Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
1990. január 25. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Ki fizesse a „révészt”? Drága lett az Ivóvíz Tény: Nyíregyházán 1990. február elsejétől egy köbméter (tízezer liter) ivóvíz ára a korábbi kétforint helyett 11,20 lesz. A fenti árat a lakosság fizeti meg, az állami bérlakások kezelője, az IKV az ily nagymértékű emelést már nem akarja átvállalni. (Az OTP a szövetkezeti és magánlakások gazdái természetesen szintén ezt a megemelt összeget fizetik.) A közületek — vállalatok és intézmények — viszont ennek az összegnek a kétszeresét — a tényleges bekerülési pénzt — kénytelenek adni az elfogyasztott víz fejében. A lakosság számára drasztikus áremeléssel sem iktathatják még kik a vízfogyasztáshoz nyújtott állami támogatást,hiszen, a nyíregyházi vízművállalatnak 20,80-ba kerül a víz köbmétere, aminek mi fogyasztók tulajdonképpen ma is csak a felét fizetjük. Bármennyire is kellemetlen, sőt kínos e hír, számolnunk kell vele. Számolni kell azzal is, hogy ezt követően valóban drága kinccsé válik a korábban csak szavakban hangoztatott ivóvíz. Aligha engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egész nap nyitva hagyjuk a csapot a dinnye hűtésére, vagy hogy egész este locsoljuk a ház előtti parkot, a kertet, naponta mossuk a kocsit — ügyet sem vetve a vízóra pörgésére. Ezt akkor sem engedhetjük meg magunknak, ha a saját vízóránk „ketyeg” a saját számlánkra, akkor pedig különösen nem, ha az a bizonyos óra mások, a szomszédaink pénztárcája terhére pörög. Mert az eddig szinte ingyenes fogyasztás ettől az időponttól kezdve jócskán érezhetővé válik az egy vízórával „összekötött” lakótársak mindegyike számára. Á bekerülés függvénye... Sokan emlékeznek arra, hogy évekkel ezelőtt egyre-másra emelkedett a város vízfogyasztása, amit aligha győztek kapacitással, így ment fel a napi csúcsfogyasztás 8—10 ezer köbméterről 55 ezer köbméterre. Ennek persze az is oka volt, hogy egyre több lett időközben a gyár, a vizet fogyasztó vállalat, közület, s a város utcáit fokozatosan kapcsolták rá a hálózatra, de aligha zárható ki, hogy — mint sok minden mással, ami ingyen, vagy igen olcsón jött — a vízzel sem tudtunk takarékosan bánni. (Példa erre, hogy a közületek számára már korábban is megemelt ár, a tényleges vízdíj ötezer köbméterrel szorította le a napi csúcsfogyasztást.) A növekedési tendencia tehát most megállt, s valószínű, most tovább csökken a vállalatok-intézmények által használt víz mennyisége. Mivel az újonnan megállapított ár a vízművállalatok által előállított víz belekerülésének függvénye, érdemes megnézni menynyibe is kerül egy köbméter víz Nyíregyházán? Jeszenszki István SZAVICSAV-igazgató a számítógépet hívja segítségül. Amely „elmondja”, hogy a húsz forint nyolcvan filléres itteni ár középszintű az országban, hiszen tíz és harminc forint összeg körül termelik a víz köbméterét a különböző vállalatok. (Ez elsősorban a fogyasztási sűrűségen múlik. Minél koncentráltabban él a lakosság, annál olcsóbban kaphatja a vizet. Budapest ezért is élvez előnyt a vízáraknál.) A 20—80 forintban az is bennfoglaltatik, hogy a Nyíregyházának is vizet termelő — a kótaji, nyírteleki és tiszaberceli víznyerő kutakat üzemeltető cég, a Tiszamenti Regionális Vízmű mennyiért adja tovább a vizet a SZAVICSAV-nak. Eddig ez az összeg 14 forint volt. Az erre rakódott 6,80 forintból kell fedeznie a nyíregyházi vállalatnak a vízelosztást, a rekonstrukciók és a hibák kijavítási költségeit. (Az eddigi bevételek nem fedezték a kiadásokat, s még az állami ár- kiegészítés sem volt elegendő a talpon maradáshoz.) Néhány érdekes adat: évente ezer csőtörést jelentenek a városból, elsősorban a vízesítés kezdeti időszakának csövei — immár 25 évesek — mennek tönkre, rozsdásodnak, lyukadnak. Sok ez, vagy kevés? Annyi bizonyos, hogy Nyíregyházán 39 747 lakást számláltak egy évvel ezelőtt, amelyből 39 476-ban volt vezetékes víz. (Ez a 99,3 százalékos „bekötöttségi” arány az egykori városatyák legszebb álmaiban sem fordult meg.) Nem mindennapi tett volt, hogy kiépült a 292 kilométeres hosszúságú városi vízhálózat, amely ez évben már eléri a 300 kilométert, s amely — a jobb összehasonlítás kedvéért — azt is jelenti egyben, hogy a nyíregyházi vízvezeték-háiőzat Tatabányáig érne. Kétszeres fantázia... Érdemes a víz kapcsán szól ejteni arról is. hogy komolyan gondolkodik rajta a városi vezetés: az önkormányzati jogok átvételével önállóan működtetné a vízmüvet is. Megéri, nem éri? Nagy kérdés, hiszen hogy az előnyök fedezik-e a pluszköltségeket — ezt kell alaposan elemezni. A vízvételt a Két forint helyett 11,20! Aligha engedhetjük meg ezután a nyitott csapot, a végtelen kocsimosást és kertlocsolást... kótaj i—nyírteleki—tiszaberceli tanácsokkal együtt kellene ezután megoldani, majd önállóan megszervezni egy készenléti ügyeletet, üzemeltetni telepeket, vásárolni drága gépeket. E témáról készült el nemrég egy magyar—angol szakértői csoport tanulmánya, amely a decentralizálás helyett azt javasolja, hogy egy kézbe kellene venni egy-egy megyében a vízkinccsel való gazdálkodást. A termelőegységek nagyfokú önállósága mellett a legmodernebb technikával ellátott és racionalizált szervezet (kisebb létszámú, s olcsóbban termelő) révén nyerhet egyén és közösség. Ami azt jelenthetné konkrétan Nyíregyházán, hogy a leginkább egy olyan (finn, svéd, angol stb. mintájú) részvénytársaság, vagy közös vállalat, illetve szövetkezés láthatná el a jövőben a vízzel kapcsolatos összes megyei feladatokat, amelybe minden érdekelt tanács, vállalkozás bevitt vagyonával lenne részvényes, az igazgatótanácsban vagyona alapján szavazhatna, az árakról is önállóan dönthetne, s a nyereségből oszthatna vissza az önkormányzat kasz- szájába. Ebben kétszeresen is van fantázia. Egyrészt: a víz mind nagyobb kincse az emberiségnek — világtrendek is bizonyítják, hogy abban van anyagi fantázia — ugyanakkor így lenne a legigazibb a szolgáltatás. Leszorított költségek... A vízről szólva nem maradhatnak ki a nyíregyházi fürdők. A SZAVICSAV üzemelteti Sóstógyógyfürdőt és a Malom utcait, amely utóbbi — különösen a mostani teljes felújítás és átalakítás után — közel sem csupán tisztasági fürdő már. Négy szauna, új világító-, páraelszívó- és fűtési rendszer, új és tágas-igényes öltöző készül itt május elejéig. Belsőépítész tervezte a burkolatot, a világítása, a megerősített tetőszerkezetet. A fürdőket a Malom utcán és a Sóstón sem kíséri nyereség. Jeszenszki igazgató saját tapasztalatait sorolja Kanadából, s az NSZK- ból, ahol a városi fürdőket az önkormányzatok tartják fenn, mert mi sem természetesebb. hogy a bevétel alig negyedét teszi ki a kiadásnak. Igaz, alaposan megnézik mire, s mennyit költsenek. A személyzet nagyon kicsiny, a gépész egyben úszómester és még a jegykiadás is az ő feladata — ezzel lehet szorítani a kiadásokon, amely nálunk is mind tetemesebb. Sóstón szépen kiépült termálstrandok, ápolt parkok várják a vendéget, 3 gyermek, két felnőtt meleg vizes és két — 50 és 25 méteres — úszómedence működik. Télen ebből az uszoda és a szauna van nyitva. (Elkelne bizony egy fedett gyógymedence, szükségesek reumatikus betegségeket gyógyító gépek és masszőrök. Ez nem kis összeget igényel. A kör itt is ördögi, hiszen több bevételhez az idegenforgalom fellendülésével lehet számítani, de ki tudja, hol az az idő, amikor a szomszédos szovjet, a lengyel, a csehszlovák, vagy éppen a román turista nemcsak szalámiért jön megyénkbe? És mikor következik be, hogy a vastagabb pénztárcáid nyugati fürdőturista is eljut errefelé? Ha... lesz nemzetközi repülőforgalom, ha kocsijaiknak és sebességigényüknek megfelelően alakul az úthálózat, ha olyan igényes szolgáltatást kap Sóstón, amiért megéri idáig utaznia, s költeni... Hol tart a gyógyszálló ügye? Az igazgató megerősíti, hogy immár három éve folvnak egy 152 szobás sóstói gyógyszálló felépítéséről a tárgyalások az illetékes magyar és legkülönbözőbb tőkés cégekkel. A majdan mintegy százezer négyzetméternyi területen elhelyezkedő komplexum — amelyhez gvó gvászati és sportlétesítmények sora kapcsolódik — másfél milliárd forintot emésztő beruházás lenne. Az előrehaladott, tárgyalások most eredménnyel kecsegtetnek. Egy nyugatnémet vállalkozó, s a magyar befektetők — a városi tanács, a Danubius, a SZOT. az Állami Biztosító, az OTP, a FEFAG. a SZAVICSAV és a Melrimpex — megegyezése esetén végre kijutna a kátyúból svógyide- genforgalmunk szekere. Nem csupán reprezentatív gyógyhelyünk lenne általa, hanem ami — nem lehet közömbös — ezáltal 135 ember jutna jól fizető, biztos munkához. K. J. 70 ezren nézzük, várjuk... Marad-e a VTV ? Arról, hogy egy 120 ezres Nyíregyháza méretű városban miről tárgyal a tanács, a végrehajtó bizottság, mennyi pénz jut járdavagy lakásépítésre, hol adnak át új ABC-t, hogyan szervezik a közlekedést, egyáltalán milyen a városlakó hangulata, vajmi kevés szó esik a budapesti tévéhíradóban. Erre találták ki a városi televíziót. Ami annak idején többekben nagy ellenkezést váltott ki, mert attól féltek, hogy más, nagyon fontos, megoldásra váró íeladatoktól veszi majd el a pénzt. Mégis létrejött, mert sokan belátták: lényeges, hogy az adófizető polgárok ezt a fórumot is felhasználva szólhassanak bele a város ügyeinek intézésébe, a képernyőkön keresztül is megismerkedhessenek vezetőikkel, azoknak kérdéseket tehessenek fel, vitába szállhassanak velük. Ma már várják a városi kábelhálózatra kapcsolt lakásokban élők, hogy újra és újra felcsendüljön a városi televízió jól ismert szignálja, s talán nem gondolnak arra, hogy ez a dallam először 1985. március 4-én; csaknem öt éve hangzott fel a jósavárosi lakások tévéképernyőin egyelőre havi egyszeri jelentkezést ígérve, kísérletként. Fél évtized nem nagy idő, mégis elegendő arra, hogy a tapasztalatok alapján — és Has- kó József stúdióvezető segítségével — megpróbáljunk mérleget vonni. Mit sikerült megvalósítani ez idő alatt, mit nem, s mire számíthatunk az elkövetkező években. Annál is inkább érdekes ez, hiszen felröppentek olyan hírek is, amelyek szerint végnapjait éli a városi tévé. Az alapításkor hároméves fejlesztési terv- alapján 34 millió forint állt rendelkezésre, ebből kellett kialakítani a stúdiót, megvásárolni a szükséges technikai eszközöket, és fejleszteni a kábelhálózatot. Akkor senki nem gondolt bele, hogy ezek a milliókat érő berendezések gyorsan avulnak, hiszen a gyártók ezer üzemórára garantálják a működésüket. Ha tetszik, ha nem. ki kell cserélni őket. A két kamera, a vágóberendezés már rég „ledolgozta” az ezer üzemórát. Az itt dolgozók tisztában vannak azzal, hogy a városi tanácson születhet olvan határozat, hogy kész. ennyi volt. a városi tévé befejezte működését. Joggal remélik azonban: az eltelt öt év alatt sikerült már annyira belopniuk magukat a nézők és az illetékesek kegyeibe, hogy erre a döntésre mégsem kerül sor. A városi tévének ma már több mint hetvenezer nézője van. hiszen körülbelül 20 ezer lakást kapcsoltak a városi kábelhálózatra az elmúlt években. A Jósaváros titán a Szamuely lakónegyedet, maid az örökösföldet, legutóbb pedig — 1989. decemberében — a Malomkertet. A felsoroltakon kívül természetesen több kisebb körzetet is. és nem kevés azoknak a lakásoknak a száma, omoWoVnek lakói salát költségen vállalták a kábelhálózatra való csatlakozást. A tévé megalakulását követő két évben havonta egvszer jelentkeztek adásokkal a műsor készítői. 1987-től pedig havonta két alkalommal. Nem ritka azonban, hogy hetenként szólal mag a VTV szignálja. Volt időszak, hosv hetente jelentkeztek műsorokkal, s ehhez annyira hozzászoktak a nézők, hogy egy-egv olvan hétfőn, amikor nem sugároztak, gyakorta csörgött a telefon a szerkesztőségben, sokan reklamáltak miért nincs műsor. Egyébként most folyik egy ezer lakásra kiterjedő közvélemény-kutatás, amelynek az összesítése a hónap végére készül el. Ebből is megtudhatjuk majd, mit várnak a városi tévétől a nézők. Tavaly megbolydult a közélet, gombamód kezdtek szaporodni a pártok, s nem lévén saját orgánumuk, minden olvan eszközt igyekeztek megkörnyékezni, amely segítségével gondolataikat, nézeteiket közvetíthetik. Ez alól nem kivétel a városi tévé sem. Amelynek nem titkolt célia. hogy pártcsatározásokba belefolyni nem akar. Ha egv párt helyi csoportja itt is azt kívánja kifejteni, amit az országos vezetése már meg- tett.^ annak nem látják értelmét. Ha viszont a várost érintő javaslattal, ötlettel állnak elő, annak helyt adnak. Legkedveltebbek a játékok, a rejtvények. TaValy év elején volt egy próbálkozásuk: meghívták "Rózsa Györgyöt, tartson amolyan nyíregyházi „kapcsoltamot”-ot. Hatalmas volt az érdeklődés, de sajnos nem folytathatták a műsort, mert nem volt, aki azt anyagilag támogassa. A sokak által megkedvelt adások közé tartozott a hat és fél órás szilveszteri kívánságműsor is, amelyhez hasonlót, ha egy kicsit szerényebb időkeretek között is, havonta egyszer szeretnének sugározni „VTV szombat”, vagy „VTV hétvége” címmel. Ehhez azonban támogatókra is szükségük lesz, például, hogy a rejtvények megfejtőit jutalmazhassák. Az ötödik születésnapot egy hónappal később, április elsején szeretnék megünnepelni, a választások után. Már tavaly szerették volna bevezetni a heti adásokat. Tiszteletdíjjal még bírták volna, energiával viszont kevésbé. Tíz főállású dolgozója van a tévének, és húsz rendszeresen foglalkoztatott külső munkatársa. Ha ezt összevetjük a velük együtt induló más városi tévékkel, — egyébként az országban most már a negyvenet is meghaladja a számuk —például a miskolcival vagy a debrecenivel, amelyeknél már harminc főállású dolgozó van, akkor érthető, hogy Nyíregyházán nehezen tudnak megfelelni az elvárásoknak. Nem beszélve arról, hogy azok a városi tévék, amelyek két éve még felnéztek rájuk, már messze felülmúlják őket technikai felszereltségben. Hogy jusson mindenre pénz, természetesen bevételt kell termelniük. Az alapítás óta lyukas a költségvetésük, s ezt reklámok készítésével és sugárzásával, nem utolsó sorban a Magyar Televíziónak műsorok készítésével igyekszenek pótolni. Tavaly félmillió forint volt a bevételük a reklámokból, ez éppen elég volt arra, hogy a levelezési költségeiket fedezze, illetve a számlákat ki tudják fizetni. Jogos a panasz: sajnos, még mindig nem sikerült önállóvá válniuk gazdaságilag. A Megyei és Városi Művelődési Központban kezelik a pénzüket, s ez az MVMK-nak pluszmunkát jelent, a VTV viszont nehezen tudja így nyomon követni a saját pénzügyeit. A legnagyobb gondjuk viszont az, hogy a szükséges berendezések beszerzése idén igen nehéz helyzet elé állítja őket, és ez folyamatosan így lesz. Gondolkodnak azon is, hogy vállalat lehetne a tévé, de akkor üzleti alapon elsősorban nyereséget kellene termelni, és csorbát szenvedne az alapfunkció, amiért létrejöttek. Ha viszont marad az alapfunkció, akkor a városi tanácsnak szükséges folyamatosan áldoznia rá. A közeljövő tervei között szerepel további fórumok rendezése. Szeretnének meghívni ismert budapesti tévés személyiségeket műsorok vezetésére, folytatják a Móricz Zsig- mond Színház előadásainak felvételét és közvetítését. Legközelebb — februárban — a Rinocéroszok című darabot mutatják be. de remény van arra is, hogy más városok neves színházainak produkcióit — csere-be- re útján — a nyíregyházi tévénézők is élvezhetik majd. Üjból megrendezik a bemondóversenyt, s kiegészítik azt. mini „riporter ke- restetik’ -kel. Idén valószínűleg ismét lesz videószemle, ennek a szervezéséből, rendezéséből természetesen a nyíregyházi tévések is kiveszik részüket. A tervek közt szerepel a húsvéti és a karácsonyi misék közvetítése. S, hogy necsak a hazai produkciókról essék szó, érdemes megemlíteni: hamarosan bemutatja a Magyar Televízió a Boldog emberek című megyénkben készült riportfilmet, amelyet kooprodukcióban forgatott a nyíregyházi városi tévé és a budapesti do- kumentumfilm-főszerkesztőség. A rendszeres tévénézők azonban tudják: többször találkozhatnak a nyíregyházi tévé munkatársaival, adásaiban az Ablakban, a Hazai Tükörben, a Híradóban, illetve a Telesportban S valljuk be: szívet melengető érzés, ha városunk egy-egy eseményét is láthatják a ország nézői. Cservenyák Katalin A vágóberendezés, a kamerák rég ledolgozták az ezer üzemórát. Ha tetszik, ha nem, ki kell cserélni őket...
