Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-12 / 294. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. december 12. A tárgyalóteremből „Inkább igyatok!” Ez a történet is — mint ál­talában a legtöbb, amelyik a bíróságon végződik — a kocs­mában kezdődött. Augusztus 12-én este a 19 éves Borkő István meglátogatta a n'yír- tassi italboltot. Pálinkát, sört fogyasztott, ami bizony ala­posan megártott neki. Mint ahogy az már az ittas embereknél előfordul, Borkó összeszólalkozott egy ismerő­sével. Szó szót követett, s olyan hangosan vitatkoztak, hogy az egyik asztaltól K. István rájuk szólt: inkább igyatok, ne veszekedjetek! Borkó a részeg emberek lo­gikájával azonnal K. István ellen fordult, nem mutatta ki ugyan sérelmét, csak magá­ban melengette. Amikor azonban K. éjfél körül haza­indult a Dózsa György utcán, utána ment és felelősségre vonta. K. István látta, hogy nincs vele mit kezdeni, ezért ki akart előle térni. Borkó azonban már felhergelte ma­gát, s dühe odáig fokozódott, hogy felvett egy jó vastag fél méteres botot, s azzal alapo­san helybenhagyta a férfit. Az egyik ütés a fejét érte, s koponyacsonttörést okozott, amely életveszélyes állapotot idézett elő. Borkó István tettéért a a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság előtt kötött ki. Élet­veszélyt okozó testi sértés kí­sérlete miatt egy évi börtön- büntetésre ítélték — figye­lembe vették büntetlen elő­életét. A tárgyaláson K. Ist­ván kijelentette, hogy kibé­kültek Borkóval, s már nem haragszik rá. A büntetést azonban így is le kell tölte­nie. (B. A.) Ádventi hangulat Megindítóan szép zenei él­mény részesei lehettek azok, akik meghallgatták a Cante-_ musésji Pro Musica leánv­ícar éíőhanglemez-bemutató- ját vasárnap este a zsúfolásig megtelt nyíregyházi evangé­likus templomban. Már ön­magában is megkapó volt a hangverseny kezdete, ami­kor az ünnepi ruhába öltö­zött lányok gyertyával a ke­zükben vonultak be az elsö­tétített templom szentélyébe, egy gyönyörű Gregorián-dal­lamot énekelve. Britten, Ko­dály és más szerzők kará­csonyi számai a leánykarok tisztán csengő előadásában Szabó Dénes vezetésével fe­lejthetetlen élményt, igazi adventi hangulatot teremtet­tek. A leánykórus előadását szí­nesítette a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolának az ■est műsorában közreműködő férfikara. Felletár Melinda külföldi turnéját megszakít­va érkezett Nyíregyházára, hogy hárfajátékával kísérje, és meghittebbé tegye a kon­certet. A 4-es* iskolának az evangélikus templomban be­mutatott hangversenye tudo­másunk szerint hosszú évti­zedek után az első olyan al­kalom, amikor egy általános iskola és az egyház közös rendezvényt hirdetett. És nem is akármilyet! Am, a nyíregyházi iskola jelenle­gi és volt növendékei számá­ra többet is jelentett a va­sárnapi koncert, mint egy­A Cantemus és a Pro Musica leányai az evangélikus templomban. szerű hangversenyt, mivel ez egyben első — magánkiadá­sú — lemezük bemutatója volt. A közönség tehát ma­gával vihette az elegáns kiál­lítású — mint meggyőződ­tünk róla —, jól sikerült Christmas Music, azaz Ka­rácsonyi zene című lemezt is, melynek segítségével ké­sőbb is felidézheti ezt a szép műsort. És akik nem tudtak eljön­ni a koncertre, azok is hoz­zájuthatnak, mivel a kará­csonyi lemez kapható a Centrum Áruházban és a 4- es iskolában. Tegyük még hozzá, hogy a lemez bevéte­léből az ifjú énekesek újabb hanglemezt szeretnének ké­szíteni. (bodnár) Kis vár da; Havi 800 szemüveg Az Ofotért kisvárdai üzle­tében naponta 30—50 szem­üveget igényelnek. A nem speciális darabokat helyben el is készítik, a szemüvegek nagy része azonban Miskol­con és Gyöngyösön készül. Mostanában átlagosan kát hét a várakozási idő. de ez sajnos nem jellemző, rend­szerint jóval többet kell vár­ni, a különleges lencsék ese­tében akár három-öt hónapot is. A kisvárdai üzletben a kisebb javításokat, az archoz igazítást azonnal elvégzik. A havonta készülő mintegy 800 szemüvegből 400—500-at re­ceptre igényelnek. A helyben készülő szemüvegekre lénye­gesen kevesebbet kellene vár­ni, ha az üzletnek sikerülne beszerezni egy automata len­csecsiszoló gépet, ami meg­gyorsítaná a munkát. Kapni sem egyszerű Arulkadi ajándékok Ezekben a napokban sok­sok ember azon töri a fejét, mit vegyen ajándékba sze­retteinek, és szorgalmasan rója az utcákat, faggatja a kirakatokat, tolong a zsúfolt üzletekben. Néha el-elábrán- dozik azon is, vajon mit kap ő... Karácsonykor aztán majd kölcsönösen fürkésszük egymás arcát, sikerült-e el­találni. .. Az ajándékozásra számta­lan alkalom kínálkozik, ezek közül legnevezetesebb a ka­rácsony, a szeretet ünnepe, amikor elsősorban a család­tagok meg a közeli barátok ajándékozzák meg egymást. Az ajándék lehet drága, szép és hasznos — vagy az „A munka és a szerelem foglalkoztatott...” Krokit újra Nyíregyházán rendez Ivó Krobot Egyetlen figurának sem ad­tunk igazat, ezért maradt nyitott a megoldás is. Nem azt mondjuk, hogy itt és most nem lehet élni, hanem azt, hogy minden küzdelem vezet valahová. — Vannak, akik azt mond­ják, hogy Csehovot szláv men­talitás nélkül lehetetlen ren­dezni. Egyetért ön ezzel? Az őfensége pincére voltam a Móricz Zsigmond Szín­ház eddigi működésének egyik legnagyobb szakmai és kö­zönségsikere volt. Hrabal darabját vendégrendező, a prá­gai Ivó Krobot állította színpadra. A neve tehát ismerő­sen cseng Nyíregyházán, mégis keveset tudunk róla. — Csehszlovákia történel­mi részén, Morvaországban születtem, 1948-ban. Itt érettségiztem, majd két évig a helyi színházban végeztem különféle munkákat, voltam ügyelő, hangosító, és amire szükség volt. 1968-tól két évig a brnói egyetem böl­csészkarán tanultam színhá­zi szakon. 1971-ben kizártak hivatalos személy nyilvános megsértése miatt. Valahogy így szólt a paragrafus. Hét hónapot egy közismert (hír­hedt) cseh börtönben, a Plzen Dory celláiban töltöttem. Persze a büntetés a hatvan­nyolcas tevékenységemért is ért. Hetvenegyben választá­sokat tartottak nálunk, ba­rátaimmal együtt arra agitál­tuk az embereket, hogy ne menjenek szavazni. Az egye­temről való kizárásom után segédmunkásként dolgoztam két évig, majd a brnói szín­ház propagandaosztályának voltam a munkatársa. Végül 1978-ban sikerült Brnóban elvégezni a rendezői szakot. Már a tanulmányaim alatt dolgoztam amatőr és hivatá­sos társulatokkal. 1978-ban Prágába kerültem, azóta ott élek. Egy évig a 24-es mű­hely nevű színházban dolgoz­tam. Érdekes volt az itteni munka. Főképpen az utcákon és a tereken játszottunk, csak rossz időben mentünk sátorba. Eljátszottuk egy klasszikus orosz szerző, Szu- kovo-Kobilin Tarelkin halá­la c. darabját. Bürokrataelle­nes volt a játék, logikus volt, hogy 1979-ben betiltották. Az­tán a Cinoherni-klub nevű színházba kerültem. Oszt- rovszkijt, Örkényt, Hrabalt rendeztem. Itt állítottam színpadra — már a nyíregy­házi bemutató után — az Őfensége pincére voltam cí­mű drámát is. Dolgoztam Lengyelországban, Finnor­szágban. — Amikor Csehov kerül szó- ba, a legtöbbször a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert jut az eszünkbe, ön miért az Ivano- vot választotta? — Azt szokták mondani, hogy ez Csehov legkevésbé sikerült darabja. Éppen ezért sok lehetőséget kínál a ren­dező számára. Amikor az Ivanovot rendeztem, magam is hasonló problémákkal küszködtem, mint a főhősök. A munka és a szerelem fog­lalkoztatott. A darab megne­vezi azt, ami elől a mai har­mincasok, negyvenesek nem menekülhetnek: kutatni kell a munka értelmét, a szere­lem helyét az életünkben. Az előadással nem akarunk ta­nulságokat megfogalmazni. — Valami igazság van ben­ne, de nem értek egyet vele teljesen. Engem mindig is Közép-Európa kérdései von­zottak. Ügy érzem, hogy hoz­zánk közelebb állnak a ma­gyarok, mint például a len­gyelek. — Hetek óta Prágára, Cseh­szlovákiára figyel a világ. Fon­tos események zajlanak, ame­lyekből ön a próbák miatt ki­marad. Nem sajnálja? — A diákok által fellob- bantott láng nem a semmiből keletkezett. Már több évvel ezelőtt voltak néhány szín­házban olyan előadások, amelyek a maguk eszközeivel előkészítették a mostani vál­tozásokat. Ezekben én ma­gam is részt vettem. Néhány napja voltam otthon. Éppen az események közepébe ke­rültem. Nagyon örültem, hogy például a Nemzeti Szín­ház igazgatója, a Károly Egyetem professzora. Milan Lukes lett a művelődési mi­niszter, aki kiváló műfordí­tó is. A Cinoherni-klub szín­házművészeti vezetője a ne­ves filmrendező, Jiri Menzel. Hamarosan hazatérek, de re­mélem, hogy Nyíregyházán is dolgozhatom még. Nagy István Attila Több, mint választék Üjabb üzlettel gyarapodott Fehérgyarmat a Multi Kis­szövetkezet jóvoltából. Az or­szágos hálózat ezen boltja a városközpontban, a volt EPl- TEK-bolt helyén december 8- tól kezdte meg az árusítást. A Fontana Üzletház exklu­zív ruhái éppúgy megtalál­hatók, mint a különböző bi­zsuk, nyugati kozmetikumok, s a Csemege termékei. Valu­ta és forint birtokában 5 se- bességes Szamarát és hasz­nált nyugati kocsikat is be­szerezhet helyszíni válogatás után a vásárló. A legmoder­nebb televíziók, magnók, s más híradástechnikai cikkek, valamint videokazetták kap­hatók. Mintegy 300 video­filmből (közte érték és pornó, horror is) válogathatnak a kölcsönözni szándékozók. Ki­terjesztették a videomagnóra, televízióra is a kölcsönzést. Lízingeléssel is igénybe vehe­ti e szolgáltatásokat az ál­lampolgár. A valutáris és egyéb pénzügyi szolgáltatá­sokat a helyi Hitelbankon ke­resztül kívánják megoldani. CD-lemezjátszó, s kölcsönzés­re CD-lemezek is hozzáfér­hetőek lesznek az üzletben, tehát minőségi javulást jelent a határszéli városban. (m. k.) Az új üzletben ellenkezője. Az ajándékok értékét, fajtáját íratlan sza­bályok szabják meg: ki ki­nek mekkora értéket vásá­roljon, milyen jellegű aján­déktárgyat adhat. Így ebben az adott közösség normái, szokásai a meghatározók. Íratlan szabályok Az ajándék ezen felül na­gyon sok egyebet is kifejez­het. Az ajándékozás lénye­gében társas érintkezési for­ma, egy bizonyos közlés, üzenetváltás, az ajándék pe­dig a kapcsolat tartásának és fejlesztésének tárgyi eszkö­ze. Ebben az „üzenetváltás­ban” tükröződik az ajándé­kozó és az ajándékozott ér­zelmi kapcsolata. Mindenki látott már nagyon drága, szép, de „távolságtartó”, hűvös, hivatalos jellegű ajándékokat, s vannak apró és olcsó ikis tárgyak, melyek mégis kedvesebbek a szívnek, mivel érződik rajtuk a gon­doskodás, az áldozat vagy a munka. Ilyenek a kispénzű ember által összekuporga- tott forintokból vásárolt ap­róságok, vagy az éjszakán­ként, sajátkezűleg kötött- varrt-ragasztott holmik, oly­kor a gyerekek munkái. A „személyre szabott”, tehát a megajándékozott igényeit, ízlését figyelembe vevő és legfőképp a saját készítésű ajándékok mindig kelleme­sebb meglepetést, nagyobb örömöt okoznak. Szimbolikusan Még ennél is továbbmen­nek a szimbolikus ajándé­kok, melyek annyira egyéni­ek, hogy többnyire csak ket­ten fogják fel a valódi ér­teimét: akii adja és aki kap­ja. Bárki másnak csaik hét­köznapi — esetleg: nagyon is különleges — tárgy, de ket­tőjüknek mindenképpen töb­bet mond. Lehet utalás kö­zös élményeikre, emlék a múltból, a jelen eseményei­nek jelképe, ígéret a jövőre. Némelyik ajándéktárgy lehet vicces, mely szellemesen, humoros formában fejez ki valamit. Miért ajándékozunk? Il­lendőségből, szokásból, ér­dekből, kölcsönösségi alapon — és szeretetből? Egyik em­ber szeretetet akar adni tárgy formájában, a másik ember szeretetet akar kapni az adott tárgyért cserébe. Megesik, hogy bevallani nem mert érzelmét ajándék- tárgy formájában fejezi ki valaki. Az sem ritka, hogy a kihunyt vonzalmat pótolja a tárgyi érték. Sok ember azért ad — viszonzás nélkül is —, mert jóleső érzést kelt benne mások öröme. Néme­lyek az önzetlenség belső ér­zéséért vagy külső látszatá­ért adakoznak. Ajándékot kapni jó dolog, de keserűvé válik az ember szájíze, ha elvárják érte a viszontszolgáltatást vagy a hálát. Másrészt az is kelle­metlen, ha valaki többet kap, mint amennyit adott, mert így figyelmetlennek vagy fukarnak látszik, illet­ve így érzi magát. Szívet melengető A hasznos vagy kedves ajándék értékét is lerontja, ha nem megfelelően adják át, ha kellemetlen megjegy­zést fűznek hozzá vagy kel­letlenül viselkednek. A ked­ves szó, hangsúly, gesztus viszont kedvesebbé teszi az egészet. Ajándékot kapni sem egy­szerű dolog: a visszautasító viselkedés, az ajándéktárgy bírálgatása kellemetlen per­ceket szerez az ajándékozó­nak. Az viszont igazi szívet melengető érzés, ha a másik ember arcát felderülni lát­juk. A derűs mosoly, a fel­csillanó szemek — mint a gyertyalángok — szinte be­ragyogják az ünnepet. Élő lemezbeeDlati S zínvonaltalannak talál­ta a mátészalkai mű­velődési központ ve­zetősége és a megjelent kö­zönség Soltész Rezső Boldog karácsonyt címmel meghir­detett műsorát, amelyet de­cember 6-án rendeztek meg a művelődési házban. Tech­nikai hibák sorozata és fel­készületlenség jellemezte a műsort. (A közvetítő iroda is elfogadta a műv. ház reklamációját.) Ezért az in­tézmény munkatársai úgy döntöttek, hogy a tisztelet­díj kifizetése helyett in­kább a közönségnek térítik vissza a belépőjegy árát. (Sajnos csak azoknak tud­nak fizetni, akik a megma­radt jeggyel igazolni tud­ják, hogy meghallgatták a bosszankodásra okot adó műsort. Az esetleg megma­radt összegből egy jótékony műsort rendeznek majd.) Csak gratulálni tudok a művelődési háznak, mi is úgy véljük, hogy csak ilyen intézkedésekkel lehet ele­jét venni annak, hogy né­hány művész ne kezelje félvállról azokat a produk­ciókat, amelyeket nem a fő­városban, hanem esetleg a számukra „vidéknek” szá­mító színpadon mutatnak be. (B. I.) így is lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom