Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-05 / 288. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. december 5. NYITVA A HÁZ Autó és szappanbuborék két rablást is letagadott, a cselekmények bebizonyosod­tak, s ezek, valamint a K. Lászlónak okozott súlyos tes­ti sértés miatt 3 és fél évi fi­atalkorúak börtönére ítélték. Lakatos Jenő, mint különös visszaeső hét évre került fegyházba a piaci rablás, va­lamint egy rablási kísérlete miatt. Élettársa, a 18 éves L. Margit, aki szintén állt már bíróság előtt, két év fiatalko­rúak börtönbüntetést ka­pott. A büntetlen előéletű L. Erzsébetet, aki a rablásban csak segédkezett, de tevőle­gesen nem vett részt, két év próbaidőre felfüggesztett egy évi szabadságvesztésre ítél­ték. Az ítéletet az ügyész, a vádlottak, valamint a védők is tudomásul vették, így jog­erős lett. mesterei Nagy Sándor, Bicskei József, Brunda Éva a közönség előtt készítette el az érdekes frizurákat. A Korona „kozmetikai szalon­jában” Seres Jánosné or­szágosan ismert kozmetikai oktató mutatta be a leg­korszerűbb elektromos vib­ráló arcmasszázst, vala­mint általa ismerkedtek meg a Szabolcs megyei kozmetikusok a legújabb kozmetikai cikkekkel. A Budapesti Stella Szövetke­zet áruforgalmi veze­tője, Vágvölgyi József- né készséggel állt az érdeklődők rendelkezésére. Képeinken: készül a di­vatos frizura, munkában a kozmetikus.. (Harasztosi Pál felvételei) Szombaton délelőtt Nyír­egyházán nagy érdeklődést keltett a Koronában meg­tartott fodrász- és kozmeti­i kai bemutató. A bemuta­. tót a Nyíregyházi Fodrász Szövetkezet, valamint a bu­dapesti Stella kerületi szö­vetkezet rendezte. A fodrá­szat legkiválóbb budapesti Vásárlók és szimpatizánsok N yugati szomszédaink vállalkozó szellemét bi­zonyítva nemrég Nyír­egyházán járt egy osztrák autókereskedő és Suzuki sze­mélygépkocsikat mutatott be az érdeklődőknek. Az Autó Meisinger háromnapos rög­tönzött bemutatója sok em­bert vonzott a Kossuth térre, akik közül jó néhányan áhí­tozva csodálták a japán kis­autókat. Miközben a kocsikat szemlélték sokuknak az járt a fejében, hogy a magyar ál­lamnak miért nem kellenek ezek a tetszetős kivitelű, kor­szerű gépjárművek, hiszen maga Oamo Suzuki úr kínál­ta fel többször is a kocsikat, még akár úgy is, hogy Ma­gyarországon szereljék ösz- sze. Elhangzottak a téren olyan vad dolgok is, hogy biztosan azért nem állunk kötélnek, mert a szovjetek nem enge­dik. Különben ki venné meg tőlük öt-hat évi várakozás után a „kocka” Ladákat? Ilyen és ehhez hasonló véle­mények záporoztak a kiállí­táson, de azzal mindenki egyetértett, hogy ilyen sze­mélygépkocsikra nagy szük­ség lenne a hazai utakon. De nem mindenáron, hiszen az öt-hatszázezer forintos vétel­ár a vevők többségét elri­asztaná. A hazai összeszerelő üzem sorsa még nem dőlt el végér­vényesen, bár sokan fogadni mernének rá, hogy a felfújt szappanbuborék már nem bírja sokáig és szétdurran. Odavész a magyar autógyár­tás illúziója? Még nem tudni. A japán autógyár tulajdono­sa a közelmúltban Budapes­ten járt és úgy nyilatkozott, hogy 50—50 százalékos esélyt ad az összeszerelő üzem lét­rehozásának. A döntést min­denesetre az igazgatótanács elé viszi, amire már nem kell évekig várni. Ha nemleges döntés születik a kooperáció­ról, akkor a Magyar Hitel Bank által széles körben be­Azt, hogy az MSZP ho­gyan fogja a mozgalmi módszereket alkalmazni az új szervezeti keretek között, még nem lehet tudni, de az biztos, igen mozgalmas az élet az MSZP közösségi és műve­lődési házában, a megyei szervezőirodában. Látha­tóan jól megfér egymás mellett a pártszervezés és a kereskedelmi közhasznú szolgáltató tevékenység. Egyre-másra csöng a tele­fon, sokan a legközelebbi vásárlási akció felől ér­deklődnek, vevők jelent­keznek, kistermelők kínál­nak eladásra termékeik­ből, de egyre többen tu­dakozódnak az MSZP-bc belépés módjáról. Hogy leihet az eladókörbe bekerülni? — kérdezi az egyik vállalat kereskedelmi szakembere. A válasz neki is készséges: jöhet bárki, aki jó minőséget kínál, termelői áron árusít, vagy kedvez­ményt ad. Jönnek is — nő az önként jelentkezők szá­ma — állami vállalatok, gyá­rak, szövetkezetek, kisiparo­sok. Cél: a kispénzűek, csalá­dosok vásárlási lehetőségei­nek bővítése, közvetve segí­tésük. Az eddigi kezdeménye­zések értéke (amennyivel ke­vesebbet fizettek a vevők) 8—900 ezer forint. Az elmúlt pénteken már délelőtt gyülekeztek a vásá­rolni szándékozók. Fegyel­mezetten vártak, mert bizony sorba kellett állni a bolti ár­nál jelentősen olcsóbb im­pregnált és hagyományos anyagú széldzsekiért. A fia­talok és a sportos ruházat kedvelőinek bizonyára meg­érte. Volt keletje a bőrcipők­nek is. Azok vették, akik már a tavaszra gondolnak (és arra, hogy úgyis minden drágább lesz). Kényelmesen lehetett olvasgatni, nézelőd­ni az egyik volt csoportfog­Mérsékelt árak Videó a gyerekek­nek • Várnak mindenkit lalkozási teremben elhelyezett könyvek között. Nem hiá­nyoztak a butikos gyermek­holmik, kötött pulóverek. Az árcédulán mérsékeltek az árak. A Herbária termékei­nek széles skáláját mutatta be és kínálta egy másik volt szemináriumi helyiségben a sebtiben iskolai padokból ösz- szeállított pulton. Az egészsé­ges életmódot szolgáló gabo­na- és malomipari termékek a nagyteremben kaptak he­lyet, ott még nem is olyan ré­gen kis- és nagyelőadásokat hallgattak a pártiskolások. A főbejárat nyitva a lakos­ság, az érdeklődők előtt, ol­dalt nem a B-s rendszámú autók után zárják a kaput, hanem tárva-nyitva az áru­szállítóknak. Egy-egy hétvé­gén több ezer ember fordul meg az intézményben. Amíg a szülők vásárolnak, a gyere­kek videózhatnak, de akad film a felnőttek számára is. A vidéki szervezetek is sze­retnének hasonlóba belevág­ni. A szervezők szívesen át­adják tapasztalataikat. Hétköznapi estéken sem üres a ház. Összejöveteleket tartanak, itt kluboznak a megalakult, alakulóban lé­vő MSZP-alapszervezetek, de helyet találnak itt maguknak baráti társaságok, a „csak” beszélgetni vágyók. Lehet sörözni, kártyázni, kaszinóz­ni. Lebontották az előadói pul­pitust, helyén színpadot ala­kítottak ki. A pártoktatás helyszínén (valaki úgy mond­ta, a „szentélyében) valami­kor elképzelhetetlen lett vol­na fonalvásár, uborkaárusí­tás. Ez az új profil láthatóan beépült a köztudatba. Egy né­ni telefonált, hogy nem lát­ta az újságban az akció elő­zetes hirdetését, akkor már nem is lesz? De igen, lesz most már mindig, változó és állandó kínálattal, minden­ki hasznára-javára, hiszen a Sóstói út sarki épület nem az MSZP-é, hanem mindenkié. Sz. J. Jó három héttel karácsonyi előtt szinte az egyik pilla-? natról a másikra megkez­dődött az év végi vásárlási láz — Nyíregyházán is. Mi­után a városcentrumból éppen elsején tiltották ki az ott par­kírozó járműveket, kínálkozott a lehetőség: az üresen maradt teret és a közelében lévő ut­cát népesítsék be a vásározók, kínálják portékáikat, járjanak kedvébe mindenkinek, aki ajándékot kíván venni. Így aztán egyszeriben a szó legfontosabb értelmében zsib­vásárrá változott a Kossuth tér, a Bethlen Gábor utca; be­fészkelték magukat a „sátoro­sok” töméntelen árut aggat­va körbe a ponyvákon, hal­mozva fel a polcokon. Igaz, ezt a legjobb szándékkal sem nevezhetjük aranykapunak, még kevésbé „arany-udvar­nak”, de hát mai helyzetünk­ben nem a csillogáson van a hangsúly, hanem a praktiku­mon. Mégsem állhatom meg, hogy szóvá ne tegyem sokak véle­ményét: az arra illetékesek, akik engedélyezik az ilyen al­kalmi kirakodóvásárt, előír­hattak volna bizonyos mini­mális követelményeket a sát­rakra. Mert ahány, annyiféle ütött-kopott, s a keleti bazá­rokon is túltevő össze­visszaságban sorakoznak egy­más mellett. Aztán panaszol­ják olvasóink: napszállta után bizony lesújtó látvány — a maradék. De ne legyünk igazságtala­nok: van ellenpélda is Nyír­egyházán. A kiskörút mentén most alakítják a „Török ba­zársort”, jó ízléssel, kelle­mes külső megjelenéssel, mely nemhogy rontaná, hanem még szebbé is teszi az ottani vá­rosképet. Valamikor piactér volt a városi tanács előtt, de azóta sok idő eltelt. Kár, hogy ilyen szépséghiba keletkezett a mos­tani jó szándékon, (a. s.) A tárgyalóteremből A vécébe csalt férfi esete — Hét év fegyház! — jaj- dult fel tegnap a kisvárdai Lakatos Jenő, amikor meg­hallotta a bíróság ítéletét. Akkor bezzeg nem gondolt bele, mi lesz tettének követ­kezménye, amikor társaival kirabolta a piacon G. Mik­lóst! Június 25-én déltájban La­katos Jenő az élettársával, a fiatalkorú L. Margittal, va­lamint húgával, a szintén fi­atalkorú Erzsébettel a kis- várdai piacon bolyongtak. Észrevették, hogy az egyik pádon egy ittas férfi alszik. L. Margit benyúlt a zsebé­be, kivett 300 forintot, aztán úgy döntöttek, hogy megszer­zik a többi pénzt is. — A két nő ébresztett fel — vallotta a tárgyaláson G. Miklós. Cigit kértek, aztán a szőke (ő volt Margit) meg­kérdezte, nincs-e kedvem el­menni vele ... mondtam, hogy egy százast áldozok rá. Bementünk együtt a női vé­cébe ,s amikor kértem, hogy vetkőzzön, kinyílt a füke aj­taja és kijött az a fiú — mu­tatott rá a vádlottak padján ülő Lakatos Jenőre. Leütött, a lány meg kivett a zsebem­ből 1200 forintot. A másik lány nem csinált semmit, csak néhány méterrel arrébb fi­gyelt. — Azért jött be az élettár­sam, mert ez az ember fog- dosni kezdett, én meg kia • háltam — így védekezett L. Margit a sértett vallomására. Persze, hogy Jenő megütötte, és én meg is mondtam, hogy cserébe elveszem tőle a pénzt. Szerencséje, hogy nem öltem meg! — tódítóttá a lány sza­vait Lakatos Jenő. Védekezésük azonban nem állta meg a helyét, hisz a ta­núk vallomása, valamint La­katos előélete — melyben rablás már többször is sze­repelt — ennek ellenkezőjét bizonyította: a cél egyértel­műen az volt, hogy megsze­rezzék a pénzt. Frizura és fizimiska harangozott koreai Daewoo- kooperáció csődje után már csak a General Motors által ajánlott Rába együttműkö­désben lehet bizakodni, bár e körül is hónapok óta gya­nús csönd honol. Visszatérve a Suzukihoz érdemes emlékeztetni rá, hogy a kiszivárogtatott el­képzelések szerint a termelés első évében, 1992-ben 15 ezer, azután pedig 40 ezer, majd a harmadik évtől kezdve évi 50 ezer Suzuki Swift készülne Magyarországon. A hazai al­katrészek aránya a termelés felfutása esetén elérné az 50 százalékot. A személygépko­csik összeszerelését vegyes vállalat végezné, az viszont még nem tisztázott, hogy az alapítók közül ki és mennyi­vel lépne be a vállalkozásba. A japánok arra sem tettek ígéretet, hogy a közel 40—50 milliárd forintot igénylő hát­téripari fejlesztésekhez tőkét adnak. Sokakban már az is felmerült, hogy talán éssze­rűbb lenne összeszerelő üzem(ek) helyett az alkatrész- gyártás fellendítésén munkál­kodni, mivel kis sorozatban készülő kocsiknál az alkat­részgyártás eleve ráfizetéses lenne. Ez utóbbi esetben ugyanis nem atúlkínálattal küszködő nyugati autópiacon jelennénk meg, hanem be­szállítók lennénk. E s még valamiről szólni kell. Egyes számítások szerint a vegyes vál­lalat vesztesége az el­ső évben 20,5 millió, a másodikban 1,3 millió dollár lenne és csak ezt követően várható nyereség. Sok még a mende-monda, a híresztelés, az átgondolatlan hitegetés, ami nemhogy előre lendítené a hazai autópiac ellátását, tévhitben riogatja az embere­ket. Mindenesetre hazai sze­mélygépkocsi-gyártás még nincs és várhatóan a közeli jövőben nem is lesz... Csonka Zsolt A vádlottak padján ült még Lakatos Jenő öccse, a 16 éves Attila is. öt a nyáron ideiglenesen engedték haza a javítóintézetből, s ez alatt több alkalommal is követett el rablásokat. Június 10-én este K. László kisvárdai la­kost ütötte meg úgy, hogy utána a férfi kórházba ke­rült. Mindezt a férfi órájá­ért és 4100 forintjáért tette. Két nap múlva két ismeret­len társával egy tuzséri em­bert támadtak meg a MAV- állomáson, akit alaposan meg- rúgdostak, s óráját, pénzét vették el. Még azon az estén kétszer is támadott, egyszer vele volt a bátyja, Jenő is. Akkor azonban nem volt sze­rencséjük, mert a megtáma­dott S. Ferenc gégényi lakos­nál nem találtak semmit. L. Attila két gyerektől is pénzt akart szerezni, egyiknek hát­racsavarta a kezét, s a tőle elvett bicskával vágta ki a farzsebét, melyben a szemé­lyi igazolványa és ezer forint volt, a másikat pedig azzal ijesztette meg, hogy lefogta a kezét és pénzt követelt tőle Bár L. Attila a bíróság előtt (B. A.) Szépség h i ba

Next

/
Oldalképek
Tartalom