitévő legyen, mire számíthat. Csupán hangos töprengés lehet a válasz: a választásokat követő rendszerváltás természetesen számottevő személyi változással is jár, főként a politikai, állami élet bizonyos szinterein. (Nyilvánvaló, hogy elsősorban a választáshoz kötődő munkakörökben.) Ám a hatalom uj birtokosai öngyilkossággal felérő hibát követnének el, ha válogatás nélkül, csak azért, mert ebben az országban tíz és százezrek „tették a dolgukat”, első cselekedetként a bélistázáshoz - országos lapunk találó kifejezésével: „Cs” (csere) listázáshoz folyamodnának. Éppen a szakmailag felkészült és munkára kész tömegek, a tehetséges mérnökök, jogászok, orvosok, tanárok alkotó erejének felszabadításával és igénybevételével erősítheti magát az új hatalom. Ebben az új helyzetben valóban nem lesz életterük azoknak, akik az utóbbi időben jó kapcsolatok mögé bújva, felületes képzettségüket- fennhéjázó hatalmaskodással igyekeztek palástolni vagy egyértelműen kompromittálták magukat. De helye kell, hogy legyen valamennyi tisztakezű jó szaktattbemek, az egyetemi katedrától a kisüzemi csoportvezetőig, az államapparátus felké- . szült előadójától a kórház osztályvezető főorvosáig. eglehet az eddiginél kevesebb, de jobM ban megfizetett „nomenklatúra" kívántatik, s így jelentős számban kényszerülnek majd az emberek a nekik legjobban megfelelő munkahelyek után nézni. Persze lesznek vesztesek is, akik már képtelenek az újrakezdésre. Ám egy országos méretű félelmet és bizonytalanságot kelteni, s ezzel valósággal leszerelni a cselekvésről egy népet, több volna, mint történelmi tévedés. Aki remegő kézzel jelöli majd meg, hogy kire szavaz az urnák előtt, annak erejét megdézsmálja, kedvét szegheti a választások utáni időszakban js ez a félelemben—tartás, s akkor a szépen hangzó választási Ígéretek — csak óhajok maradhatnak. Angyal Sándor a saját őre lenne Visszaperlik a jussukat Igazából már nem tudja felizgatni a közvéleményt egy újabb párt vagy szervezet megalakítása. Or népe azonban másként látja ezt. A másfél ezres lélekszámú falu nagy várakozással tekint a nemrégiben alakult lakossági érdekvédelmi társadalmi egyesület működése elé.Új termékkel bőviti mindennapi kenyerünk választékát a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat. A napokban az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelő, a nagyobb növényi rosttartalmú, 90 dekagrammos kenyér került az üzletekbe. (B-zs.) Szegény kis nebuló(k) Vajon mit várnak? Több pénzt vagy több jogot? Miért hozták létre ezt a szervezetet, amely a sokszínű politikai-közéleti palettán is különlegesnek számít? Elmúló félelmek? Félúton fekszik a 41-es út és Mátészalka közt a legparányibb nevű falunk. Őr talán éppen földrajzi helyzetét kárhoztatja azért, hogy mostohagyereknek érzik magukat az itt élők. Az egykor ésszerűnek tartott, ám mára falurombolásnak minősített körzetesítés szinte az utolsó diplomást is elvitte a faluból. tanács Vajához került, a tsz Jármival osztozott a földeken, az áfész gazdája Mátészalkáról dirigál, az orvosi ellátás Naményhoz és Szálkához csatolja a községet, az intézmények közül mindössze az iskola és az óvoda önálló. — Tarthatatlan ez az állapot, mi ügy látjuk, Őr mind közigazgatásilag, mind gazdaságilag megállna a saját lábán. Ezért alakítottuk meg a lakosságvédő egyesületet - mondja a jugoszláv határ mellől, Murake- reszturról ideköltözött Patai Jánosáé. - Mondták is egyesek, hogy miért nem a három gyermekemmel foglalkozom, miért mászkálok bizonytalan ügyek után?! A hajszolt önállóság A férj a konyhaasztal mellett az újságból felpillant és alátámasztja az asszony szavait. — Sokan nem mernek még nyíltan színt vallani és követelni Őrnek nagyobb jogokat. Most látjuk, hogy mennyire félnek még az emberek. A negyven évi beidegződés nem múlik egy tollvonással. Itt mindenki tapasztalhatta valamelyik hivatalban: széllel szemben nem lehet... — Két nagyon fontos célt fogalmaztunk meg magunknak - folytatta Patainé, aki az egyesület elnökhelyettese. - Egyre többen beszélnek mifelénk is a földek visszaadásáról, ehhez azonban el kell szakadnunk a jármi tsz-től. A másik az önálló tanács vagy önkormányzat megszervezése és akkor mindenképpen nőne Őr tekintélye. Itt ugyanis belátható időn belül ipari munkára hiába várnánk. A megélhetést a földtől, a magán- gazdálkodástól remélhetjük. Hódi Miklós, a tsz vállalkozási részlegvezetője, akit nemrég a hétfős vezetőség tagjává választottak, más szemmel nézi és nem kizárólag érzelmi oldalról közelíti meg a kérdést. —Nem szabad belemennünk abba a zsákutcába, hogy ha beledöglünk, akkor is az önállóságot hajszoljuk. A tsz adhat egy keretet, egy hátteret az egyéni gazdálkodáshoz'. Kőkemény gazdasági kérdés, hogy éri meg az embereknek a jövedelem' megszerzésé. Szováti Zoltánná kétgyermekes édesanya is felhagyott a fodrászkodással és a férjének segít a baromfinevelésben, zöldségtermesztésben- Poati lányként ő sem így gondolta a nagyobb pénzt. Bár a tágas, ízlésesen berendezett lakásban bizonyára nem meditál a pénzteremtés módozatain. —Én nem léptem be az egy e- sületbe - magyarázza. - De szurkolok a sikerért. Úgy látom, hogy a postahivatal felépítése már a szervezetet dicséri. Erről bővebben Őr elöljárója, Hódi Miklós beszélt:- A Debreceni Postaigazgatóság 900 ezer forintot szánt egy régi ház rendbehozására. Mi azt mondtuk, adják ide a pénzt és építünk belőle egy újat. Persze kellett hozzá egy Jenei Béla helybeli kőműves kisiparos, aki vállalt', hogy fél év alatt, igen kis haszon mellett felépíti az új postahivatalt. Az első győzelem Úgy érezzük, ez volt az első győzelme a társadalmi egyesületnek a hatósággal szemben. Csatlakoznának a faluszövetség programjához. Bejegyeztették magukat a cégbíróságon. Hisz eddig némely vezető azért nem tárgyalt velük komolyan, mert nem számítottak jogi személynek. Ez a gond elhárult, de jópár őri fogadást ajánlana, mennyire veszik őket tárgyalófélnek a jövőben... Tóth Kornélia Tavaszra készülnek a Közúti Építő Vállalat segédipari főüzemének dolgozói Fehérgyarmaton, javítják a gépeket „Az intők jártak az eszében, s a szíve úgy szorult, majd elájult... Szekundára áll..., óh Istenem... Most az első pádból is leteszik. S nem fog Orczy mellett ülni és Gimesivel sem barátkozhat többet, mert nem azért hívták meg Orczyékhoz, mert ő jó fiú, mert olyan, amilyen, hanem a bizonyítványa miatt... Valami rettenetes igazságtalanságot érzett ebben... Mindaz, amit eddig kapott, az nem neki szólott, hanem annak a helynek, ahol ül az osztályban... Akié a bizonyítvány, az kapja meg az ingyenes bentlakást, az ingyenes konviktust, az ösztöndíjat...” Nyilas Misi futtatja át az eszén mindezeket. Nyilas Misi, a II. b-ből. 11 éves mindössze, mégis, noha inkább ösztöneivel, mint tudatosan, pontosan érzékeli a felnőtt társadalom szövevényes viszonyait. Amit belőlük megtapasztal, csak azért felfoghatatlan számára, mert sehogyan sem egyeztethető össze gyermeki igazságérzetével. Neki létkérdés az iskola, a jeles bizonyítvány, és minden érdemjegy a tanári noteszben. Hiszen „ha elveszik tőle a Stipendiumot, az ingyenes helyet, akkor hazamegy és kapálni fog a répaföldön... Tavaly is elájult egyszer, amokor odakint kapált..., s boldog volt, hogy el tudott szédülni. Láthatták, hogy nem ő csinálta, s muszáj őt beküldeni Debrecenbe a kollégiumba. Orczy Bébucinak mindez nem létkérdés. Doroghy Sa-- nyikának sem. Vagy Gimesi- nek. Nekik ugyanis valamilyen helyet már kijelölt a világban a családi helyzetük. A civis fiuknak is, meg Tannenbaumnak. Vagy a kállósemjéni tisztaruhás kisfiúnak, Vargának. Egyikük sem tehet róla személyesen. Nyilas Misinek csak annyiban más a helyzete, hogy tehetsége, sérülékeny, érzékeny kis egyénisége védtelenné teszi és kiszolgáltatottá. Egyelőre azonban éppen ártatlansága és erényei miatt szövetkezik ellene a felnőtt világ. Nem személy szerint őt akarják gyötörni. Arról van szó csupán, hogy a világnak a kollégiumban sem a becsület és értelem az egyedüli rendező elve. „Nem hallottad? Mi az apád? Ács. Na meglátszik! így nevelni rá a hazugságra... Miféle anyja, apja van az ilyennek? Teljesen romlott erkölcsi karakter dz!” íme a bizonyítás logikája és a verdikt. . Móricz Zsigmond regényének ma is van - ahogy mondani szokták időszerű „üzenete". Mert lehet, hogy rész szerint semmi sem úgy történt ahogy a Légy jó mindhaláligban leírva van, de egészében az az igazság. Nem kéne ezért legalább idealizálni ezt a múltat. Sem a 8 osztályos, latinos gimnáziumot, sem a „munkára ösztökélő" tandíjrendszert, se az egyházi iskolákat Minden kirekesztőleges áttítás hamis. De inkább érvényes, hogy a Hor- thy-rendszer irkolája vagyon és származás szerint volt,,kont- raszelektiv" minthogy a mai, vagy a közelmúlté a butaság szerint. Mert még Nyilas Misit is az Isaák Géza unokaöccse- ként lajstromozták. Megváltás is az ő képében érkezik. „Magára veszi most, kideríti most a bűnt, hogy nem bún, hanem erény.”. „No, szegény kis nebuló... nézzetek rá, sugárzik róla a becsületesség" - világosodik meg egyszerre a tényállás. Akik azonban még távoli szegény rokonok sem voltak, azokról regényekben is alig volt szokás beszélni. K. G.
