Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

A röpködő tiszteletes Kis késéssel kezdődött a február 12-i program. Tudtuk, előző nap, vasárnap még Bukarestben tárgyalt Tőkés László, ahová magyarországi útját megszakítva Baker amerikai kü­lügyminiszter hívására visszatért Vasárnap délután már Pápán tartott istentiszteletet. Kisvárdára hajnali két órakor érke­zett, és igencsak szűkre szabott volt a pihenő reggelig. De a fáradtságnak nyoma sem látszott rajta, mindvégig olyannak látjuk, amilyennek a tévében megismertük: nyugodt, higgadt türelmes. 1952-ben született Kolozs­váron, a nyolc gyerek közül a hetedikként. Édesapja dr. Tőkés István református lel­kész, a neves kolozsvári teológiai professzor, akit az egyházi főhatóság kényszer­nyugdíjazott és eltiltotta, hogy a református templo­mokban prédikáljon. Tőkés László a kolozsvá­ri Teológiai Fakultáson szer­zett református lelkészi okle­velet. Missziós lelkészként kezdte pályáját, majd 1983- ban Désen szolgált, de az erdélyi szamizdatirodalom- ban játszott szerepe miatt elveszítette az állását. Két évig munkanélküli volt, Te­mesvárra 1986-ban került, kihalni látszó gyülekezetbe, amely szolgálata alatt élő gyülekezetté vált. 1988 szep­temberében tizenhatodma- gával aláírta a falurombolás elleni folyamodványt. Ezért áprilisban állásából felfüg­gesztették. Ezt a döntést a gyülekezet tiltakozása kö­vette, a helyettes lelkésszé kinevezését felmondták a püspöknél és Tőkés Lászlót lelkészükké választották. 1989júniusában külföldi tv- állomások segítségével tár­ta a világ elé egyháza és a magyar nemzetiség tartha­tatlan állapotát. 1989. de­cember 17-én feleségével együtt a Szilágy megyei Me­nyé községbe hurcolták. 1989. december 22-én be­választották az Országos Megmentési Front Taná­csába. Bízzunk a románokban! Stációk o Mi a jelentősége a vasár­napi találkozójának James Ba­ker amerikai külügyminiszter­rel? — Baker úr azzal, hogy meg­hívott, találkozást kért, egyfajta segítséget adott. Azt jelzi ez a szándék, hogy mindazt, amit a magyar—román megbékítés, a romániai magyarság és az eddig elnyomott vallásszabadság ügyé­ben a mi kezdeményésünkre tör­tént, illetve azokat a szándéko­kat, amelyek ezzel kapcsolato­sak, már a találkozásunk puszta tényével is támogatja. Azon kí­vül alkalmam volt arra, hogy szóljak a hosszú évtizedekig fi­gyelmen kívül hagyott kollek­tív nemzetiségi jogról. o Aggodalomra adnak okot bizonyos odaátról érkező hírek, melyek szerint erősödik a ro­mánok magyarellenessége. Egyesek szerint most kezdődik csak igazán a forradalom. Mi erről a véleménye? — Óvok attól, hogy úgy te­kintsük, mintha most valami új­ról volna szó. Ez a hangulat megvolt eddig is, sőt, sokkal szörnyűbb dolgok is előfordul­tak, mint amik most történnek. Eddig a korábbi hatalom alatto­mosságra kényszerítette a ro­mánokat, nem nyilvánulhattak meg az érzéseik. Nem hiszem, hogy erősödne a magyarellenes hangulat, és az, hogy vér folyt valahol — hamis német forrás­ból származik. Persze a változá­sokban vér is folyhat. Nem Igére várva Az alapítvány a polgároké Este nyolc órára járt már az idő, amikor a társadalmi szerve­zetekkel és a pártokkal meghir­detett találkozón szót kért Tő­kés