Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
A szivárvány minden színében \r IVépeinken látható tavaszi—nyári modellek Nyíregyháza és me- Ebben»szezonhenasIígeranyagakasmáésajersej.aszínekbenpedigaszé g\énk áruházaiban, s/aküzleteiben lesznek kaphatók a közeljövőben. A várvany minden színe divat. A fiatalok körében hódít a nadrágszoknya, vleteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat bemutatta az idei kollekcióját. (Elek Emil felvételei) Gombás palacsinta HOZZÁVALÓK: 12 sós palacsinta, 40 dkg gomba, 5 dkg vaj, 1 csapott evőkanál liszt, egy kevés tej, 2-3 evőkanál tejföl, só, őrölt bors, 1 csokor petrezselyem; a bundázáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa; a sütéshez bőven olaj; a tálaláshoz tartármártás vagy meleg sajtmártás. A vajon a megtisztított, felszeletelt gombát sóval, borssal addig pároljuk, amíg a saját levét el nem főtte. Ekkor megszórjuk a liszttel, egy fél percig kevergetve sütjük, és annyi tejjel engedjük fel, hogy sűrű mártása legyen. Tejföllel gazdagítjuk, és finomra vágott petrezselyemmel ízesítjük. Minden palacsintára rákunk belőle egy jókora halommal, majd először a palacsinták két szélét hajtjuk rá, utána összegöngyöljük. A szokott módon lisztbe, nyers tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban mindkét felüket ropogósra sütjük. Hideg tartármártás vagy meteg sajtmártás illik hozzá. Szárnyaspalacsinta HOZZÁVALÓK: 15 dkg rétesliszt, 3 tojás, 2 dl tej, 1 dl világos sör, 10 dkg rokfort (márványsajt); a sütéshez vaj (tejföl). Az egész tojásokat a liszttel, a tejjel meg a sörrel kikeverjük, és belereszeljük a rokfortot. A szokottnál egy kissé sűrűbb palacsintatésztát kell kapnunk. Ha túl sűrű lenne, egy kevés tejjel hígítjuk. Fél óráig állni hagyjuk, majd vajon az átlagosnál kisebb és vastagabb palacsintákat sütünk belőle. Félbe hajtva, salátával kínáljuk. (Tálalhatjuk hideg tejföllel is, hogy azzal a tányéron meglocsolhassuk.) HOZZÁVALÓK: 12 sós palacsinta, 30-40 dkg maradék csir- te vagy pulykasült, 2 evőkanál gombakrémleves por, V2dl tejföl; a bundázáshoz liszt, tojás, zsemle- morzsa; a sütéshez bőven olaj; a tálaláshoz sajtmártás. A levesport egy deci hideg vízben simára keverjük, majd kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve belekeverjük a kicsontozott, darált húst és végül a tejfölt. A sós palacsintákat ezzel a töltelékkel kenjük meg,. először két végüket hajtjuk rá, majd egyenként összegöngyöljük. A szokott módon lisztbe, tojásba, zsemle- morzsába forgatjuk, és bő, forró olajban hirtelen szép pirosra sütjük. Sajtmártást kínálunk hozzá. (Készíthetjük bundázás, rántás nélkül is: akkor a krémmel megkent, összegöngyölt palacsintákat tűzálló tálra fektetjük, sajtmártással leöntjük, és a sütőben jól átmelegítjük, de nem pirítjuk meg.) Ha kevés a hely A lakások többségében az előszoba fogadja a belépőt. Itt akasztjuk fel a kabátokat, kalapokat, sálat, kesztyűt, esetleg táskát. Különösen soknak tűnik ez a holmi, ha kicsi az előszoba, és nehéz elhelyezni. Ilyenkor kell minden zugot kihasználni, alsó és felső szekrénykével, s mint az ábrákon látható megoldásban, a falra merőlegesen felszerelt ruhatartó rúddal. Ez kivitelezhető csőből vagy gömbvasból. A fogason lévő kabátok így a fallal párhuzamosan lógnak. A fogasok mögött jól mutat, dekoratív hatású a falambéria, vagy a visszafogottabb, ízléses tapéta. Ellenfél vagy szövetséges? A családban, iskolai osztályban, munkahelyi csoportban mindig kulcsfontosságú kérdés a munkában való együttműködés. Nehéz úgy szervezni a munkát, hogy igazán hatékony kooperáció alakulhasson ki a csoport tagjai között. Számtalan tényező hátráltatja ezt. Pedig az együttműködés hiánya a termelést csökkenti, a biztonságot gyengíti, a minőséget is rontja — a résztvevők közérzetéről nem is beszélve. Együttműködés helyett könnyen rivalizálni kezdenek az emberek, vagyis úgy versengenek, hogy ellenfelet, szinte ellenséget látnak