Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1990. január 25. Pletyka-klub és koli-parti Hit kínál az Ificentrum? Több évtizeden át visszatérő gondként je­lentkezett Nyíregyházán, hogy a fiatalok nem tudtak hova menni, nem tudták hol el­tölteni tartalmasán és hasznosan, kulturál­tan szórakozva szabadidejüket. Bár voltak próbálkozások, a kezdeményezések mégsem hozták meg a várt eredményeket. Az újítás­ként létrehozott szeszmentes szórakozóhely, az Ifitanya a kezdetben sem elsősorban a színvonalas programokról volt nevezetes. Igaz, későbtr, egyre inkább sikerült ott csa­ládias légkört kialakítani a fiatalok körében. Az Ifitanyát sok veszélyeztetett helyzetű fi­atalkorú is felkereste, akik gyakran elmond­ták gondjaikat, problémáikat, a szülőkkel, a társadalommal való összetűzéseiket. Érett tehát a gondolat, hogy egy olyan intézményt kellene létrehozni, ahol megfelelő szakem­bergárdával a háttérben lehetne segíteni a fiatalok beilleszkedését. Közben néhány nagysikerű rendezvénykor már kicsinek bi­zonyult az Ifitanya pincehelyisége, de ugyan­csak gondot jelentett a zenés-táncos rendez­vények során a művelődési központban lévő kávéház kicsiny alapterülete is. Pályázaton nyerték... A fiatalság érdekében mindenképpen lép­ni kellett, s egy olyan bázis létrehozása lett a cél, ahol az ifjúság számára minden fontos dolog megtalálható. Éppen kapóra jött az ÁISH pályázata, amelyet ifjúsági irodák ré­szére írt ki. A Váci Mihály Városi és Megyei Művelődési Központ készített egy komplex jellegű pályázatot, amelyben egyaránt he­lyet kapott a vendéglátás, a tanácsadás és a szórakoztatás. A pályázat sikert aratott, s másfél millió forintot nyert vele a művelő­dési ház. Az épület földszintjének átalakítá­sa hamar befejeződött, s 1989. szeptember 16-án már meg is nyitotta kapuját az Ifjúsá­gi Centrum. Mint Szűcs Lászlóné Siska Katalin, az If­júsági Centrum vezetője elmondta: az or­szágban 8—10 tanácsadói iroda működik, de ilyen komplex jellegű intézmény még nem. a nyíregyházi az első. Az előbb említett ta­nácsadói irodákat a helyi közigazgatási szer­vek tartják fenn, míg az Ifjúsági Centrum sokrétű jellege lehetővé teszi azt, hogy maga teremtse elő fenntartásának költségeit. Kez­detben a vezetőség szervezte a nagy bevételi forrást jelentő diszkókat, de ezek a rendez­vények átkerültek az ott működő vendéglá­tóegység felügyelete alá. Eleinte előfordultak botrányok is, hiszen a részegeket nem en­gedték be, akik bosszúból beverték az üve­geket. A rendzavarások elkerülése végett kértek rendőri felügyeletet is. (A nagy üveg­táblák, úgy látszik „vonzzák" a vandál pusz­títókat, mert január első napjaiban diszkó sem volt, mégis beütötték az ablakot.) Szakemberek tanácsai... Az Ifjúsági Centrum egyik fontos szolgál­tatása a tanácsadói iroda működtetése. A vá­roslakók közül sokan nem is tudják, mi min­denre lehet itt választ kapni ingyen. Kedden­ként 16,30 órától 18,30 óráig jogi tanácsadás várja az érdeklődőket. Idősek és fiatalok egyaránt tanácsokat, javaslatokat kérhetnek dr. Balogh Csabától, aki a foglalkozásokat vezeti. Érdekesség, hogy az ország többi iro­dájában a jogi tanácsadás a legnépszerűbb, míg nálunk ezt keresik fel a legkevesebben. A szervezők a szexuálpszichológiai tanács­adástól tartottak a legjobban, s kitűnt: ez iránt a legnagyobb az érdeklődés. Szerdán­ként 16 órától 18 óráig lehet dr. Gordon Gyula orvossal négyszemközt beszélgetni, valószínűleg azonban növekszik majd ez az időtartam a fokozott érdeklődés miatt. Koz­metikai tanácsadást is kaphatnak az érdek­lődők minden második csütörtökön 17 órától 19 óráig Rogoz Katalin kozmetikustól. A szakemberrel eddig négyszemközt lehetett beszélgetni, de van igény arra is, hogy kö­zösségben, klubéletszerűen foglalkozzanak a résztvevők az arckikészítés titkaival. Edzett­ségi szintmérésre is van lehetőség minden pénteken 16 órától 18 óráig. Dr. Arkossy Ferenc vezetésével kis munkacsoport mér többek között vérnyomást, testsúlyt. Terve­zik