László és a következőket mondta: — Megkérdezték, mit szólok ahhoz, hogy az MDF egy alapít­ványt tett, ami a nevemet viseli? Akkor érkeztem Magyaror­szágra, és úgy voltam, mint amikor a nagy tömeg össze­gyűlik a templom előtt, és nem tudok mindenkivel kezet fogni. A magyarországi pártok vi­szonyát csak kívülről ismertem, tartottam a pártviszály októl és azt mondtam, nem örülök neki. — Bárki tette volna ezt az alapítványt, minden pártállástól függetlenül, a tartalma miatt mindenképpen elismerésemet fejezném ki. Megtisztelőnek tar­tom, hogy az alapítványhoz a nevemet írták, de hangsúlyozom, nem tudtam róla, azt sem tudom, kell-e ilyenkor beleegyezést kérni. Természetesen nem a párthoz adtam, hanem az alapítványhoz használták a nevemet. És ezt nem mint egy párt alapítványát, ha­nem mint magyarországi magyar polgárok értékes ügyét tekintem. Kisvárda — Korintos Aradó segítség Minden helyszí­nen „telt ház” volt. Délelőtt a tanácshá­za dísztermébe pótszékeket kellett betenni, és körben áll­tak az emberek a falaknál. Délután a templomban az isten­tiszteleten egy gombostűt nem lehetett leejteni, és több száz fős tömeg gyűlt össze az udva­ron is. (A művelődési házban tévén közvetítették a templo­mi eseményeket.) Este a társa­dalmi szervezetekkel és a pár­tok képviselőivel rendezett találkozón zsúfolásig meg­telt a színházterem, ültek a lép­csőkön és álltak a bejáratok­nál. Ellesett pillanat a tömeg­ből. Két asszony egymás közt, boldog mosollyal. — Láttad? — Láttam, hál’ Istennek. Hazamehetünk. 5}« Egy idős asszony, járni alig bír, mesélte a lelkészének, tő­le hallottuk: Elment reggel beadatni magának a délután szokásos injekciót, azután vo­natra ült és ideutazott, mert „látni akart egy szent embert.” múlhatott el nyomtalanul a Ceausescu-rezsim uszító politi­kája, van egyfajta túlérzékeny­ség és megalapozott bizalmat­lanság. Vannak fertőző gócok, például Marosvásárhelyen, ahol a legsötétebb sovinizmus mér­gez, de ugyanott románok elha­tárolták magukat azoktól, akik ellenzik a Bolyai Líceum visz- szaállítását. Temesváron, Kolozs­váron románok és magyarok kö­zösen tartottak nagygyűlést. Ro­mán falvakban a magyar nép iránti erős szimpátiáról győződ­hettem meg. Magyarországon most rendkívüli fontosságú a románok iránti bizalom kérdése, mert az ott élő magyarok helyze­te attól is függ. o Hogyan látja Ön a románok és magyarok együttélését egy majdani Európa Házban? — Románia európaisága Er­délyen keresztül képzelhető el úgy, hogy visszatérünk az együtt­élés haladó hagyományaihoz, melyben a két nemzet valamikor együtt élt. Az Európa Ház ügyé­ben általános, egyetemes kérés­ként fogalmazódik meg, hogy Románia nem rekeszti ki a magyar és a német nemzetiségieket. Ha Tőkés Lászlóról eddig hírt hallottunk, az főleg a politiká­val volt kapcsolatban — most Kisvárdán a lelkipásztort is me­gismerhettük személyében. Pál apostol levele alapján hirdet­te az igét: „Mert a Krisztus­nak szerelme szorongat min­ket” (Kor.II.514.) Az alapi vető erkölcsi értékekről, a morális tartásról szólt, személyes létünk útvesztőiben és közösségi életünk mélységeiben. Prédikációjának summázata: a szeretet kell, hogy vezessen bennünket cseledeteink- ben, a családban, a családon kívül, e nép fiai között egyen-egyenként. Lejárt az ideje — mondotta — Többen ajánlottak fel segítséget a helyszínen a Romániában éiő ma­gyarok. illetve a menekültek számá­ra. Tőkés László Alapítványt tett az MDF kisvárdai szervezete a romá­niai magyarok kulturális megsegíté­sére illetve a magyarság szolgálatá­ban álló teológusképzésre. A szeszi­pari vállalat 100 ezer forintot utal át Nagy Antal Szakközépiskola egy osztályban harminc óvónőt képez­ne, a diákok költségeit vállalja. Három könyvet kapott ajándékba a várostól, mindhárom szimbolikus értékű. A Szabolcs-Szatmár-Bereg gyönyörű műemlékeit, templomait bemutató könyv arra fogja elmékez- tetni, hogy itt járt megyénkben. Az hogy fél szájjal, fél szívvel kö­zömbösen és tehetetlenül éljünk. Hogy ne vegyen rajtunk erőt a bűn és a halál, a szeretet tarthat meg bennünket, mert az mindennél nagyobb. a Tőkés Alapítványra. A Császy Szakközépiskola a nyáron egy har­minc fős diákcsoportot fogad üdül­tetésre. A költségvetési üzem de­cember 22-én alapítványt hozott létre a forradalom árváinak, és az ál­dozatok hozzátartozóinak támoga­tására. Nagykálló város és a Budai Erdély története szívet dobbantó olvasmány azon a tájon, ahol koráb­ban tiltott volt a magyar szó, a magyarság. A harmadik Bartók életművét ismerteti, az újhazából érkezett mester hamvaival együtt. Jelképezi az egyetemes kultúrát és humánumot. Áldás és gyertyaláng Több százan álltak meghatottan a búcsú perceiben a kopja­fánál, főleg fiatalok. Ok kérték, hogy úgy búcsúzhassanak, gyertyával a kezükben, mint amikor az életéért imádkoztak. Tőkés László Isten áldását kérve búcsúzott el a város népétől. A 25. zsoltárt énekelték, és a sötétben a kezükkel óvták a lángocskákat a feltámadó széltől. Baraksó Erzsébet Elek Emil Alkalmunk nyílt személyesebb kérdésekben is hallani a vélemé­nyét, konkrétan az élete védelmével kapcsolatban. Elmondta: csak a legnagyobb elismeréssel szólhat a biztonsági szervek munkájáról. Közvetlen idejöveteléig a román hadsereg őrizte, itteni tartózkodá­sa idején pedig magyarok vigyáznak rá. Úgy érzi, van olyan becses a személye Románia vezetői számára, hogy ezután is számíthat rájuk. Mi pedig reménykedjünk, hogy nem kell többé aggódnunk Tőkés László életéért. Két hivatalos program között, egy cigarettaszünetben készült ez a kis gyorsinterjú lapunk olvasói számára. Egy nap Tőkés Lászlóval Kisvárdán Lapunk munkatársai egy napot töltöttek Tőkés László hitvalló erdélyi lelkipásztor közelségében és társasá­gában, kisvárdai útja során. Ott voltak a hivatalos programokon, és lehetőséget kaptak egy gyorsinteijú elkészítésére. Tőkés László neve fogalom. Érte ma ezrek és ezrek zarándokolnak el, bárhol hirdesse is az igét. Kisvárdán is azt tapasztaltuk: megjelenésére áhítatos tisztelet költözik az emberi szívekbe, kifé­nyesednek a tekintetek. Idős asszonyok egy-egy könnycseppet morzsolnak ki a szemük sarkából, és rajonganak érte a fiatalok is. Tőkés László példa­kép. A tisztaságé, a bátorságé, a szabadságé. Gyorsinterjú lapunknak Áhítat költözött az emberek szívébe i 1990. február 17. Iláawwiwiáo 7 wmmmmmmrnmmmmmmmmmmmmmammmm A HÉTVÉGI MELLÉKLETE ——■

Next

/
Oldalképek
Tartalom