Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2. Kelet-Magyarorsiág 3 Á rádió előtt Szilveszteri temetés A RÁDIÓ TÍZ ÓRÁS SZILVESZTERI MŰSORA két nagy részből állt. Dél­után kettőkor kezdődött a program, amelyet végig Ve­rebes István vezetett. A hét órás műsor az elmúlt negy­ven év emlékezetes szilvesz­teri jeleneteiből, poénjaiból válogatott, emellett lehető­vé tette az ún. háttér rádió­zást is. Nem kellett minden- rt odafigyelni, menet közben is be lehetett kapcsolódni a műsor hallgatásába. Na­gyobb blokkokat találhat­tunk a szilveszteri program­ban: beszámoló hangzott el a New York-i zenebörzéről, a sport humoráról. A Szorriv szádok című filmsorozat fő­szereplőit ismerhették meg a hallgatók, Lázár Ervin Rácegresi és Pácegresi című meséjét Gálvölgyi János mondta el. Verebes István a műsor legelején bejelentette, hogy a program politikamentes lesz. Ez a szándék jórészt meg is valósult, csak annyi szivárgott át, amennyit a négy évtized humorából ké­szült válogatás engedett. Olyan emlékezés volt ez az anyag, amelyik nosztalgia­mentesen, tényszerűen idéz­te fel ennek az országnak a négy évtizedét. A Rádiókabaré — ame- lyett ezúttal egy nappal szilveszter előtt is hallhat­tunk — ezzel szemben mint­ha vitriollal lett volna át­itatva. Eddig minden év­ben nagy izgalommal vár­ták a rádióhallgatók a szil­veszteri műsort. Az óévbú­csúztató egyik nagyon fon­tos eseménye volt, mert visszaszorított, vagy sut­togott igazságok szólaltak meg benne. Vajon milyen milyen lesz a mostani, a sok párttól hangos, gondok­tól terhes helyzetben, amikor már mindent ki lehet mon­dani? ' Érvényesül-e még a humor föloldó, ltudatosító, leleplező ereje? Hogyan vi­selik el a humoristák az új helyzet megváltozott voltát? Csökken-e a magyar humornak a politikai tartal­ma? TÖLÜNK BEFEJEZHET­JÜK — ez volt a kabaré fő­címe. A műsor elején Vere­bes István a „Fehér Ház­ban” beszélgetett a magyar- országi pártok képviselőivel. Választási előzetesként is felfogható volt ez a rész, amely nem nélkülözte a személyeskedést, a rosszin­dulatú megjegyzéseket sem. Verebes István tíz éve ve­zeti a szilveszteri rádiókaba­rét. Ezúttal bejelentette, hogy visszavonul. Szimpa­tikus őszinteségű történelmi áttekintést adott nemcsak arról az egy évtizedről, amelyben ő volt a szóvivő, hanem az ország négy évtize­déről is. „Én is sokszor vol­tam néma gyerek, arról nem beszéltem, hogy ez a dolog, a marxista—leninista beren­dezkedés mindennapos gya­korlata fából vaskarika . . . A szocializmus magyar vál­tozata sertéspörköltből, Tra­bantból, hétvégi házból, és egy kevés turista útlevélből állt” — mondta. A szocializmus temetéséről szólt ez a bevezető, de az egész kabaré is. A temetés mellett ebben az évben a lemondást is gyakorolhat­tuk. A politikusok mentek, mi pedig korábbi álmaink­ról mondtunk le. Verebes at­tól a jellegzetes ellenzéki magatartástól is elhatárolta magát, amely csak a hatalom megragadását tartja fontos­nak, az ország népére hi­vatkozik, de annak érdeke­ivel nem számol. A rezignált Összefoglaló után Verebes bemuttatta az új szóvivőt, Déri Jánost. Az első, általa felkonfe­rált szám, Markos György és Nádas György produkciója a televíziót felügyelő kurató­riumról sótlan, humortalan volt. Nagy Bandó Andrásnak Németh Miklóshoz intézett levele szellemesen foglalta össze a hetven éven felüli­ek gondjait. Az idős asszony nevében megírt levél hatáso­san sorakoztatta mai éle­tünk, a szociális „gondos­kodás” eredményeit. Nagy Bandóval még egyszer talál­koztunk, mint ahogy Koltai Róbert is kétszer szerepelt a műsorban. Az „illetékes elvtárs” figurája ezúttal szellemes és természetes is volt. Sikeres volt a Markos— Nádas szerzőpáros Czinege- paródiája. A volt honvédel­mi miniszter egyébként is céltáblája volt a kabarénak. A csáti falugyűlés a „hallgatag” Magyarország képe lett volna? Mint vala­miféle modern Nagyidat ci­gányok? Vidéken nem tud­ják, hogy mire való a de­mokrácia — az én fülem ezt hallotta ki ebből a jelenet­ből. HOFI GÉZÁÉ VOLT A ZÁRÓBLOKK. Hofi jó ide­ig nem szerepelt a rádióban és a tévében. „Ennyi mo­csok nincsen” — mondta a politikáról. Mondataiból áradt az eddigi hatalom gyűlölete, nem válogatott a kifejezések között. Az irán­ta megnyilvánuló szimpátia a tapsolókkal elfeledtette (Hofival is), hogy szövegé­ből hiányzott a mélység és az igazi humor, ami nem a dolgok felszínét kapirgálja, hanem a jelenségek lényegét (vizsgálja. A győzelmet is lehet mér­téktartóan ünnepelni. Ügy látszik, hogy Hofi Géza ezt még nem tudja. A kabaré záró zenei anya­ga Marlene Dietrichet idézte. A Hol vannak a katonák? helyett a Hova tűnt a negy­ven év? című szöveget hall­hattuk. Valamilyen jó befejező mondaton gondolkodom. A rádiókabaré eltemette az elmúlt negyven évet. A te­metés általában egyszeri ak­tus, de még jó ideig lehet arra számítani, hogy a tetsz­halott olykor-olykor feleme­li a fejét. Nagy István Attila SZERKESZTŐI oooooooo m Jó hangulatú előadással búcsúzott az óévtől a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tár­sulata, amely szilveszter este Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című szín­darabjával lépett a közönség elé. Felvételünkön jelenet az előadásból: a három nagynéni szerepében Pécsi Ildikó, Tordai Teri és Zubor Ágnes, továbbá a fiatalok, Orosz Helga és Rplrnui Karaiv. A politikai célok eléré­sének legfőbb biztosítéka az, hogy valamely párt tagja képviselőként beke­rül a parlamentbe, s ott harcol az elképzelések megvalósításáért. Ez a cél lebeg a Vállalkozók Párt­ja előtt is. Ennek esélyei­ről beszélgetett többek között munkatársunk Mi­lesz Istvánnal, a Vállal­kozók Pártjának főtitká­rával, aki a napokban Nyíregyházán járt. Fiatalnak mondható még a Vállalkozók Pártja, hiszen ok­tóberben alakult meg. A párt­alapítási divatnak köszönhető, vagy mélyebb oka is van, hogy létrehozták ezt a szervezetet? — Pártunk megalakulásá­nak oka egyértelmű. Eddig egyetlen párt, szervezet sem vállalta fel a vállalkozók po­litikai érdekképviseletét. A gazdasági érdekképviseletek — KIOSZ, KISOSZ —, csak véleményezési joggal rendel­keznek, nem szólhatnak bele a törvényalkotásba. A kor­mány mindig csak szóban hi­tegetett bennünket a támo­gatásról, a törvények azon­ban ennek ellentmondtak. Az elmúlt időszakban meg­alakult pártok is csak általá­nosságban vállalták fel a cé­lokat, ezért döntöttünk az önálló politikai párt létreho­zása mellett. Tulajdonképpen mi a párt célja? — Ha a választásokon si­kerül helyt állnunk, akkor az országgyűlésen biztonsá­got jelentő törvények, jog­szabályok alkotására töre­kednénk. Ez nemcsak a szűk vállalkozói réteg érdeke, ha­nem az egész társadalomé. Mondana néhány konkrét javaslatot? — A személyi jövedelem- adó területén 20 százalékos elvonást tartunk reálisnak. Szerintünk szükség van az általános forgalmi adó teljes átértékelésére is. A társada­m koccintunk. Tepertős pogácsával. Jószom­szédom, a Stohanek sütötte. Amikor hozta és le­tette a kisasztalra, azonmód megtelt a szoba a jellegze­tes kocsmaillatokkal. — Mi van ebben? — kér­dezem. — Minden, amit szeret. Bor, sör, rum és egy kis vegyes pálinka. Amikor sü­töttem, arra gondoltam, ki kellene már valamit találni. Valami jót és hasznosat. Ott volt előttem a boros­üveg és jött az isteni szik­ra. Előbb borral gyúrtam a tésztát, aztán sört is öntöt­tem hozzá, majd égy kis ru­mot és a tetejét tojás he­lyett vegyespálinkával ken­tem meg. Kapjon be egyet. Eszem a pogácsát és Sto­hanek izgatottan várja a hatást. Még le sem nyelem, az utolsó falatot, máris kér­dezi: — Na milyen? — Jónak nem jó, de mi ebben a hasznos? — Hát nem érti? Egy­szerre eszik és iszik. Meg­spóroljuk a bor, a sör, és a pálinka töltögetését. Na, is­ten, isten! Másfél óra múlva megke­veredem. Nem tudom el­dönteni, hogy miért vagyok letört, azért mert jóllaktam pogácsával, vagy azért, mert teleittam magam pogácsá­val. Stohanek segít a bajon. Javasolja, igyák egy pohár tonikot, az majd megbüfög-, tét és helyreáll a közérze­tem. Én iszom a tonikot Stohanek viszont büfög. Ez elkeserít. Alig bírom figye­lemmel kísérni az ifjú Sto­hanek unoka esetét a taní­tó nénivel. Unom is, de a szomszéd erőlteti: — Tudja, most lett a Pé- terke elsős. Eszes és eleven fiúgyerek, különösen a szexre fogékony. Ez lett a veszte. Mindjárt az első órán fekete pontot kapott. — Ne mondja! — Miért ne mondanám, ha igaz. Az történt, hogy a tanító néni megkérdezte, gyerekek remélem minden­kinél van irka és ceruza Remélem, gumit is hozta­tok. Mire az éri Péterkém megkérdezte. Minek a gu­mi, tanító néni, szex is lesz...? Nem nevetek. Nem tudok nevetni. Eszem, vagy iszom ezt a francos pogácsát, köz­ben pereg a szilveszteri mű­sor, szidják a kommunistá­kat, gúnyolják a pártosko- dókat, eszembe juttatnak minden rosszat, áremelést, inflációt, vízlépcsőt, állam- adósságot és a poén mindig ugyanaz, finoman szólva is valami trágárság. — Elegem van már a fe- káliából. — Stohanek ezt félreérti és engedékeny. — Nem muszáj a pogá­csát enni — mondja. Iha­tunk bort is. Azt is hoztam egy demizsonnal. £ gyből jobb lett a mű­sor. Sőt annyira jó a műsor, hogy már nem is látjuk, nem is halljuk a tévét, mégis kacagunk. Sí­runk is. Mert sírva vígad a ma­gyar és nekünk van miért sírni. A Himnusz előtt, vagy alatta, ki tudja már, koccin­tunk, aztán Buék. Stohane- ket az ajtón dobom ki, a maradék pogácsát az abla­kon. Reggel aztán csodát látok. Részegek a varjak, a verebek. Buék! — kiabál­ják. Halkabban intem őket. beteg van a háznál. To­vábbra is beteg a gazdaság \ Seres Ernő I 3 lombiztosítási járulék vá­lasztható költséghozzájárulá­sát tartjuk elképzelhetőnek és célszerűnek. A kezdő vál­lalkozók 3 évig élvezzenek adómentességet. Jó lenne az is, ha a vállalkozók a beru­házásokat, a fejlesztéseket az adóalapból leírhatnák. A köztudatban az él, hogy a kiskereskedők, a kisiparosok a jólét, a gazdaság megteste­sítői. Tud-e így a párt széle­sebb tömegbázist megnyerni magának? — Ügy érzem, a vállalko­zók helyzete jelenleg bor­zasztóan bizonytalan az or­szágban. Az elvonási rend­szer nem ösztönzi, hanem gá­tolja a vállalkozásokat. Tu­domásul kell venni, hogy a magyar gazdaság az egyéni vállalkozók nélkül nem lép­het előrébb. Tudatosítani kell a társadalomban a tulajdo­nosi szemléletet. A vállalko­zók saját vagyonukat és eg­zisztenciájukat kockáztatják a tisztességes haszon és nye­reség reményében. Mindezek figyelembevételével számí­tunk a hagyományos érté­lemben vett vállalkozókra, a mezőgazdasági vállalkozókra, ezen személyek alkalmazot­taira, családtagjaira, vala­mint minden kétkezi mun­kásra. Számításaink realitása abban van, hogy az előbb vá­zolt törvényalkotási lehető­ség az egész társadalom fel­lendüléséhez vezetne. Képes-e a Vállalkozók Párt­ja arra, hogy képviselőit be­juttassa a parlamentbe? Töre- kednek-e esetleg ennek érde­kében szövetséget kötni más pártokkal? — Az elmondottak alátá­masztják, hogy az a tömeg­bázis, amivel rendelkezhe­tünk. be tudja juttatni kép­viselőinket a parlamentbe. Egy esetleges koalícióról is vannak elképzeléseink. A programjaink alapján közel állnak hozzánk a szociálde­mokraták és a kisgazdák. A párt az elmúlt hetekben 50—50 ezer aláírást próbált gyűjteni azért, hogy az or­szággyűlés foglalkozzon az adótírvény módosításával, illet­ve alkossa meg az érdekképvi­seleti törvényt. Hogyan értéke­li ezt az akciót? — A kezdeményezésünk kicsit elkésett, mivel novem­berben az országgyűlés elfo­gadta az adótörvényt. Egyéb­ként az előírt számú aláírá­sokat sikerült összegyűjteni, de nem láttuk sok értelmét annak, hogy benyújtsuk a kérelmeket, mivel az ország- gyűlés önmagával van elfog­lalva. Nem kedvezőek a je­lenlegi politikai viszonyok: rendszeres a pártok közötti egymásra mutogatás, a múlt­beli hibák felelőseit keresik. Ezek helyett az erőket az or­szág gazdasági kibontakozá­sára, a meghirdetett demok­rácia megvalósítására kelle­ne inkább fordítani. Ma a társadalom nem politikai csatározásokra kíváncsi, ha­nem egy biztonságos jóléti államot szeretne. M. Magyar László r egnap elővettem az egy évvel ezelőtti Kelet-Magyaror- szágöt, s megnéztem, mit is írtunk 1989. január el­sején — minthogy a vélet­len folytán ugyanez az ügyeletes stáb dolgozott tavaly is, mint most. A szilveszteri lap pedig még frissen élt emlékezetem­ben, hiszen jó későn sike­rült zárnunk. Nem akár­milyen esztendő volt 1989! És ami különösen érde­kes: nyugodt újévi szá­munk alig-alig utalt arra, hogy sorsfordító esztendő lesz, lehet 1989 — s nem­csak nálunk, hanem egész Kelet-Európábán. Egysze­rűen ránk hömpölygött a Történelem. Szűkeb b környezetünk­ben, a Kelet-Magyaror- szág szerkesztőségében is sok minden történt. Ám az első munkanapon ki­tűnt: magasabb fordula­tot kell felvennünk, ez az esztendő talán még nehe­zebb lesz, mint az előző volt. Az új év több szem­pontból is új helyzetet je­lent — és nemcsak az impresszumban jelzett személyi változások miatt. Már az első nap politikai hírei jelzik: nincs idő la­zításra, az új társadalmi helyzetben, a választások közeledtével megyénk­ben is kemény küzdelem elé nézünk. Jó kapcsolato­kat szeretnénk kiépíteni a pártokkal, szerveződések­kel, tényszerűen, tárgyila­gosan szeretnénk tudósíta­ni munkájukról, mégpedig úgy, hogy az újságot ne öntsék el a politikai hírek, ugyanakkor olvasóink minden fontos történésről értesüljenek. Kisebb változásokat ter­mészetesen tervezünk a lapstruktúrában is, de ezek — szándékaink sze­rint — folyamatos meg­újulást, korszerűsítést je­lentenek majd, tehát nem akarjuk felforgatni azt, ami jól bevált. Azt min­denesetre már tudjuk: a szerdánként jelentkező városi oldalakat felad­juk, mert az örvendetesen gyarapodó városi jogállás eredményeképpen már csak tízhetenként került sor egy-egy településre, ami már a frissesség ro­vására ment. Második ol­dalunk általában város- politikai lesz ezután, s igyekszünk mindenhová gyakrabban eljutni. Itt a 11-277! című szolgáltató rovatunkat az egyszerre mindennel való foglalko­zás helyett szervezettebbé tesszük: egy alkalommal egy témával (például la­kás, bér, ár, stb.) vagy egy nagyobb közigazgatá­si terület (először például a mátészalkai körzet) köz­érdekű témáival foglalko­zunk az olvasói kérdések alapján. Szubjektív hangvételű lesz majd a Hétvégi inter­jú, s a rovatok átrende­zésével minden héten lesz ifjúsági oldal. Természe­tesen megmaradnak a kedvelt összeállítások, a családi és gyermekolda­lak, lehetőségeinkhez mérten pedig nemcsak frissíteni kívánjuk infor­mációinkat, hanem több személyes véleményt is mondunk. mm indezekhez továbbra twM is várjuk Olvasó­ink jelzéseit a gon­dokról, az örömökről, az érdekességekről. Általá­ban szeretnénk jobbá, elemzőbbé tenni a párbe­szédet a Kelet-Magyaror- szág olvasói és írói között, minél jobban kiszélesíteni a képzeletbeli szerkesztő- bizottság résztvevőinek körét. Marik Sándor Mit akar a Vállalkozók Pártja? Politikai csatározások helyett jóléti államit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom