Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

1990. január 15. Kelet-Magyaromig 3 Itt a11-277! Válaszol: Baraksó Erzsébet főmunkatárs Közellenségünk: az áremelés „Remélem, ki meri írni az újságba a kérdéseimet, mert gondolom, másokat is foglal­koztatnak” — így zárta levelét Sz. L-né Nyíregyháza, Törzs utca 24. alatti olvasónk. Persze, hogy ki merjük ír­ni, ám a „költői” kérdéseire, meditációira talán csak egy kormánybizottság tudna vá­laszolni. Miért csapták az egekig a sertéstáp árát? Ki fog állattenyésztéssel foglal­kozni ha mindenkinek ráfi­zetéses? Miért olyan drága nálunk a gázolaj és a benzin? Konkrét kérdésére: a 17 forintos gázolaj mellett ma­rad-e a Diesel-adó? — a ta­nácsi adóhivatalban azt kö­zölték, egyelőre nincs még rendelet-módosítás. Meg­jegyzem, jó lenne, ha nem maradna, hogy ne vegyék el megint a kisiparosok ked­vét, de ahogy ismerjük az il­letékes áremelőket, a leg­rosszabbra is számíthatunk. Sokan tették szóvá az el­múlt héten, vagy írták meg le­velükben, mennyire felborzol­ta a kedélyeket a legutóbbi ár­emelés. Egyes családok megél­hetési lehetősége már a mini­málisra csökkent, vagy se­gélyre szorulnak. Olvasóink közül többen azt is különösen felháborítónak találták, hogy a 20 ezer forint körüli nagy nyugdíjakra is rátették a pót­lékot, holott azt sokak szerint inkább a 3—4 ezer forintos rok­kant és kisnyugdíjasok között kellett volna szétosztani. Kiss Lászlóné elmondta: kilenc unokája van, akiknek eddig még megvett néha ezt- azt, egy kis édességet, gyü­mölcsöt. Sajnos ennek vége. És hiába volt 33 évig peda­gógus, nem tudna megélni, ha a gyerekei nem támogat­nák. B. J-né azt kérdezi, miért nem segítik jobban az egyedülállókat, a gyermekü­ket egyedül nevelőket? ö két' gyermekét neveli egye­dül, a családi pótlékkal együtt kb. kilencezret kap, és havonta 5900 a fix kiadá­sa rezsire, ebédjegyekre, közlekedésre. Teljesen kilá­tástalannak találja helyzetü­ket, hogyan fognak megélni a maradék háromezerből, ha újabb áremelések lesznek, ha a lakbér, a csatorna, víz stb. díjainak emelése bekö­vetkezik? Rettegnek a feb­ruártól, mert csak a kiadás nő, és segítséget sehonnan sem remélhetnek. Hasonló panaszkiálltással jelentkezett — mert másho­vá nem tud fordulni — Szabó Istvánná járadékos, aki eddig 2930 forintot ka­pott, erre jött most az 550 forint — még mindig nem éri el a létminimumot. Kérjük Szabó Istvánnét közölje cí­mét Fórum rovatunkkal. A kétgyermekes B. J-né nyír­egyházi Toldi utcai lakosnak levélben válaszolunk, meg­próbálunk ügyükben közben­járni. * Verdes Lajos újfehértói olvasónk szerint másként döntenének a nép sorsáról azok az illetékesek, akiknek mindenük megvan, villa, vi- kendház, 40—50 ezer forintos fizetés, horribilis prémiumok. Azt kérdezi levelében, vajon akkor hogyan határoznának, ha az átlag magyarok élet- színvonalán kellene élniük, egy szerény lakásban, maxi­mum 10 ezer forintos fizetés­sel? Egyetértek az 17-953-ról telefonáló úrral: a napokban megjelent Gyorsjelentés az árfrontról című cikkemnek lehetett volna a „gyászjelen­tés” címet is adni... Csernus Emil papírgyári mun­kás sok hasonlóan érző ember véleményét foglalta össze: csa­lódottak a SZOT munkájában, a Parlament egyes döntéseiben, és egyelőre bizonytalanok, milyen pártra szavazzanak, ki fogja a kátyúból kihúzni az ország szekerét? Hellebrand György kérdé­sére a Merkúr debreceni al­kalmazottja válaszolt: azok kapják a régi áron a gépko­csit, akik január 6. előtt ki­váltották a csekket az OTP- ből. A Bethlen Gábor én Víz utca új arculata Nyíregyházán. (H. P. felv.) Boldogító jeles a pilótának Inkább tíz gyakorlati vizsga