Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-07 / 290. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. december 7. Tanuíják meg a szépet Télapó a rajzlapon Az oválisra formált agyagba falevél, kukoricacímer kerül. Elkészül a negatív minta, majd vízben feloldott gipsz kerül a helyére. Száradás után kész a „műalkotás”. Meglehet, a gipszforma nem vetekszik mondjuk a sóstói művésztelepen készült bronzöntvénnyel, ám az az értéke, érdekessége, hogy óvodások készítik a nyíregyházi városmajori 14-es számú óvoda esztétikai csoportjában. Esztétikai csoport alakult Farkas Sándorné óvodavezető mondja: végre elérték, hogy optimális a létszám. A korábbi 280 gyermek helyett most pontosan a fele, 140 jár ebbe az óvodába. A csoportokban is ideális munka folyhat, hiszen csak 20—22 gyerek van egyben-egyben, és alakult egy új is, az esztétikai csoport. Ebben főleg nagycsoportosok vesznek részt, 5—6 évesek. Közülük is azok, akiknek a kézügyességük fejlettebb a többinél, jól festenek, rajzolnak. Számukra hetenként egy-egy alkalommal különleges foglalkozásokat tartanak, amelyeken a kreativitást fejlesztik. No, nincs szó művészképzésről, hanem csak arról — mint ahogy Pokrovenszkiné Goda Eleonóra és Haraszti Katalin óvónő mondja —, hogy fejlesszék a gyermekek szépérzékét, hogy megtanulják észrevenni a szépet, és örüljenek neki. És hogy mi mindennel foglalkoznak az órákon? Általános iskolában is irigylésre méltó felsorolás következik. A rajzoláson és festésen kívül próbálkoznak szőtteskészítéssel (még ha babaszobába való darabokkal is), agyagformálással, virágkötészettel, {rókázással, üveg- és porcelánfestéssel, gyöngyfűzéssel, batikolással. Kisszekér agyagból, két lóval Az óvónők jó partnerre találtak a művészeti szakközép- iskolában is. A már említett, gipszöntési például Mészáros Gábor iparművész, a szakközépiskola tanára tanította, és azt is lehetővé teszik, hogy alkalmanként a kicsik agyagfiguráit kiégessék. Az esztétikai csoport szobájában kis kiállítás fogad. Az „alkotások” között találhatunk kis- szekeret két lóval és népes csoporttal, egy másik „műben” mintha Weöres Sándor versének Harap utca 3. sz. alatti kutyatára lenne látható, a harmadik pedig fejést örökít meg. Naivan, kedvesen, érzékenységgel megalkotva. No és mindenütt kép és kép. Mint az óvónők elmondják, hagyják a gyerekeket kedvük szerint dolgozni, hiszen az ő találékonyságuk és ötletgazRajzfoglalkozás a városmajori óvodában. dagságuk mellett az óvónőké eltörpül. A gyermekek egyébként örömmel jönnek a két csoportba. ápolják a tehetséget És hogy nt)i haszna van mindennek? Akiben némi tehetség van, az 1-es gyakorlóban és később másutt is építhet a lerakott alapokra. Az itt elsajátítottaknak hasznát venni majd az írástanuláskor is. De ezeknek a foglalkozásoknak köszönhetően a többi gyerek is felcsigázott érdeklődéssel kezd el rajzolni vagy agyagozni. Ottjártunkkor a legtöbb teremben éppen Mikulást festettek. . . (bodnár) A tárgyalóteremből Békülés késelés után Testvéri szeretet, ó!... Milyen szépen hangzik, hogy a nyírlugosi Gönczi Sándor 1985-ben hazahozatta házába az akkor 39 éves öccsét a vakok intézetéből! Gönczi Gábor ugyanis igen rosszul lát, egyik szemét még gyermekkorában eltávolították, a másikat pedig többször műtötték. Rokkant nyugdíjas, éppúgy mint a bátyja. A két testvér szépen, egyetértésben is élhetne egymással. Családja már egyiknek sincs, a fiatalabbik elvált, az idősebbnek pedig meghalt a felesége. Kire támaszkodhatnának, ha nem egymásra? Az ital azonban testvéri kapcsolatukat alaposan tönkretette Háromezer-néhány- száz forintos rokkantnyugdíjuk nagy részét alkoholra költik, s ilyenkor belekötnek egymásba, sőt a kezük is eljár. Egy évvel Gönczi Gábor hazaérkezése után a bátyja például egy baltával vágta fejbe — bíróság elé csak azért nem került az ügy, mert Gönczi Gábor nem tett feljelentést. A nyáron történteket azonban már nem lehetett eltitkolni. Mindketten leittasodtak ez év július 22-én estére. Kilenc óra körül Sándornak elfogyott a cigarettája, bement öccse szobájába, hogy kérjen tőle. Gábor azonban a kérést megtagadta, s ez okot szolgáltatott arra, hogy bátyja az asztalról felkapjon egy konyhakést, és kétszer mellbe szúrja. A sérülés azonban nem volt súlyos, csak a bőrt karcolta meg, de Gábor any- nyira megdühödött, hogy kilökte Sándort a szobájából. A földre zuhanó bátyja hasára ült, s a megkaparintott konyhakéssel a nyakába döfött. Gönczi Sándor életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A büntetlen előéletű testvérpár a megyei bíróság elé került. Gönczi Gábort életveszélyt okozó testi sértés miatt két év próbaidőre felfüggesztett egy évi, míg Sándort súlyos testi sértés kísérlete miatt egy évre felfüggesztett öt hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet jogerős lett, a testvérek kibékültek és jelenleg is együtt laknak. (B. A.) Szatmárcsekei kezdeményezés Alakuljon művelődési szövetség A közelmúltban Nyíregyházán tartották országos tanácskozásukat a Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkatársai. Az eszmecsere résztvevői megyénk néhány irodalmi, történelmi nevezetességét is felkeresték. Ütjük során természetesen el - látogattak Szatmárcsekére is, ahol 1823 januárjában Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. A hely szelleme arra az elhatározásra ösztönözte a HNF munkatársait, hogy megfogalmazzanak egy felhívást, amelyben művelődési szövetség létrehozását vállalják, illetve szorgalmazzák. Az állásfoglalás emlékeztet rá, hogy nemzeti történelmünk jeles évfordulói közelednek: 1990. augusztus 8-án lesz Kölcsey születésének 200., a jövő évtized derekán a honfoglalás 1100., 2000 karácsonyán pedig István királlyá koronázásának 1000. évfordulója. Mindez önvizsgálatra és arra kötelez bennünket, hogy feltegyük a kérdést: hogyan akarunk élni? A népfrontnál tevékenykedő, a művelődés ügyéért felelősséget érző munkatársak úgy vélik, hogy ennek a mozgalomnak á jövőben is meghatározó szerepet kell vállalnia a nemzeti művelődés megújítása, a magyarság szellemi és kulturális értékeinek védelme és terjesztése érdekében. Ezért kívánják létrehozni a művelődési szövetséget, amely lakóhelyi hovatartozástól függetlenül tömörítené a céllal azonosulni tudó, cselekedni kész embereket. A mozgalom megkülönböztetett figyelemmel szeretné segíteni az oktatás korszerűsítését, hogy rangjukhoz méltó helyet kapjanak a humán értékek, a család, az erkölcsi nevelés. Támogatják a pedagógiai módszerek sokféleségének érvényesülését, az állam egyeduralmának megszűnését az iskolák fenntartásában, a régi diákközösségek, önképzőkörök újjáélesztését. Segítik a helyi önkormányzatok létrehozását, támogatják törekvéseikben azokat a kistelepüléseket, amelyek ismét óvodát és önálló iskolát szeretnének. Felelősséget éreznek az egyetemes magyarság anyanyelvi kultúrájáért. Leszögezik: „Olyan országban akarunk élni és dolgozni, ahol a közéleti magatartás egyenlő a gondolatok kulturált közvetítésével”, ahol elevenen élnek a művelődő közösségek. Felemelik szavukat az erkölcsöt és az ízlést romboló áramlatok ellen, szorgalmazzák, hogy a könyvkiadást elsősorban a valódi értékek szolgálata, és ne az üzleti szempont határozza meg. A szövetség feladatának tekinti kulturális értékeink, hagyományaink számbavételét, megbecsülését, védelmét. Támogatják a nemzetiségi jogok törvénybe iktatását; az egyetemes kultúra értékes részének tekintik a bárhol élő magyarság művelődési közösségeit. Együttműködést vállalnak azokkal a pártokkal, szervezetekkel, mozgalmakkal, amelyek fontos feladatuknak tekintik a szomszédainkkal való békés együttélést, európaiságunk elfogulatlan tudatosítását, hitünk, önbecsülésünk visszaszerzését. V égül a HNF művelődéspolitikával foglalkozó munkatársai a magyar kultúra napjának (január 22., a Himnusz születésének napja) méltó megünneplésére hívnak és várnak mindenkit. Aki szereti a térképet, aki szereti a dolgokat — egymáshoz való térbeli viszonyulásukban is — feldolgozni, annak könyvcsemegét adott a kezébe a megyei Pedagógiai Intézet a közelmúltban megjelentetett új kiadványával ; a Szabolcs-Szatmár megye régi térképei c. kötetével, Az igényes válogatás Fris- nyák Sándor szerkesztésében Csendes László, Frisnyák Sándor, Gyarmati Zsig- mond, Hrenkó Pál munkája. A kötet eredetileg oktatási segédanyagnak, tanári kézikönyvnek készült. Méltó folytatója annak a pedagógus körökben nagyra értékelt olvasókönyvi sorozatnak (földrajzi, biológiai, történelmi), melynek egyes tagjai ma már egyetlen iskolánk könyvtárából sem hiányozhatnak. E vállalkozás szükségét az oktatás napjainkban folyó azon átalakításában kereshetjük, amelyek döntően a helyi ismeretekre épülő tantárgyfejlesztésekre, a tanári szabadságra épít. Olyan kútfőnek szánják, amelyből merítve a tanár tanórai munkáját műhelymunkává nemesíti. A diák múltat idéző ismeretei pedig könnyen köthető ahhoz a térhez, melynek történeti ismeretei, szerkezeti változásai és fejlődése nélkül a ma sem érthető meg. Nélküle nincs Nyíregyháza utcaelrendezése 1783—84-ből egyáltalán nem hasonlít a mai városszerkezetre. Ide rohantak... »^.k-ép csak.-töredékét mutatja azoknak a roncsoknak, .amelyek embert mulasztás, a szabályok ismeretének hiánya, az erőszakos, agresszív vezetési stílus eredményeként keletkeztek. Akkor még nem .is említettük a sebesség nem megfelelő alkalmazását. a haladás és bekanya- rodás szabályainak megsértését, a gyalogosok hibáját és nem utolsó sorban az ittasságot. Ezek a tényezők szinte állandósultak, szerepelnek minden értékelésben, amely a közlekedésbiztonsággal összefüggésbe hozható! Oly sok fórum, kiadvány, előadás. versenyek. rendezvények stb. foglalkoztak és foglalkoznak a helyes közlekedésre neveléssel, mégis emelkedés tapasztalható — különösen a halálos kimenetelű eseményeknél — a balesetek számában. Több esetben összefüggésbe hozható a mai rohanó világ tényezőivel a vezetés közben a napi gondok, problémák, feladatok járnak eszünkbe és akkor térünk vissza a „valóságba”, mikor megtörténik a baj! Ez sajnos csak egyfajta okozati összefüggés az események során a sok közül, azonban azzal is tisztába kell lennünk, hogy a rendőrség intézkedései — propagandamunka és a hatósági ellenőrzések — csak kis hányadát jelentik a megelőzésnek, a legtöbbet maga a közlekedő ember tehet! Az elmúlt időszakban rohamosan megnövekedett gépjármű- állomány még nagyobb figyelmet, összpontosítást igényel és követel mindenki számára, legyen az gyalogos, vagy járművezető. Nagyobb felelősséggel kell részt vennünk a közlekedésben, mivel saját életünkön kívül felelősek vagyunk a másokéért is. Páll Sándor r. hadnagy a nyíregyházi KBT. szakbizottságának titkára tudatos lokálpatriotizmus, táj- és környezetvédelem, ember és természet békés harmóniája. Vagy legalábbis az erre való törekvés válhat súlytalanná, kerülhet légüres térbe. A kötet 106 térképlapot tartalmazó válogatása az elmúlt 400 évről (1514—1930) beszél. Múltunkat, pontosabban megyénk, helyesebben tájunk, településeink térbeli szerkezetének korabeli helyzetét, annak formálódását, átalakulásait, mindennél hitelesebben mutatja be. A szerkesztő kitűnő előszavában igényes képet rajzói azokról a közigazgatási változásokról is, amelyek az Árpád-kortól 1950-es közigazgatási átszervezéshez vezettek. Megtudhatjuk pl., hogy az egykori Borsava határőr vármegye sajátos térszerkezetével hogyan fogta egységbe a Kárpátok bérceitől a Rétközig az eltérő természeti tájakat, melynek egy ideig Kisvárda volt a vármegyét irányító szervező központja. Több térképlapon követhetjük nyomon a hajdani Szabolcs megye térszerkezetének változásait is, mígnem 1876-ban felbomlik az Alföldnek a Nyírség, Rétköz, Bodrogzúg, Taktaköz, Hajdúság és Hortobágy tájait átfogó legnagyobb nemesi vármegyéje. ' A szerzők a térképek válogatásánál arra törekedtek, hogy a rendelkezésre álló anyagok — közigazgatási, katonai, iskolai, kataszteri vízrajzi — legértékesebbjei a kötetben helyt kapjanak. mégpedig oly módon, hogy a megye minden tája és szinte minden települése megfelelően reprezentálva is legyen. Nagy értéke a válogatásnak, hogy pl. az I. katonai felmérés teljes anyaga, 33 mappa hiánytalanul publikálódott. A 19. századi II. és III. katonai felvételiek térképszelvényeiből azonban már csak 10 mappának jutott hely. A falu-, város- és tájkutatók számára pedig táblázatokban adják közre hadtörténeti térképtárban az I. II. III. sz. katonai térképek megyénkre vonatkozó szelvényszámait. Figyelemre méltóak e tájak legjelentősebb természet-átalakító munkálatait bemutató vízrajzi, víz- rendezési térképek és metszetek is. A kötet használhatóságát nagyban növelik azok az ismertetők, melyek egyes mappák fontosabb információinak rövid leiratát adják. A térképek élvezhetöségét — az igényes nyomdai munka mellett is — rontja, hogy a képek fekete-fehérben jelentek meg. Tudományos történeti értékein azonban ez mit sem változtat. így e könyvnek nemcsak az iskolában vehetik hasznát, hanem a gazdasági élet tervező munkálataiban éppen úgy sikerrel forgathatják* mint a honismereti helytörténeti kutatásban. De annak is érdemes könyvtárban elhelyezni, aki csak úgy egyszerűen kíváncsi megyénk, tájaink, településünk múltjának térbeli viszonyaira. Viharos történelmünknek e mindnyájunkhoz szóló, múzeumok, levéltárak mélyén féltve őrzött ereklyéire. Kuknyó János A pályaválasztást segítik Az (MSZP/ kisvárdai szei vezet&Bek-'értelmiségi tagozata segítséget nyújt az általános iskola végzős tanulóinak és a szülőknek a pálya- választáshoz. Felajánlja a középiskolai tanárok gazdag beiskolázási tapasztalatát, a középfokú iskolatípusok követelményeinek ismertetését a megyére és megyén kívülre is. Azoknak a tanulóknak, akiknek a pályaválasztását egészségügyi problémák nehezítik, megszervezik a szakorvosi tanácsadást. 1990.— jttftuár 1-től február 28-ig minden pénteken 15 órától 18 óráig pályaválasztási konzultációt tartanak a Császy László Szakközép- iskolában. A szülőkkel és tanulókkal egyénileg kívánnak foglalkozni. Az értelmiségi tagozat szakorvosai 1990. január 19- én 16 órától az 5. sz. Vári Emil Általános Iskolában fogadják azokat, akik egészségügyi pályára készülnek. Szaholcs-Szatmár megye régi térképei