Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
1990. január 25. Kelet-Magyarország 3 Jogi védelem az egyházaknak Beszélgetés Pregun István képviselővel Elfogadta tegnap a parlament a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt. Az elfogadás utáni szünetben kértem Pregun Istvánt, a Nyíregyházi Görög Katolikus Hit- tudományi Főiskola rektorát: foglalja össze a tör- vény lényegét. ____________ — A törvény neve is elárulja, hogy mit tartalmai — mondta a képviselő. — Megszületése előtt általában mindenki úgy emlegette ezt a készülő szabályzatot, mint egyházügyi törvényt. Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvénynek csak egy része vonatkozik az egyházakra, egy átfogó, gazdag tartalmú törvényről van szó. A minden embert születésétől fogva megillető jogról szól a törvény első része. Mondhatom azt, hogy európai színvonalú törvényről; van szó, rendkívüli módon, szinte kényes pontossággal ügyel arra, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi ökmányegyezsé- geket pontosan és hűen tükrözze. Ebből a szempontból csak gratulálni tudok a törvényalkotóknak, mert ezzel a törvénnyel is felzárkózhatunk az európai jogalkotáshoz. — Tehát tartós, jó törvényt akarnak? — Én hiszem azt, hogy ez a törvény nem átmeneti jellegű lesz, hanem hosszú időre meghatározza a magyar állam és egyházi közösségek kapcsolatát. Felhasználja a századfordulót megelőző vallásügyi törvények . néhány nagyon fontos elemét, és hatálytalanítja azokat a törvényeket, amelyek meggátolták az egyház és az állam kapcsolatának alakulását, illetve akadályozták az egyházak tevékenységét az elmúlt 40 év alatt. — Hangsúlyozni kell annak a döntő fontosságát, hogy végre az egyházi közösségek idézőjelbe mondom a törvényen kívüli állapotból törvényessé váltak. Olyan értelemben, hogy megkapták jogi személyiségüket, vagyis ezután az egyházak, egyház- közösségek jogi alanyokká válnak, jogokat és jogi kötelezettségeket hordozó közösségekké alakulnak át. — Nagyon nagy érdeme a törvénynek, hogy pontosan és hangsúlyozottan rámutat arra;''hegy az egyházak az államtól különváltan működ- nek. 'Csak-Azokra a közös területekre'sí Öl'a szabályozás, ami az egyház és állam kapcsolatában a közös ügyeket jelenti. — Eddig sok jót hallhattunk a törvényről, miközben a tervezet részletes vitájában kiedd este szót kért Képviselő Ür és módosító javaslatokat tett. Mit tartott kifogásolhatónak? — Nagyon furcsán hangzik az én fülemben, hogy tíz ember már egyházi közösséget alkothat. Ügy érzem, hogy legalább száz vagy ezer ember kellene ahhoz, hogy egy egyházi közösség létrejöjjön. Ezzel a kis számmal veszélybe kerül az egyházi közösség rangja, méltósága, sokkal komolyabb dologról van itt szó, mintsem hogy tíz ember alkalmas legyen ahhoz, hogy egy vallási közösséget létrehozzon. — Nagyon fontosnak érzem — felszólalásom egyik motívuma ez volt —, hogy a magyar társadalom ne üljön fel azoknak a hangoknak, amelyek fölöslegessé teszik a törvényt és valamiféle vallás- ellenes hangulatot akarnak szítani. Én fontosnak tartom annál is inkább, mert ez a törvény a vallások összes tevékenységének jogi hátterét és jogi védelmét szabályozza. Erre pedig szükség van, különösen napjainkban, amikor úgy tűnik, hogy a magyar állami és társadalmi életben egyre inkább az indulatok, a szenvedélyek veszik át a szót, a bölcs, a nyugodt és józan hang helyett. — Felszólalásom másik motívuma volt az, hogy ezt a hangulatot megpróbáljam eloszlatni. Az előttem lévő felszólalók közül néhányan megpróbálták az Országgyűlés hangulatát ilyen irányba terelni, s ha nekem sikerült valamit visszafogni ebből az ébredező törvényellenességből, akkor megérte a felszólalás. — Elmondtam azt is, hogy 1989 tavaszán interpellációval fordultam a pénzügyi kormányzathoz, hogy az egyházi iskolák ugyanolyan támogatást kapjanak, mint a hasonló állami intézmények. A pénzügyminiszter megígérte, hogy 1990-től ez a támogatás biztosítottá válik. Az elmúlt év novemberében megk&'dózlem a péhzügymliJ nisztéríÓL.bogyáff áll^ÖS az51 ügy. U.^ujra rtífegéíőkíföfte elődje ígéretét. Sajnálattal kellett kop^|atálAí3Íí beígért azonos taiböigátásnSalt; csak a felét kapják meg az egyházi iskolák. A törvényben nagyon ravaszul helyezték el az egyházi intézményeknek nyújtandó állami támogatás meghatározását, nevezetesen arról van szó, hogy, a törvény ;.föéjghatáro- zptt.otárnogatásrólV^szél ,én' pedig azonos támogatást Kértem. E*t kifogásolva, Wúj tot- tarprbe javaslatomat, amely egyébként nem csak az iskolákra vonatkozik, hanem az egyházak kulturális, szociá* lis, egészségügyi, ifjúságvédelmi tevékenységére is. A bizottság elfogadta javaslataimat és megszavazta az Országgyűlés is. — Az utóbbi Időben ritkábban látják hívei és választói rektor urat Nyíregyházán? Mi ennek az oka? — 1990. január elsejei hatállyal kinevezést kaptam Paskai László bíboros úrtól arra, hogy főállásban a Művelődésügyi Minisztérium egyházi főosztályán tevékenykedjek dr. Korzenszky Richárd pannonhalmi perjellel együtt a katolikus egyház képviseletében. Ez a főosztály azokat a feladatokat végzi, amelyek a katolikus egyház és az állam közötti közös ügyeket jelentik. Teljesen új és szokatlan ez a feladatkör és egyelőre — mivel egzisztenciális gondjaim még nem oldódtak meg — nyár végéig maradok a Hit- tudományi Főiskola élén, folytatom a tanítást, és hetenként kedd és csütörtök között tartózkodom Budapesten. Hangsúlyoznom kell, hogy előtte megkerestek, megkérdezték: el tudom-e vállalni ezt a feladatot? Egy kicsit szorongva a feladattól mégis igent mondtam, mert tudom, hogy ezen a területen még nagyobb lehetőségeim lesznek arra, hogy egyházam javára tevékenykedjem. Ez nem jelenti azt, hogy Nyíregyházától akár érzelmileg, akár más szempontból elszakadnék, a fizikai távolság nem jelenti azt, hogy elszakítom azokat a szálakat, amelyek az egyházhoz fűznek. Én szívemben mindig hordozni fogom azt a szere- tetet, ami ehhez a városhoz kapcsol és lehetőségeim szerint továbbra is segíteni fogom a várost és annak minden lakóját. Balogh József Per van-pénz nincs Nyugati tőke a keleti határon. Két évvel ezelőtt a fehérgyarmati Zalka Máté Termelőszövetkezetben arra gondoltak, na most megfogták az Isten lábát. Nyugati gépek, gyártási technológia és itt a tőkés partner, aki piacot teremt a konzerveknek. Megalakult tehát Tunyogmatolcson a Macowe Kft., annak rendje, módja szerint átadták az üzemet. Azt már csak az itt dolgozók tudták és most már mesélik is, hogy bizony az ünnepélyes átadásra Tyúkodról hozták a készterméket. Ez jött ki a futószalagon, az akkor még felfűtetlen gépekből. Akkor a világot tréfálták meg, most azonban már egymással civakodnak a partnerek a dolgozók feje felett. Létrejött tehát a kft., a termelőszövetkezet megépítette a konzervüzemet, behozták a gépeket és az NSZK-beli Manz-cég 315 ezer márkával szállt be az üzletbe. Aztán megkezdődött a gyártás, de hiányzott néminemű pénz. amit a termelő- szövetkezet hitelezett. A vezetőség és Klapka György, a tsz elnöke, aki egyben a Ma- cowe Kft. egyik ügyvezető igazgatója is. úgy gondolták, hogy a cég bejegyzése után visszakapják azt a pénzt, amit egy év alatt arra költöttek. hogy termelhessen az üzem. Erre azonban mind a mai napig nem került sor, a Macowe Kft. nem tud fizetni, sőt egyelőre arra sincs pénze, hogy újra indulhasson. A termelőszövetkezet fut a pénze után, amit ők 80 millió forintra becsülnek és most már a Fővárosi Bíróság cégbírósága elé vitték az ;üg,y,ett, rnjjUj.elsp,'számú hite- fewrtet§ ßg $r; 4cft. felszá- gondolják, addig áll a gyjár, amíg a bíro- séftíö»tfllto»» hoz. ! a d sgQi EisjhseB'’ m oaoM&a Xlé a felelőssé«? — Higgye el nekem, ezek padlóra akarják küldeni a termelőszövetkezetet. és mindezt azért, teszik. hogy megkaparintsák ..az ■ füzemet.: amit mi építettünk — mondta KJfipka ßyörgy, ag Jtöz-j ben lemondott a . Macowe ügyvezető igazgatói' tisztjéről. (Eddig se értettem, hogy tudta a két céget egyszerre képviselni!) — Bérmunkát végeztettek velünk, idehoztak mindent, nyersanyagot, félkész árut. és a tsz által megvett uborkát, vöröskáposztát nem akarták átvenni. Nem vagyunk hajlandók tovább fizetni a működés költségeit. bár a decemberi munkabér ránk eső részét meghiteleztük a Macowe-nak. Mit mond ezzel szemben a másik fél, a nyugatnémet cég képviselője, Wolfgang Polsterer? ö is fel van háborodva kellőképpen. Azzal érvel. hogy az egyik ügyvezető igazgató a másik beleegyezése. megkérdezése nélkül önkényesen nem állíthatja le az üzemet, és ez itt már többször előfordult. Nem teheti meg, hogy lehívat a közös számláról ötmillió forintot. ami ma már a büntetőkamatokkal együtt hétmillióra rúg. Azzal, hogy Klapka György önkényesen lemondott, nem bújhat ki a felelősség alól, állítják a németek. Nem teheti meg azt sem. hogy a Vám- és Pénzügyőrség bevonásával visz- sza tartja a tizenegy kamionnyi árut. mert amíg ezt nem tudják kiszállítani, addig a vevő. aki korábban már hitelezett, előre fizetett, nem hajlandó érte egy fillért sem kiadni. Ök állítják, mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyár termelése folyamatos legyen, munkát hoztak az embereknek, akik igazán mindent megtettek, jól dolgoztak és olyan minőségű konzervet gyártottak, amit Nyugaton is el lehetett adni. Wolfgang Polsterer elismerte azt, hogy a Macowe tartozik a tsz-nek, de szerinte ez az összeg közel sincs olyan nagyságrendű, mint azt Fehérgyarmaton kiszámolták. mert szerinte vannak itt olyan állami támogatások, szubvenciók, amiket a termelőszövetkezet azért kapott, mert belépett a kft.-be. Megegyezés nélkül Elmondta, hogy a Manz- cég évente 20 millió márka értékű konzervet szállít ki Magyarországról, és eddig sehol nem volt ilyen jellegű problémájuk. Arról nem tehetnek. hogy a termelőszövetkezet fizetésképtelenné vált, 65 százalékban ők is benne vannak a kft.-ben. a rájuk eső részt vállalniuk kell. A< ,: Miközben folyik a huzavona. az üzem áll, az óra ketyeg, a gépek lízingelése után járó díjat fizetni kell, mert ha ez nem történik meg, leszerelik és elviszik a berendezéseket. Ha ilyen marad az idő, február közepéig elég lesz a fűtőolaj, de mi lesz utána, ha nem sikerül megegyezésre jutni. A raktárban ott a késztermék, a németek nem vihetik ki. másutt eladni nem tudják. A dolgozók, úgy látszik, most megkapják bérük egy részét, de hogy munkájuk lesz-e. azt nem lehet tudni. Ök itt a munkanélküliek, munkakönyv nélkül. Bejönni nem kell, igaz. ezért pénzt se igen látnak. Tavaly márciusban is. amikor jórészt állt ®-gyár, volt aki 1400 forin- töt vitt haza. Hallgattam az embereket, akik elmondták, milyen szívesen jöttek ide dolgozni, örültek, hogy munkát kaptak, sőt azt is tervezték, hogy megtermelik majd azt a paprikát, uborkát, káposztát, ami itt kerül maid az üvegekbe. Volt egy szép álmuk! I bíróság diri — Hát való az. hogy engem és a két felnőtt testvéremet nyugdíjas édesapánk tartson el? — Ha végigmegyek a falun, megkérdezik, hát te miért nem dolgozol. Én erre inkább azt mondom, hogy szabadságon vagyok, szinte szégyellem, hogy áll a gyár — panaszkodnak nekem, akik a partvonalról nézik a hercehurcát. Arról tehát, hogy mi lesz az üzem és az emberek sorsa. a magyar fél szerint a bíróság dönt, a németek viszont a kérdés megvitatását a február-márciusi társasági gyűlés elé aikarják vinni. Nem hiszem, hogy az alapítók látták volna előre, mihez kezdenek közel két éve. de a többszöri leállás, az egyezkedések azt bizonyítják, hogy már a kezdet kezdetén se nagyon klappolt a dolog. Szilágyi Zsuzsa Kereskedelmi árukapcsolat jött létre a Technomark osztrák—magyar Kft. és a nyíregyházi Ak- kuvill Kisszövetkezet között Ebben az évben több mint IS millió forint értékű különböző csavaripari termékeket értékesítenek. Képünk a nyíregyházi akkumulátor- boltban készült ahol Czvik László havonta egymillió forintot forgalmaz. (Elek Emil fel- 1 vétele) Dollárforrás parlagon Hús — szinte ingyen! Három kutató szenzációs találmányának lényege röviden ez. Ha figyelembe vesszük a hazai húsellátás javítására és az export fokozására tett erőfeszítéseket, ez nem mindennapi bejelentés. — Dr. Béres József, dr. Klenczner Imre és jómagam — mondja dr. Puskás Lajos agrármérnök —, Ovistibol, valamint Bovistibol néven kikísérleteztünk egy úgynevezett állatstimulátort (súlygyarapodás-növelő készítményt). A szer itatóvízzel juttatható a jószágok szervezetébe, melynek nyomán rendkívüli dolgok tapasztalhatók. Például a szarvasmarhánál 5—6 százalékos, a juhok- nál a választási súly elérésénél 18, szopós bárányoknál 33 százalékos súlytöbblet-gyarapodást értünk el. A pulykák esetében pedig tojásszám- növekedést és elhullás-csökkenést tapasztaltunk. Egyébként az Ovistibollal kezelt juhok és a Bovistibollal itatott szarvasmarhák a különböző betegségekkel szemben is sokkal ellenállóbbak. A szabadalom egyik tulajdonosa hangsúlyozza, hogy az említett készítmények nem gyógyszerek. Az állatok szervezetében olyan biokémiai egyensúlyt teremtenek, melynek révén a takarmány-hasznosításuk nagyban javul, s így téstsúlygyarapodást produkálnak. A stimulátor alkalmazása kapcsán a jószágokon semmilyen kóros elváltozást nem észleltek. — Hol próbálták ki a találmányt? — Az ország több mezőgazdasági nagyüzemében — válaszol Puskás Lajos. — A legkiválóbb eredményeket a sárospataki Kossuth Téesz- ben, valamint a kemecsei termelőszövetkezetben érték el. A tudományos kísérletek nyomán az eljárást szabadalmaztattuk, de a találmányt a tulajdonosa, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő vállalat nem hasznosítja és az alkalmazási jogát másnak sem adja át. Mindebben 1985 óta hajthatatlan, melynek során a népgazdaság tetemes plusz bevételtől esik el. — A szúbanforgő szerek fel- használása a takarmányozási költségeket mennyire növeli? — Jelentéktelenül — közli Puskás Lajos. — Ugyanis a mi stimulátorunkból egy állatnak naponta 5—6 milliliterre van szüksége, s egy liter (igaz, 1985-ben), mindössze kétszáz forintba került. — Másféle stimulátor van-e forgalomban? — Igen, de azt külföldről drága pénzért veszik, a pre- mixekhez keverik, de így az ár jócskán megemelkedik. Az Ovistibol és a Bovistibol hasznosításával tetemes mennyiségű többlethúst, valamint a készítmény értékesítésével jelentős devizabevételt produkálhatnánk. Cselényi György Máltáavtalai? C sak úgy félfüllel hallom, méltánytalannak érzi a főváros tanácsa, hogy nem Budapest pénztárcáját hizlalja annak a — ha jól emlékszem a számra, mintegy háromszázezernyi — bejárónak a személyi jövedelemadója aki a fővárosban dolgozik, de nem ottani lakos. No, szépen vagyunk! Még csak az hiányzik, hogy ezt a pénzt is, ami pedig szinte élet-halál kérdése a falvaknak, a kisvárosoknak — elnyelje az ország „vízfeje”... Tudom én, persze, ott is csak kuncog a krajcár (egy vasat se kaptak például erre az évre a világ- kiállításra), meg is értem, hogy kapnának minden forint után. De ezt azért mégse! Az ingázók nem jókedvükből töltik a fél életüket vonaton, buszon, a pesti munkahelyen, hanem mert — más választásuk nem lévén — kénytelenek ingázni. S ha az amúgyis elszegényedett településeket még az említett, várvavárt bevétellel is megrövidítik, akkor usztán „Isten véled, szülőföldem ..Azt pedig bajosan hiszem, hogy a főváros tárt karokkal várná az újabb betelepülőket ... (gm) Egy szabolcsi találmány
