Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. január 30. Kelet-Magyarország 3 Tisztázni a kornány felelősségét Rz országgyűlési bizottság eloöke a lehallgatási botrányról A belső biztonsági szolgá­lat tevékenységét vizsgáló országgyűlési bizottság el­nöke dr. Mezei Károly kis- várdai képviselő. Egy ki­csit ironikusan fogalmaz­va nagyon nagy baj lehet ott, ahol az operációt egy sebész főorvos végzi, mint a bizottság elnöke. — Hogyan fogadta meg­választását képviselő úr? — Vegyes érzelmekkel, merít egyrészt a bizalom jelének tekintene s e te­kintetben örülök annak, hogy a bizottság elnöke lehettem, másrészt azonban tudom azt, hogy rendkí­vül nehéz feladatot vál­laltunk magunkra. Nem kevesebbről van szó, mint­hogy a lehallgatási botrány­ban a kormány felelőssé­gét tisztázzuk, A bizottság, mihjt'',1.. ,ismeretes, már $ többpártrendszerű ’ struktú­rát ,tükrözi. A héttagú bi­zottságban %,iai . parlament fnlnttar partfriííítiöja kép­viselteti magát'és ez a tény is nehézzé teszi munkánkat, mert hiszen a botrányhoz, sőt mondhatom, hogy a kormányhoz is különböző képpen viszonyulnak a pár­tok. Egy jogállamban is szükség van titkosszolgálat­ra, de olyan törvények által kell szabályozni, ame­lyeket kontrollálni lehet. Most erről van szó, hisz a kontrollról is döntés született. — Szombaton délelőtt érkezett haza, s kedden már újra Budapesten kell lennie. Hogyan tud felké­szülni erre a nehéz feladat­ra? — Szerdán reggel 8 órakor ül össze először bi­zottságunk, s ekkor fo­gunk határozni, milyen ütemrend szerint dolgozunk. Ez ugyanis nem egy-két ülés kérdése, hanem meg­lehetősen hosszadalmas és alapos mukát kell végezni. Ügy gondoljuk, hogy több személyt kell meghallgatni, akiknek a neve felmerült a botrány kapcsán és több­féle iratot kell megvizs­gálni. A bizottság első ülésén fogja meghatározni ezt a tervet, s közte a meghallgatandó személyek listáját is, akiktől olyan információkat várunk, ami­nek alapján dönteni tu­dunk. Egyébként nemcsak meghallgatásból áll majd a munkánk, hanem min­denféle dokumentum a rendelkezésünkre áll, ter­mészetesen az államtitkok kezelésére vonatkozó tör­vények szigorú betartása mellett. — Távol Budapesttől ho­gyan tudja ezt a munkát elvégezni, hisz szakmai hit­vallása a gyógyítókéshez vonzza? — Ebben a periódusban nagyon nehezen lehet összeegyeztetni a civil fog­lalkozásommal. Ugyanis minket köt egy bizonyos időpont, melyben a bi­zottságnak kell dönteni. Mi felülről semmiféle utasí­tást nem kaptunk, s nem is kaphattunk, hiszen a legfelső néphatalmi szerv­nek, a parlamentnek va­gyunk a megbízottai. Ezért magunknak kell meghatá­rozni azt is, hogy mikorra kell letenni az Országgyű­lés asztalára véleményün­ket. Az teljesen a magán- véleményem, hogy a köz­vetlen ,i választási kampány indítása, j? február 23-a előtt nekünk ezt a munkát el keli végezni. Ügy gondo­lom, hogy erre az időre tiszta vizet kell önteni a pohárba, hogy a kampányt már ne zavarják ilyen politikai színezetű éles kér­dések. — Mennyire illetékessége a bizottságnak a titkosszolgá­lat munkáját megszabni? — Erre nekünk kompe­tenciánk nincsen. A tit­kosszolgálat működését az Országgyűlés által most hozott ideiglenes törvény határozza meg, addig, amíg nem születik meg az átfo­gó nemzetbiztonsági tör­vény. Ez életbe lépett, s ebben most már meg van határozva annak a személye is, aki a titkos- szolgálat által alkalmazott különleges eszközök beveté­sét engedélyezi esetről esetre. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter sze­mélye iránti bizalom volt az, aminek alapján ő ezt a feladatot kapta. Ugyanak­kor viszont mint a kormány tagját kontrollálja ugyanez a bizottság. Tehát ennek a bizottságnak a feladata kettős. Egyrészt ki kell vizsgálni a botrányban a kormány felelősségét, vagy ártatlanságát, másrészt pe­dig kapcsolatot tart az igazságügyi miniszterrel. A miniszter minden hónapban köteles beszámolni arról a bizottságunknak, hogy az eltelt időszakban kellett-e neki ilyen engedélyt kiadni. S ha igen, miért és milyen esetben adta ki, s jogilag is magyarázatot kell adnia az ilyen engedélyre, tehát így egy parlamenti kont­roll alatt áll a miniszter. Vincze Péter A nyíregyházi MEZŐGÉP baktai gyáregységéből idén ala­kult AGROMASIN tisztább profillal továbbra is a mező- gazdasági és közúti gépgyártáshoz kapcsolódó pótkocsik és alkatrészeik előállításával foglalkozik. Képünkön az MBP— 6,5 típusú pótkocsik villamos berendezéseit szerelik. (Ba­lázs Attila) íiálüPl mptC7Ílr 37 almafálrat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gyümölcsöseiben USp|lbl lllbldlllt Qt QlUfOIORQi. kedvező időben nagy ütemben folyik az almafák metszése. A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 620 hektáron kell elvé­gezni ezt a korai munkát. Nagy jelentőségű, hogy a 220 hektáros sövénytelepítésű gyü­mölcsösben az MTZ traktorra szerelt NOBILI pneumatikus metszőgép könnyíti a 9 tagú olcsvai brigád munkáját. (Elek Emil felvétele) Mint a hajó, víz nélkül Hz Ilii akarattól a szövetkezed érdekig Változó érdekképviselet a MÉSZÖV „színekben” Az utóbbi idők viharos tempójú változásai nem ke­rülték el a szövetkezeti mozgalmat sem, lépten nyo­mon új szövetségi rendszerekről hall az ember. A fo­gyasztási szövetkezetek háza táján ugyan meglepő nyu­galom honolt sokáig, ám a legutóbbi időkben ott is élénk mozgolódás tapasztalható. Egyik első jele ennek: országszerte átalakítják a MESZÖV-öket, a fogyasztá­si szövetkezetek megyei szövetségeit. A megyében várható vál­tozások okairól, lehetséges (következményeiről Szombati Attilát, a szabolcs-szatmár- beregi MÉSZÖV elnökét kér­deztük. Duzzadó apparátus — A MÉSZÖV, mint me­gyei szövetség fölött eljárt az idő — mondta. — Köztudo­mású talán, hogy amnaik ide­jén érdékképviseleti szerv­iként alakult meg, ám egy idő után már gazdasági funkció­kat is megszerzett. Durván fogalmazva az állami akara­tot érvényesítette a szövetke­zetekkel szemben. Dahát ez a tervutasításos rendszerben majdhogynem természetsze­rű volt, s míg a szövetkezetek meg nem erősödtek, kétség- kívüli előnyökkel is járt. Létrehoztak hát egy folya­matosan duzzadó apparátust, mely — miután a szövetke­zetek önállósága kiterefoé- lyesedett —úgy járt, mint az a hajó, amelyik alól elfogy a víz. Szárazna kerülvén nem Nyugtaadási kötelezettség Az általános forgalmi adó­ról szóló törvény — mint is­meretes — nyugtaadási köte­lezettséget ír elő a kiskeres­kedelem, a vendéglátás és a kisipar meghatározott terüle­tein. A nyugtának csak a ke­reskedők azonosítóját, a dátu­mot és a vásárlás végössze­gét kell tartalmaznia, így a bizonylat gyorsan kiállítha­tó. A nyugtaadási kötelezett­ség a kiskereskedők köré­ben az üzletre, pavilonra, il­letve felszolgálást biztosító vendéglátóhelyekre és az önkiszolgáló éttermekre vo­natkozik elsősorban. A nyugtaadási kötelezett­ség fokozatosan lép hatályba ez év július 1-jétől. hajt hasznot. Bármennyire is jód fekészült szakemberek szolgáltak rajta. Űj szelek, új követelmé­nyek. Igaztalanok lennénik, ha azt állítanánk, hogy érzé­ketlenek voltak ezekkel szemben a megyei szövetsé­gek. Nálunk például már 1986-ban végrehajtottak bi­zonyos átalakításokat, meg­próbálván új fazont adni a szervezetnek. Rá ikét évre újabb lépések történtek', s annak már komoly személyi konzekvenciái ás voltak, a megyei apparátusnál har­mincötén maradtak. A híreik szerint hamarosan ennéd is drasztikusabb leépítés várha­tó, tizenhét főre olvad a cég. S ezzel együtt gyökeresen megváltozik a szövetség fél­állása, feladatköre is. Laza föderációban — Szívesen beszédek a változások részleteiről, de imiedőtt ezt tenném tisztáz­zuk, ez még csak elképzelés, jóváhagyása a megyei kül­döttközgyűlés februári ta­nácskozására vár — fodytatja Szombati Attila. — A jelen­legi állapotok szerint az áfé- szek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek ér­dekvédelmi csúcsszerve a MÉSZÖV, ez ha februárban megszavazzák, módosulni fog. Mindhárom ágazatnak önál­ló érdekképviseleti szerve lesz — konkrét gazdasági el­különültségük is ezt kívánja — melyek egy laza föderá­cióban működnek majd együtt. A három választmány élén társadalmi elnök áll, s főállásban egy ágazati titkár irányítja a munkát. Természetesen sokaik fejé­ben megfordult: a szövetke­zetek mind erőteljesebb ön­állósodása mellett mi szükség van az ágazati választmá­nyokra, illetve a föderációra. Nos, vannalk olyan tenniva­lók, melyek indokolják lé­tüket. Piackutatás, árpoliti­ka koordinálása, adózás, ren- deletértélmezés — mind- miind speciális szakértelmet kíván, s naprakész informá­ciót, mélyeket nem nélkülöz­hetnék az önálló szövetkeze­tek. Munkatársak elbocsátás előtt A MÉSZÖV leépítése ter­mészetesen azzal is jár, hogy embereket kell elengedni. A megyei szövetség -társadalmi elnöke szerint hiba lenne egytől egyig szélnek ereszte­ni őket, hiszen többségük nagy tapasztalattal rendelke­ző szakember, akiknek tudá­sára a szövetkezeteknek nagy szükségük van, s várják is őket. Egyébként megyénk koránt sincs ebbéli törekvésével egyedül, az ország más te­rületein is hozzáláttak a mozgalom korszerűsítéséhez. B. G. Sötét árnyak K arácsony táján em­bermilliók nézték megbabonázva a té­vét. A világtörténelem el­ső olyan forradalma zaj­lott, melynek a szó igazi értelmében szemtanúja le­hetett a fél világ. S ami­lyen feszült, nyugtalan volt az ünnep, olyan bé­kesség köszöntött ránk néhány nap múltán. A semmibe tűnt a „Kár­pátok Géniuszának” mí­tosza, lezárult egy sötét korszak. Ismét szabad lett Románia. Szabad lett a romániai magyarság... Ám a remény nem tar­tott sokáig. Most újból nyugtalanító hírek érkez­nek odaátról. Az egymás­nak kezet nyújtó magyar és román még érzi a má­sik markának melegét, de újból sötét árnyak setten­kednek köztük. Erdélyi szeparatisták . .. székely nacionalisták . . . nyugatra kacsingató magyarok ... — ki sem hunyt még a forradalom tüze, de az is­merős vádak ismét meg­szólalnák. Múlóban már a nagy lelkesedés, felejtődni lát­szik az önzetlen segítség. Újból gyanússá kezd vál­ni az, ami magyar, az, amit kimondunk, melyről eddig tilos volt beszélni. Nyugtalanul figyeli minden jóérzésű ember a legutóbbi napok romániai eseményeit, ugyanakkor hajlamosak megfeledkez­ni arról, hogy sokszor mi magunk is olajat öntünk a tűzre. Szatmárnémetiben élő barátom mutatja két ma­gyarországi párt szórólap­ját, választási program- nyilatkozatát. Semmi baj sem lenne, ha ideát tör­tént volna. De nem, Szat­márnémeti főterén nyom­ták valakik a kezébe -a minap. Mit gondolhat egy szat­mári román, ha egy neki is jut belőle. Ha józanul gondolkodó, akkor legfel­jebb azt: ezek a magya­rok még itt sem hagyják békén az embere­ket. Ha viszont emlékszik még a Ceausescu-érában hangoztatott „magyaror­szági fenyegetésre”, ak­kor eltorzul a tekintete: gyűjtik a szavazatokat, mert azt hiszik, újból övék lesz Erdély... ! És mikor hazamegy, beko­pog a szomszédjához, aki történetesen román, s pe­dagógus. És a szomszéd másnap magából kikelve tiltakozik nehogy a ma­gyarok magyar iskolát kapjanak. Nehogy a ma­gyarok útlevélhez jussa­nak .... Egy szóval sem mon­dom, hogy ölbe tett kéz­zel figyeljük a romániai történéseket. De ne feled­jük: odaát most régi se­bek szakadtak fel. Vi­gyázzunk, nagy igyekeze­tünkben nehogy sót szór­junk a még eleven sebbe. Mert innen aligha tudhat­juk, mivel segítünk, s mi­vel ártunk az ottani ma­gyarságnak. ______________Balogh Géza Hallottam egy régi viccet Találós kérdéssel köszön rám Stohanek: — Mondja a szomszéd úr miért szeretik a vakok annyira a sóskiflit. — Nem tudom. — Mert ahány kifli, any- nyi mese. — Na és miért nem ol­vasnak mostanában mesét a vakok. — Nem tudom. — Mert a fizetésükből már nem telik kiflire. Nagyokos ez a Stohanek, de rajtam nem tesz túl. — Na és azt hallotta — kérem — bemegy a vak a hírlapárudába. Kérdi mi újság? Közben kezébe akad egy ráspoly és tapogatja. Sóskitti Tapogatja, tapogatja, majd megszólal: ki írta ezt a marhaságot? — Az semmi — mondja Stohanek. — Bemegy a vak az ABC-be. Matat a gondo­lán. Kezébe akad egy cso­koládé, amelynek a papír­ját már le sz ... fc (pöty- työzték) a legyek. Az éppen arra járó boltvezetőtől fel­háborodottan kérdezi. Hát már megint felemelték a cso­koládé árát. Mondom Stohaneknek: — Ez a vicc gyenge, de a csokoládé áremelése erős. Ha ez így tart tovább, úgy járunk-kelünk majd, mint a meddő kenguru Ausztráliában. — Miért? A meddő ken­guru hogy járt Ausztráliá­ban? — Üres erszénnyel. Stohanek felnyerít, veri magát a földhöz úgy röhög. Ez jó, ez nagyon jó nyög- décseli. Már én is röhögök. Azon kacagok ahogyan Sto­hanek kacag, ö meg már azon kacag ahogyan én ka­cagok. Végül begörcsölök. Eszembe jut jobb lesz abba­hagyni. Még egy vicc az ár­emelésekről és éhenhalv Seres

Next

/
Oldalképek
Tartalom