a repülőn, mint egy ilyen elméleti szigorlat — mondja Dabasi László, har­madéves repülő-üzemmérnök hallgató vizsga előtt. Am választani nem lehet. Szabó Gyula docens és Bujdosó László szakoktató tanár vizsgára szólítja a hallgatókat. Dabasi László és két évfolyamtársa, Rakaczi Zoltán és Sultz László vállalkozik arra, hogy ma elsőként vizs- gázik. ____________________________________________ lomával még nem lehet azon­nal gépre kerülni, hanem egy-két éves kúrzus követ ■ kezirk. A jövendő pilóták megismerkednek például majd az új Boeing gépekkel, és sikeres angol nyelvvizsgái tesznek, csak azután lehetnek harmad-, vagy másodpilóták A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola repülős hajtómű­vek szigorlatán vagyunk. A csoport fele, öt hallgató vizs­gázik. Repülősbátorság ide. repülősbátorság oda, bízón ' az izgalom itt is nagy, már csak azért is, mert hétszáz ol­dalas igen nehéz anyagból keil ma vizsgázni. Ráadásul itt téveszteni sem szabad, hi­szen a legapróbb melléfogás is emberéletbe kerülhet. Épp ezért a kettesért itt sokat kell tudni, jól kell felelni. Nyolcán gépre A vizsgázók két tételt kap­nak, illetve húznak. A kidol­gozás percei következnek, majd némi nógatásra Dabasi László jelentkezik elsőnek, felelni kíván. Szabó Gyula először a kidolgozott tétele­ket nézegeti, majd tanártár­sával kérdezget. Ám a vizs­gázó dicséretére legyen mond­va, jól válaszolgat, néhány perc múlva a tanárok megkö­szönik a felelést és kimond­ják a boldogító jelest. Dabasi Lászlót már kíván­csian várják a társai, érdek­lődnek mi újság bent. Közben én is megtudom, itt bizony nem babra megy a játék, er­re az évfolyamra tizenhár man jelentkeztek, s most a harmadév közepén úgy ájl a helyzet, hogy közülük nyolc kerülhet repülőgépre. Per­sze ha a többi vizsga, is jól sikerül és kétszáz — repülőit töltött — úgynevzett légióra után, repülésvezetésből is jól vizsgáznak majd valami­kor nyár elején. Kevés az igény Ami a jövendő pilótákat il­leti. semmi kétség, válogatott legények .Még régebben re­pülős szakra 30 hallgatót is felvettek, ma már jó ha tízei, hiszen a mezőgazdaságban kevés az igény pilótákra. Jó ­szerével csak a Malév az egyetlen cég, amely évente néhány végzett hallgatót fo­gad. Az idén például hatot Ám a főiskolán szerzett dip­Igazi hivatástudat A főiskolára jelentkezők között van kiből válogatni. Azt mondják nehezebb Ide bekerülni, mint mondjuk az orvosi egyetemre. Jó ha min­den negyedik hallgatót fel­veszik. Ám a válogatás min­den bizonnyal mindenkinek hasznára válik. A főiskolára csak igazi hivatástudattal ke­rülhetnek a jelöltek és a szi­gorú vizsgáztatás a biztosí­téka annak, hogy jól felké­szült szakemberek kerülje­nek majd a repülőkre. Hogy a mai szigorú vizsga is ezt szolgálta, ahhoz nem fér kétség. Az öt vizsgázó kö­zül ketten jelest, ketten elég­ségest kaptak. Az ötödik hall­gatónak nem sikerült a szi­gorlat. (bodnár) Ha szalad a szem és a forint... Utalvány a vevőiek Álmodik a nyomor. Meg Stohanek. A szomszéd vala­mi mellékesre vágyik, kie­gészítésként és dobálózik a jobbnál jobb ötletekkel. Tegnap még sertéshizlalás­ra akart vállalkozni. — Veszek tíz malacot — mondta —. azokat készre csinálom, leadom és dől hozzám, a lóvé. Tíz hízó el­adva, A nyolc-kilencezer­ért, az minimum, a maxi­mum. Mit szól hozzá? Mit szóljak. Hozom a pa­pírt és a ceruzát, leseprem a Stohanekék konyhaaszta­lát. Ripityára törik a mo- satlan, de van hely az al­kotáshoz. — Vesz ló darab válasz­tási malacot. Darabja 1500. Tud követni? Ahhoz, hogy a malacokból disznó legyen, minden kilogramm súlygya­rapodásához kell 4 kilo­gramm abrak. Malaconként felhasznál cirka négyszáz kilogramm abrakot, az ab­rak ára mázsánként kábé 1000 forint. A malac árát, meg az abrak árát ha össze­adjuk, befektetett 5500 fo­rintot. — Akkor is marad ha­szonnak háromezer forint. — Ha nem költ orvosra, gyógyszerre semmit? — Miért költenék. nem vagyok beteg. _________________________ Mellékes — Maga nem beteg, de a disznókat be kell oltani, a disznókba beleeshet a nya- vaja, sőt a disznókból el is puszutlhat egy-kettő. Sum­ma summárum az állator­vos is elvisz malaconként néhányszáz forintot. Azon­kívül van más költség is. Nem csak tápon él a jó­szág ... — Na jó — mondta Sto­hanek — nem hizlalok. De akkor mit csináljak? Mondtam, legyen pártel­nök. Tiszteleldíjért. Havi két forint és már túl is van fizetve. Ebben marad­tunk ... ★ Stohanek ma újabb ötlet­tel áll elő. Közli, hogy do­hányt fog termelni. Hallott olyan dohányosokról, akik százezreket kaszíroznak. — Kapálni tud — kérde­zem? — Hát azt is kell? — De még mennyire. Pa­lántát nevelni, ültetni, ka­pálni, locsolni, törni, szárí­tani meg minden. — Ne mondja? Hallja szomszéd úr. maga most jól elvette a kedvem. De ha a fene fenét eszik, akkor is ki­találok valamit, mert a fi­zetésből már nem tudok kijönni. Magának nincs va­lami ötlete? — ötlet az van. Éppen ma hallottam a rádióban, hogy a kormány-intézkedé­sek után újabb elszegénye­dés várható. Előbb-utóbb szükség lesz párszázezer koldusbotra. Sőt azt is hal­lottam. hogy már meg is érkezett félmillió import koldusbot. Príma konstruk­ció. csak nincs aki bejáras­sa. Maga ügyes ember Sto­hanek úr, elvállalhatná a koldusbotok bejáratását. Ná, mit szól hozzá? Stohanek néz. Merően néz és gyanakvón, azt hi­szi, begolyóztam. Megnyug­tatom. Nekem is az jár már napok óta a fejemben, hogy valahol pénzt kellene ke­resni. Keresünk is. Felhány­juk az egész lakást, végül ráakadunk egy lapuló ez­resre a fehérneműk alatt. Ez elég lesz tejre egy dara­big — mondom — és leme­gyünk a sarki csehóba. Saj­nos. ott nem árulnak tejet. Hát nem felháborító! Seres Ernő „Ez egyfajta adó” — pa­naszkodnak a hölgyismerőse­im, mert szinte naponta kell új harisnyát vásárolniuk. Sok benne a gyári hibás, nem cse­rélik vissza, pedig - nagyon sokba kerül már — mondják. A problémával Nandula Jó- zsefnét, a Kelet Áruház kö­töttáru osztályának reszortfe­lelősét kerestem meg. — A neylon harisnya és harisnyanadrág napicikké vált. Több tízezret adunk el belőlük. Valóban nagyon sok a jogos panasz. A vásárláskor itt nem lehet felbontani az originált csomagolást, így csak otthon veszi észre a ve­vő a gyári hibát. Ezek közül a legjellemzőbbek a festékhi­ány, az orr- vagy betétrész nincs összevarrva, a sarok­rész nincs kialakítva, szakadt, felszaladt stb. Az árut kicse­réljük a vásárlónak, ha haza­vitte ugyan és felpróbálta, de nem hordta egyáltalán. (Mé­retproblémánál is ez a hely­zet.) A blokk megőrzése az ügyet leegyszerűsíti, de elfo­gadjuk akkor is a terméket, ha ismert, hogy nálunk vá­sárolták. Mi a gyári hibás árut visszaküldjük a szállító vállalatnak. Ha használat után alakul ki az „elváltozás’’ (kopás, szakadás, mosás utá­ni zsugorodás), a neylon ha­risnya és harisnyanadrág ese­tében vevőreklamációként nem fogadhatjuk el. A fehérneműk közül, egészségügyi és higiéniás okok miatt az alsónadrágo­kat, gyermek guminadrágo­kat abban -az esetben cserél­jük, vagy adjuk vissza az árát, ha még fel sem próbál­ták (például, kicsomagolás után szemmel látható, hogy nem megfelelő a méret, vagy valamilyen gyártási hibája van.) Egyéb termékeknél a használat közben keletkezett reklamációkról jegyzőköny­vet vészük fel és felküldjük vizsgálatra a KERMI-hez. Ha a panasz alapos, a fenti le­hetőségeken kívül a vevőnek az áruházunk utalványt is adhat, ami öt évig beváltha­tó. „Sok a panasz” — kezdtem írásomat, amit csak megerő­sített a reszortfelelős. Ezek után nem értem, miért nem lehet megszigorítani a gyár­táskor a minőségellenőrzést. Megmentenék a kereskedőket a többletmunkától (az admi­nisztrációtól). Plusz költsége­ket jelent így a szállítóknak is. A vesztes viszont a vásár­ló, aki a pénzéért bosszan­kodhat, időt, fáradtságot ál­doz fel valamelyik üzem se­lejtes munkája miatt. (Az automata gépsor nem lehet kifogás.) De a legvesztesebb a népgazdaság, mert ezek a plusz kiadások apró forintjai a mi zsebünkből „repülnek ki.” D. M. SZERKESZTŐI OOOOOOOO Hangnem és hitelesség Gyakran mondogatjuk magunk között, hogy a szer­kesztőség egyfajta szeizmog­ráf, ahol az emberek hangu­lata pontosan nyomon követ­hető. Ha szorul a nadrág­szíj, megfullasztanak ben­nünket az áremelések, sorra kapjuk a telefonokat, leve­leket, s érkeznek személye­sen is az olvasók. Talán nemcsak közéleti, hangulati szeizmográfnak tartják az újságot az olvasók, hanem villámhárítónak is. A lap természetesen vál­lalja ezt a szerepet, hisz a közélet porondján nem is tehet mást. így a legválto­zatosabb, sőt legszélsősége­sebb olvasói vélemények megjelenésének semmi más, mint a jó ízlés és a helyhiány szab határt. De egy kicsit két tűz között is él a szer­kesztőségben dolgozó ál­lampolgár. Az olvasók arra bíztatnak bennünket, mer­jünk, akarjunk minden lé­nyeges kérdésben saját véle­ményt, álláspontot közölni, amivel élünk is. Egyes ese­tekben viszont a pártatlan­ság, a tárgyilagos — semle­ges — közlés igényét is meg­fogalmazzák sokan, mond­ván, az újság csak ne áll­jon egyik oldalra se, pusztán tükrözze a meglévő véle­ménykülönbségeket. Ha az újságíró saját véleményét is kifejti, mégha az megala­pozott és tényekkel is alá­támasztott, máris részre­hajló lehet, egyik, vagy má­sik párt, csoport, szervezet, közösség mellett, vagy ellen dolgozik. Holott ez így tel­jesen abszurd. A megméretés időszakát élik hát az újságok és az itt dolgozó emberek is, akik megbolydult világunk­ban — olykor talán — tudat­hasadásos állapotbarí dolgoz­nak, egyszerre kell két urat szolgálni, a hiteles, személy­telen közlés és a saját belső etikai-szakmai meggyőző­dés valamilyen ötvözetét „előállítani” a lap hasábja­in. Hál istennek, e gondja­inkkal sem maradunk tel­jesen magunkra, olvasóink véleményére figyelve megta­lálható, ha nem is könnyen az út, amely a hiteles sajtónyilvánossághoz vezet — és a lap újságszerűségé­nek, markánsabb vonásainak megőrzésére is alkalmas. Legalábbis ennek reményé­ben dolgozunk... ___ Páll Géza Vesszőfutás? Lehet, hogy én is ve­szek Suzukit, mert jó ko­csinak tartom, de az egész ügyletben azt nem értem, hogy miért Esztergomban fogják gyártani, értetlenke­dik barátom, majd hozzáte­szi. Borsod, vagy Szabolcs megyében lehet, hogy nincs olyan felszereltség és annyi szakmunkás, de ebben a két megyében a foglalkoztatás gondjai mindennaposak, ezért érdemes lett volna az autógyártást idetelepíteni. Azt hiányolom a legjob­ban, hogy nincs a megyé­ben’ olyan, aki menedzsel­né a Suzukihoz hasonló üzletek idetelepítését. Du­nántúlra töméntelen meny- nyiségben viszik a hason­lókat és ez vastagon meg­látszik az ottani bérszínvo­nalon, ami éves szinten 20—30 ezer forinttal több, mint a megyei. Egyszer ott is kifulladnak, nem lesz elég munkaerő és ak­kor megkezdődik a szabol­csiak újabb ingázása, de ezúttal Dunántúlra? Ne várjuk meg. (máthé) Vizsga a földön, majd a levegőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom