Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. Kelet-Magyarország 3 Politiiáló pszichológus Kihasználni a hídszerepet Komor Levente 33 éves, 12 éve él megyénkben. A főisko­la elvégzése után itt talált munkahelyet. Dolgozott a KISZ megyei apparátusában Innen politikai tapasztalata, érdeklődése. Frissen végzett pszichológus. — ön az MSZMP-MSZP kongresszusával foglalkozik. Miért? — A’szakdolgozatom témá­jának egyik fele politikai természetű volt, így kerültem még a régi MSZMP-vel szak­mai jellegű kapcsolatba. Mintegy a dolgozatom to­vábbviteleként kértem és kaŐ§|rn lehetőséget az MSZ- MP-MSZP-átalakulás elem­zésére, majd a munka során a vezetés egy része kikérte véleményemet más kérdések­ben is. A kutató szakmai érdeklő­dése a szervezetfejlesztés fe­lé vezetett. Bejárt több ha­tártudományt, három (terme­lő, szolgáltató, politikai) szer­vezet összehasonlító vizsgála­ta kapfcsán.- (Az utóbbi a KISZ, majd megyei utódszer­vezete volt.) A mindhárom­ban fellelhető törvényszerű­ségeket kutatta, ugyanis mes­terségesen létrehozott bürok­ratikus struktúrák voltak, melyek — a környezethez al­kalmazkodásképpen — ki- sebb-nagyobb önálló szerve­zeti egységekre osztódtak. Érdekes volt azt figyelni, milyen erőfeszítéseket tettek ezek a szervezetek a megfe­lelő reagálás érdekében. A válaszok első szintje minde­nütt vezetőcsere volt. Ez ön­magában primitív válaszlé­pésnek tekinthető, hiszen a struktúra és a környezet nem felelt meg egymásnak, nem pedig a vezetés és a környe­zet. Az MSZMP—MSZP át- menetben is qz történt, így utólag is érdemes lenne ele­mezni a szervezeti kudarc és a bűnbakkeresés mechaniz­musát. Az MSZP esetében az alkalmazkodás valódi jelei (a célok, a program, a struktú­ramódosítás) most kezdenek mutatkozni. — Véleménye szerint mi le­het a kiindulópontja egy me­gyei politikai programnak? — Szervezetkutató és nem programalkotó vagyok. Az ál­talam adott válaszok termé­szetszerűen egyoldalúak. Ha­zudnék azonban, ha azt mon­danám. hogy nincsenek ötle­teim, javaslataim. Nagyon fontos a cél meghatározása, melynek követnie kell a tár­sadalmi mozgásokat. Elsőren­dűnek tartom a megye réteg­ződésének . vizsgálatát. Az MSZP-nék tisztáznia kell, kik jelenlegi tagjai, kik le­hetnek azok, kik lesz­nek potenciális szavazói. Ehhez kapcsolódik a mobili­tási folyamatok elemzése, na­gyon leegyszerűsítve: az MSZP programjában kitűzött célok érdekében elindított fo­lyamatok mely rétegek szá­mára fognak előrelépést je­lenteni, kiknek, mely körze­teknek lesz szüksége fokozot­tabb védelemre. — Nekem is van saját programelképzelésem, mely ' azonban még igazolásra vár Ügy látom, hogy a pártok többsége ipari típusú társa­dalomideálra támaszkodik. Ez egyfelől természetes, de ez a megye szerintem rövid időn belül nem rukkolhat elő olyan ipari fejlődéssel, mely állná a nemzetközi megmérettetést. A megye kultúrkörök hatá­rán fekszik. Történelmi pél­dák igazolják, hogy ilyen érintkezési felületen elsősor­ban a kereskedelmi tevékeny­ség juttathat lehetőséghez. Komor Levente úgy képzel­te, hogy azt a kereskedelmi funkciót főként a kelet-nyu­gati hídszereppel lehetne ér­zékeltetni, ^hiszen nem -kétségé* a. kelet-európai, be* ; Ircágak ’ ÍJfogyUsztói-. piacába« megnyílása. iSA Hánza-prőg- ram az erre való felkészülést 'sz'pigálná. Persze nemcsak a kereskedelmi célú programot, hanem a ma még csak elkép­zelés szintjén lévő feltétellis­tát is érti alatta. Természete­sen sok más kapcsolódó, spe­ciálisan megyei probléma megoldása is felszínre kerül­ne, mint a munkanélküliség, a cigánykérdés — ezek az ed­digiektől eltérő radikális ke­zelést igényelnek. — Mi lenne a Magyar Szo­cialista Párt szerepe? — A települések lehetősé­geire támaszkodva az önkor­mányzatok demokratikusan választott képviselői fogal­mazzák meg a település, a ré- gió érdekeit, a kialakult ér­dekkörökből az MSZP-nék kellene vállalnia az ideoló­giájához, programjához il­leszkedő igényeket és meg- nyitnia ezek előtt, a politikai céllá válás útját — véleke­dik. Számomra egyértelmű, hogy a választásokon egyet­len politikai erő sem lesz ké­pes többséget szerezni, egy baloldali blokk győzelmére van esély, feltéve, ha a program választ ad a ma és a holnap égető kérdéseire és az ezzel a programmal fel­lépő személyek vonzóan tud­ják majd azt képviselni. Az viszont tény, hogy ezek a választott képviselők válasz­tóiknak tartoznak felelősség­gel személyes programjukért, de nem képzelhető el a kép­viselet a választók igénye nélkül. Tehát nekem, az egy­szerű polgárnak meg kell nyi­latkoznom, mert ha nem, ak­kor lehetőséget adok a han­gosan ordítónak, hogy szemé­lyes céljait valamennyiünk céljaként fogadtassa el. Szőke Judit fc ; . v, v ; Nyolcezer iparos sorsa Nem politizálni, dolgozni akarunk A KIOSZ többet vállal a feltételek megteremtéséért Az utóbbi időben keveset hallunk a kisiparosokról, annál többet a vállalkozókról. Jele, ha egy gazdasági kérdésben megkérdeznek embereket a rádióban, a te­levízióban, a Vállalkozók Országos Tanácsának képvi­selője feltétlen ott van, a Riusz Kepviselojé pédig hi­ányzik. Csökkenőben a szerepük, a jelentőségük, átveszi-e ezt a szerepet a VOSZ,vagy egysze­rűen csak aránytévesztésről, az új szervezet nagyobb hangjáról van szó? Ilyen té­mákról beszélgettünk Nagyfő Gáborral, a KIOSZ megyei titkárával. — A Vállalkozók Országos Szövetsége valóban többször hallatja hangját, mint mi, pe­dig nem hasonlítható össze a vállalkozók létszáma a kisiparosakéval. A kettő ugyanis nem azonos. Ugyan Jhitól iS %äftg’i*lIalkjoÄ egy nehariyssSz -l JT&rfti tos #%e- tű botpaládi fodrász? Ne­künk tehát olyan dolgokban kell hangosabbnak lennünk, amivel ezeknek a kisembe- reknek, az ilyen iparosaknak az érdekeit szolgáljuk. Á foglalkoztatásért Méhteleken A szatmári térségben az egyik legfontosabb gond volt, és maradt a foglalkoztatás. Ezért fogadta nagy örömmel a lakosság, hogy az ország legkeletibb csücskében, a méhteleki ÚJ Élet Tsz varro­dát létesített. A békéscsabai textilesekkel történt egyezke­dés eredményeként 20 leány, illetve asszony birtokba ve­hette a gépműhely szomszéd­ságában lévő épületet, me­lyet otthonossá formáltak az építők, a tsz megbízásából. Korszerű (központi) fűtés, világos műhelycsarnok, szo­ciális létesítmények jelentik az „iparosodás” egyetlen fel­legvárát Méhteleken. A szomszédos Garbolc nődol­gozói is itt találtak kenyér- kereseti'lehetőséget. A reg­gel 7-től délután fél 4-ig tar­tó munkaidő lehetővé teszi, hogy a ház körüíi munkákat, állatgondozást js vállalhas-. sanak az itt dolgozók. A ter­melőszövetkezet ' járművei szállítják .a .feldolgozásra vá­Csecsemötipegőket varrnak a lányok, asszonyok. ró terméket, s az elkészített pulóvereket, pólókat, vagy mint jelenlegi produkciójuk nyomán látható: a csecsemő- tipegőket. Munkájuk bőven akad, most fejeznek be egy 1500 darabos szériát, hogy december végéig még újabb 2 ezer darabos megrendelés­nek is eleget tehessenek. Tel­jesítménybérben dolgoznak, illetve akiket most vettek fel, a betanulási időre órabért kapnak. A szövetkezet veze­tősége további bővítéseket tervez annak érdekében, hogy növelhessék az itt foglalkoz­tatottak számát. (Molnár). Kedvezményt az induláshoz % Ez eddig nemigen jött össze, mert nem nagyon lát­szik enyhülni a kisiparosokra nehezedő teher . . . — Csalódottak is vagyunk. Kaptunk egy minimális adó - teher-kedvezményt, de ez ke­vés. Volt három olyan év az utóbbi évtizedekben, ami­kor adómentesen lehetett be­ruházni és ez fellendülést is; hozott a kisiparban, a szol­gáltatásban. Ezért javasol­tuk, hogy 3 millió bevételig maximum 30 százalékos le­gyen az adóelvonás. Nem ér­tettek vele egyet, magyarul nem kaptunk semmit. Az a sokszor hangoztatott vállal­kozásbarát politika sehogy sem akar megvalósulni. Pe­dig az a réteg, amelyik sem­milyen állami támogatásra nem szorult, az adóterheket viselte, a szorításokat eltűr­te, megérdemelné, hogy ne csak magyarázatokat, hanem valódi támogatást is kap­jon. • Mit szándékozik tenni ilyen helyzetben a KIOSZ? — Népi kezdeményezés ré­vén kívánjuk felhívni a kor­mány figyelmét gondjaink­ra, ezért megkezdtük az alát írások gyűjtését. Az adóter­hekkel kapcsolatos anomá­liákkal lehet leginkább ér­velni mellette, mert ha ez változatlan marad, létbi­zonytalanságot eredményez. A vállalkozásbarát eszmék ugyanis csak papíron létez­nek. # Mit szeretnének elérni? — Az adózáshoz kapcsolódó adminisztráció csökkentését, az átalányadózás bevezetését, újrakezdési támogatást, ezen túl három évig adómentessé­get, központi támogatást a foglalkoztatáshoz, hiszen a megyében jelentős a munka­erő-felesleg, a kiegészítő te­vékenységet folytató: vállal- koaák lWÉitiébeanpedig* hogy- a nyugdíj Jután ne kelljen .adót« fizetni, továbbá a bevitt-va- gyon adózatlan kivételét is garantálni kell. Botrányos, amilyen terhet "jelent a 43 százalékos társadalombizto­sítási járulók fizetése, ehe­lyett önkéntes biztosítási for­ma bevezetését javasoljuk és, hogy a TB is fizessen ké­sedelmi pótlékot, amennyiben késve teljesíti az ellátások dí­jait. Olyan vállalkozói tör­vényt akarunk, amely lehe­tővé teszi a nyugdíj és mun­kaviszony mellett alkalmazót: foglalkoztatást, s követeljük, hogy ha a kisvállalkozó csőd­be megy, ő is részesülhessen munkanélküli segélyben. Vé­leményünk szerint felül kell vizsgálni a hálózatfejleszté­si hozzájárulást is a vállalko­zói tőkehiány, csökkentése ér- , (lekében. # Érik-e támadások a szer­vezetet, amiért eddig nem si­került e fontos kérdésekben eredményt elérni? — Csoda-e ha a tagság, amelynek érdekképvisele­tére hivatva vagyunk, kér­dőre von: mit ad neki ez a szervezet? Az sem vigasztaló, hogy nemcsak nekünk, ha­nem más érdekképviseleti szervnek sem adatik meg az a jog, ha egyszer bennünket sújtó törvény megalkotása kerül napirendre, akkor mi mondhassunk erre nemet. A politika korlátozta a mozgásteret — Egyébként is divatos manapság támadni minden­féle meglévő szervezetet. Többen úgy fogalmaztak, hogy minden rossz, amit a jelenlegi vezetés tett, ezért új emberek ikellenek a veze­tésbe. A másutt politikai harc nálunk Ilyen belső szer­vezeti harciban nyilvánul meg, mert akadnak néhá- nyan, akik a reformgondol­kodás leple alatt sokszor demagóg követeléseikkel lép­nek fel. Meggyőződésem, hogy a megye kisiparossá­gának döntő többsége tisztá­ban van azzal, hogy a szer­vezet az adott körülmények között nem tehetett többet gondjaink megoldásáért. Be kell látni, hogy az elmúlt évtizedek alatt csak annyit tehettünk, amennyit a politi­ka lehetővé tett, amennyit, az állami szervek engedtek. Ha nem tudjuk elismertetni az egész szervezetet országo­san, akikor a helyi erőlködé­sek csak belső feszültségek­hez, villongásokhoz vezethet­nek, ami a szervezet szét- züllesztéséhez vezet. A nagy többség ezt nem kívánja és ez megnyugtató. # Milyen gondokat jelez­tek az alapszervezeteknél tartott választásokon? — Megyénkben nyolcezer iparos van, ez speciális hely­zetet jelent, hiszen az utóbbi években több mint ezer fős létszámnövekedés történt. A gond, hogy a tevékenység megindításánál óriási a bü­rokrácia, különösen, ha vala­ki újrakezdési támogatást igényel. A ma adható 300 ezer forint alig elég egy mű­hely megszerzésére, ennek ellenére várható, hogy to­vább növekszik a létszám, mert naponta szűnnek meg munkahelyek, így a szak­mával rendelkezők egy része kisiparosként próbál majd megélni. Talán segít majd valamit, hogy január 1-jétől az újrakezdési tá­mogatás 400 ezerre nő, de ez sem elég, ha valakinek nincs saját tőkéje az indulás­hoz. Csak példának mondom, hogy Nyíregyházán a Kos­suth utcán a tanács négyzet­méterenként 42 ezer forin­tért adott bérbe egy műhelyt. Nyogedt körülményeket a munkához? # Mi foglalkoztatja leg­jobban a kisiparosokat? — Az adótörvény és a tár­sadalombiztosítás visszássá­gai. Ingerlő, hogy miközben a kisiparosokat kiszipolyoz­zák a társadalombiztosítás­sal, közben azt halljuk, hogy 40 milliárdos nagyságrendű a TB nyeresége, s az egész­ségügyi kormányzat még így sem hajlandó tárgyalni egy korszerű, a többség akaratát kifejező biztosításos alapon nyugvó társadalombiztosítás létrehozásával. És elégedet­lenek vagyunk az adótör­vény változásával is. # Mit vár a megyei kül­dött értekezlettől ? — A megyei küldöttek re­mélem hozzák magukkal azokat a gondokat, amelyek a majdani testület munká­ját meghatározzák és előre­viszik. A kongresszus már- .pius végén lesz, reméljük ak- •fákorára a politikai légikör, a hangulat nyugodtaibbá válik, és a szervezet bomlasztására irányuló kísérletek is fele­désbe merülnek. A megye kisiparossága nem elsősor­ban politizálni akar, hanem dolgozni, s a megyei szer­vezetnek azon kell fáradozni, hogy ehhez megteremtse a nyugodt’ • körülményeket, se­gítsen a gazdálkodással ;és>i»n- nak szabályozásával össze­függő közgazdasági infor­mációk megismertetésében, megszerzésében és továbbí­tásában és egy olyan jogi vé­delmet teremtsen, hogy ha valamelyik iparosnak az adóhatósággal, vagy bármely más hatósággal gondja van, akkor a szervezet képviselő­je megfelelő száktanácsa­dással és biztos jogvédelem­mel álljon mögötte. Ha ez sikerül, akkor a szervezet életképes marad és élvezni fogja a tagság megbecsülését. Balogh József Feketeforint f icsoda időket élünk. A forintot leértékelték, ennek meg annak az árát felemelték és ráadásul még hideg is van. Mind­ezekhez a kellemetlen dol­gokhoz, még hozzáadom Stohaneket a szomszédo­mat, ne csodálkozzon hát senki, ha most azt mon­dom: kezd elegem lenni. De tűrök. Tavaly is tűrtem, idén is tűrtem, jövőre is tűrni fogok. Megmondta a szakszervezet is. A dolgozó a tűrés határán van. Én dol­gozó vagyok, tűrök. csak nem tudom hol a határ. Stohanek sem tudja csak beszél itt nekem össze-visz- sza. Azt mondja: — Szomszéd úr, van egy ragyogó ötletem. Csinál­junk a forintnak feketepia­cot. — Na, ne — mondom ... — De. Én egész éjjel azon gondolkodtam, hogy a már­ka és dollár árfolyama a feketepiacon a legnagyobb. Az ecseri csencsen a már­kát már 55-ért veszik, a dollárért meg száztízet is elkérnek. Ezzel szemben a fehérpiacon, akarom mon­dani a bankban a márka csak harminchármat, a dol­lár hatvanhatot ér. A fo­rint meg egyre kevesebbet ér. Namármost, ha a már­kának. dollárnak nem len­ne feketepiaca, akkor egy fillérrel sem érne többet, mint amennyit hivatalosan jegyeznek. Viszont, ha a fo­rintnak is csinálnának fe­ketepiacot. meglehet növe­kedne az értéke. — Ez hülyeség. — Na, nai Gondolja csak meg. Ha eltűnne a forintos csak feketén, hogy úfjP\ mondjam pult alól lehetne \ hozzájutni, akkor semmi sem drága alapon, vennék az emberek a forintot, mint a cukrot. — Marhaság. Ha én most feketén felkínálnák magá­nak száz forintot mennyit adna érte. száztízet? — Tízet. Pontosan tíz fo­rintot. Mert a tíz évvel ez­előtti száz forint ma tíz fo­rintot ér. Papíron fehéren, feketén. — Na látja. — Nem látok semmit. El­lenben ha én kínálnék fel magának száz forintot fe­ketén. maga mennyit adna érte? — öt forintot. — Mi? Hogy-hogy öt fo­rintot? — Ügy, hogy látom a jö­vőt. Egyébként beszéljünk másról, hagyjuk a piszkos anyagiakat. Sajnos a szomszéddal, ma nem lehet másról beszélni. Kifejti azon elméletét, hogy a tőke. a dollár azért nem özönlik az országba, mert fél. hogy úgy jár. mint a forint. Megromlik. — Itt olyan a klíma. Itt minden megromlik. Meg­romlott a munkaerkölcs, megromlott a közéleti tisz­taság. megromlott a földe­ken a le nem szedett para­dicsom és káposzta, nálunk megromlott a spájzban a be­főtt és a házastársi viszony. Megromlott a forint. Éppen csak a dollár ne romlana meg? Isten bizony megrom- lana, ha jönne. Apropó, magának mennyi az adós­sága? — Ha az államadósság rám eső részét kérdezi, ak­kor úgy kétezer dollár. — Mennyi az forintban? — Hivatalosan 130 ezer, feketén 200 ezer körül. Ezek után Stohanek le­sújtó szomorúsággal néz rám. Sűrű fejcsóválások közepette kijelenti, nem hit­te volna, hogy ekkora adós­ságba keveredem. Azt is megkérdezte, hogy legalább jó adós vagyok, van még hitelem? Mondtam kérdez­ze meg a pénzügyminisz­tertől. Stohanek a pénzügy­minisztertől semmit sem kérdezett, de kért tőlem kölcsön egy ezrest. Persze,' hogy nem adtam. Miből? Én is el vagyok adósodva. Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom