Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
Kiskarácsony Z dtszólag. mintha mi sem változott i volna: advent utolsó hetében ta- j Ián még nagyobb a karácsony előtti forgatag, mint korábban. Áll a vásár, színes,égők villognak | a térre kitelepült sátoros vásá- j rozók, a hömpölygő tömeg fölött. Szól a I zene. illatozik a kor lacipecsenyéje .a gyros, j : gőzölög a forralt bor. sárgán kelleti magát , 1 a banán. Tumultus .az áruházakban: cső- j . magolják az ajándékokat, nincs egy tenyérnyi hely az autóparkolóban, aki teheti nagy igyekezettel készül a szeretet ünnepére. Ha csupán ebből vonnánk le a következtetést idei karácsonyunkra, az elégedettség érzése keríthetne hatalmába bennünket. Csakhogy a képnek más tónusai is vannak. Hiszen nem csupán azok jelennek meg benne, akiknek telik a sok szépre, jóra, értékesre, hanem gyarapodó számmal láthattunk az adventi vonulásban olyano- ! kát is. akiknek mindez nem adatik meg. Láttuk a hosszú sort az olcsó, a hatósági húsbolt előtt. Azokat, akik igazolvánnyal nyitnak be az üzlet ajtaján, s ez az igazolvány tanúsítja: ők a létminimum alatt élnek, s ezért nekik csak a legolcsóbbra telik, amit számukra félretesz a boltvezető. S. akik az áruházakban tülekedtek az értékesebb holmikért (hűtőszekrények, színes televíziók, videomagnó), ők sem egy gondtalan jóléti társadalmat reprezentálnak, hanem sokan közülük mentik a pénzüket (ha van) az infláció rémétől fenyegettetve. A kispénzűek csomagjait a cukor, a liszt, az étolaj telíti, mert a szükség és a vékony erszény parancsolja rájuk a bespájzolást, áremelés előtt. S hányán vannak, akik a rokonságtól könyörögték össze a pénzt, hogy kifizessék lakáshitelüket, menekülve ezáital a rájuk sújtó kamatadótól! Felemiithetnénk a világban és az or! szágban végbement politikai-gazdasági pál- ] fordulásokat itt Kélet-Európában: összeszoruló- szívvel a fegyverropogást, amely- < nek hangja a román határ felől csaknem » idehallik a szűkebb pátriába, s melynek nyomán olyan emberek életét oltotta ki a S humánumtól elrugaszkodott diktatúra, akik \ csak egy szemernyi szabadságra, nyuga- j lomra, egy tál meleg ételre vágytak, s va- ! nultak ki az utcára. Sorolhatnánk határa- j inkon belüli történéseket, tiltakozásokat, I sztrájkokat, amelyek még gyorsabbá fci- 1 vánják formálni a változásokat egy igaz- 3 ságos társadalom elérésére. Az ember azonban legközvetlenebbül I mégis a kis hatásokat éli, szenvedi meg. I S itt, abban a bizonyos karácsony előtti képben ismét felvillannak a gondterhelt I arcok. A nagycsaládos édesanyáé, akinek a I szociális segély szigorú beosztása lopja o.z arcára a gyűrődéseket; a magára hagyott, a szerénynek sem mondható körülmények között élő idősebb emberek tekintetét, amikor a Szeretetregyesület által feltálalt ingyenvacsora asztalához ülnek a pártállam egykori „Fehér Háza” ebédlőjében; a köny- nyesarcú rokkant, vagy magatehetetlen embert, akinek az állami gondoskodás most karácsonyi sz'eretetcsomagot juttatott. Aztán látjuk miként lepődik meg a nyugdíjas, vagy a családi pótlékot várq, hogy valóba igaz az ezer forint, amit a kormány mostanra kiegészítésként ígért. Igaztalan és hamis volna persze a kép,' ha kifelejtenénk belőle, hogy mérhetetlenül nehéz viszonyok között, szinte már erőn felüli fáradozással igyekeztek állami és társadalmi szervezetek, magánkezdeményezők elviselhetőbbé tenni az elesettek, a legrászorultabbak, a szegények karácsonyát. Akkor is hitele kell, hogy legyen e megállapításnak, ha az Ország Házában nem éppen szívderítő döntések születtek a nemzet karácsonyfája alá, s ha ünnepi jókívánság helyett most szembe kell nézni a tényekkel, hogy ne halogassuk, ne takargassuk tovább áz évtizedek során, a számtalan rossz, bűnös lépéssel összegyűjtött ~kirakatpolitika megtisztítását. Szorongatott helyzetünkben a rózsaszínt most komorabb tónusok váltották fel. És ez a fájdalmas szembenézés valóságunkkal megrázkódtatja a fenyőfa köré gyűlő családokat. Még az sem vigasz, hogy lehetett volna mindezt másképpen megcselekedni —, mert bizonyára a jónál is van jobb megoldás —. de egyszer már el kellett határoznia magát annak a népnek, amely példát adott Kelet- Európának az elszántságból: végre legyen hamisságoktól, önkényeskedésektől tnentes az élet e tenyérnyi országban, ahol az embert méltóság övezi. Kínkeserves ez az út, nem is kíséri egyértelmű helyeslés. Aki a létminimum alatt szorongatja fillérjeit, nehezen érti meg — ha egyáltalán megérti! —, hogy még neki is áldoznia kell a holnapért. Hallatja szavát az is, aki pedig —, mert helyzeténél fogva tehette — ügyeskedve kihasználta (kihasználja) mások kiszolgáltatottságát, s közben ö a leghangosabb elégedetlen. Elgondolkodtat az a hír is: a teret, ahová végre méltó emléket állítanánk a háború, a megtorlás áldozatainak. autóerdő övezi — köztük csillogó-vil- logó drága márkák —, s ugyanakkor az emlékműre csak nagyon vékonyan csordogál az adomány .. Jut eszembe —, hiszen az ember legtisztábban a gyermekkorára emlékszik — miként zengtük a falusi házban a szentestén az éneket: „Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-é már a kalácsom...". Dehogy gondoltunk mi akkor arra, hogy ha melegében megesszük, talán még betegek is lehetnénk . . . Évtizedek múltán bizonyára most is sokhelyütt kisül a kalács, de az életünk ■most már visszafordíthatatlanulymásfajta karácsonyokkal ajándékoz bennünket. Tornyosuló bajaink mögül azért mégiscsak felcsillan a gyertya reményt keltő fénye: itt béke van, és béke, lesz. Mégiscsak lesz holnapunk, s talán — ha mindnyájan konok. szigorú elszánással akarjuk — elindulhatunk egy emberibb, egy biztonságosabb élet mezejére. Angyal Sándor XLVI. évfolyam, 304. szám ARA: 5,30 FORINT 1980. december 23., szombat lökés László elkezdte, a nép befejezte ROMÁNIA SZABAD Megbukott Ceausescu • Nemzeti Megmentés Tanácsa alakult • ft hadsereg a nép mellé állt Nicolae Ceausescu lemondott elnöki hatalmáról — közölte a román rádióban Mir- cea Dinescu ellenzéki költő tegnap délben. Megalakult a Haza Megmentésének Frontja, amelyet Corneliu Manescu volt külügyminiszter vezet, Manescu személyesen is bejelentette, hogy átvette a hatalmat. A „Ceausescu-éra” végóráiban a diktátor hiába hirdetett ki szükségállapotot az egész országban: a fegyveres erők — a népharag megfé- kezhetetlensége láttán — megtagadták a véres parancsok teljesítését. A román televízióban, ahol a felkelők vezetői nyilatkoztak a folyamatos adás keretében, bejelentették: Nicolae Ceausescu nem tudott elmenekülni. Feliér helikopteréi elfogták, és útját Dacia gépkocsival folytatta Arges megyében. Felszólították a lakosságot, hogy fogják el a conducatort. El is fogták, öt I is és feleségét is. Ugyancsak felszólítás hangzott el a hadsereg felé: Nicolae Militaru vezérőrnagy kiadta a parancsot, hogy a hadsereg tagjai azonnal vonuljanak be a laktanyákba, ne tüzeljenek többé, hagyják abba a gyilkolásokat. Szigorú felhívás hangzott el, hogy Bukarestben hagyjanak abba mindenféle garázdálkodást. Érkeztek ugyanis hírek arról, hogy a felkelő csoportok boltokat rabolnak ki. A fővárosi rendőrség, a milícia képviselője bejelentette: a rendőrség a nép mellett áll. Bejelentették még, hogy a nap folyamán megalakítják a nemzeti megmentő, bizottságot, amely átveszi a? ügyek intézését. A minisztériumok, pártházak kiürültek, mindenki elmenekült, a vezetőket nem találni sehol sem. Közölték, hogy Bukarestben az Infosmatia Bucurestlului szerkesztőségét átalakították, az új demokratikus lap Libertate címmel még a délutáni órákban megjelenik. Ugyancsak kiadják az új Scinteiát is, amelynek rendkívüli példányait már nyomják. Mircea Dinescu költő, nyugalomra hívott fel, óvott a vandalizmustól. Kijelentette: Németh Miklós a Minisztertanács elnöke pénteken a televízió híradójában nyilatkozott a romániai eseményekkel kapcsolatban. „Honfitársaim! Sorsdöntő órákat élünk át. Napok óta visszafojtott lélegzettel és csodálattal fiRománia európai népként akar élni tovább, és most mindenkinek ezért kell ösz- szefognia. Egy másik szónok szintén egységre szólította fel az ország népét, hangoztatva, hogy románok és más nemzetiségűek most már együtt menetelnek, nincs többé a megkülönböztetés, mindenki együtt és európaiként kívánja építeni az országot. Nehéz áttekinteni a fővárosból az egész országot: nem biztos, hogy a szabadság kivívásának és Nicolae Ceausescu elűzésének híre minden apró faluba idejében e! - érkezett. Néhányan attól tartanak, hogy még lehetnek lövöldözések egyes helyeken, mint például Szebenben. Ezért szólították fel az ország lakosságát, hogy akadályozzon meg minden további vérontást. gyelünk Románia népeire; egyben siratjuk is a zsarnokság ártatlan áldozatait. Ma a véreskezű diktátor és bűnbandájának hatalma megdőlt. Ledőlt az utolsó bálvány. Ledöntötték! Még nem tudni pontosan, mi következik. De reményre ad okot, hogy Románia népei bátor fellépésükkel kivívták a kiáltás, az önálló útválasztás jogát. Romániában most felcsillant a szabadság, a demokrácia, a béke reménye. Annak reménye, hogy Románia népei ismét visszatérnek az európai népek közösségébe. Nyomaszt még azonban bennünket a polgárháborús pusztítás, a népirtás látomása is. Félünk attól, hogy a tragédia folytatódik; ugyanakkor reménykedünk abban, hogy Románia népeinek a béke, a szabadság és a demokrácia jut osztályrészéül. A magyar nép és kormánya nevében ünnepélyesen kijelentem: készen állunk a magyar-román kapcsolatok rendezésére, a béke, a megértés, az együttműködés alapján. A tisztelet és a megbecsülés viszonyait akarjuk kialakítani szabad népeink közi • i. A történelem sötét oldalán álló erők nemegyszer sikeresen állították szembe egymással a magyart és a románt. A temetetlen áldozatok tanúsítják, hogy a terror válogatás nélkül pusztította el a fejét felemelő románt, magyart, németet vagy bármilyen más nemzetiségűt. Lapunk tartalmából: O már nem lesz világtalan PÁLL GÉZA RIPORTJA (2. oldal) A gulácsi csoda CSOJVKA ZSOLT RIPORTJA ■ j _____________(3. oldal)_____________ Te vagy Heródes? ÉSIK SÁNDOR PUBLICISZTIKÁJA (5. oldal) A szeretet parancsa BALOGH JÓZSEF INTERJÚJA KERESZTES SZILÁRD PÜSPÖKKEL (7. oldal) NÉMETH MIKLÓS I Rendezzük kapcsolatainkat! (Folytatás a 4. oldalon)
