Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

1« Kelet-Magyarország 1989. december 23. Merész figurák, avagy mire jó egy családi repülőtér Ilyenkor, karácsony előtt az újságíró végiggondol­ja az esztendő sporttörté­néseit. Nosztalgiával gon­dol az izgalmas sportese­ményekre, a pazar gólok­ra, a versenyekre. A jegy­zetfüzetből előkerül egy meg nem írott interjú. Beszélgetőpartnerem egy bátor nő — angol állam­polgár. Az első. pillanat a csalódásé. A hölgy töré­keny, a szél is majd elfúj­ja. Diana Britten másod­szor járt Magyarországon, indult a Nyírség Kupa nemzetközi műrepülő ver­senyen. — Kissé meglepő, milyen törékeny alkat. . . — Nem vagyok vasgyúró. A magasságom öt láb és négy hüvelyk, ez körülbelül 165 centiméter. Nekem elég, így jobban elférek a kabinban. — Mikor kezdte a repü­lést? — Viszonylag későn. 1980- taan. Beiratkoztam egy tan­folyamra, vizsgát tettem, motoros repülőgép-vezetői minősítésem van. Nem titko­lom, elég idős vagyok. így kihagytam a vitorlázó repü­lést, Olyan volt ez, akár egy autóvezetői-tanfolyam, a jo­gosítvány birtokában már egyedül repülhettem. — Mit sportolt még? — Korábban aktívan lova­goltam, a sportlövészéi is a kedvenceim közé tartozott, de a válogatottságig nem si­került eljutnom. — Mikor „jött” az első re­pülősiker? — Pilótaigazolványomon alig száradt meg a pecsét, amikor elindultam a francia- országi nemzetközi verse­nyen. Éh voltam a legjobban meglepve, amikor a végén közölték: első lettem! Egy hatalmas kupát kaptam, na­gyobbat mint a gépben lévő csomagtér. így postán küld­ték utánam a díszes trófeát. — Hol repül, hol .gyakorol az otthoni hétköznapokon? — Londontól délre lakom, egy szépen gondozott farm szélén van a családi repülő­tér. Ne gondoljon ferihegyi, vagy nyíregyházi méretekre, egyszerű füves leszállópályá­ról van szó. Itt a hangár, itt tartjuk a gépeket. Lakásom­tól alig öt perc járásnyira van a repülőtér, odafentről már úgy ismerem, akár ma­darak a fészküket. A mi or­szágunkban szent dolog a környezet- és a zajvédelem, a csendrendelet betartása. Mi pedig kissé „hangosak” vagyunk. Ezért Anglia tiltott légtér a műrepülés gyakorlá­sára. — Ha tiltott, akkor hogyan csinálja? — Ha edzeni akarok, átre­pülök a La-Manche csatorna felett és egy francia kisre- pülőtér légterében tartom a gyakorlást. Előfordul az is, hogy az NSZK-ban tréninge­zek, vagy kirepülök a nem­zetközi vizek fölé. ott csiszo­lom a figurákat... — Lassan már kifelé tart... — Na, na! A legutóbbi vi­lágbajnokságon számos, negyvenen felüli pilóta re­pült. Én még mindig előre­nézek. — Mit szeretne még elér­ni? — Világbajnokságot nyer­ni, bár tudom, ez nem köny- nyű, nagy a tülekedés a nem­zetközi mezőnyben. A sportban élők, verseny­zők, edzők és vezetők az át­laghalandótól eltérő ritmus­ban élnek. Számukra a foko­zottabb tempó mellett mégin- kább nagy szükség van a pi­henésre, a feltoltődésre. Ok többet vannak távol szerette­iktől, ezért talán jobban kö­tődnek a családhoz. Mit is jelent számukra a békés csa­ládi ünnep, a karácsony — er­re voltunk kíváncsiak, és er­re válaszolnak most hárman. MOLNÁR ISTVÁN (atléta­edző:) Az én karácsonyaim nagy szegénységben, de nagy sze­Diana a szép versenydíjjal és családi gépével. — Van edzője? — Nincs. Minek lenne. A gyakorlatokat magam alakí­tom. A versenyeken közük mi a jó, mi a rossz, a legkö­zelebb már jól csinálom. Látja, ennyi az egész! — Mindig mosolygós. Mi­ért ilyen jókedvű? — Egyesek szerint kötél­ből vannak az idegeim. Pe­dig belül mindig izgulok, de ugyanakkor arra törek­szem, hogy kívülről mosoly­gósnak létszak. — Élete csupa vándorlás. Van egyáltalán a szó szoros értelmében vett magánélete? — Chobham-ban, a Gra­cious pond farmon élek a családommal együtt. Három lányom van, az idősebb 17 éves, a kisebbek ikerek. Fér­jem — aki szintén repül — számítógépgyártással foglal­kozik, három üzeme van*. — A család sokat izgul az anyu repülései miatt? — Biztosan féltenek, ha elrepülök. Pedig tudniok kell, hogy a mama jól vezet. — Reklámoz-e valami­lyen terméket a gépen, ru­háján? — Igen, reklámozok. Fér­jem számítógépes cégének nevét írtam gépem oldalára. Az ebből kapott összeg biz­tosítja kiadásaimat, a géppel, a versenyekkel kapcsolatos költségeket. Az Extra—230- as egyébként saját tulajdo­nom. — Említette, hogy férje is repül. — Igen, ez így természetes. Ckegy Beeck Baron típussal rendelkezik. Előfordul, hogy odafenn találkozunk, intege­tünk egymásnak. Ó éppen tárgyalásokról érkezik én pedig edzésről jövök. Mosolyog, elköszön. Good 'bye! Viszontlátásra. Néhány perc múlva gépével foglala­toskodik. Az eget kémleli, milyen lesz az időjárás ha­zafelé ... Kovács György AZ NYVSSC SPORTOLÓI ÉS VEZETŐI KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÜJ ÉVET KÍVÁN A CLUBOT TÁMOGATÓ SZERVEKNEK ÉS A CLUB SZURKOLÓTÁBORÁNAK. Focisztárok a K-M Kupán Már egy hetet sem kell várniuk a labdarúgás kedve­lőinek, hogy láthassák a nagy focigálát, a Kelet-Magyaror- szág Kupa teremtornát. A Bujtosi Szabadidő Csarnok­ban pénteken délelőtt még csak a labdáé lesz a főszerep, délután azonban a focimecs- cseken szokatlan programok is várják az érdeklődőket. Délelőtt kilenc órakor kez­dődnek a csoportmérkőzések, ugyanis a hat együttest két csoportba osztottuk. Az A- csoport: NYVSSC, Tisza vas­vári, Asztalos SE, B-csoport: NYVSSC-öregfiúk, Mátészal­ka, K-M-csillagok. A csopor­tokon belül kialakult sorrend alapján délután a helyosztók következnek, és ekkor lép­nek majd be a show kellé­kei. Fél öttől a nyíregyházi Spirit együttes tart minikon­certet, a mérkőzések között, valamint a szünetekben pe­dig a mátészalkai Erdória együttes csinos hölgyei gon­doskodnak a feszültség, a szikrázó meccsek hangulatá­nak oldásáról. Lesz még ka­rate-bemutató, és a szurko­lók, nézők is kipróbálhatják majd ügyességüköt. Ami a mérkőzések színvo­nalát illeti, erre a résztvevők adják a garanciát. Amúgy ét­vágygerjesztőként ismertet­jük a nyíregyházi öregfiúk csapatának tagjait, íme a névsor: Rabcsák, Czeczsli, Eszenyi, Kozma (Kicsi), Gaj­dos, Farkas, (Béla), Vágó, Kléninger, Kondor, Kemc- csei, Kállái, Neumann, Ba­bus, Szekrényes. A névsor­ból kitűnik, hogy már dél­előtt is érdemes lesz kiláto­gatni a csarnokba, hiszen úgymond sporttörténeti mér­kőzés lesz a B-csoportban. A két Eszenyi, apa és fia egy­más ellen fog pályára lépni. Utóbbi a szerényen K-M- Csillagok nevű, szerkesztősé­günk csapatában. Ahol hoz­zá hasonló nagynevű játéko­sok kapnak helyet, de erről majd később. M. L. retetben teltek el. Akkor is nagy családi ünnep volt, így van ez most is, hiszen az egész rokonság nagyon csa­ládcentrikus. Ezek után ter­mészetes, hogy együtt lesz a család, és én boldog kará­csonyt várok, olyat, ami most nagyon hamar eljött, ötvenévesen végre eljutottam addig, hogy saját házat épít­hetek, ez, meg a munka any- nyira lekötött, .hogy nagyon hamar eltelt ez az esztendő. Mindent egybevéve szeren­csés emberként várom az ün­nepet, hiszen szeretem a munkámat, van egy sikeres házasságom, két pompás fi­am. Péter és Tamás is kezd révbe érni, és bár anyagiak­ban nem dúskálunk, de nem is szűkölködünk. Ezért va­gyok boldog. Külön öröm, hogy Tamás fiam, aki — a Tengerentúl Nebraskában ta­nul, és sportol — korá'bban karácsony másnapjára jelez­te érkezését, már megjött. Így - végig együtt leszünk. Most majd közösen szeret­nénk feleleveníteni a nekem gyerekkori emlékként visz- szatérő éjféli misék hangula­tát. A karácsony nemcsak a pihenésre, a békés hangulatú családi együttlétre alkalmas, hanem az eltelt időszak ösz- szegzésére is. Én ezt mindig megteszem, és ezt ajánlom mindenkinek. OROSI JÄNOS (rádióirány­mérő világbajnok): Számomra nagyon sokat je­lent a karácsony, hiszen gyer­mekkoromban nem adatott meg az igazi családi ünnep­lés, mert Nyírcsászáriban nagyszüleim neveltek. Így az igazi karácsony csak felnőtt­ként, az én családomnál kez­dődött el. A fentiek miatt ta­lán érthető, hogy én rendkí­vül vágyom a szeretetre, amit családomtól megkapok és én is igyekszem minél többet adni. Húszéves ver­senyzői pályafutásom alatt ez a családi szeretet nagyon sok erőt jelentett, én pedig ilyen­kor próbálok valamit törlesz­teni, pótolni az év közben mulasztottakat. így az idén is családi körben ünnepelünk, és lepjük meg egymást aján­dékokkal, amelyek közül az igazán nagy örömet a saját készítésűek adják. Az időjá­rástól függően alakítjuk majd a programot, amiben a pihenés mellett szerepet kap a mozgás is, hiszen sportos család a miénk. A pihenésen túl pedig már elkezdem az erőgyűjtést a következő esz­tendőre. CSÉKE GYÖRGY (az NYVSSC labdarúgója): Nálunk a karácsony igazi családi ünnep. Valamikor otthon, Jánkmajtison szent­este elnéptelenedtek az ut­cák, mindenki a jó meleg szo­bában ünnepelt. Körülültük a feldíszített, fát, az -öregebbek karácsonyi dalokat énekeltek. Ez volt régen. Most, hogy már nekem is családom van, valamelyest változott a hely­zet. Ám azóta is minden esz­tendőben hazamegyünk szü­lőfalunkba, így lesz most is. A bajnokság után jóleső ér­zés otthon összejönni, pihen­ni, beszélgetni. Ez mindig feltölti az embert a követke­ző erőpróbákra. Mán Lász,ó Karcsi édes álma Az ember sikerekről ál­modik. A vágyaik, az álom képei, mégsem teljesülnek ... Mint a rossz álomban, amikor futni kéne, mene­külni, amikor csak néhány lépés a szabadság, de az a néhány lépés az örökkévaló­ság. Ölomsúlyok telepednek ránk, béklyók vernek lánc­ra .. . Pisti, t akinek helyét el kellett foglalnom bal szélen, Vialószínűtlenül lassan ban­dukolt lefelé. „Megette a fe­ne az egészet!” — mondta, amikor kezet fogott velem, majd eltűnt az öltözőfolyósó félhomályában. Kétgólos hátrány és mind­össze negyed óra! Kilátásta­lan és reménytelen. De mi­ért lenne az? Tizenöt perc felfoghatalanul csöppnyi há­nyada a történelemnek, de tizenöt perc évszázadokat is felölelhet a gondolat szár­nyain. * Abban a pillanatban, amikor gyepre léptem, iz­maimban fürge fecskék röp­ködtek — mintha akkor és ott, megdőlt volna a tömeg­vonzás törvénye. Azonnal labdát kaptam. Ä fekete bő­rű jobbhátvéd nagyon maga­biztosan rontott rám, de a következő pillanatban már csak a hátam közepét látta. A kapus habozott, elrúgtam mellette a labdát. Gooól! De még mindig csak 2:1! Né­hány bravó, hátbavágás, de a reménytelenség nem oldó­dott. A feketék a kapunk elé szögeztek bennünket, amikor középhátvédünk Jó­zsi hosszan előrevágta a pettyest. Ötméteres hátrá­nyom volt. Most azonban, mintha ők mozogtak volna lassított felvételen ... Le­csaptam a lasztira. Két csel és irány a felső sarok. Egyenlítettünk! Egy pillanat alatt eltűn­tem — játékostársaim egy­em bérként vetették magukat rám. Nem igaz! Most már az ellenfél is óvatosabb lett. És az utolsó perc. Most kö­zépen vagyok. Guszti a jobb oldalon. Add be Gusztikéin! Add be könyörgöm. Mintha megérezte volna. Szállt a labda. Én húsz méterré a kaputól. Lehetetlen lekezelni, mindenhol védő. így csak lőni lehet. Kapásból, húsz méterről. Látom a labdát. Látom a kapust. Látom a vé­dőket, látom a felső sarkot. Üt, idő, sebesség. Száll a labda, a kapus meg sem mozdult. A pettyes beszorult a háló és a vas közé. Gooól! Győztünk! Győztem! A srácok felém rohannak. Óri­ási sebességgel. Aztán egyre lassabban. Ismét a lassított felvétel. Pedig már egész kö­zel vannak. Gyertek! A moz­gás állóképpé merevedik. Miért nem jöttök* Miért áll­tok? Hevesen elötelendöjök, hogy megragadhassam ft' fe­lém nyújtott karokat. Alapo­san bevertem a fejem. A to­lószék fémkormányába. Hát ez mi: szivárog a vér. Las­san megértem. Felébredtem. Karcsi most harmincöt éves, gyermekparalízis . mi­att mozgásképtelen. Ráadá­sul látása is megkopott. Azó­ta a tolószékhez láncolja a sors. A meccsekre barátai­val jár, rendes srácok, szí­vesen eltolják, ha maguk is kimennek. Hogy mi köze en­nek a történetnek a kará­csonyhoz? Talán csak annyi, hogy ilyenkor ünnepélyes a csend, az emberek rendsze­rint elgondolkoznak az éle­tükről. Tavalyi karácsonyi álmát mesélte el nekem, szenvedéllyel Karcsi. Kissé restelkedve, meg-megállva, de a forró pillanatokat csil­logó szemmel, áttüzesedett arccal. Ha rövid időre, de ott volt a fantázia szárnyain, az álom színes világában. K. Gy. lagyarország M Szabolcs-Szatmár-Bereg társadalmi-politikai napilapja Főszerkesztő: KOPKA JANOS. Főszerkesztő-helyettes: DK. ANGYAL SÁNDOR Olvasószerkesztő: dr. Lányi Botond és Marik Sándor. Tervezőszerkesztő: Kertész Sándor és Sipos Béla. Fűmunkatérsak :Balogh Géza, Balogh József, Baraksó Erzsébet, Esik Sándor, Páll Géza és Seres Ernő. Gazdaságpolitikai rovat vezetője: Máthé Csaba, — munkatársak: Csonka Zsolt, Száraz Attila és Szilágyi Zsuzsa. Információs és szolgáltató rovat vezetője: Simonné Tóth Kornélia, — munkatársak: dr. Barcha Andrea, Bojté Gizella, Cservenyák Katalin, Cselényi György, Dankó Mihály, Házi Zsuzsa, Kovács Éva, M. Magyar László, Dancsné Szőke Judit és Tóth M. Ildikó. Kulturális rovat vezetője: Gönczi Mária, — munkatársak: Bodnár István és Nagy István Attila. Sportrovat vezetője: Kovács György, — munkatárs: Mán László. Vezető fotóriporter: piek Emil, — munkatársak: Balazs Attila és Harasztosi Pál. Sportemberek a karácsonyról ilflflÉllrj

Next

/
Oldalképek
Tartalom