Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 10. szám
1990. január 12. Kelet-Magyarország 3 Gyomor kell ehhez... Késve indáit a kikás Késve indultak el csütörtök reggel a szemétszállító autók Nyíregyházán a közterület- fenntartó vállalat telephelyéről, ugyanis a rakodók addig nem akarták elkezdeni a munkát, amíg a bérrel kapcsolatos problémáikra nem kapnak kielégítő választ. A reggeli hidegben fél nyolc körül még csendes az udvar, némán állnak a gépjárművek. Az eligazító helyiségben annál forróbb a hangulat, szenvedélyekkel, indulatokkal teli felszólalások hangzanak el, illetve közbekiáltások hallatszanak. — A rakodók kezdeményezték ezt a ma reggeli munkabeszüntetést — magyarázza Minczér Imre gépkocsivezető, aki egyben a szakszervezeti bizalmi is. — Tegnap kaptuk meg a fizetést, s túl soknak találjuk az adó miatt levont összeget. A béralaphoz hozzátették a 13. havi fizetést, a karácsonyi, szilveszteri munkadíjat, s az adólevonás után szinte alig maradt valami. Feszültséget okoz az is, míg a többi részlegnél volt béremelés, a szemétszállító részlég kiesett a béremelésből pedig mi esi • náljuk a legnehezebb munkát. Kevés a járatbér, van, akinek a pótfeladatát nem számolták el. Kiss Attila rakodó szerint fontos lenne bevezetni a veszélyességi pótlékot is. — Ennek érdekében még az egészségügyi minisztériumba is írtam — mondja. — Külön gyomor kell ehhez a munkához, i nyáron hemzseg a kukáee’télen meg majd megfagyu^rtgain ;, Nemsokánaiisca: megérkezik Soltész József igazgató, aki válaszol a dolgozók által felReggel, »z eligaaítóhelyiséfben. vetett kérdésekre. Mindenekelőtt azt tisztázza a dolgozókkal, hogy nincs olyan kifizetett pénz, amelyből ne vonnának le adót az üzemek, vállalatok. Megérti, hogy a megélhetéshez kevés a pénz, de a dolgozók megértését is kéri, hiszen Nyíregyházán a szemetet senki sem viszi el helyettük. Végül a szeméi- szállítók egy bizottságot választanak, amely majd tovább folytatja a tárgyalást — természetesen a munka befejezése után. Így közel 3 órás késéssel kezdték meg a munkát a dolgozók. Pár perccel később az igazgatói irodában a megoldási lehetőségekről tájékoztat Soltész József: — Az igazság az, ezek az emberek nagyon sokat dolgoznak, gyakran kegyetlen körülmények között. A növekvő feladatok, a megélhetési gondok feszültséget okoznak az emberekben. Az elmúlt években hiába növekedett duplájára a bruttó keresetük, nem kapnak kézhez annyit, mint korábban. Sajnos a vállalatunk korlátozott nyereségérdekeltségű vállalat, vagyis a tanácsi pénzeszközökből nyereséget nem képezhetünk, s ez is köti a kezünket. A béremelkedések érdekében új vállalkozási formát tervezünk bevezetni, részben más területektől vesszük majd e^a pénzt. Csökkentjük az alkalmazotti, munkavezetői létszámot is közel 10 százalékkal, s az így felszabadult összegeket is a bérfejlesztésre fordítjuk. M. Magyar László E lindult már a vonatunk, megkezdődött a „nagy utazásunk”. Körvonalaiban sejtjük, hogy mi az úticél az „új hazánkban”, a köztársaság és a demokrácia földjén, de konkrétan nem tudják mégsem, merre tartunk, milyen a végállomás — és most a nyílt pályára kiérve lefékeződtünk, a vágányon vesztegel szerelvényünk. Sebesen jön szembe egy másik vonat, látjuk, hogyan tűnnek el a kocsik egymás után és úgy véljük, miközben az a másik elhaladt mellettünk, mintha eközben mi magunk meg előre tartanánk. E szimbolikus kép, mely annak idején a fizikaórák klasszikus példája volt a mozgás érzékeltetésére, számomra kifejezően szemlélteti helyzetünket, ha önmagunk előbbrejutását, illetve az Európában lezajlott változásokat szemléljük. „Eldőlt a nagy politikai dominó” — adták hírül a lapok akkor, amikor Csehszlovákiában, majd a németeknél és a bolgároknál is elsöpörte a nép a sztálinista vezetői garnitúrát. És akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy bekövetkezhet a karácsonyi földrengés Romániában is. Mindenütt felgyorsultak a forradalmi események, elvégezték a politikai nyagytakarítást. A németek ledöntötték a nagy falat, amit ledönthe- tetlennek hittek és gondoljunk, lecsukták az ország tönkretételéért felelős személyeket, akárcsak a bolVeszteglő „vonatunk" gárok. Felnézhetünk immár a román nemzetre is, és elkeli felejtenünk a korábbi véleményünket e népről, hiszen példátlan, amit összetartásukból, halált- megvető bátorságukból megmutattak. A cseheknek már meg is van az új köz- társasági elnökük, Vaclav személyében olyan politikust tisztelhetnek, aki az ő érdekeiket akkor is képviselte, amikor az még tiltott volt. Ügy érzékelhetjük, mások sok mindent másként, okosabban csinálnak: Románia bejelentette szakítását a szocializmussal, a csehek pedig latolgatják kilépjenek-e a KGST-ből. (Igaz, a demokratikus átmenet, a többpártrendszer, azaz, a neheze számukra is csak ezután fog elkövetkezni.) Miért érezzük úgy, hogy a mi „vonatunk” meg egy fénytelen alagútba került, ahonnan semmire sem lehet kilátni? Talán azért, mert nálunk lassúbbak a változások, nem a lehetséges és szükséges mértékűek és hiába keressük a kivezető utat. Inkább a válság további elmélyülését tapasztaljuk: újabb áremelések, adók, infláció, és megint áremelés. Tényleg nincs más eszköz a kormány kezében? Számítottunk rá persze, hogy keserves korszak kö- - Vétkezik, sokat kell tűrnünk és elviselnünk, de azért halványan élt bennünk a remény, hogy mielőbb lesznek felmutatható eredményeink, történnek olyan változások, melyekre büszkék lehetünk. Ma már egyre több a reményt vesztett ember. Megannyi huszadik századi „Tiborc” panaszolja fel, sírdogálja el bánatát: jaj, mi lesz? Mert az eddigi intézkedések csak azt erősítik meg a tömegekben, hogy mindent a néppel fizettetnek vissza, az ország gazdasági, politikai és erkölcsi lezüllesztésének következményeit az egyszerű emberek érzik meg a leginkább. Vagyis mindig a végén csattan az ostor. Zúgolódnak az emberek, hogy nálunk miért nem történt meg a németekéhez, bolgárokéhoz, csehekéhez hasonló felelősségrevonás, miért nem vonják le a konzekvenciát és állnak fel a székekből azok, akik újra és újra téves és hibás döntéseket hoznak. Meddig bírjuk a terheket? Előre beláthatatlan, mi következik be, ha elszabadulnak az árak... Kilátástalan jövőnket kémlelve egyre többen szeretnének valami „kapaszkodót”, „fogódzót”, bizonyosabb helyzetet, tisztábban látható körvonalakat, új céljaink irányába tartva. A gazdaságtól ez egyelőre nem remélhető. Mit várhatunk a nagypolitikától ? Félünk a tisztázatlan szituációktól, sokalljuk az erők szétforgácsolódásának mértékét, a látványos pártszakadásokat. Most, hogy véget ért az az egyértelmű időszak, amikor az ellenzéki pártok együttesen léptek fel az állampárttal szemben, megváltozott az ellenzéki pártok szerepe és kapkodjuk a fejünket, ki mit mondott, hogy is van ez, mi történt és kinek a véleményét tudnánk elfogadni. Mert az állásfoglalás nem kerülhető el. w E s ha egyelőre sem a politikában, sem a gazdaságban nem tudunk „megkapaszkodni”, marad segítségül az erkölcsi tartás. Talán van még annyi belőle, hogy a közelgő szabad választásokon tiszta szívvel és fölemelt fővel tudunk majd az