újabb foglalkozások bevezetését is. Lesz mentálhigiénés foglalkozás, fájdalommentes füllyukasztás, valamint szerda délutánonként a fiatalok kedvezményes áron vásárolhatnak video- és magnókazettákat. Az információs iroda célja az, hogy minél több tájékoztató adattal is segítséget tudjon nyújtani az érdeklődő fiataloknak. A kíván­csiak választ kapnak itt arra, hogy az or­szág színházaiban, mozijaiban milyen dara­bokat, illetve filmeket -játszanak, hogyan le­het kiváltani a munkakönyvit, az útlevelet, A közönség nem egyszer szereplő is egyben. Ismerkednek egymással a nyíregyházi kol­légisták ... y hogyan kell intézni a lakás ki- és bejelen­tést. Amire nem tudnak azonnal az Ifjúsági Centrum munkatársai válaszolni, annak utá­nanéznek. Az irodától megtudhatjuk azt is hogy Nyíregyházán milyen kisiparosok mű­ködnek. Nemrég jelent meg erről egy kiad­vány is, amely felsorolja az összes kisiparost, valamennyi szolgáltatást. (Ezt a kiadványt az Ifjúsági Centrumban is meg lehet vása - rolni.) Segítenek túrák és kirándulások út­vonalának összeállításában, információkat adnak olcsó szállásokról, repülőjegyek árá­ról, fogadóórák idejéről, kórházi látogatási időkről, segítenek a kérvények és egyéb hi­vatalos levelek megfogalmazásában, s még hosszan lehetne sorolni a szolgáltatások kö­rét. Van lehetőség zenehallgatásra, tv-né- zésre, újságolvasásra. Tervezik egy újság ki­adását is, amelynek valamennyi cikkét diá­kok írnák. Már gyűjtik az első szám anya­gát, valószínűleg februárban kézbe is vehe­tik az olvasók. Családi vetélkedők Fontos feladatának tartja az Ifjúsági Cent­rum a szórakoztatást. Volt már szó a diszkó­ról, amely egyelőre még a legvonzóbb időtöl­tés, de egyre népszerűbbek a fiatalok köre­ben a magyar' és a görög táncházak. Orszá­gosan ismert, érdekes embereket hívnak mtg rendszeresen a Kedd esti parti beszélgetései­re. Megfordult már az IC-ben Verebes Ist­ván, Moldova György, Zalatnay Sarolta, Pa­taki Attila, a Vikidál—Homonyik—Menyhárt trió, Deutsch Tamás, valamint Pregun Ist- ván.a Görög Katolikus Hittudományi Főisko­la rektora is. A Tini-turmix keretén belül amatőr csoportokat karolnak fel, s adnak le­hetőséget a bemutatkozásra. Többek között fellépett már itt a Gézengúz paródiacsoport (ÉVISZ) és a Webber énekegyüttes (Zrínyi Gimnázium). Kéthetenként rendezik meg csütörtöki napokon a Pletyka-klub foglalko­zásait. Ezekre a beszélgetésekre Szabolcs- Szatmár-Bereg megye híres személyiségeit hívják meg. Nagy sikert arattak a Koli-parti rendezvények is. Általában 2—3 kollégium diákjait hívják meg erre a programra, s az ő részükre szerveznek egész estét betöltő műsort. A Koli-parti célja az, hogy a város­ban lévő kollégiumok lakói minél jobban megismerjék egymást, s hasznosan, kelleme­sen eltöltsék együtt az estét. A programban szerepel vetélkedő, filmvetítés, táncverseny. Karácsonykor „Szívünk melege” címmel ren­deztek ünnepséget, amelyen valamennyi kor­osztály képviseltette magát. A gyermekek, a szülők, a nagyszülők együttléte, közös ün­neplése felejthetetlen élményt jelentett va­lamennyi résztvevőnek. Az idős emberek annyira jól érezték magukat, hogy megkér­ték az Ifjúsági Centrum vezetőségét: máskor is biztosítsanak számukra találkozási, beszél­getési lehetőséget. Az ezen az estén össze­gyűlt bevételből egyébként az Ifjúsági Cent­rum csomagokat vásárolt, amelyekkel idős, magányos embereket ajándékoztak meg. Sze­retnének a továbbiakban is minden korosz­tálynak nyújtani valamilyen szórakozási le­hetőséget, ezért terveznek majd családi ve­télkedőket, törekszenek arra is, hogy jobban bevonják az általános iskolai tanulókat is. Számukra mesedélelőttöket, illetve -délutáno­kat szerveznek. Az Ifjúsági Centrumú programjainak láto­gatottsága változó. Vannak fiatalok, akik ál­landóan visszajárnak, társadalmi munkában jegyet árulnak, plakátokat hordanak, s gyak­ran elmesélik az iskolában történteket. A programok jellegétől, tartalmától függ min­dig a létszám. Van olyan foglalkozás, amely­re 30—40 fő kíváncsi, van, amikor százan is vannak, a Koli-parti rendezvényein pedig 300 diák szórakozik együtt. Az elmúlt négy hónap tapasztalatai sze­rint szükség van az Ifjúsági Centrumra. To­vább kell azonban bővíteni a tevékenységi kört, törekedni az újabb és újabb színvona­las, szórakoztató programok szervezésére. M. Magyar László „Művészi motor"; a stúdió Színész szuperplánban A kis színpad eredetileg az amatőr szín­játszó mozgalomban született, hiszen a mű­kedvelő csoportoknak nem állt rendelkezé­sére speciális játéktér. Nagyon gyakran ma­guk alakították ki azokat elhagyott lomtá­rakból, pincékből. Ezek a pince—padi ás— stúdió színházak vállalták a versenyt a hi­vatalos — államilag támogatott — színhá­zakkal. Közönségük főképpen a fiatalok, a fiatal értelmiségiek közül verbuválódott. A hagyományos színjátszás konzervativizmu­sával szemben avantgárd kísérletek terepei is voltak ezek a kis Színházak, és nemcsak külföldön (pl Lengyelországban), (hanem a hatvanas évek közepétől Magyarországon is. A külső jegyeket tekintve a legszembetű­nőbb sajátság a hagyományossal szemben, hogy eltűnt a színészek és a közönség között a szintbeli különbség. A nézők két, olykor három oldalról vették körül a játékteret, szinte testi közelségibe kerültök a színészek­kel. A néző tekintete úgy viselkedhetett, mint a televíziós vagy a filmes kamera, amely nemcsak 'kistótálban mutatja a jelenetet, ha­nem „ráúszik” a szereplő arcára is, a szu- perplámban megmutathatja egyetlen test­részét, kiemelheti például a szemét. A Móricz Zsigmond Színház 1981-ben úgy kezdte működését, hogy nem volt próba­színpada. 1981-től folyamatosan építették az ún. második ütemet, amelybe az irodaihelyi­ségek, a díszletraktár és más technikai he­lyiségek kerültek. Itt létesült a próbaszín- pad, elkészülte után egyelőre csupasz fa­lakkal, mindenféle berendezés nélkül. A színiház vezetése (Bozóky István volt ekkor az igazgató) egyáltalán nem gondolt stú­diószínpadra, hiszen erre a költségvetésben nem is volt pénz. Ezért nem véletlen, hogy az első stúdiószínházi bemutatóra nem is itt, hanem a megyei művelődési központban ke­rült sor 1984 márciusában. A kamaraterem­ben előadott Oszlopos Simeon nagy közön­ségsikere és kedvező szakmai fogadtatása is hozzájárult ahhoz, hogy a színház új ve­zetése (Léner Péter lett az igazgató) felve­tette: legyen a színháznak stúdiószínpada is. így született meg a Krúdy Színpad, amely mindmáig kettős funkcióval működik. Pró­balehetőséget nyújt, másrészt minden évad­ban többször tartanak itt bemutatót is. Az 1984 '85-ös évadiban két nagy siker iga­zolta a döntés helyességét. Mindkettő ősbe­mutató is volt. Dosztojevszkij—Kompolthy: ördögök című drámája Sálamon Suba Lász­ló rendezésében, míg Karinthy F.—Rejtő J. —Heltai J.: Kávéházi kabaréja Schlanger András rendezésében került színre. Különö­sen ez utóbbi mutatta meg a színész és a néző újfajta kapcsolatát. Azonos térben volt mindenki. A kávéházi kabaréban min­den úgy működött, mint az igaziban: fel­szolgálták a kávét, a főtt virslit, hírlapokat lehett olvasni. A néző gyakran bent ült a színpadom, ezért jobban kialakulhat benne az „én is részese vagyok” élmény. A nagyszínházban szintbeli különbség választja el egymástól a nézőket és a színészeket. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az erős megvilágítás fény­függönyt von a nézőtér elé, amelyen nem mindig lehet átlátni. Éppen ezért a színészek gyakran úgy érzik, hogy egyedül vannak. Ezzel szemben a stúdió (kiszolgálta­tottá is tehet. Érthető, hogy nem minden színész mozog otthonosan (és szívesen) eb­ben sajátos térben. A közelség megakadá­lyozza a lazítást, erősebben és foyamatosab- ban kell koncentrálni, még aikkor is, ha nem rá irányul a figyelem. A stúdióban intenzí­vebbek a próbák, gyakran kidolgozottabb a játék, s ennek jó hatása van a nagyszínházi produkciókra is. A színház vezetése a Krúdy Színpadot nem tekinti kísérleti színháznak, olyan mű­helynek, ahol csak a kiválasztott (kevesek részére mutatnak be egy-egy darabot. Ide elsősorban azok az alkotások kerülnek, ame­lyek ebben a kisebb térben érvényesülnek, amelyeknek a gondolati tartalmát, művészi üzenetét hatásosabban közvetítheti a közön­séggel való közvetlenebb kapcsolat. A 'közönségszervezés számára nehezebb feladatot jelent a nézők „megtalálása”, de ha akad ezer ember egy-égy ott bemutatott darab megtekintésére, akinek katartikus élményt nyújt a stúdió, akkor már minden­képpen megérte a fáradozás. A színháznak nehezebb, kellemetlenebb feladatokat is fel kell vállalnia, mint az itt esetleg jelentkező anyagi veszteség. Az 1983/84-es évadban még 14, a (következőben már 40 stúdió-elő­adást tartottak. A Krúdy Színpadon mutatták be a vilá­gon először Határ Győző: A patkánykirály című drámáját. Magyarországi bemutató volt Hrabál: Őfensége pincére voltam, Vik­tor Szlavkin: A kép, a Szükséglakás című egyíel vonásosai. Sokan állítják, hogy a színház igazi művészi teljesítményei, szakmai értékei a stúdióban születtek. Beszélnek az Oszlopos Simeonról, az Ördögökről, a Kávéházi ka­baréról, a Júlia kisasszonyról, A patkány- királyról, a Hármashangzatról, a Jaj, apu­ról. A stúdióban az arányokat tekintve való­ban több előadás született. A színész szá­mára egyedül a taps jelzi, hogy milyen tel­jesítményt nyújtott. A gyakori színházba já­rókat — említi Horváth István, a színház ügy­vezető igazgatója — az értékelésben a más­ság vonzza. De ha a nagyszínházi produk­ciókat nézzük, ott is bőven találunk olyan előadásokat, amelyek miatt egyáltalán nem ikell szégyenkeznünk. Csak az utóbbi öt év­ből: Sok hűhó semmiért, Nem félünk a far­kastól, Segítsd a királyt! Kártyások, Banc- banus, Galilei, Az atyai ház... Az 1989-es esztendőt a stúdióban aratott sikereken túl is fontosnak tartja a színház vezetése. Az őfensége pincére voltam című darabbal Avignonban voltak egy nemzetkö­zi színházi fesztiválon, ahol nagy sikert értek el. Az előadás után meghívták őket Prágába, s nem rajtuik, hanem az akkori bel­politikai eseményeken múlott, hogy ez a ven­dégszereplés az utolsó pillanatban meghiú­sult. Pedig Hrabalt Prágában játszani érde­kes lett volna, s ami (késik," talán nem múlik. A számadatokat tekintve a Móricz Zsig­mond Színház elért egy magas nézettségi szintet, és ezt 1989-ben tartani tudta. Nyír­egyházáig tízezer bérlet talált gazdára, s ez figyelemre méltó, hiszen a nagyobb városok színházainak sincs ilyen nagy bérlettulajdo­nos tábora. A színház kilépett a világba. A társulat vendégszerepeit Jugoszláviában, ahol Újvi­déken a Mi kis városunk című drámát ját­szotta. Üngvárra rendszeresen jár a színház, voltaiképpen neki köszönhető, hogy most már a Népszínház is elviszi egy-egy elő­adását ebbe a városba. A színház avignoni szereplését említettük már. Az iserlohni, bonni vedégjátékról még nem esett szó. Az itteni bemutatkozás is hozzájárul ahhoz, hogy ma azt mondhassuk : a legfontosabb az elért eredmények megtartása. Ez egyáltalán nem könnyű, hiszen, mint minden társulat összetétele, a nyíregyházié is állandóan ala­kul. (Még akkor is, ha az elvándorlás erre a színházra nem annyira jellemző.) A stúdiószínháznak sokat köszönhet a vá­ros, de az anyaszínház is, hiszen nagyon gyakran az itt bemutatott produkciók vol­tak művészi motorjai a fejlődésnek. Ilyen szempontból is érdekes és izgalmas lesz a Krúdy Színpad következő bemutatója feb­ruár elején. Szabó Tünde, a színház művész­nője írta A küszöbön című drámát, amely a tánsadalom perifériájára szorultakkal fog­lalkozik, hiszen hősei a kábítószer elől me­nekülnek. Ügy tűnik, hogy a Krúdy Színpaddal az egy évtizedes múltjához közeledő színház megismerte önmaga lehetőségeit, amelyek­nek a birtokában most már magabiztosab­ban tervezheti majd a második évtizedet. Nagy István Attila A néző közvetlen közelről éli meg a történést, szinte együtt él-játszik a színésszel. A stúdió színpadnak ez az egyik nagy előnye...

Next

/
Oldalképek
Tartalom