Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

1989. december 30.

C

ímszavakban is hosszadalmas lenne a felsorolása, hogy mit kaptunk 1989-től. Minek az éve is volt a távozó esztendő? A Magyar Köztársaság kikiáltásáé? A népszavazásé? A pártállam széteséséé? Bős- Nagymarosé? A mártírok temetéséé? A megkésett igazságszolgáltatásoké? A magyar futball látványos vonaglásáé? Mindezeké és az egyéni örö- möké-gondoké.

Milyen legyen mindezek után az új esztendő? A kívánságlista csak akkor lehetne teljes, jól tudjuk, ha mindenkit megkérdeznénk, aki szóra bírható a reménykedő várakozásban. Erre nincs mód. De kívánjuk mindenkinek, amint a nyilatkozó személyiségeknek is: bárcsak találkozhatnának a vágyak és a valóság 1990-ben!

Mezei András író:

Az önzésem találkozzon az ország érdekeivel. Ami nekem jó, legyen az országnak is ugyanolyan jó. Magyarország életében pedig azt kívánom: Jöjjön a Nyugat, de ne a Vadnyugat!

Kosa Ferenc filmrendező:

1989-ben történelmi fordulat ment végbe: lezajlott egy vértelen forradalom, amely felszámolta a sztálini típusú pártállami diktatúrát. Lehetőségünk nyílott történelmi álmunk, a „Démos-krácia” — vagyis a néphatalom megvalósítására. Az 1990-es esztendő drámai kérdése: vajon elhárítjuk-e a különféle — bal- és jobboldali — önkényuralmi törekvéseket, képesek leszünk-e megszilárdítani demokratikus vívmányainkat, lesz-e erőnk az ország gazdasági, politikai és kulturális szuverenitásának védelméhez? A tankok és a bankok diktatúrája helyett sikerül-e megteremtenünk egy minden eddiginél emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalmat? A szinte kilátástalan esztendők után én most őszintén bizakodom! Abban reménykedem, hogy mindezt egy év múlva is elmondhatom még.

Demján Sándor, a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatója:

A magánéletben változatlanságot szeretnék, az ország életében pedig a születő demokrácia szülési fájdalmait várom 1990-től.

Dr. Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke:

Istenbe vetett hittel, reménységgel nézek a jövő esztendőre. Mint egyházi vezető azt várom, hogy az egyházak teljesen szabadon végezhetik szolgálatukat a hitéletben, népünk erkölcsi, kulturális és szociális életében, a gondokkal küzdő emberek között. Országunk számára azt várom, hogy a közeli választások után valóban demokratikus és egységes néppé fejlődünk, híddá leszünk Kelet és Nyugat között egy békés együttműködésre épülő világban. Remélem, hogy több időm jut a családra, gyermekeim és unokáim számára, s szeretnék több időt az írásra, a teológiai tudományos munkára és a további aktivitásra a nemzetközi egyházi életben.

Bánffy György színművész, országgyűlési képviselő:

A magánéletben két újabb, útban lévő unokám egészséges megérkezését várom. Az ország életében pedig: politikai torzsalkodás helyett minden erő összefogását a gazdasági kibontakozásért, hogy legyen végre ,,víg esztendő”, mert a balsorsból már elég volt.

Dr. Fábián János kanonok, budavári plébános:

Szeretném kellő hálaadással megünnepelni pappá szentélésem 50. évfordulóját, azaz az aranymisét. Jó egészséget szeretnek kérni az Úristentől, hogy továbbra is el tudjam látni szerteágazó egyházi megbízatásaimat. A nemzet életében pedig politikai és közéleti vívmányaink megszilárdulását várom. Ehhez kapcsolódóan természetesen a gazdasági kibontakozást is. Vallási téren legfontosabbnak ítélem az egyházi gimnáziumok működésének megkezdését az ifjúság felkészítése érdekében.

Eszenyi Enikő, a Vígszínház művésze:

Magamnak sok jó szerepet kívánok az elkövetkező évben. És abban is nagyon reménykedem, hogy a gazdasági gondok, nehézségek ellenére a színházszerető közönség nem pártol el tőlünk.

Lengyel László közgazdász, a Pénzügykutató Rt. munkatársa:

Nagyon reménykedem, hogy 1990 áprilisában megjelenhet az Újabb fordulat és reform című könyv, amelynek társszerzője vagyok. Ugyancsak dolgozom a Mi történt az elmúlt két évben, és milyen politikai pártok vannak hazánkban? című köteten, ennek

Kósa Ferenc

jövő évi megjelenésében ugyancsak bízom. Folytatni szeretném a Közgazdasági reformok története a harmincas évektől napjainkig témában megkezdett munkámat. Jövőre azonban az a fő kérdés, hogy mit lehet csinálni a gazdasággá? Minthogy a pártok konkrét programokkal versenyeznek majd, fontos, hogy az elkövetkező kormányok képesek lesznek-e alkalmazni ezeket a programokat és következetesen végre tudják-e hajtani a tervezett lépéseket.

Glatz Ferenc művelődési miniszter:

1990-től nyugalmat és a munkát akadályozó anarchia elkerülését várom.

Jakab Róbertné, az országgyűlés alelnöke, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára:

Két féltett kincsem, a család és az Országgyűlés 1990-ben is csak akkor lesz életképes, hajóval több lesz benne az egymás iránti bizalom és az egymás iránti alázat. Egészséget kívánok, hogy legyen erőnk elviselni a jövő év nehézségeit, és azt szeretném: a nép- számlálásnál a szlovákok száma, ha már több nem is, de kevesebb se legyen a jelenleginél.

Egerszegi Krisztina, olimpiai bajnok úszónő:.

Azt szeretném, ha 1990-ben megjavítanám eddigi időeredményeimet. Fontos lenne az úszósport egészének fejlesztése is. Mindezekhez nyugodt belső körülményeket kívánok az ország lakóinak.

Szentágothai János, akadémikus:

Szeretném 1990-et azzal a szellemi állapottal túlélni, amelyben jelenleg vagyok. Az ország életében sikeres, szabad választásokat kívánok olyan eredményEszenyi Enikő

Bánffy György

Horn Gyula

Jakab Róbertné

Jó szívvel támogatnék egy olyan Kereskedelmi vezetőként ne- javaslatot, hogy a két katonai tömb héz bármit is várni az elkövetkező vezetője csak ilyen békés terepen esztendőtől. Inkább úgy fogalmamérje össze az erejét. zok, hogy mit szeretnék. SzeretTiszai Lászlóné

ném, ha az ellátási területünkön élő lakosság az ízlésének megfelelő választékot meg tudná találni üzletünkben 1990-ben. Ezzel párhuzamosan azt szeretném, hogy a kereskedelmi dolgozók bérezése úgy alakuljon, hogy megélhetésük ne kerüljön veszélybe. Bízom benne, hogy munkánkat békés körülmények között végezhetjük, mert ha a nemzetközi és a belpolitikai helyzet nem megnyugtató, akkor az rányomja bélyegét a munkakedvünkre is.- Dr. Losonczy János, a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezetének alelnöke:

— Olyan korrekt orvos—beteg kapcsolatot szeretnék, amelyben minkét fél megőrizheti emberi méltóságát. Úgy gondolom, nagy

Nagy Ferenc

Lakatos András

nyel, amely a pártok közötti konstruktív együttműködést lehetővé teszi.

Horn Gyula külügyminiszter:

Azt kívánom, hogy 1990-ben eredménnyel fejeződjenek be a bécsi tárgyalások. Szeretném, ha a jövő szilvesztert az Európa különböző államainak területén állomásozó szovjet és amerikai katonák már hazájukban ünnepelnék meg. Szeretném továbbá, ha a Magyarországon felszabaduló katonai objektumok, épületek szociális és oktatási célra történő hasznosítása mellett arra is gondolnának az illetékesek, hogy a katonai gyakorlótereket miként lehetne viszonylag alacsony költséggel kiváló teniszpályákká átalakítani.

Kiss Gyula, a Cooptourist Utazási Iroda vezetője:

Az idei szuper év volt! Azt kívánom, hogy 1990 ettől sokkal rosz- szabb ne legyen. Az idén még harmincezer forintért válthatott a turista valutát, jövőre viszont csak ötven dollárt kaphat, ez háromezer forintnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy várhatóan a tizedére csökken a forgalom, mi pedig jutalékból élünk... Azért szeretnénk sok szép társasutat szervezni, legalább olyan szinten, mint az idén. Panaszmentesen, mindenki megelégedésére. Magánemberként pedig azt kívánom, olyan sokat utazhassak külföldre, mint az idén.

Balogh Zsigmond, a fehérgyarmati Áfész ruházati áruházának igazgatója:

Mit vár Ön 1990-től?

Horváth István

eredmény lenne egy nyugati típusú társadalombiztosítási rendszer megteremtése. Ez alapjául szolgálna az egészségügyi szervezet gyökeres átalakításának és egy magasabb színvonalú, humánusabb betegellátásnak.

— Várom, hogy az egészségügyben dolgozók társadalmi megítélése úgy változzon, hogy abban kifejezésre jusson: a legdrágábbért, az életért küzdenek a nap minden percében.

Lakatos András, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatója:

— Stabil kül- és belpolitikát várok, mert ettől remélhető, hogy a kormány által mondott infláció nem nő. Várom egy kezelhető gazdasági rendszer működését, mert egyébként kilátástalan lesz az ország helyzete. Remélem sikerrel befejeződik vállalatunknál a rekonstrukció, mellyel Közép-Euró- pa egyik legkorszerűbb üzemévé válhatunk. A termelőinknek pedig szeretnék kedvező időjárást, jó minőségű termést kívánni, és azt, hogy az ez évi csalódást minél hamarabb feledjék el. ; - Horváth István színművész, a Móricz Zsigmond Színház ügyvezető igazgatója:

— Nyugodtan szeretnék Erdélybe utazni. Azt várom,hogy nem lesz olyan szegénység, mint amilyenről a szakemberek beszélnek. A hétköznapokban is, a színházban is abban bízom, hogy egyre inkább a tehetség nyilvánul meg.

Nagy Ferenc a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatója:

— Azt várom, hogy tisztázódjon:, egy többpártrendszerű, a piac- gazdaság felé haladó társadalomban hol a helye a kultúrának, a választások után feltehetően koalíciós kormányzás milyen jelentőséget tulajdonít ennek az ágazatnak. Arra számítok, hogy eldől, miként tudnak megfelelni az új feladatoknak a népművelők, az intézmények. Szóval a szakma jövőjének tisztázódását remélem az új évtől.

Almásy Lászlóné, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola tanára:

— Én optimista vagyok, bízom az emberek jóságában. Szerintem hamarosan mindenki megérti, hogy a kialakult nehéz helyzetből csak úgy tudunk kilábalni, ha minél jobban tesszük a magunk dolgát. Csak az értékteremtés változtathatja meg az életünket.

A húsipari vállalatnál Tiszai Lászlóné szakmunkás éppen virslit készít.

— Szeretném, ha jövőre nem lenne áremelés — említi.— Jó lenne, ha a bérek az árakkal lépést tartanának, s biztos volna a megélhetésünk. Mert kétkezi munkások vagyunk, s nincs a főmunkahelyen kívüli jövedelmünk. A váHatatnál jól érzem magam, különben két évtizede dolgozom itt.

— A család?

— Férjem, egy fiam, egy lányom és 4 unokám van. Szépen megélünk. A házunkba a gázt és a vizet nemrégen vezettük be. A Kökény utca közelében ABC, orvos rendelő és iskola épült, és megoldódott a buszközledekés is, nem is tudom hirtelenjében, mit kívánhatnék azon kívül, hogy békés, boldog új évet.

U Kelet

m a WagPOTai SZrLTtESZ‘TE‘KJ íM'ELL'É'KL'E'TE ——

5

Glatz Ferenc

Kiss Gyula