urnák elé járulni, ahol jövőnkről, gyermekeink sorsáról is dönteni fogunk. Reméljük, sikerül megőriznünk azt a morális tartást, mely nehéz történelmi pillanatokban olyannyiszor jellemezte a magyart. Van még egy kis időnk —, hogy ezzel kapcsolatban önvizsgálatot tartsunk — de nem sok. Elindult a „vonatunk” ... Baraksó Erzsébet Segépccrl [Élvért Látványos gálaműsort és koncertet rendeznek az Erdélyben élők megsegítése érdekében a Bujtosi Szabadidő Csarnokban vasárnap, január 14-én. A délután 5 órakor kezdődő műsorban többek között fellép a Cantemus és Pro Musica kórus, a Nyírség táncegyüttes, az Erdoria modern tánccsoport, a Primave- ra balettegyüttes, a Slip táncklub, a Nyíregyházi Vegyes Kar, a Dongó együttes. Támogatott sztrájk a Volánnál Buszok vezető nélkül Elbocsátanak száz embert Jó szakma az autóbusz-vezeték mert tízezren felül is kereshet, aki a volán mögé ül — mondja a kívülálló. Nincs megbecsülése a szakmánknak, kötelező á túlóra, végül is három év alatt annyit dolgozunk, mint más négy esztendő alatt, s így sem több a pénzünk a népgazdasági átlagnál — állítja az, aki buszt vezet. Az említettek máris rávilágítanak arra az ellentmondásra, amely a Volán vállalatokat, a közúti közlekedést jellemzi. Minderről azért érdemes szólni, mert január 18-ára országos sztrájkot MEDOSZ-kongresszus Megyei érdekképviselet Január 12—14-én tartja XXVII. kongresszusát a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi dolgozók szakszervezete. Ezen megyénket 24 szavazati jogú és 2 tanácskozási jogú küldött képviseli. Sajnos utólagosan megállapítva politikailag a lehető legrosszabb időt fogtuk ki, tagságunk figyelme nem a kongresszusra, hanem valahova máshová irányul, amit egy kifejezéssel megélhetési gondoknak mondhatnánk. Ennek ellenére az elmúlt év végi megyei választói értekezleten és több fórumon megfogalmazódtak azok a súlyos gondok, melyeket megyénk tagsága érdekében képviselnünk kell a kongresszuson. Ezek közül kiemelkedik, hogy foglalkoztatási gondjaink tovább nőnek. Az ingázásiból végleg hazatérő főleg szakképzetlen és a megyén belül felszabaduló munkaerő fogadására mező- gazdasági üzemeink képtelenek. Napjainkban már koncentráltan is jelentkezik a nagyarányú munkanélküliség. Ä szovjet exportra orientált mezőgazdasági — elsősorban akna — termékeinknél a piac beszűkülése és a rubelelszámolás visszásságai szintén megyei sajátos problémákat hoztak a felszínre, anjelyek szorosan kapcsolódnak a megélhetési nehézségekhez, úgy nagyüzemi, mint egyéni szinten. Bér- és jövedelemviszonyaink nem teszik lehetővé, csak az egyik napról másikra történő gondolkodást. Megyei tagságunk az országoshoz képest jelentős lemaradásban van többek között bérezés, szociális ellátás, in- frastuktúra területén is. A munkavállalói érdekképviselet elsődlegességét súlyozva továbbra is meg kell őriznünk ágazataink egységét. A szövetségi kereten belül az új szervezeti felállásban minden tisztségviselőnek megvan a megfelelő helye és szerepe a tagsza/kszer- vezeteinikben és a területi képviseletnél. Világosan kell látnunk, hogy a civakodás, egymásra mutogatás ügyünket nem előre viszi, de segítséget is elsősorban saját magunktól várhatunk. Megyénk mezőgazdasági dolgozói szorgos emberek, munkájukat becsülettel, sok esetben erejükön túl vállalva végzik, melynek alapján joggal elvárják a termelési és értékesítési biztonságot és a munkájukkal arányos jövedelmezőséget. Kocsis László MB-titkár hirdettek. így szeretnék felhívni a figyelmet egy elhanyagolt szakmára, egy meg- , becs ülést, hiányoló tevékenységre. Nincs tartalék A Szabolcs Volán Vállalatnál Eröss Károly igazgatótól az okokról érdeklődtünk, hiszen szakszervezeti kezdeményezés a sztrájk, azonban a vállalati vezetés is egyetért a munkabeszüntetéssel, mert úgy látja, mindenfajta tartalékot kimerítettek. Nem árt. néhány számot felsorolni a közúti közlekedésben dolgozók keresetét megvilágítva. Eszerint a szakma országosan 17 százalékkal alacsonyabb bérezésben részesül, mint a népgazdaság más termelő ágazatai. S a Szabolcs Volán dolgozói még ettől is hatodával kevesebbet keresnek. Ám akkor sem rózsás a kép. ha a megyében elért fizetéseket hasonlítjuk össze. Tavaly bruttóban 7476 forintot kerestek átlagban a termelésben foglalkoztatottak, míg a Volánnál 6905 forint volt az átlag. A több, mint ötszáz forintos havi lemaradás mellett pedig szükséges volt a rengeteg túlóra. a buszvezetők 206—208 órát dolgoznak egy hónapban. — Ahhoz, hogy az Ígért 15 százalékos béremelést végrehajtsuk, száz embertől meg kell válni — mondja Erőss Károly igazgató. őket szidják Közben arra is fel kell készülniük. hogy őket szidják a februártól mégnövekedett tarifák miatt. Csakhogy a személyszállítás díjainak emelése az állami támogatás csökkentése miatt van, esetleg az anyag- és alkatrészárak 12 százalékos áremelését ellensúlyozza. A benzin 8 forint ölVén filléres, a gázolaj négy- fbrinfos literenkénti áremelése Viszont már olyan költség, amire nemigen jut fedezet. — A következmény: automatikus beszűkülési folya - mat indult meg — állítja az igazgató. — Nincs pénzünk új buszok vételére, a teherautók is elhasználódnak. A Szabolcs Volán évek óta háromszáz körüli autóbuszt üzemeltet. A mostani lehetőségei szerint viszont 15-néi több új buszt nem tud beszerezni a végképp elavultak pótlására. Ez előrevetíti, hogy elöregedik az autóbuszpark. hiszen ilyen ütem mellett húsz évig kellene üzemeltetni egy buszt, miközben a nemzetközi összehasonlítás szerint is maximum 6—8 év az optimális élettartam olyan kihasználtság mellett, mint ami nálunk van. Kevés utánpótlás A sztrájkhoz, mint végső eszközhöz nyúltak a közlekedésiek. Ugyanis még tavaly ősszel öt vállalat vezetője (a többiek megbízását élvezve), levélben fordult a szakminiszterhez, vázolta az egyre kevésbé kezelhető elégedet- lenségi hullám kialakulását. Választ csak a napokban kaptak, megoldási javaslatot viszont nem. Pedig a forgalmi juttatás, amit az évi kétezer órán túl dolgozó buszvezetők kapnak Nyíregyházán, a tervek szerint valamennyi helyi járatnál érvényes lesz az idén. Csakhogy a túlórák mi- . att sem népszerű ez a pálya, keresni kell az utánpótlást. A Volánnak ma már arra sincs lehetősége, hogy a teherforgalomból származó bevételből átpumpáljon valamennyit a buszközlekedésbe — ahogy tette ezt korábban. Ugyanis ott pedig az ígért versenysemlegesség helyett éppen a közlekedési vállalatokat éri hátrány. L. B. Végiggondoltuk: sajnos egyre több helyen, egyre többet kell sorban állnia, ne tetézzük ezt azzal, hogy a bevallási egységcsomagért is el kell mennie. ^ Mindazon magánszemélyek és egyéni vállalkozók * részére, akik tavaly adóbevallást nyújtottak be, vagy adószámmal rendelkeznek, az egységcsomagot -díjmentesen- az állandó lakóhelyre címezve megküldjük. Ha valamilyen okból a csomag január 15-ig nem érkezne meg, telefonon, levélben, vagy személyesen kérjék azt az állandó lakóhely szerinti Adófelügyelöségtöl. ^ Ezt kérjük azoktól is, akik idén először adnak "f adóbevallást, hiszen az ö címükkel természetesen nem rendelkezhetünk. Együttműködésében bízik az APEH) GGK Spot ’
