Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. január 23. A Kelet-Magyarország ja­nuár 10-ii számában öröm­mel olvastuk Gönczi Mária Milyen iskolarendszert akar az MDF? című cikkét, amely Béke Kata. megyei előadásai kapcsán született. Mégis tol­lat ragadtam, mert szeret­nénk. ha a szülők és a peda­gógusok nemcsalk azt látnák programunkban, hogy ismét változtatói, reformálni akar­ják valakik, valahonnan ia sok-sok változást egyre nehe­zebben elviselő és egyre több gonddal küszködő oktatást és nevelést, hanem kiderülne, hogy ez a program valóban stratégiai jóllegű — írja le­velében Lengyelné dr. Tóth Éva kollégium-vezető, a Ma­gyar Demokrata Fórum kis- várdai szervezetének tagja. Hozzászólásaiban — többek között — kiegészíti a szóban forgó cikket az MDF-prog- rarntervezetnek a közoktatás tartalmával foglalkozó részé­vel, amely szerint a világné­zeti nevelésnek a szülő és az iskolafenntartó igényeihez kell igazodnia. Az iskola nem válhat a pártok csatáro­zásainak színhelyévé, de a megújulás erkölcsi megújulás nélkül elképzelhetetlen. Az elmúlt negyven év alatt sokat emlegetett szocialista erkölcs nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem sikerült ikörüíható- rolni, meghatározni az alap­jait és követelményeit. Nem is lehet, hiszen az erkölcs egyetemes, de erre építeni csak az egyházi iskolák mer­tek. Az MDF ezért alapvető­nek tartja hit- és erkölcstan oktatását alternativ formá­ban, kötelező jelleggel. Az alsótagozaton a szülő, később a diák döntené él, hogy hit­tant, vagy a párhuzamosan tanítandó tárgyat választja, amely pótolná a vallás mű­velődéstörténeti és erkölcsi tartalmát. Az értelmi neve­lés területén a politikailag nem manipulált történelmi és nemzeti tudat, a tárgyila­gos társadalomkép, az ideo­lógiától mentes természettu­dományos világkép és a de­mokratikus állampolgári tu­dat kialakítását tartják fon­tosnak. Az érzelmi nevelés­ben pedig a hazához, a szü­lőkhöz, a családhoz való kö­tődést kell alapul venni. Reménykedünk, úgy tűnik, mozdult valami. Örömmel tapasztaljuk, s Beke Kata is szólt erről, hogy a jelenlegi művelődési tárca Gilatz Fe­renc vezetésével helyesnek tartja az MDF oktatáspoliti­kai programját. Sarkalatos állításunk: Az oktatásügy stratégiai ágazat, minősége nemzeti sorskérdés — zárja (terjedelmi okokból csak ki­vonatosan közölt) hozzászó­lását dr. Tóth Éva. Kömörő azon szatmári kis községek egyike, ahol a lelké­szen kívül alig akad felsőfokú végzettségű helyi lakos. A körzetesítések idején a tanács és a tsz, illetve a felső tago­zat a szomszédos Penyigén lelt „otthonra”. Az alsósok ösz- szevont osztályokban (tucatnyian) ismerkednek a tudo­mánnyal. Nagy gondot jelentett a két tanítónak, amikor a negyedikben bevezették az orosz nyelv oktatását. A Bács- Kiskun megyei Pedagógiai Intézet sietett az ilyen típusú iskolákban tanítók és tanulók segítségére. Kidolgozták és hangszalagra vették a tantervi követelményeknek megfelelő anyagot. Ehhez feladatlapokat is készítettek. Ezeket a se­gédanyagokat forgalmazták is. Nysák helyett Toyoták Váltás a mentőknél Kevés a szakember Gyógyeszközök Nyíregyházáról Az ortézisek, protézisek, lúdtalpbetétek, egyszóval a gyógyászati segédeszközök készítőinek munkáját igazán csak azok tudják becsülni, akik ezeket használni kény­szerülnek. A megyében egyetlen helyen, a gyógyászati se­gédeszközök gyárának nyíregyházi fiókjában készítik ezeket. Az igénylők ügyeit egyedül itt intézik. Aki csak egyetlen egyszer is ült már mentőautóban, nemigen vágyik újra kipró­bálni. S nem csak azért, mert az önmagában is bajt és be­tegséget jelent, hanem azért is, mert úgy ráz és olyan ké­nyelmetlen, hogy abba még az egészségesnek is belefáj­dul a dereka. Az Országos Mentőszolgá­lat orvosai, szakemberei évek óta panaszolják: nem volt szerencsés annak idején a lengyel Nysák megvásárlása, s nem véletlen az sem. hogy ma már szinte csak a ma­gyar egészségügy használja ezeket az autókat. A sok beszéd nem volt hi- ábavaló. Amint azt a napok­ban dr. Bencze Béla, az Or­szágos Mentőszolgálat Igaz­gató főorvosa bejelentette, megkötötték azt az üzletet, amelynek értelmében ezentúl Toyota mentőautókat vásáro­lunk a japánoktól. Mit szólnak a hírhez? — tettük fel a kérdést dr. Vrau- kó Tamásnak, a nyíregyházi mentőállomás főorvosának. — Csak örülni tudunk. — kezdte a választ, — hiszen már régen vártuk ezt a pil­lanatot. Nyugodtan állítha­tom. ezzel a szerződéssel harminc évet léptünk előre. A Magyarországon futó Nysa mentőautók a legkorszerűtle­nebbek közé tartoznak, s nem csak a betegek számára kényelmetlenek, és szakmai szempontból rosszak, zsúfol­tak. fenntartásuk is rendkí­vül gazdaságtalan. Csak mi itt Szabolcsban négymillió forintot költünk évente ál­landó javításukra, karban­tartásukra. Megyénkben összesen tíz mentőállomás van, s ezzel Borsod és Pest után harma­dikok vagyunk az országos Értékesítik az elhagyott NDK-s autókat Hétfőn megkezdték Szom­bathelyen az elhagyott NDK-s autók értékesítését, az első napon megvételre kínált százötven járműért több ez­ren álltak sorba a vasi Volán telephelyén. Az Autóker Használtautó Kereskedelmi Kft. eladással megbízott dolgozói sorsolásos módszer­rel próbálták elejét venni az atrocitásoknak, ami végül is sikerült, s a járművek túl­nyomó többsége gazdára ta­lált. Szombathely környékén csaknem háromszáz személy­autót és motorkerékpárt gyűjtöttek össze az elmúlt évben, amikor az NDK-s ál­lampolgárok holmijaik java részét elhagyva jutottak át a zöld határon Ausztriába. A járműveket eddig a Vám- és Pénzügyőrség elhagyott vám­áruként raktározta. A tulaj­donosok egy része azóta visszajött és magával vitte az autóját, a máig gazdátlan járműveket most értékesítik. A vásárlók készpénzzel fi­zetnek, a pénzt zárolt szám­lán helyezik el, azért a ko­csik egykori tulajdonosai egy éven belül még jelentkezhet­nek, de a különböző költsé­geket leszámítva egyre csök­ken az az összeg, amit kéz­hez kaphatnak. A hétfőn megvételre kínált autók zömmel Trabantok Wartburgok és Zsigulik vol­tak, legtöbbjük 6—10 év kö­rüli. Mindegyiket belföldi piaci áron értékesítették. Ke­lendőek voltak még azok is, amelyeket fontos alkatré­szek hiánya miatt csak bon­tásra adtak el. Az elhagyott autók egy újabb kollekcióját kedden értékesítik Szombat­helyen. ranglistán. A megye mentő- állomásain összesen 71 úgy­nevezett futókocsi van. Nem mindegy tehát, hogy ezek az autók milyen álla­potban vannak, s fenntartá­suk mennyi pénzt emészt. Az idei évtől már szállítandó Toyota mentőkre 100 ezer km-ig vállal a gyár garanciát, ami a gyakorlatban azt je­lenti. hogy 200 ezret is el­mennek anélkül, hogy a sze­relőknek egyetlen újjal is hozzá kelljen nyúlniuk. A Toyota-cég vállalta azt is. hogy kiképzi a szervize- lést. karbantartást végző magyar szakembereket, kü­lönféle célszerszámokat ad, s szerződésben rögzített igére- tét tett arra is, hogy 1992-ig nem emeli> utána meg egye­nesen csökkenti az árat! — A mentőautók üresen érkeznek be az országba, egészségügyi felszerelésü­kért most komoly versengés folyik a magyar cégek kö­zött. A jelentkezők között van a nyíregyházi Mezőgép is, talán nem árulok el titkot, ha elmondom, mi szabolcsi mentősök nekik szorítunk — mondta a főorvos. Kovács Éva Tömbötökből, hónalj man­kókból és lúdtalpbetétekből a megye nagyobb városainak gyógyszertáraiban is van le­rakat, de éz a készlet mini­mális — mondja Marinkás Mihály fiókvezető. — Egyéb segédeszközök készítéséhez ide kell bejönni. Sok esetben, sajnos négyszer-ötször is megfordul nálunk egy-egy beteg, amíg a kész darabot megkapja. Havonta háromez­ren keresnek fel bennünket, és a tizennégy dolgozónk ke­vés ahhoz, hogy ügyfeleinket gyorsan kiszolgáljuk. Éppen ez az oka annak, hogy az itt készített ortézi- sekre, protézisekre és más segédeszközökre három hóna­pot kell várni. Ráadásul Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Haj- dú-Bihar megye betegeit is ez a fiók látja el művégta­gokkal, mivel ezeket-csak itt, Nyíregyházán és Budapesten gyártják. Az igazán nagy gond azonban ortopéd cipőt kapni. — Ortopéd cipőket ugyanis kizárólag a budapesti köz­pontban készítenek — foly­tatja Marinkás Mihály. — Jelenleg egy évet kell várni az ortopéd cipőre. A gyors munkának ez esetben is a szakemberhiány az akadá­lya, alkatrész- és anyaghiány miatt nem kell várakozni. Beszélgetésünket egy ügy­fél érkezése szakítja meg. Azt panaszolja, hogy speciális kerékpárjának javítását sa­ját magának kellett elintéz­nie. A mozgássérülteknek ké­szített kocsik és kerékpárok javítását korábban a RAMO- VILL végezte — tájékoztat a fiókvezető. — A szerződést azonban az előnytelen javí­tási feltételek miatt felbon­tottuk, Ma kényelmesebb en­nek intézése, hiszen csak minket kell értesíteni, és mi szólunk a kisújszállási szer­vizkocsinak. Ok házhoz men­nek, és a helyszínen végzik el a javítást. Visszatérve az ortopéd cipőkhöz: a várako­zási időt csak akkor tudjuk csökkenteni', ha a vállalati bérmegtakarításból nyugdí­jas cipészeket tudnak felven­ni, és ők besegítenek a mun­kába. Mindenütt gond a szak­munkások hiánya. Nyíregy­házán a 107-es szakmunkás- képzőben tanulnak diák­jaink, akik a végzés után Budapesten tesznek ortopéd szakvizsgát. Sokan itthagy­ják azonban a pályát az ala­csony kereset miatt. Jelenleg 45 forint körüli órabért fize­tünk. Valamikor ez a szakma a legmegbecsültebb, legfize- tettebb mesterségek közé tar­tozott. A közgyógyellátási igazol­vánnyal rendelkezőknek, va­lamint azoknak, akik üzemi baleset következtében kény­szerülnek gyógyászati segéd­eszközt használni, nem kell megfizetni a térítési díjat. A művégtagot valamennyi rá­szoruló ingyen kapja, viszont ezek javításáért már fizetni kell, és ez sokszor többe ke­rül, mint egy új végtag ké­szítése. Valamennyi javítást azonnal elvégeznek, alkat­részpótlási gondok nincsenek. A térítési díjaknál nyúj­tott anyagi segítség nem elég. A szükséges eszközök gyor­sabb elkészítése sokkal töb­bet jelentene. Hisz nem le­het sokáig nélkülözni a nél­külözhetetlent. Dajka Béla DRÁGA A SAJÁT VÍZÓRA Öt-hatszoros lesz a díj Nem elég, hogy az 1990-es év az élelmiszerek árának drasztikus emelésével kez­dődött, váratlan teherként még egy rendkívül nagy mértékű víz- és szennyvíz­díjemelés is a váltunkra ne­hezedik. Bár a döntésről már az új év első napja óta tu­dunk, a tanácsi lakásokra vo­natkozó mértékéről például csak január 18-án határo­zott a kormány. Budapesten kell majd a legkevesebb víz-, illetve szennyvízdíjat fizetni, s Ba­ranya megyében a legtöbbet — de vajon mi a helyzet Szabolcs-Szatmárban? Er­ről érdeklődtünk Szolnoki Lászlónétól, a Szabolcs-Szat- már Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesétől, aki a fogyasztói árról megkereső- sünkor még csak tájékoztató jellegű, vagyis nem hivatalos adatokkal tudott szolgálni. Az Opera balettje Megelevenedett költészet Nagyon nehéz úgy írni a balettről, hogy az az olvasó is némi képet alkothasson az egyes produkciókról, aki tör­ténetesen nem látta az elő­adást. A tánc ugyanis rop­pant illékony művészet, a pillanatot kellene pillangó módjára csapdába ejtenünk ahhoz, hogy bármikor ked­vünk szerint gyönyörködhes­sünk benne. S ez, ugye hi­ábavaló igyekezet. Így csupán tanúkat hívha­tok annak bizonyítására, mi­lyen ritka élményt jelentett a Magyar Állami Operaház nagyszerű táncosainak vasár­nap esti előadása Nyíregyhá­zán a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Tanúm pedig a közönség — az a csaknem ki- lencszáz ember, aki élt az alkalommal, hogy a világ leg­jobbjai kgzött számon tartott táncosokat láthat „élőben”, hiszen nagyon kevesen en­gedhetik meg maguknak, hogy egy-egy balettelőadás­ra a fővárosba utazzanak. A csoda azonban ezúttal helyünkbe jött, itt született meg a szemünk láttára: a Cédrus, a Giselle, a Rómeó és Júlia egy-egy kettősében, Pongor Ildikó, Szakály György, Metzger Márta, Há­gai Katalin, ifj. Nagy Zoltán jóvoltából — rendkívüli tech­nikai tudásuk magát a költé­szetet elevenítette meg. Gyö­nyörűség volt látni Végh Krisztinát, aki Bach muzsi­kájára Bejárt művészetéből adott ízelítőt, a kirobbanó Jelenet a Változatok egy gyermekdalra című egyfelvoná- sosból. (Balázs Attila felvétele) temperamentumú Kováts Ti­bor, Oláh Erika és Eich- ner Tibor humorát, játékos­ságát a Babákban, valamint a második részben bemuta­tott egyfelvonásos, Dohnányi —Seregi Változatok egy gyermekdalra című egyfelvo- násosát. S bár Keveházi Gábort, az Operaház balettigazgatóját végül — sérülése miatt — mégsem üdvözölhettük Nyíregyházán, itt volt azon­ban az egyik legkiválóbb ko­reográfus Seregi László (a látott produkciók legtöbbjét ő koreografálta), aki éppen most ünnepli hatvanadik »ületésnapját. Az igazi aján­dékot mégis mi, a közönség kaptuk... (gm) Elmondása szerint az ivó­vízért eddig a közületek köb­méterenként 20 forintot fi­zettek, míg a lakosság Nyír­egyházán, illetve néhány környező kistelepülésen 2 fo­rintot, a megye többi helysé­gében pedig 3,80-at, miköz­ben a víz termelői díja 20 fo­rint volt. Hasonló volt a helyzet a szennyvízzel is: a közületek 10 forint, a nyír­egyházi lakosok 80 fillér, a többi településen lakók 2 fo­rint szennyvízdíjat fizettek köbméterenként — a szenny­víz termelői díja 10 forint. A megye 120 ezer fogyasztója — ebből 105 ezer a lakossá­gi fogyasztó, ami nem sze­mélyek, ' hanem a vízórák számát jelenti — tavaly a víz- és szennyvizdíjra csak­nem 400 millió forint állami támogatást kapott. Ez év ja­nuár elsejétől a közületek az ivóvízért köbméterenként 20,80. a szennyvíz elvezetésé­ért 13,90 forintot fizetnek a megyében, a lakosság pedig január 8-ától egységesen, Szabolcs-Szatmár egész te­rületén 11,20, illetve 5,30 fo­rintot. A Szavicsavnak ebből az áremelésből nem lesz többletbevétele, ugyanis az állami támogatás ennek megfelelően csökkenni fog. A közületi vízfogyasztást eddig is havonta mérték és számlázták, ezt követően sem térnek el ettől, a lakosságit azonban eddig félévente számlázták, a második fél évtől azonban negyedévente fogják, hogy senki ne kerül­jön zavarba a nagyobb ősz- szeg megfizetésével. A leg­közelebbi számla két részből áll majd, külön tartalmazza az áremelés előtti és külön az ez utáni fogyasztást, a fizetendő összeggel együtt. A közületek és magánhá­zak külön-külön vízórával rendelkeznek, az emeletes házakban viszont az sem rit­ka, ha száz lakónak van egy vízórája. Mivel bonyolult és drága feladat lenne minden lakáshoz saját vízórát felsze­relni — a legkisebb vízfo­gyasztásmérő ezerötszáz fo­rintba kerül, de sok lakásba nem is lenne elég egy, mert külön vezeték látja el a konyhát és a fürdőszobát vízzel —, hozzá kell szok­nunk, hogy valamennyien ta­karékoskodjunk az ivóvíz­zel. Változtassunk az eddigi gondolkodásmódunkon, mi­szerint „miért pont én spó­roljak, mikor nem tudhatom, hogy a szomszédom mennyi vizet használ”, hisz vala­mennyiünk zsebe bánni fog­ja. Tavaly a megye vízfo­gyasztása 30 millió köbmé­ter volt, ami félmillióval alatta maradt a Szavicsav ál­tal tervezettnek, a szennyvíz pedig 16 millió köbmétert tett ki, ami 1 millióval lett kevesebb a kalkuláltnál. B. A. i visszflgg Az oktatásügy sorskérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom