Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
í989.~décemT5er 111 Kdüt-’Msyyaroffszíi^ — Nyíregyházi Élet Szálló osztrák pénzből? UNIBERKFT. Pontosan hét hónapja, hogy megszületett Nyíregyháza új vállalkozói társasága, az UNIBER KFT. A tanácsi érdekeltségű beruházási, vállalkozási és szolgáltató céget nem a hivatali íróasztalok mellett találták ki, hanem az élet, az igény szülte. Hogy mennyire igaz az állítás, azt fényesen bizonyítja az alig több mint fél esztendős működési mérleg. Létesítésének kiindulópontja volt, hogy rengeteg olyan feladat adódik, amely tanácsi keretek között nem, vagy csak nehézkesen valósítható meg. Ez világos. Mint ahogy az is, miért nem tanácsi vállalkozási iroda alakult, s miért önálló — legalábbis felerészt magántőkével működő — szervezet. Az első ugyanis számos előírást kell teljesítsen, rendelkezések útvesztőiben bukdácsolva veszítene időt, s következésképpen pénzt. A nemrég létrejött UNIBER viszont alig egymilliós alaptőkével indult, amelynek alig több mint a fele a tanácsé. A többi pénzt a kft-ben dolgozók „dobták össze”, ezzel vállalva azt a kockázatot, hogy a szervezetlen, a nemtörődöm működés elviszi az egyéni tőkét. Valóságos kockázat! A mindössze négy főállásúval dolgozó cég ■ügyvezető igazgatója, Kovács István sorolja, hogy tevékenységük elsőrendűen közműépítkezések szervezése, telek kialakítása és lakossági ingatlanok közvetítése. Mielőtt részleteznénk, ide kívánkozik: a tanácsi érdekeltség nem jelent többet, mint a tanács által bevitt alaptőke. A megbízások esetében — sajnos, vagy szerencsére — sem élvez előnyt e társaság. Amire kézenfekvő példa, hogy pályázatot írt ki a városi tanács az állami bérlakások értékesítésére, s ezt az UNIBER hetedmagával pályázta meg. Ha mégis előnybe kerülne az nem a protekció, hanem a pályázatban vállaltak miatt lesz. Mégpedig a rendkívül rövid értékesítési határidő, az alacsony bonyolítási ár, a megalakítandó tulajdonosi közösségek támogatása révén — ráadásul egy esztendeig díjmentesen. Ebbe tartozik az alap-, a pénzügyi-, s az adminisztrációs szabályzat kidolgozása, a jogi pénzügyi szaktanácsadás, a karbantartói-kivitelezői kapacitás felajánlása. Emellett vállalták, hogy az árbevételből egymillió forintot fektetnek be alapítványba, amelynek mindenkori éves kamatával járulnak a megalakuló tulajdonosi közösségek (Lakásbérlők és Tulajdonosok Nyíregyházi Szervezete) működési költségeihez. Ez is jelzi: a kft. valóságos kockázat vállalására hajlandó. Amely — vallják — együtt jár a vállalkozással. A Jókai téri összesen két szobányi cég mindössze négy főállású emberrel dolgozik. Most éppen azon — és ebben a számítógép nélkülözhetetlen segítséget ad —, hogy milyen költségek mellett, milyen áron vállalhatják telkek kialakítását a Sóstófürdő térségében, a borforgalmi lejáró—Kemecsei út kereszteződésénél. Nem ez az első ilyen vállalkozásuk. Vízmű- és gázvezeték építését szervezték már Sóstón, Oroson és a Ságvári telepi Kazinczy utcán, telkeket alakítottak ki (mégpedig százat) Oroson. Ezekkel is sikerült lerakni a továbblépés alapjait. Eszerint a jövő év márciusában — az addig létrehozott saját építőszervezettel — indítják a Körte utca—Epreskert út térségében 30 lakás, plusz üzletek építését, amelybe októberben már be is költözhetnek. A rekordidejű beruházás sürgető eleme a bankhitel, amely rendkívül kemény feltételek mellett kapható. A gyorsasággal — saját kivitelezéssel és mert az anyagok egy részét előre és kedvezményesen vásárolták — érhetik el, hogy az igen magas telekár ellenére is kialakulhat egy négyzetméterenkénti 22 ezer forintos lakásár beválaszfalazott és kivakolt állapotban, amely a jövendő tulajdonosoknak még 4—5 ezer pluszt fog majd jelenteni. Fizetni csak ha elkel... A magántulajdonú ingatlanok adás-vétele, helyesebben közvetítése is fontos része a társasági tevékenységnek. Még akkor is, ha nem a jövedelmezők közül való. A vállalási feltételek a lakosságnak kedvezőek. Amíg ugyanis nem kél el az ingatlan, nem kémek pénzt a hirdetésért-reklámért. Ha elkél a ház-telek, akkor is csak a vételár 0,8 százalékát kérik és ebben bennefoglaitatik a hirdetés, a szerződéskötés és a telekkönyvezés költsége is — vagyis komplex lebonyolítást vállalnak. (Példa: egymilliós ingatlan esetén összesen 8 ezer a közvetítési díj — az ügyvédi szerződés-írási költségnél is alacsonyabb.) A nemrég indult tevékenységen nem is kívánnak többet keresni. Nagy előnyük más szervezetekkel szemben, hogy minden tevékenységbe külső szakembereket tudnak bevonni, akiket csak akkor kell fizetni, ha kézzelfogható munkát végeztek (mérnökök, jogászok, közgazdászok). A Jókai téri cég mindössze négy főállású emberrel dolgozik... A képen: az utolsó épületbe is becsatlakoztatták a gázt Sóstó- gyógyfürdő Vénusz utcájában. Az engedélyezett tevékenységi kör a fentieknél is jóval szélesebb. Hogy kereskednek-e, foglalkoznak-e például idegenforgalommal, azt kizárólag az adott piaci helyzet határozza meg. Egy-két példa a közeli jövő terveiből. Tárgyalásokat kezdtek a Kossuth u.—Vay Ádám körút találkozási pontjánál osztrák—hazai—és nyíregyházi tanácsi tőkével készülő városi szálloda beruházására. A készülő gazdaságossági számításoktól függ: lesz-e ott hamarosan egy olyannyira hiányzó reprezentatív szálló. Vagy: az elképzelés szintjén mozog, hogy Nyíregyháza megkapja a vámszabad terület státuszát. Ez esetben raktározó és termelőtevékenységet folytathatna itt külföldi cég, mégpedig kedvezményes feltételek mellett. Pontosabban: a tőkés hozná a gépeket, a technológiát, bérbevenné a területeket és épületeket, s termelne. Ez Nyíregyházának munkalehetőséget — s ami legalább ilyen fontos —, egy magasabb szintű technológia meghonosítását, de csomagolástechnikát, vendéglátást, jobb közlekedést — egyáltalán az infrastruktúra kiépülését, javítását jelentené, nem beszélve a tanácsi adóbevétel megsokszorozása lehetőségeiről. A vámszabad terület előnyökkel kecsegtet nyíregyházit és nyugati vállalkozót egyaránt. A legutóbb nyugatnémetországi testvérvárosunkban, Iserlohnban járt nyíregyházi delegáció erről tartott tájékoztatóját az NSZK illetékesek körében megkülönböztetett érdeklődés fogadta. Mindenki érdeke Ezeket ismerve is feltehető a kérdés: kinek az érdeke, hogy egy. ilyen céggel szaporodott a nyíregyházi társaságok száma? A tanácsé? Az UNIBER-é? A városközösségé? Bizonyosan akkor válaszolunk jól, ha azt mondjuk: mind a háromé. A társaságé, mert dolgozóinak átlagfizetése magasabb mint a vállalatiaké, s ezt még kiegészítheti a nyereség osztaléka. (Bár most úgy döntöttek, hogy ezt idén a tőke fejlesztésére fordítják, amivel az induló egymilliót megduplázzák, s így újabb vállalkozásokat létesítenek.) A kft. érdeke azonban messzemenően találkozik a tanácséval, mert a társaság azért hajt, hogy piacot tárjon fel, hogy fizetőképes keresletet és igényt hozzon össze, s hogy minél alacsonyabb rezsivel dolgozzon. Helyt kell állnia a versenyben az UNIBER-nek és ez már a tanácsnak és a lakosságnak is jó. Az élet kényszeríti ki a vállalkozói tevékenységet. Az ügyvezető igazgató logikusan indokolja miért is tanácsi érdek a társasági tevékenység. Az első: saját tanácsi pénz nélkül is fejleszthető ezáltal a város. A másik: növekszik az annyira áhított szolgáltatások köre. Végezetül — igaz, hogy ez a kevesebb, de egyáltalán nem mellékes a mai világban — a tanács a befektetett tőkéje alapján még részesül is a kft. eredményeiből. Mennyiben lakossági érdek a versenynek ez a terméke? Annyiban, amennyiben korábban próbáltuk bizonyítani. Javul általa a szolgáltatás színvonala, másrészt átvállalják a magánerős fejlesztések szervezési és kivitelezési feladatait. Végül összvárosi — vagyis a szó szoros értelmében lakossági — érdek is, hogy ebben a pénzszegény világban is épüljön-szépüljön a nyírségi megyeszékhely. És még egy kérdés: lehet-e talpon maradni a mai viszonyok közepette? Az UNIBER mindössze négy állandó alkalmazottja és sokkal több műszaki, közgazdász és jogász szakembere (aki megbízásos alapon, külső munkatársként vesz részt a munkában) hittel és meggyőződéssel vallja, hogy igen, lehet! A válaszhoz azonban hozzátesznek egy h a -t. HA ... versenyképesek lesznek és azok is maradnak. HA ... képesek gazdaságosan dolgozni ... Ha ... Nincs ha! Egy cég, amely meg akarja tartani a pénzét, nem működhet másként. K. J. Mibeit érdekelt a tanács? Harminckétezer adózó Jóformán alig van olyan család a városban, amelyik ne lenne kapcsolatban az adóhivatallal. Az egyiknek háza van, a másik üdülővel rendelkezik, a harmadik a hétvégi telek után adózik, de lehet valakinek az átlagostól nagyobb autója, nem beszélve a vállalkozókról, s az utóbbi három évre visz- szaimenőleg azokról, akik a tehát, a településfejlesztési hozzájárulást kellett, hogy fizessék. — Pontosabban: még mindig vannak olyanok akik nem fizették meg a tehát — egészíti ki Magyar Jánosné adócsoport-vezető. Ez év nyarától változott az adóhivatali ,felállás” Nyíregyházán. A megyei városi jog elnyerésével már nem a tanács pénzügyi osztálya a közvetlen ügyintéző, hanem az adó és illetékhivatal az illetékes. Változott az elhelyezés is, mert a Bethlen Gábor utcai volt iskolaépületbe költöztek, most már együtt van a sok-sok karton, az ügyintézők és könyvelők birodalma, valamint az egész munkát nagyban segítő számítógép. Egyre inkább látszik, hogy egy ekkora nagyságú városban csakis a számítástechnika segítségével lehet elérni, hogy minél pontosabbak legyenek a nyilvántartások, hogy egy-egy panasznál gyors legyen az ügyintézés, egyáltalán megfelelő módon tudjanak foglalkozni az ügyféllel. r Bár még festékszagú az épület, minden bútor nem is került a helyére, azért hosz- szabb távra rendezkedik be az adó- és illetékhivatal a mostani helyén. (Pontosabban az illetékhivatali feladatokat csak január elsejével veszik át a megyei tanácstól.) Az ügyfélváróban akár a fotelekben is helyet lehet foglalni, a két kis ablaknál pedig az ügyintézőnek nem kell a kartonokat keresgélni, elég ha a számítógépbe táplálja az adatokat, minden kérdésre ott a válasz a monitoron, de ha szükséges — s kéri az ügyfél — akkor kinyomtatják a rá vonatkozó összes adatot. Ezekben a napokban viszont elég kevesen kopogtatnak az adóhivatalnál. Nem azért, mert a karácsonyi vásárlás idején sokak másra szánják a pénzt, hanem mert kialakult egy olyan rossz szokás, hogy csak akkor veszik észre az állampolgárok, hogy tartozásuk van, ha megérkezik a fizetési felszólítás, ha ne adj isten a fizetésből kell le- tiltatni azt. Bár hozzá kell tenni, hogy az adózóik nagy többségének nincs ilyen gondja, mert időben, fegyelmezetten fizet, és ismeri a határidőiket, hogy az év első felének adóit legkésőbb márciusban ki kell fizetni, míg a második fél évnél szeptember közepéig lehet kamatmentesen eleget tenni a kötelezettségeknek. S hogy éppen ebben az időszakban vannak a legtöbben, akik reklamálnak (s nemcsak az ügyfélnek, hanem az ügyintézőnek is próbára teszi a türelmét), annak az az oka, hogy az év második felében küldik ki a tételes értesítéseket az adózónak arról: befizetési kötelezettségük vagy esetleg túlfizetésük van. Valahogy úgy alakult a magyar történelem. során, hogy az állampolgárok az adót szükséges rossznak tartották, nem gondoltak arra, hogy ebből közösségi kiadásokat fedeznek. Talán ez az oka annak, hogy manapság is vannak jónéhányan, akik arra gondolnak, rájuk nem vonatkozák a befizetési kötelezettség. Hogy ez mennyire nem így van, azt a kimutatások, az eljárások bizonyítják. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyszerű embereik, az idősebbek azok, akik tudják, legjobb ha időben befizetik az adót, nincs vele tovább gondjuk. Ha adózásról szólunk, akikor a legfontosabb azt hangsúlyozni, hogy az állampolgárnak bevallási kötelezettsége van. Bőven lehetne sorolni a példákat, hiszen eflég, ha valaki egy átlagosnál nagyobb méretű lakást vesz (fejenként 25 négyzetméterig adómentes a lakás), vállalkozásba fog, s egy kisteherautót üzemeltet, kertet vásárol, hogy ott a család szükségletére termeljen. Azt persze kár gondolni, hogy egy város az adóból fedezi kiadásait. Nyíregyházán ugyanis jelenleg a lakosságtól befizetett adók összege az éves pénzügyi tervben felhasználható forintok századrészét sem éri el. Változik viszont a helyzet január elsejétől, amikor a személyi jövedelemadó is a tanácsi kasszát gyarapítja. A korábbi adókkal együtt ez már a költségvetési bevételek 40 százalékát adná az idén, a számítások szerint pedig jövőre a kiadások harmadát lehet belőle fedezni. Ezért nem véletlen, amit László Géza, a tanács pénzügyi osztályvezetője említ: eszerint a város tanácsa abban érdekelt, hogy polgárai minél gazdagabbak legyenek, mert akkor több jövedelemadót fizetnek. Annak a felismerése, hogy a nagyobb jövedelemben érdekelt a város és nyilván ez a jobb az állampolgárnak is, a jövőben biztosan erősíteni fogja az olyan elképzeléseket, hogy minél jobban ösztönözzék a vállalkozókat. Ha kedvezményt adnak az induláshoz, ha a munka nélkül maradók újrakezdéséhez vállalkozói alapítványt hoznak létre — természetesen olyan célokra, amelyeket a tanács is fontosnak ítél a város érdekében, mint a szolgáltatás fejlesztése — akkor könnyen találkozik ez a közös érdek. Az idén szeptember 30-ig 32 ezer adózóval foglalkoztak a tanácsi illetékesek. Köny- nyen kitetszik, hogy egyetlen ügyintézőre is évente 3—4 ezer tétel jut. Mindez több, mint egyszerű tényközlés, mégcsak magyarázat sem akar lenni arra, hogy becsúszhatnak hibák, ami miatt reklamál az érintett. Közben a százhúszezres városban naponta telkek tucatjai cserélhetnek gazdát, autókat vehetnek és adhatnak el, új helyre költözhet valaki, nem beszélve az elhalálozásról, az öröklésről, ahol köztudottan hosszadalmas a vagyoni helyzet tisztázása. Valahol ezek az események, mint egy-egy elintéznivaló tétel, jelennek meg az adóhivatali nyilvántartásban. S bármennyire megvan a jóindulat, ha a bejelentési kötelezettség az állampolgárt terheli, akkor az adóhivatal sokszor fut az események után, esetleg kerülő úton, a né- pességnyilvántartóból tudja meg a változást, miközben feladata, hogy az államnak, s rajta keresztül a városi kasszának fizetendőket beszedje. Lapítani lehet ugyan, de öt évig sem évül el a fizetési kötelezettség, legfeljebb a kamatok emelik meg még jobban a tartozást. (Példaként említhető, hogy adás-vétel kapcsán, vagy most, a gáz bevezetésekor derült ki, hogy még akadt olyan, különben jó jövedelmi helyzetben lévő lakos, a'ki a sóstói üdülőjéért eddig nem fizetett egy fillért sem.) Vannak néhányan, akiket a tanácsi hivatalnokok is a notórius nemfizetők közé sorolnak. Ezért szükséges foglalkoztatni hat behajtót is, akik felkeresik a jelentősebb összeggel tartozót. (Vagyis egyáltalán nem a kisemberek köréből kerülnek ki azok, akik adósak maradnak.) Manapság olyan kisiparosoknál, kiskereskedőknél, tehertaxi- soknál kopogtatnak, akik húszezer forint feletti tartozást „gyűjtöttek” össze. Megoldás lehet, ha lefoglalják náluk a tartozás fejében az autót, a nagyobb ingatlanra bejegyzik a tartozást. A tanács udvarán pedig a múlt héten egy kisteherautó állt, amit tartozás fejében foglaltak le. Az adóhivatalnak nem célja, hogy rögtön a legnagyobb szigorral járjon el. Így alakították ki azt a módszert is, hogy mielőtt a fizetésből tiltanák le a behajtandó- kat, a meghagyás egyik példányát az adós kapja meg. S az esetek többségében valóban nem kell megindítani a herce-hurcát, mert kerül annyi pénz, a munkahelyen sem kell magyarázkodni a tartozás miatt. Korántsem lehet azt mondani, hogy az adóhivatal lesz az a tanácsi intézmény, ahová mindig szívesen, „önként és dalolva” mennek az ügyfelek. Azonban a korrekt kapcsolatok kialakítását mindenképpen lényegesnek tartják. Lányi Botond Munkában a számítógéppark. Gépi adófeldol gozás a városi tanácson. _2__
