Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

1990. február 2. Kelet-Magyarország 3 Becsapottnak érzik magukat Nem lesz párt a DEMISZ-ből Választás előtt állt a KISZ jogutód szervezete, a DEMISZ. A kérdés az volt, hogy társadalmi szervezetként, politikai pártként vagy szabadidős szervezetként működjön-e tovább az ifjúsági szövetség. Többek között erre a kérdésre is választ adtak a résztvevők január 27-én és 28- án Százhalombattán, a DEMISZ második országos gyűlésén, amelyen ott voltak megyénkből a SZABISZ és a NYIRDISZ küldöttei is. Az országos gyűlés munkájáról, a további feladatokról Juhász Ferencet, a SZABISZ elnökét kérdeztük meg. —Amikora legtöbb párt a képviselői választásra készül, a DEMISZ a jellegének meghatározásáról, szervezeti feléítésér'ól tartott országos tanácskozást Miért volt erre szükség? — A kettő szoros összefüggésben van. Ma minden közösség társadalmi szervezet, ha az egye­sülési törvény alapján bejegyezteti magát. Párttá akkor válik, ha vagyon- cs tagnyilatkozatot tesz. A DEMISZ ezeknek a feltételeknek megfelel, akérdés azonban az volt, mondjuk-e magunkról, hogy párt vagyunk. Mert ha párt vagyunk: a választási törvénynek megfelelően jelölteket is állíthatunk az országgyűlési választásokon. Mi azonban az országos gyűlésen úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk pártként működni, ifjúsági szervezet maradunk. Ez a döntés gyakorlatilag az eddigi választási lépéseinket erősítette meg, mivel mi önálló jelöltek mögé felsorakozunk, de jelöltet nem állítunk, s listán sem indulunk. — Milyen érvek döntöttek amellett, hogy a DEMISZ ifjúsági szervezetként működjön tovább? — A legfontosabb érv az volt, hogy mi történelmi anakroniz­musnak érezzük egy korosztályos párt működését. Másik érvként szerepelt az, hogy a tagság' nagy többsége hallani sem akar igazi politikai szerepvállalásról, a DEMISZ-ben egyfajta érdek- képviseleti, közösségszervező, szolgáltató szervezetet akarnak látni. — Most, mikor a demokrácia zászlaja alatt egyre többen kapcsolód­nak be a politikai közéletbe, furcsának tűnik, hogy a fiatalok jelentős része nem meri vállalni a politikai szerepet, nem akarják a párttá szerveződést. Mi lehet ennek az oka? — A DEMISZ vállalja a sokszínűséget, ugyanakkor a bal­oldali értékek mentén szerveződve nem kíván most pártokkal, politi­kai szervezetekkel szövetséget kötni. Ugyanis ebben a retorikai küzdelemben - amikor a másik lejáratása, illetve a hangoskodás a domináló -, nem látszik az tisztái, hogy melyik párt milyen gyakor­lati munkát fog végezni. A nagy ígérgetések időszaka ez, ebben a helyzetben senkinek sem kívá­nunk csendes társa lenni. A fiatalok becsapottnak érzik magukat, a hétköznapokban látják, senki sem foglalkozik érdemben a meglévő súlyos gondokkal. —.1DEMISZ tehát marad ißusägi szervezet Ez az állásfoglalás hogyan határozza meg a SZABISZ további munkáját? — Ez a döntés a mi el­képzeléseinknek megfelelően született. Mi már a döntést meg­előzően is így dolgoztuk ki a stratégiánkat. Konkrét lépéseket csak akkor kellett volna tennünk, ha az országos gyűlésen ettől el­térő döntés születik. Abban az esetben pedig mi kiléptünk volna a DEMISZ-ből. — Még a DEMISZ alakuló ülésén egy elnököt és két alelnököt választottak a küldöttek. Aztán a vezetésben bekövetkező változások, pártfunkcióhalmozások inkább hát­ráltatták, mintsem segítették a mun­kát. Az országos gyűlés foglalkozott-e most személyi kérdésekkel? — A küldöttek úgy döntöttek, hogy nincs, és nem is lesz egyszemélyi vezetése a DEM1SZ- nek, hanem egy ügyvivői testület látja el társadalmi munkában fel­adatát. Ezt az öttagú testületet a tanácskozáson megválasztottuk. Ennek a testületnek lesz alá­rendelve egy DEMISZ-iroda vezető, aki a végrehajtásért felel. A küldöttek abban is egyetértet­tek, hogy a DEMISZ vezetői nem vállalhatnak pártfunkciót. — Tekintsünk egy kicsit előbbre. Hogyan képzeli el az országgyűlési választások után a SZABISZ a működést? — Ha kialakul és felismerhe­tővé válik egy-egy párt konkrét arculata, keresni fogjuk az érdekek és az értékek mentén a szövetségesekét. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a fiatalok érdekeinek megjelenítésére, kü­lönös tekintettel a növekvő elsze­gényedésre, áz oktatásra, a munkavállalói érdekképviseletre. Ugyanakkor a közéletben fontos, bennünket is érintő kérdésekbe is szeretnénk bekapcsolódni, vala­mint a helyi tanácstagi vá­lasztásokra fogunk ősszel össz­pontosítani. Ez nem jelenti azt, hogy most az országgyűlési vá­lasztásokon a jelöltek mögé nem sorakozunk fel, akik között a szervezetünkhöz közel álló két független jelölt is van. M. Magyar László FÉMVÁZAS. Az ország több mmrt 200 üzletébe szállítják a nyíregyházi ELFÉM KF1'fémlé^tsinttnamt.A kMósemjéni üzemben gyártott lakberen- deiési tárgyakat a nyírrg; ytúá nUáHkaa szerelik iUetve csomagolják. (B-zs.) Bezárni vagy megmaradni Már csak három raktárosé az üzem. A Nyírmadai Állami Gazdaság vál­lalati tanácsának döntését: mi szerint kalapüzemét felszámolja, csak egy amrikai úriember végső elhatározása változtathatja meg. A piac kemény törvényei juttatták ebbe a kiszolgálta­tott helyzetbe az ország egyetlen gyap­jútomp készítő üzemét és a hozzá kapcsolódó kalapgyártást. 3984-ben foglalkoztatási gondok enyhítésére és a szubvencionált államközi szerződés­sel kötött szovjet piacra Jászfénysza- ruról ide telepített kalapgyártással az első perctől kezdve bajok voltak. A szovjet fél előbb minőségi rekla­mációkra hivatkozva, azokkal párhu­zamosan csökkentette megrendelését, majd ötlet nélkül maradva, magyará­zat nélkül kalapját megemelve távo- zott ebből az üzletből. Maradt a belföl­di és a nyugati piac. Az utóbbin árban és minőségben valóban nem tudott megfelelni, az előbbin az árucsere for­májában NDK-ból és Jugoszláviából behozott félkész- és késztermékek bi­zonyultak kelendőbbeknek. így aztán a piac által kényszerített helyzetben csökkenteni kellett a termelést, amit két éve időszakos üzemeltetéssel oldanak meg. A költségeket nem fedező, 8-9 millió forintos bevételt hozó üzemért, mint az a vállalati tanács döntésén is lát­szik, nem kár, viszont jobban örülné­nek, ha mégis maradna a régi profil, de új gépekkel és biztos piaccal. Ezért kelt reményeket a múltban már né­hányszor megcsillanó lehetőség, mely egy piaci tapasztalatokkal, tőkével, jól felszerelt tőkés partner bevonásával mindezt lehetővé tenné. Zenészek ötlete - kalapolás helyett Ha napjainkban egy intézményvezető azt mondja, hogy rengeteg a bizonytalanság a gazdálkodásban, az ember már föl sem emeli a fejét Pedig hát nem mindegy, küszkö­dik-e zavarokkal (és milyenekkel) például egy iskola.- Az 1990-es év a gazdálkodás szempontjából a fordulat éve lesz - mondja Száraz Károly, a fehér­gyarmati 3-as iskola igazgatója. - Szeptember elsejétől önállóan dol­gozunk majd. Ezt megfelelően elő kell készíteni. Másfelől, ha a mostani költségvetési lehetősé­geink maradnak erre az évre, akkor hasonló gondokkal kell szembe­néznünk, mint az államháztartás­nak. A jelenlegi költségvetés a bérekre, az alapműködésre ele­gendő. Energiára, bérre, szénre, a postaköltségekre, kisebb vásáriá- sokra. De arra semmiképpen sem, hogy javítsuk a zenetagozat hang­szerállományát. Önköltséges szakkörök- Mit lehet tenni ebben a hely­kialakítani. Mivel az iskola önálló konyhával, 160 személyes étte­remmel rendelkezik, a hozzánk étkező csoportok teljes ellátásáról tudunk gondoskodni. A csopor­tokhoz, amennyiben Szatmár ne­vezetességeit akarják megtekinte­ni, idegen nyelveken is ttdó veze­tői adhatunk. Lehetőségünk van arra, hogy külföldi, elsősorban nyugati gyermekcsoportokat fo­gadjunk. Elsősorban Belgiumból és az NSZK-ból. Eddig idegen helyen láttuk vendégül a hozzánk érkező csoportokat, ezután itt tör­ténik minden. Egy balatoni, egy szovjet és egy nyugatnémet csoportunk már biztosan lesz. Magyar és külföldi utazási irodákkal állunk kapcso­latban. Biztatóak akilátásaink, jú­nius 20-tól augusztus 10-ig majd­nem végig telt házzal működhe­tünk. Kihasznált kényszerhelyzet A kényszerhelyzetek új megol­dásokat igényelnek. Miközben Száraz Károlyt hallgatom, nem tudok egyértelműen lelkesedni. Úgy érzem, hogy nem az iskolá­nak kellene felvállalnia a szatmá­ri táj ismertetését, az idelátogató idegenekkel megszerettetni az itt még sok vonatkozásban eredeti­nek, romlatlannak tekinthető kul­turális értékeket. Tudom, hogy a bevételekből hangszereket vásá­rol az intézmény, eljuttatja érde­mes csoportjait belföldre és kül­földre. Mégis. A szellemi ener­giák hasznosulásának klassziku­sabb és méltóbb formáját is el tudom képzelni. A tanítási órákon, a nevelés iskolai és iskolán kívüli színte­rein. Nagy István Attila A számítógép­vírusok ellenszere A Kelet-Magyarország című napilap ja­nuár 25-i számában Számítógép -vírusves­zély?” címmel megjelent cikkben, illetve a leírt problémához csatlakozva, ha lehetőség van rá, kérném^ ajábbiak. közlését, mivel közérdeklődést Tátié óu A számítógépek korában, azok egyre nagyobb eltpijedése k^epeü^ vírusveszély volt, van és íes'Z is. Az élmúlt Vpvíd időszak­ban volt már „péntek Íj", ',,május 1" és egyéb névre keresztelt vírusinváziö, melyek gépbe kerülése áZ^dott helyeken kimutatha­tó, jelentős anyagi károkat okozott. A gép meghibásodásokon túl nagyobb veszélyt rejt magában a meglévő adatállományok végleges elvesztése. Gondoljunk csak arra, hogy ha a gazdálkodó szervezet egy hóna­pos könyvvitele, bérnyilvóntartása, anypgmegrendelfse, vagy egyéj) fontos in* formte ÍQf»£«azft ^ «Az ígj* keletkezeti károlyi értéké néha még nagysá- ’ giendjénél fogva össze sem mérhető a gép­ben okozott káira) vM iűdu utalan viss/.atÜrő kérdés, hogy ^lehet á vírus fépbekerülését elkerülni? A teljesség igénye nélkül a legforl|osabb alapszabályok: az úgynevezett szerzett feke­te programok felszámolása, különös tekin­tettel a játékprogramokra. Ezt a készülő In­formatikai Törvény miatt is célszerű megtenni. Szigorú, csak jogtiszta szoftverek alkalmazása. Munkahelyeken a számitógé­pes fegyelem betartása és betarttatása, és mindezek mellett a Magyarországon is szin­te fillérekért (399 forint) kapható víruskere­ső-ellenőrző program használatának beépí­tése az üzemeltetői mechanizmusba. Meggyőződésem, hogy az ilyen vezérlé­sekkel felépített és működtetett rendszereket a vírusok el fogják kerülni, így utólag meg­takarítható a felmerülő „TB járulék” kifize­tése. Muskovszky János ügyvezető igazgató Mátészalka zetben?- Ahol tudunk, és ahol egyálta­lán lehet, takarékoskodunk. Van három karbantartónk, külső szak­embereket alig veszünk igénybe. Ennél is jelentősebb talán, hogy növeljük bevételeinket. Az isko­lában gyakoriak a zenei rendez­vények, januártól működik a vi- deomozi. Önköltséges idegen nyelvi és zenei szakkörök mű­ködnek. De a legnagyobb bevé­telt a nyári táboroztatás megszer­vezésétől várjuk. A múlt évben sikerült olcsón ágyakhoz jutni, a költségvetési maradványból be­szereztünk mindent, ami egy kis turistaszálló kialakításához szük­séges. Turistaszálló az iskolában- Jól hallottam? Vendégfogadó az iskolában?- Igen. Ötven embert tudunk el­helyezni a tantermekben, illetve a kisméretű hangszeres termekben, így 2-4-6 ágyas szobákat tudunk Amióta hírét vettem, hogy a ko- pogtatócéduiám ajánló -szelvényké­jéért sorra bekopofnak hozzám a pártok képviselői, serény tervezge- téssel, készülődéssel telnek napjaim. Felemelő érzés, hogy hozzám, egy­szerű állampolgárhoz végre benyit­nak a politikai csatározások bajno­kai, akik hetek óta egymásra feneked­ve, nekihevülve bizonygatják, a programjukat csakis értem, a nép egyszerű sarjáért öntötték formába. Ha ez eszembe jut, kellemes bizsergés fut át raj­tam a fejem búbjától a lábujja­mig. A vendégvárás kellemes, de felelősségteljes. Készülni kell rá, hogy jó házigazdaként bizonyságát adjam már ‘z első pillanatban: a pár­tok képviselői szívesen látott vendé­gek nálam. A rádió híreit hallva, hogy már elindultak a pártok képvi­selői, mozgósítom a családom. Sőt, kedves szomszédomat is bekapcso­lom az igaz honfihoz méltó, hazafias feladatba. Először is a konyhából el­tüntettem a hímzett falvédőket, me­lyeken az alkalomhoz nem igazán il­leszkedő feliratok díszelegnek: „Vá­ratlan vendégnek ajtó mögött a he­lye” és .Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég Nemzedszín szalagokat feszítet­tem ki ‘ szoba sarkai között, és az ün­neplésen terített asztalra sorban fel­raktam a pártok szimbólumait . bort, búzából font koszorút (a koalíciós idők történelmi ereklyéjére a padlá­son akadtunk rá) és a szomszédtól szigorúan csak kölcsönbe kapott tur- békoló fehér galambot, a békesség jelképeként. Ha az MDF-től vagy bármelyik kisgazdapárttól jönnek, elégedettek lehetnek. Tettünk vázába rózsát, piros szegfűt, tulipánt, kanka­lint, hogy lehetőleg minden párt megtalálhassa a maga kedvenC virá­gát. Külön zöld sarkot rendeztünk be a Zöld Párt izgatottan várt képviselő­jének. Lánykámat magyaros ruhába öltöztettem pártával a fején. Az ő tisz­te lesz, hogy sóval és kenyérrel kínál­ja a bekopogtató vendégeket. Fiam kócsagtollas kalapban, pity kés mel­lényben majd adott jelre elszavalja a Talpra magyart. A szomszédom készségesen vállal­ta, hogy piros kezeslábast ölt, és a nagy kalapácsot feje fölé lendítve illendően fogadja a szociáldemokra­tákat. Szívemet meleg járta át, szememre pára ült, amikor a megterített aszta­lon végigfutott tekintetem. Felesé­gem zökkentett ki az idilli hangulatból .„Mivel • koccintasz a pártok képviselőivel?” kérdezte. No, lássuk csak! Valami tüzes, magya­ros itóka jöhet csak számításba, a külhoni szeszfőzdék párolmányait száműzzük a jelöltállítás jeles aktu­sából. Vannak háromcentes poharaink, de inkább a féldeciseket rakjuk az asztalra, nehogy az legyen a látszat, sajnálom a kortespálinkát a pártok jeles képviselőitől. Akkor mennyi it ókár a is lesz szükség? Van cirka ötven párt, közü­lük legalább negyven meg­tisztel a látogatásával. Ha csak egy- szer koccin­tunk, lecsorog a torkunkon egy deci, az annyi mint négy liter! Az beleke­rül... S ekkor megpattant bennem vala­mi. Az asztalra tett virágokat ká- kadtnak láttam, a galamb burrogá- sa sértette a fülemet, a nagy kala­páccsal birkózó, vörösödő szomszé­domtól pedig teljesen lehangolód­tam . Hát megér ez a jelöltállítás en­nyit? A frissen emelt szeszárak mel­lett? A mentőötlet nem késett sokat. Papírlapot vettem elő, és a rárótt so­rokkal a kapuhoz siettem. Szemma­gasságban függesztettem ki, hogy mindenki jól láthassa: , Ajánl ószel­vényemet már leadtam, késve jövő pártaktivisták kíméljenek.” Reszler Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom