Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-27 / 305. szám
989. december 27. Kelet-Magyarország 7 all^^FEHÉRGYARMATON Öltöny, kabát, kosztyű — kedvezménnyel Nyugdíjas vásár az áfésznél A karácsonyi ünnepekhez közeledve három napon át nyugdíjas vásárra invitálja az e korosztályhoz tartozókat a gyarmati áfész helyi ruházati áruháza. Lábbelik, öltönyök, női ruhák, kabátok, sálak, sapkák, kesztyűk kerülnek a pultokra, a kedvezményes árusításra bevont termékek értéke elérte a 6,5 millió forintot. A vásárló a legutolsó nyugdíjszelvény felmutatása Volt miben válogatni az ünnep előtt. esetén 10 ezer forint értékű árut vehetett meg 30—40 százalékos kedvezménnyel. Az áruház ötlete telitalálat volt, bizonyítékok erre az adatok. A város és a környék 27 településének nyugdíjasa közül a háromnapos engedményes vásár idején több mint 2700- an éltek e lehetőséggel, s a kedvezménybe bevont téli cikkek majd háromnegyede gazdára talált. Az idős emberek így karácsony előtt 1,8 millió forintot takarítottak meg. Ugyanakkor jól járt a ruházati áruház is, mivel az áruba fektetett pénz megtérült, nem kell, raktároznia a jövő télig vagy egy szezonvégi kiárusításig ezeket a holmikat. Van tüzelő, lőhet a tél A korábbi években ilyenkor hosszú sorok álltak a Tüzép fehérgyarmati telepének irodájánál, hogy jobb minőségű tüzelőhöz jussanak. Most szerencsére nyoma sincs ennek. Mint a telep dolgozóitól megtudtuk, folyamatos volt az ellátás, a napokban újiabb szállítmányt várnák, a tervek szerint mintegy 400—500 tonna be- rentei szenet kapnak az év végéig. Nagy részt vállal a háztartási tüzelőolaj-ellátásban is a Tüzép-telep, eddig 360 ezer liter olajat adtak el. Nem volt gond a tűzifával sem, melynek mázsája 160 forintba került. A különböző fafajták 1 méter hosszú hasábfaként kerülnek a telepre a FEFAG fehérgyarmati illetve nyíri telepeiről. Aki a telepen jár az év utolsó hónapjában, több építkezni szándékozóval találkozik. Ügy tűnik, mindenki szeretné pénzét még 1989- ben elkölteni. Ezt kedvezménnyel is segíti a telep, a 24,90 forintos tufa az árengedmény után 19,90 forintba kerül. Mészoltásra is berendezkedtek. Az elkészített 482 tonnából 263 tonnát értékesítettek, a többi a mészoltó gödörben várja az új vevőket. December 30-án délig nyitva tartanak, s mivel a leltározás már befejeződött, január 2-án reggel már ismét nyitnak. Népszavazás után, népszámlálás elfftt Már készülnek a biztosok Az első népszámlálást, melyet hivatalosnak tekinthetünk, 1870-toen tartották Magyarországon, s most egy újabbnak nézünk elébe. A 13. népszámlálásra Gyarmaton is nagyban készülnek már, a szatmári összeírok felkészítése ezekben a napokban folyik a városban. A számláló- biztosoknak a Központi Statisztikai Hivatal egy útmutatót is kiadott. A január 2- án kezdődő munka a hónap végére legkésőbb befejeződik. A december 14-i egész napos felkészítésen a lakáskérdőívek, személyi kérdőívek; az alap- és reprezentatív felmérésekhez szükséges nyomtatványok mindegyikével megismerkedtek az 1990. évi népszámlálásban részt vevő számlálóbiztosok és az egyéb feladatokat ellátók. A rendelkezés értelmében a számlálóbiztosoknak december 27—30 között kell bejárniuk az összeírandó területet, s a feltárt hibákat, melyek a lakásokra, s az ott élőkre vonatkoznak — még az összeírás megkezdése előtt pótolják. Mit várnak az új évtől? KATONA BARNABAS, halboltos : — Kevesebb a pénz az embereknél, mint tavaly ilyenkor, ez a legnagyobb gond, uram, manapság! A múlt év karácsonya előtt sorban álltak az emberek a pontyért, a harcsáért, most meg alig-alig nyitják ránk az ajtót. Nézzen be a raktárba, itt pihegnek ezek a gyönyörű pénzes pontyok, tavaly hármasával vitték őket. Nem mondom, ezek sem maradnak a nyakunkon, de a múlt év azért más volt. Igaz, az idén jóval gazdagabb is a kínálat, de hiába, ha kevesebb' a pénz. — Nem sikerült az alma, a legtöbb kertben még a per- metszer árát sem hozta visz- sza, s ezt bizony érzem én is. A pénzhiány, meg a bizonytalanság ... ez jellemzi manapság a környékünket leginkább. Hallja az ember a tévében, hogy a falusi ember nemigen politizál. De mondja már meg nekünk valaki, ilyen pénztelen világban kinek van kedve politizálni!? Pláne ha azt látjuk, hogy velünk, vidéken élőkkel a kutya sem törődik. Én még nem találkoztam olyan párttal, amelyik az itt élők gondjaira orvosságot kínálna. Pedig pártból aztán már van elég. Sokakkal együtt azt várom, hogy végre tisztán láthassunk. Hogy választhassunk közülük. Mert most bizony mind egyet fúj. Az egyik gyengébben, a másik erősebben ... ám hogy mit akarnak ... ?! Tán még maguk sem tudják. FARKAS LAJOS, a Hazafias Népront városi bizottságának titkára: — őszintén megvallva eléggé borúlátó vagyok az elkövetkező évet, éveket szemlélve. Kétséges, hogy Megannyi kin, s megannyi öröm közepette eltelt egy újabb esztendő. Kiértünk megint egy kUszöböt, s van ki ilyenkor számvetést készít, s van ki azon töpreng, vajon mit hoz az új év. Az alábbiakban négy vélemény következik, de mint látjuk majd, ezekben nemcsak egy-egy ember gondolatai tükröződnek, megtaláljuk azokban a város és a környékén élők mindennapjait, reményeit, félelmeit is. talpra tud-e állni a magyar gazdaság, pedig enélkül az előbbrelépés aligha lehetséges. Nagyvonalakban arról, hogy mit várok az új esztendőtől. Nagyon szeretném, ha a politikai erővonalak tisztázódnának, ha legitim parlamentünk működne, s olyan kormányt szeretnék, .mely a kisemberek érdekeit erőteljesen képviseli. — Kenyéradó gazdámnál, a népfrontnál maradva azt kell mondanom, hogy talán sikerül talpon maradnia. Nem az állásomat féltem, hiszen tisztességes diplomával rendelkezem, hanem azt a fórumot, ahol a falusi ember is elmondhatja véleményét, s ahol lehetősége van a saját akarata érvényesítésére. A vidéken mára jószerivel már csak ez az egyetlen közösségi erő maradt, nagy hiba lenne hagyni, hogy szétverjék. — Eddig jobbára csak országos gondokról, tennivalókról beszéltem, de ne feledkezzünk meg a vidékünkről sem. Azt kívánom, s remélem az új évtől, hogy a környék termelőszövetkezeteinek jövedelméből is meg tudjon élni a tagság, ne kelljen nyakába vennie a nagyvilágot. RUSZKAI szerész: LAJOS gyógy— A mi térségünkben a jövőben csak egyetlen út jöhet számításba, a mezőgazdaság megfelelő dotálása. Látjuk, hogy az erőltetett, felelőtlen iparosítás hová juttatta az országot, ennek a következményeit nyögi az Erdőhát, a Számos-mente is. S ha lehet, bennünket még súlyosabban érintett a hibás politika, hiszen rendkívül nehéz helyzetbe sodorta a mezőgazdasági nagyüzemeket, ráadásul a munkahelyeket is leszűkítette, elűzve ezzel sokezer embert a szülőhelyéről. — Lehetséges, meglepő lesz, amit most mondok, de én helyeslem a kormány igen szigorú gazdasági lépéseit. Jó másfél évtizede meg kellett volna már ezeket lépni, sokkal kevesebb lenne ma a gondunk. Nem tudni még, hogy jövőre kikből áll majd a kormány, én mindenesetre elvárom tagjaitól, hogy mindent megtegyenek a kisgazdaságokért. — Itt nem messze, Kölesén nőttem fel, s még jól emlékszem rá, milyen jól éltek a falumbeíiek ötvenhat és hatvan között, amikor segítették a parasztságot. Amikor a tisztességes munka tisztességes jövedelmet jelentett. Sokakkal ellentétben én ma y> azt mondom, hogy hazánkat az „Agrár-Magyarország” húzhatja ki a csávából. De nem fenyegetésekkel, demagóg ígérgetésekkel, hanem átgondolt lépésekkel. S nagy- nagy felelősségérzettel. X. Y.-né, egy magát megnevezni nem akaró panyolai asszony. — Most ugye azt hiszi maga is, azért nem mondom meg a nevem, mert félek az uramtól, hogy a tudta nélkül jöttem be vásárolni a gyarmati „KGST-piacra”-ra. Dehogy előtte titkolózom, de mit tudhatom én, hogy kicsoda maga. Még azt hinnék otthon, mindenáron benne akarok lenni az újságjukban. Kinek hiányzik ez manapság? — örülök, hogy eddig békesség volt, én többet nem Is kívánok. Örülök, hogy az uram végre nyugdíjas lett, s harminc év után visszatért a családjához. Mert Pesten volt kénytelen dolgozni szegény, távol az otthonától, örülök, hogy a lányaim, az unokáim egészségesek, hogy közülük legalább az egyik itthon maradt velünk .. . Kell-e ennél több! ? Élünk, megvagyunk, nem bánt bennünket senki. Nekünk már ennyi is elég... csak nehogy rosszabbra forduljon minden. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA A fiatalokat is érdekli a népszámlálás, a művelődési központ „tiniklubjának” tagjai most éppen dr. Preku Lajost hallgatják. Az összeírással kapcsolatos munkák összefogója dr. Preku Lajos, a városi tanács vb- titkára. A legutóbbi népszavazási feladatok előkészítése, értékelése is az ő vezetésével történt. Mint megtudtuk tőle, az 1989. november 26-i népszavazáson 3286 fehérgyarmati szavazópolgár vett részt. A betegekhez, kórházban lévőkhöz — bejelentésükre — mozgó urnát vittek, így nem volt akadálya annak, hogy a jogosultak közül bárki véleményt nyilváníthasson. Érdekes képet ad az országos összehasonlításban Fehérgyarmat. Míg az országban 58,03 százalékos volt a részvétel, nálunk ez csak 53,1 százalékos. Az első kérdésre (csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?) az országos eredménynél a „nem” 49,93 százalék volt, Szabolcs-Szat- már-Beregben 56,15 százalék, míg a városunkban. 65 »százalék ! A gyarmatiak 91,6 százaléka szavazott arra, hogy vonuljanak ki a pártszervezetek a munkahelyekről, illetve számoljon el az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról. Ez, s a negyedik kérdésre adott „igen” is 95 százalékos volt országosan. Arra a kérdésre, hogy felbszlassák-e a munkásőrséget, Fehérgyarmaton a szavazók 90,3 százaléka mondott igent. A gyarmati számlálóbiztosok egyébként az elsők között küldték el a megyei választási bizottsághoz a hibátlanul kiállított jegyzőkönyvet, s ez jó ajánlólevél lehet a közelgő nép- számlálás előtt. Emberség, türelem, megértés Negyven év után — nyugalomban Kis- és nagydiákok, szülők, nevelők (köztük több egykori tanítvány) gyűltek össze a minap a fehérgyarmati 1. sz. általános iskolában, hogy megköszönjék a nyugdíjba vonuló Molnár Elemér igazgató 40 éves pe- dagógóiai munkásságát. A sokat látott, sokat megélt szakember Szatmár több településén nevelte a gondjaira bízott gyerekeket, kezdetben tanítóként, majd az 1956-ban megszerzett biológia-földrajz szakos diploma után tanárként. Közel egy évtizeden át irányította a fehérgyarmati járás népművelési munkáját, s közvetlenül az árvízi események előtt — igazgatóhelyettesként — került a város (akkor még nagyközség) általános iskolájában, melynek vezetését 1972-ben bízták rá. Emberség, türelem, megértés jellemezte mindvégig pedagógiai munkásságát, vezetői stílusát. A közélet pedig? Tanácstag, a tanácsi ügyrendi bizottság elnöke, a pedagógus szakszervezet járási titkára, a VMK társaEgykori kollegák, tanítványok köszöntötték a két ünnepeltet (Molnár Károly felv.) dalmi vezetőségének, a TIT elnökségének tagja, — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Jelentős erőfeszítéseket tett a zenetagozat létrehozásáért, mely oly sok szép elismerést hozott azóta a városnak. Maga is tagja a Pedagógus Kórusnak, Kiváló társadalmi munkás, Kiváló népművelő, az Oktatásügy kiváló dolgozója, a Szakszervezeti munkáért kitüntetés birtokosa, s megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet is. Am a december 15-i ünnepségen nem csak Molnár Elemért köszöntötték, a 60 éves igazgatóval együtt búcsúztatták az 55 éves feleségét, a közkedvelt „Zia" tanítónénit is, aki férjével együtt nemzedékeket nevelt fel az iskola pedagógusaként az eltelt évtizedekben. Ott voltak a megható eseményen az újonnan megnyílt 3. sz. isko- ' lába távozott nevelők, s a zenetagozatos diákok is, akik korábban Molnár Elemér kollégái, tanítványai voltak. Együtt elevenítették fel a szép napokat, melyekből még sokszor sokat kívántak a két kiváló nevelőnek.