egymásban, és még egymás munkáját is akadályozhatják. Az egészségtelen versengést előidézheti a csoporton belüli célok különbözősége, az egyéni teljesítmény kiemelése, a hatalmi viszonyok tisztázatlansága, a csoporttagok közt kialakult ellenszenv. Nem utolsósorban: minden emberben van — személyiségétől függően — több-kevesebb hatalmi igény, uralomvágy. Nem szeretünk alárendelt pozícióban lenni; rosszul esik, ha apróra megszabják, mit tegyünk; szeretnénk néha megmutatni a világnak, mit tudunk. A rossz értelemben vett vetélkedés fokozottan jelentkezik, ha adott közösségben úgynevezett „nulla ösz- szegű játszma” folyik, vagyis olyan a helyzet, hogy bárki csak a másik kárára tűnhet ki, vagy terjeszkedhet; amennyit nyer az egyik, annyit veszít a másik. Vannak vezetők, akik akar- va-akaratlanul ilyen helyzetet teremtenek a munkahelyeken. Szülők is hajlamosak a testvérek közti rivali- zációt felkelteni. Egy amerikai szociálpszichológiai kísérletben egyik csoport számára versengő, a másik számára együttműködő helyzetet teremtettek. Ezt úgy érték el, hogy — előre meghirdetve — az egyéni teljesítményt, illetve a csoportteljesítményt jutalmazták. Megfigyelték, hogy az „együttműködő” csoport tagjai gyorsabban dolgoztak, jobban segítették egymást, kölcsönösen nagyobb felelősséget éreztek, barátságosabban viselkedtek egymással, erősebb csoportérzésük alakult ki. Az együttműködő (kooperatív) viselkedést indítja be az emberekben a közös célkitűzés is. Ez jól megfigyelhető például rendezvények, kirándulások szervezésekor, esetleg veszély esetén. Az ilyen események a passzívakat is megmozgatják, az aktívabbaknak meg szinte szárnyakat adnak. Olyan esetben szintén együttmű- ködőbbek a munkatársak, ha olyan emberek kerülnek egy csoportba, akik kedvelik egymást, bizalommal vannak egymás iránt. Ilyenkor jobb a légkör, az emberek közérzete, és segítik egymást. Ez a termelés és a selejt mennyiségében számszerűen is lemérhető. Ezt felismerve, vannak munkahelyek, ahol pszichológiai felmérés után, a kölcsönös szimpátia alapján alakítják a csoportbeosztást. Végül a demokratikus stílusú vezetés is a kooperáció beindulásának kedvez. Azon végül is mindenki nyerne, ha az ellenfelek szövetségesekké válnának. A megmaradt versengési kedv pedig a feladatok együttes megoldására, az akadályok legyőzésére fordítható. Dr. Ignácz Piroska Köpeny, kötényruha, kötény E gy szabásminta alapján több praktikus ruhadarabot varrhatunk magunknak, amelyeket viselhetünk a munkahelyünkön, szabad időben, vagy mint a kötényt, otthon, munka közben. a/ A közölt szabásminta alapján készítsük el a saját méretünknek megfelelő szabásrajzot, amelynek alapján szabjuk ki a hátul gombos, karcsúsított vonalú rövid ujjú munkaköpenyt. Anyaga.tehet fehér vagy sötétkék vász'Qn, pgplin. Anyagszükséglet 96 centis rneljtjöséget véve alapul, 80.centi széles anyagból Só-méter. Arra ügyeljünk a varrása során, hogy a nyakkivágást ferdén szabott pánttal dofgozzuk el, így szépen kifekszik. Megeshet, hogy háziruhaként kívánjuk viselni, ez eéetben ne legyen hátul gombos, hanem oldalt varrjunk bele hosszú cipzárat, és a nyakkivágás legyen mélyebb. Akkor viszont az évszaknak megfelelően a kelme kordbársony, flanell, piké, zefír stb. b/ A kötényruhára természetesen kevesebb anyag kell. Először a szabásmintát módosítjuk úgy, hogy mélyítjük a karkivágást, s a nyakkivágást is átrajzoljuk mélyen hegyesre. Ha műszállal kevert anyagból választjuk, kevésbé gyúródik, s így munkahelyen is kellemes, kényelmes viselet. A hosszanti karcsúsító varrásokat, a nyak és kárkivágást, a zsebek szélét díszíthetjük tűzéssel, egészen keskeny, elütő színű paszpóllal. Oldalába cipzárt varrjunk. Blúzokkal, pulóverekkel jól kihasználható, divatos ruhadarab. cl A módosított alapszabásminta szerint készül a csinos melles kötény is. Ebben az esetben a középső résztél) fent mélyen kivágjuk úgy, hogy csak két pántszerű rész maradjon. De készíthetjük úgy is, hogy fönt egyenesre vágjuk, s a pántokat külön szabjuk. A minta hosszát a szükségnek megfelelően lerövidítjük. Korben övrész van bedolgozva, s hátul teljesen összeér, A szabásminta jelzése-1= eleje közepe, 2= eleje oldalrész,■ 3= eleje alja-oldalrész, 4= fé! háta, 5= fél háta alj-resz, 6= ujjaJHH 7= zseb, 8= övpánt. Szájüregi daganatok A szájüreg anatómiai meghatározása magába foglalja az ajkakat, a szájtomácot és a fogívek közötti tulajdonképpeni szájüreget, amely a nyelvgyök és iágyszájpad vonaláig, a garatszűkületig tart. Ezen a területen éppúgy, mint a test bár- . mely más részén, különböző szempontok szerint osztályozhatjuk a daganatokat. így alapvetően két nagy általános csoportot különböztetünk meg, mégpedig a jó és a rosszindulatú daganatokét. Ez túl tág fogalom, természetesen szükség van közelebbi ismeretekre is, például a szövetféleségre és helyre, amelyből itt. ahonnan a daganat kiindult, hogy érdemben tudjuk az elváltozást megítélni. Az összes daganatok 6—10 százaléka a szájüregben jelenik meg. Ez önmagában is jelzi jelentőségüket, határozottan ráirányítja figyelmünket a velük való foglalkozás fontosságára, bár nyilvánvalóan nem a számszerűség a leglényegesebb, főleg nem az egyén számára. A fenti anatómiai felsorolásból is következik, hogy ha számba vesszük a szöveteket, melyek e területen megtalálhatók és különféle daganatok kiindulási helyei lehetnek, akkor meglehetősen nagy a változatosság, mely még inkább igaz, ha az ún. fogeredetű daganatokat is ide soroljuk. Leggyakoribbak a hám és a kötőszöveti eredetűek. Külön említést érdemel az elég gyakori, rátekin- tésre szembetűnő „fehér elváltozások” gyűjtőnevű csoport, mely a szájnyálkahártya hámjának megváltozására utal és egymástól merőben eltérő tulajdonságú állapotokat jelöl, az öröklött és jóindulatú jelenségtől azon kórképig, melyből nagy valószínűséggel rák fejlődik ki. A daganatok, elsősorban a rosszindulatűak nagy gondot jelentenek a beteg, de a környezetükben élők és a gyógyításukkal, ápolásukkal foglalkozók számára is egyaránt. Ez a felismerés hívta életre a jelenlegi területenként központosított betegellátási formát, mely szerint ezen betegek a megyei kórházak szájsebészeti osztályára, regionális központokba, ill. országos intézetekbe kerülnek, ahol gyógyulásukhoz a legjobb feltételeket tudják biztosítani. Különböző megfigyelések, statisztikák, felmérések alapján nagy biztonsággal megállapítható, melyek azok a tényezők, amelyek hozzájárulhatnak daganatok keletkezéséhez. Ilyenek pl. a különféle vegyi anyagok, a dohány- • füst, az alkohol, még inkább káros, ha ezek együttes hatásáról van szó, vagy az éles fogak, tömések, pótlások mechanikus hosszan tartó károsító hatása, de lehet maga a napfény is, elsősorban idősebbek ajak- pírjára kifejtett kedvezőtlen hatása miatt. Nyomban adódik mindezek- ből az is, miként lehet a megbetegedés esélyét minimálisra csökkenteni. Egyszerűen egészségünk megóvására gondolva, elkerülve a károsító tényezőket, illetve gondoskodva arról, hogy szánk, fogazatunk ápolt legyen. Ezen daganatok felfedezése egyébként a jó láthatóság, hozzáférhetőség következtében viszonylag könnyű, azaz nem igényel bonyolult műszereket, pusztán gondos, alapos vizsgálatot, melyet mindenki meg is kaphat elsősorban azoktól, akik mindennapos munkájuk során ezt meg is kell, hogy tegyék, pl. a fogorvosoktól, így látható, hogy ezen daganatok már korai stádiumban felfedezhetők, ami gyógyításuk szempontjából nagyon fontos, következésképpen megelőzésükben igen nagy szerepet kap a gondozás jellegű fogászati tevékenység, de ezzel egyenértékűen az is, hogy a beteg, ha panasza van, forduljon szakemberhez mielőbb. Dr. Juhász Gyula osztályvezető főorvos szájsebészeti osztály II Kelet12 ________________________________________________ mailVaMireTfc j- ■ ■ _____________________________________1990. február 17. —^— a »wyyanfl-M* hétvégi melléklete ,A KI\í orvosi rovata j
