Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23. 7 A szeretet parancsa Ünnepi beszélgetés Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspökkel A karácsony 1989-ben milyen parancsot ad a Püspök Úr számára? — Karácsonynak, vagy bármely ünnepnek a keresztény tartalma és az ebből adódó parancs örök érvényű és mindenki számára ugyanaz. Karácsony azt jelenti, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus megszületett. Ez számunkra Isten szeretetének a jele. Azt bizonyítja, hogy van Isten, hogy velünk van az Isten. Ez az Isten nem idegen a világtól, hiszen közösséget vállalt a sorsunkkal. Gyermek volt, üldözték, szerették, tisztelték, végül megölték. De feltámadt és él. Ennek a történeti eseménynek a kezdete karácsony. Ebből adódik a szeretet parancsa. Isten szeretetét mi is szeretettel viszonozzuk. Jézus annak a jele, hogy Isten szereti az embert, hát ilyenkor jobban érezzük, mennyire kell nekünk is egymást szeretnünk. Ennek csak igen halvány jelképe az ajándék, amit egymásnak adunk. A lényeg, a parancs az igazi szeretet, amely jóakaró, türelmes, megbocsátó, építő, nevelő, áldozatot hozó odaadás Isten szeretetéért a másik embernek, elsősorban a kicsiknek, a tehetetleneknek, a betegeknek, a kisemmizetteknek. A parancs és a tanítás mai értelme, időszerű oldala éppen az, hogy most más az emberek igénye, másként kell gyakorolni a szeretetet. A felületes igazságok helyett megbízható tanítást, a bizonytalanságban bátorítást, a keresésben útmutatást, a reménytelen helyzetekben, szétesett egyéniségek és családok részére reményt kell adnunk, bíztatást, hogy az élet lehet szép és jó, mert nincs végleg elrontott élet. Jézus példája, tanítása és ereje mindenkinek esélyt ad a boldogabb, jobb életre. Számunkra ezt jelenti a prófétai mondás: Velünk az Isten. A karácsony a nem vallásos emberek számára is a szeretet ünnepe. Milyen feladatot jelent az egyház számára, hogy a mai korban az érzelmi elszegényedés ellenére minél több embert megnyerjen? — A szeretet egyetemes emberi érték és eszmény. A legnagyobb érték életünkben. Karácsony ünnepének hangulatában a szeretet, még a nem hívő embereknél is, olyan jelentőséget kap, amit már nem lehet hit nélkül magyarázni. Én azt mondanám, a karácsonyi szeretet a hit nyoma a nem hívők lelkében. Vagy a hittel párosult, teljesebb élet vágya az emberi szívben, így van ez rendjén. Mi, hívő emberek, tudjuk, hogy hitünket sok veszély fenyegeti, vagy mi magunk sokszor kockára tesszük azt. Ez a hit törékenysége, ami állandó nevelést, bátorítást igényel. De azt is tudjuk, hogy a nem hívő meggyőződés ugyanilyen törékeny. Ma talán azt is mondanám, hogy sokkal törékenyebb. Hiszen a karácsony szeretet-világában mindenki túllép önmagán, kesernyésen vagy vívódva, azt hiszem, igen sok nem vallásos emberben támad fel az a megfoghatatlan szorongás, vágy, ami a hiányt jelzi. A szeretet ünnepe működésbe helyezi ezeket a kiteljesedést kívánó, hiányjelző „berendezéseket” a lelkűnkben. És a szeretet mutatja meg az utat az embertől Istenhez. Ez a karácsony üzenete. Ezt a problémát én nem egyszerűsíteném le érzelmi elszegényedésre. A sivárság sokkal mélyebb, áthatóbb. Azért lettünk szegények érzelmekben, mert nincsenek lelkesítő, tartalmas gondolataink, tanításaink, meggyőződésünk, világnézetünk, vallásunk. A minden értéket és eszményt leértékelő világ természetesen elszegényíti, pusztítja az érzelmeket is. A mi feladatunk, hogy erős hátteret, tartalmat adjunk, ami megbízható talaja az érzelmileg is kiegyensúlyozott életnek. Igen nehéz feladat ez, hiszen az emberek nem érzik ennek szükségét. Talán a karácsony ünnepe rádöbbent egyeseket, hogy hiányzik valami az életükből. Ez lehet elindítója egy keresésnek, ami reményünk szerint a vallásosság felé is megnyitja az útkeresést. A mi feladatunk tehát, hogy a keresztény tanítást, annak teljes igazságában és szépségében, lelkesítő, nemesítő tartalmában, prédikációban vagy a szertartások végzésében feltárjuk. Én hiszek abban, hogy ami számomra nemes, értékes és lelkesítő, az mást sem hagy érzéketlenül. Ez nem program vagy propaganda, ez az igazságnak és az igazi életnek a természetes dinamizmusa. A jótól sokasodik a jó, a szeretet szaporítja a jócselekedeteket és a kiegyensúlyozott, boldog emberek vezetnek rá másokat is az élet emberibb ösvényére. Ez mindig érvényes, karácsonykor különösen. — Mit jelent Püspök Úrnak ez a karácsony? Hol tölti a karácsonyt? Mond-e ünnepi misét a nyíregyházi templomban ? Ez a karácsony igen nagy örömöt hozott nekünk. Az elmúlt hónapokban többször láthattuk vendégül a munkácsi görög katolikus egyházmegye püspökeit és papjait. November 5-én Szemedi János megyéspüspök és Margitics János segédpüspök sok pappal és hívővel zarándokolt Máriapócsra, hogy ott adjanak hálát Istennek azért a szabadságért, amit most lassan ők is kezdenek élvezni. Ennek az egyháznak közel háromszázezer hívét az elmúlt negyven évben illegalitásba kényszerítették. Püspökeik és papjaik állandó félelemben és veszélyeztetve tartották a hívekben a lelket. Most oda is eljutott a történelmi változás sodrása, és lassan ők is megtudják, mi az emberi és a vallási szabadság. Az elmúlt héten ismét itt volt a megyéspüspök úr, Budapesten találkozott a hazánkban tartózkodó Francesco Colasuonno érsek, apostoli nuncius úrral. Együtt utaztunk le december 16-án a pécsi megyéspüspök beiktatására, ahol megismerkedett a magyar püspöki kar tagjaival. Vasárnap este nyíregyházi templomunkban meghallgatta a karácsonyi hangversenyt, utána pedig nálam köszöntötte a megyei és városi vezetőket. Nem tudom, megértik-e, milyen nagy öröm és ajándék ez nekünk. A történelemben is igaz a prófétai mondás: Velünk az Isten! A karácsonyt Nyíregyházán töltöm. A szertartásokon kispapjainkkal együtt részt veszek. Karácsony első napján délelőtt tíz órakor végzek ünnepélyes püspöki misét. Ezt az alkalmat is szeretném fölhasználni, hogy az újság minden olvasójának, városunk és megyénk minden lakójának, hazánkban és határainkon túl élő minden magyar testvéremnek békés, nyugodt, szabad és boldog karácsonyt kívánjak. Mi is viszont kívánjuk. Köszönjük a beszélgetést. ........’ .................' -"•»!! II I ................................'".I — ■" .... H”,-—— ......... Falu (Margitíay Jenő tusrajza) i .......................................- -__- ________- —-----------...........................................................'..... — Az orgonaművésznél A templom titokzatos félhomályában megszólal az orgona. A dallam kezdetben patakként csörgedezik, majd később hömpölyögve zúdulnak a hangzuhatagok. Mintha az égből jönne az egész. A zene betölti a hatalmas épületet, megremegteti a padsorokat, szárnyal a térben. Páratlan zenei élmény. Csak éppen senki nem látja ,a mű megszólaltatóját, az orgonistát, aki ott üldögél a karzaton a monumentális hangszer előtt megszólaltatva a művet. Mondják: orgonán játszani annyi, mint az örökkévalóság megérzéséből és megértésből fakadó erőt kinyilvánítani. Ilyenkor, karácsonykor az orgonisták különösen szépen játszanak.így van-e? —kérdezem Gyüivészi Jánost,a megye tudomásunk szerint egyetlen orgonaművészét. —Mindenképpen így van. A „ liturgiában, a Bibliában Jézus életének fontos eseményei különösen szép zenére ihlették a művészeket. A Megváltó születésének örvendetes eseménye a zeneirodalomban is páratlan értékeket hozott létre. Másrészt az ünnepi hangulat, a templomot megtöltő tömeg látványa és élménye is felemelő érzés. Az örvendező, a különösen szép karácsonyi dallamokat éneklő tömeget kísérni hálás dolog. Érdekes egyébként, hogy a protestantizmus az építészetben (nem is szólva a képzőművészetről) puritánságot eredményezett, de mintha mindez nem érvényesüli volna így a zenében, hiszen a legnagyobb komponisták (Bach,vagy akár Handel és a többi barokk szerző) műveiben annál ékesebb és díszesebb a zenei nyelvezet.Persze azért a katolikusoknál a Mária-kultusz a zenében is pompázik, az Ave Mariak és a témakör kórusirodalmának gyöngyszemei is ehhez kapcsolódnak. Gyüivészi János orgonaművész egyébként szintén egyházi zenén nőtt fel, hiszen nagyapja és édesapja is református lelkész volt, sőt az utóbbi karnagyként is dolgozott és igen jó orgonista. Fia a hangszerek mellett cseperedett fel. Hatéves korában került a családja Harkányfürdőre, ahol egy csodálatos Bösendorfer zongora volt, amelyhez készítettek egy 27 hangú pedálklaviatúrát. Gyönyörű hangokat lehetett kicsalogatni abból a zongorából. Aztán a kisfiúnak a templomban fújtatnia kellett az orgonát, ami ugyan fárasztó volt, de mégis csak adott valamit az alkotás öröméből. Nem csoda hát, ha némi kitérő után Gyülvész János is az orgona mellett döntött. Kántorként, orgonistaként. Persze csak az ünnepek alkalmával emelkedik a legtöbb helyen a hangszer az őt megillető magasságokba. Ám a valamirevaló orgonista ad magára, s a nép énekének kísérése mellett (ha a rendkívül kötött isten- tiszteleti rend lehetővé teszi) valami önállót is igyekszik játszani. Ennek köszönhetően a nyíregyházi református templomban felhangzanak prelúdiumok és fúgák, koráll előjátékok és fantáziák, vagy más alkotások. Az orgona a hangszerek királynője. Hogy miért nem királya inkább? A nyíregyházi orgonista szerint a hangszer robusztus, de nemcsak monumentális, hanem behízelgően kedves is, szinte minden hangszín megtalálható rajta a lágytól a fenségesen ünnepélyesig. Az orgona minden hangszer felett áll, hiszen egyetlen gomb kihúzásával fuvola, trombita, vagy akár csengettyű hangon szólal meg. Bármelyik hangszert képes utánozni. A templomban az orgonista persze korántsem” játszhatja ki magát kedvére”, hiszen végeredményben csak szerény közreműködő. Maradnának tehát a koncertek, világi hangversenyek, amelyekből igen kevés van. Gyüivészi János ugyan három éve orgonatnűvészLengedélyt kapott, ám az Országos Filharmónia közölte, hogy ez nem jelent tőlük meghívásokat. Hogy miért, azt nem tudni, de a nyíregyházi művész szerint nem •feltételnül jobb képességű orgonistákat is foglalkoztatnak. Menedzser híján marad tehát amit magának szervez az ember: zenei órák a református templomban, olykor egy-egy meghívás, játék a debreceni nagytemplomban vagy egy-egy kórus kísérése. Rengeteget játszik viszont magának. Napi két-három órát gyakorol, hogy legalább istentisztelet előtt és után tisztán, nemesen szólaljon meg a hangszerek királynője, az orgona. Bodnár István || Keletm a Waflyarurszág hétvégi melléklete < A hangszerek királynője
