Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-14 / 270. szám

2 Kelet-Magyaronzág 1989. november 14. Kecsegtető fogás reményében sokan töltöttek órákat szabadidejükből a vízpartokon. Ha nagy halat nem is sikerült fogni, de a kellemes őszi időben jó levegőt szívhattak, (elek) Hétfin este Unja az 1-H-at November 20-án, hétfőn a Kossuth adón 19,50-től 20,53 óráig jelentkezik a hívja az 1-388-378-as telefonszámot című műsor. Az adás ven­dége Pozsgay Imre állammi­niszter, műsorvezető Wisin- ger István, szerkesztő László György. Kérdéseket lehet feltenni 16-án, csütörtökön, és 17-én, pénteken reggel 8- tól 11 óráig, és az adás nap­ján 14 órától a műsor vé­géig. Kölcsönzés lopott okmánnyal Periférikus helyen Irat a zokniban Gazdátlan személyi igazolványok Egy idős férfi mesélte: mi­előtt elmegy otthonról, a kö­vetkezőkről győződik meg: nála van-e a személyi igazol­ványa, a szemüvege, a pénz­tárcája és — tisztesség ne es­sék — a nadrágja azon a bi­zonyos helyen be van-e gom­bolva? De félre a viccel: a szemé­lyi igazolvány sok szempont­ból fontos okmány, ezért azt mindenki a saját érdekében is köteles magánál tartani. Többen azt gondolják: arra csak akkor lehet szükség, ha a rendőr igazoltatja. — Ez nem így van — mondja Kása András rendőr százados, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság igazga­tásrendészeti alosztályának vezetője. — Ha például bale­set történik, a személyi iga­zolvány alapján értesítik az áldozat hozzátartozóit. Ha nincs „dokument” A nyíregyházi rendőrkapi­tányságon jelenleg körülbelül 130 gazdátlan személyi iga­zolvány van, ezeket a járóke­lők az utcán vagy másutt ta­lálták. A rendőrség a tulaj- dpnosaikat értesítette: jöjje­nek érte, de hiába. S legalább 140 a személyi igazolvány elvesztését közlő bejelentések száma. Azokat többnyire fia­talok hagyják el. Ugyanis sokan nem megfelelő helyen, például a nadrágjuk korcá- nál, a zokni szárában tart­ják. .. Ha valaki a rendőr felszó­lítására nem tudja magát hi­telt érdemlően igazolni, ak­kor a rendőrségre előállítha­tó. Aki a személyi igazolvá­nyát elhagyja, vagy megron­gálja, száztól ötszáz forintig terjedő helyszíni; szabálysér­tési eljárás esetén pedig 3 ezer forintig terjedő pénzbír­sággal sújtható. Az is gond, ha a személyi igazolvány tulajdonosa az okmány érvényességi idejé­nek lejártát nem veszi figye­lembe. S akkor kezd kapkod­ni, ha az ügye (például hitel- felvétel, autóátvé .el, házas­ságkötés vagy más) intézése érvényes személyi igazol­ványt kíván n eg. Szándékosan •• — Elhagyott, vagy ellopott személyi igazolvánnyal már számtalan visszaélést követ­tek el. Megtörtént, hogy a be­törő a bűncselekmény hely­színén szándékosan lopott, vagy talált személyi igazol­ványt hagyott — említi Kosa András. — Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ebből — amíg a dolgok nem tisztá­zódtak — az okmány eredeti tulajdonosának is származ­tak kellemetlenségei. Arra is akad példa; valaki a kölcsön­zőből — lopott személyi iga­zolvány alapján — értékes tárgyakat vitt ki, amelyeket „elfelejtett” visszaszolgáltat­ni. Ha valaki elveszti a szemé­lyi igazolványát, akkor a?t a rendőrhatóságnak mielőbb jelentse be. Az ideiglenes igazolvány kiállításához adatlapra, két darab fény­képre, valamint születési és házassági anyakönyvi kivo­natra van szükség. A talált igazolványt, vagy útiokmányt is minél hamarabb el keli juttatni a rendőrhatósághoz. Az igazolványba bejegyzett adatokkal összefüggő válto­zásokat 48 órán belül köte­lező bejelenteni. Mindezek az igazolványban Tudnivalók címszó alatt olvashatók. A napokban egy szovjet ál­lampolgár kereste fel a rend­őrséget, s közölte: elhagyta az útlevelét. Miután a beje­lentést megtette, egy kislány talált útlevéllel érkezett. Pont a kesergő illetőével, aki Jugoszláviába akart tovább­utazni. A férfi a gyereket örömében össze-vissza csó­kolta. összecserélték A múltkor egy öregasszony igazolványkészítéshez fény­képeket hozott, de azon az ő arcmása helyett egy gyönyö­rű, 18 év körüli lányé volt látható. (A fényképész a ki­adásnál összecserélte.) A né­ni ezt nem tudta. Amikor kö­zölték vele: a képen nem ő van azt kérdezte: tehet ő ró­la, hogy ilyen fényképet csi­náltak róla? Volt, aki arra hivatkozott: a személyi igazolványát vad­disznó rongálta meg. Októ­ber 24-én reggel pedig egy férfi azzal ment a rendőrség­re: részére olyan igazolványt adjanak, melyben a Magyar Köztársaság szerepel. Hát a hatóság ilyennel még nem szolgálhatott. (cselényi) Műhelysor iparos nélkül A kora délelőtti órákban nagy a köd a tiszadobi ha­tárban, alig látni pár méter­re. Míg ugyanebben az idő­ben a megyeszékhelyen már feltűnik a bágyadtan mele­gítő napkorong, itt még min­den tejfehér: mint valami el­varázsolt birodalom, távol a világ zajától. — Sajnos, ez a periférikus elhelyezés nagy mértékben meghatározza életünket — fogad Dopita György.JTisza- dob tanácselnöke. — Ennek köszönhető az elmaradott színvonalú szolgáltatás is. Nincs suszter, női szabó, fér­fiszabó, s hol vannak már a régi mesterségek képviselői is. a kovácsok, a kerékgyár­tók. Négy-öt évvel ezelőtt épí­tettünk egy hat műhelyből álló szolgáltatóházat. Sajnos, most is csak háromban dol­gozik szakember, két fodrász és egy képkeretező. Ez utób­bit is nemsokára felszámolja a Tiszalöki Faipari Vállalat, mert nem kifizetődő. Műkö­dik a községben egy asztalos s mivel az is foglalkozik kép­keretezéssel. nem maradinak keret nélkül a képek. A leg­nagyobb gond talán az. hogy nincs kisiparosi engedéllyel rendelkező autószerelő a fa luban. Bár javításhoz né- gyen-öten is értenek, ők azonban csak a barátok, munkatársak autóját szerelik. Az áfészen keresztül van le hetőség mezőgazdasági gé­pek. edények, lakodalmasfel szerelések kölcsönzésére, i működik a „hozom-viszem” ruhatisztító szolgálat is. Biz­tató jel, hogy egyre több he­lyi és környékbeli fiatal ta­nulhat a gyermekotthon szakmunkásképző intézeté­ben. ahol az ács, bádogos szobafestő-mázoló. kőműves, géplakatos, központifűtés- és vízvezeték-szerelő szakmák alapjait sajátíthatják el. Műszaki ellenőrzés a határon Karambolozó külföldiek A minap T. L. aláírással szenvedélyes hangú levelet kaptunk. Idézek belőle: „ ... a közlekedésbiztonsági tanács illetékes vezetőjétől szeret­ném megtudni: mit tesznek a külföldi, pontosabban szovjet állampolgárok sza­bálytalan járművezetésének megakadályozásáért? Ugya­nis, olykor felháborító köz­lekedési manővereket hajta­nak végre, a KRESZ előírá­sait semmibe veszik. Például sűrű ködben sokan világítás nélkül közlekednek, a piros lámpajelzés ellenére a ke­reszteződésbe hajtanak, este, vagy éjjel menet közben csak helyzetjelzőt használ­nak ...” Tény: a szovjet és lengyel állampolgárok elég gyakran okoznak közlekedési balese­tet. Volt olyan nap, hogy há­rom-négy általuk előidézett karambolról is tudósítanunk kellett. Fülöp János rendőr alezre­des, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Közlekedés-biztonsági Tanács titkára elmondta, hogy a határnál a közleke­dési szabályok megtartására felszólító szórólapokat oszto­gattak, az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lapban cikket közöltek, sőt az ottani rá­dióban nyilatkoztak, s kér­ték az állampolgárokat a he lyes közlekedésre. De a KBT szakemberei tudják, mindez kevés, ezért a gépjármű-fel­ügyelettel közösen a határ­nál műszaki ellenőrző állo­más létrehozását tervezik, s ha az autó műszaki állapota nem megfelelő, akkor vissza­fordítják, vagyis hazánkba nem engedik be. Egyben fel­hívják valamennyi gyalogos és járművezető figyelmét, hogy óvatos, körültekintő, az út- és a látásviszonyokhoz igazodó közlekedéssel töre­kedjenek a balesetek meg­előzésére. Ha megyénk útjain kül­földi autóst látok, gyakran eszembe jut egy hajdan ve­tített film címe: Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar!... (cselényi) Az illetékes válaszából Kutya a kútnál Tisztelt Szerkesztőség! Lap­juk november 7-én megje­lent számának 11. oldalán közölték a képet, mint egy kedves ellesett pillanatfotót, melyen egy kutya közkifo­lyó kútnál „iszik”. A fotó készítőjével ellentét­ben korántsem találjuk bá­josnak a felvételt, ugyanis egészségügyi miniszteri ren­delet, de a tanácsrendelet is egyértelműen tiltja a közku- tak, közkifolyók állatok ita­tására való felhasználását az abban rejlő közegészségügyi veszély miatt. Véleményünk szerint he­lyesebb lett volna egy meg- botránkozó, Zizi gazdáját el­marasztaló képaláírás, amely mondjuk így hangozhatott volna: Zizi a kutya! Ejnye- ejnye gazdi! Ügy látszik el­felejtettél poharat vinni ma­gaddal. Móricz István üzemmérnökség-vezető K ét népszerű színész gyermekeivel egy-egy dalt énekelt magnó­szalagra, amely hangleme­zen is hallható lesz —„ írtuk lapunk november 6-i számá­ban, s illusztrációként Gál- völgyi János és két lánya fényképét közöltük. Több ol­vasónk telefonált, miért a megkülönböztetés; ha mind­össze két színművészről és gyermekeiről van szó, közöl­jük le a másik csapat képét is, ne csak az egyikét. Szán­dékunk szerint nem volt megkülönböztetés, csupán a hellyel akartunk takarékosan bánni. De a kérést méltá­nyoljuk, íme: ifj. Straub De­zső, Straub Dezső, a papa és Péter a stúdióban. Apró emberi örömök Ha megosztjuk — nem fogy „Miinek örüljek?! Munkai gond, baj, nélkülözés.. Hát igen, mostanában több a baj az életünkben, mint az öröm, hiszen még erősebb lett a „hajtás”, nagyobb a létbizonytalanság. Miinek is örülhet az em­ber? Minden hasznosnak, jó­nak, szépnek, amely hozzáse­gíti anyagi jólétéhez, kelle­mes testi és lelki közérzeté­hez, erkölcsi egyensúlyához, pozitív önértékeléséhez. Van­nak testi és lelki örömök, széli e>mi, esztétikai, erkölcsi örömök. Vannak nagy és kis örömök. Az öröm az istenek ajándéka, „égi szikira”, ahogy Schiller megénekelte; pszic­hológiailag: egy pozitív érze­lem. Közel áll a fannkölt és titokzatos boldogság fogal­mához, de öröm az is — régi kedves kollégámtól tanultam —, ha kavics töri a lábunkat, és végre kirázhatjuk a ci­pőnkből. A pszichológia nagy jelen­tőséget tulajdonít az öröm­nek. Freud személyiségelmé- letében az egyik legfontosabb emberi mozgatóerő az öröm- keresés ; ösztönénünket az örömelv vezérli a különféle szükségleték kielégítésében. Ennek határt szab a külvilág ellentétes érdeke, melyhez az ember célszerűen alkalmaz­kodik (ez a realitáselv), ezen felül erkölcsi meggondolások is fékezik a gátlástalan örömszerzésben (ez a felettes én tartománya). A pszichológusok azt sze­retnék, ha a gondtalan gyer­mekek és az érett felnőttek egyaránt eleget örülhetnének; az öröm valóban fontos a pillanatnyi testi-lelki egyen­súlyhoz, sőt, az egészséges személyiségfejlődéshez is. Mit tehetünk viszont, ha gon- dok-tbajök felhőzik egünket? Ha bizonyos nehézségeinket nem tudjuk legyőzni, bizo­nyos problémákat nem va­gyunk képesek megoldani ? (Bár ne felejtsük, mindig többféle megoldás létezik, mint első látásra gondol­nánk!). Minek őröljünk? Az Egészségügyi Világszer ­vezet (a WHO) meghatározá­sa szerint a lelki egészségnek egyik legfontosabb ismérve: a munka- és örömképesség. Ez azt jeleníti, hogy az öröm képessége bennünk gyökere­zik, az öröm belőlünk is fa­kad! A kívülről jövő hatás csak fellotobantja a bennünk hunyorgó parazsat. Akiben az erősebben izzik, annak ap­róbb fuvallat, enyhébb me­legség is elég, hogy fiel lángol­jon, és — képletesen — köd, eső nem oltja ki „parazsát” egykönnyen. örülni — tanulni kell. Ha az anya minden apró lehető­séget megragad — a meleg fürdővizet, a cica játszadozá­sát —, hogy örülni £tsa gyermekét, akkor jó alapot épít. Ezt folytathatja az isko­la, a felfedezés, a probléma- megoldás, a tudás örömével, az esztétikai élményekkel, az apró alkotások és ve:-lengé­seik nyújtotta örömök Ha ki nem öli a fiatalságból a társadalom — a lehetőségek­nél jóval magasabb igények, az elégedetlen, elfásult, cini­kus „ideálok” és a kiábrán­dult felnőttek —, akkor a ne­hézségek ellenére is örömteli éleit várhatna rájuk, még ha apró örömökkel is. Mit tegyünk tehát, hogy örülhessünk ma és holnap is? Természetesen arra kellene törekedni, hogy minél több, minél nagyobb valóságos örömünk lehessen — de ad­dig is, és aaalatt is, önma­gunkban ikiell fölszítanunk az örömképesség pislákoló para­zsát, és meg kell becsülnünk a hétköznapok apró kelle­mességeit, szépségeit. Van még egy érdekes tu­lajdonsága az örömnek. Épp­úgy, mint a szeretet: ha meg­osztják, nem fogy, hanem so­kasodik. Ha a saját öröm­lángocskánkról másnak a tü­zet is fellobbantjuk, akkor azzal a sugárzással még fé­nyesebb lesz a környezetünk. Érthetjük ezt úgy is, hogy jó ha elmondjuk, kimutatjuk másoknak a saját örömünlket — meg úgy is, hogy társaink­nak is szerezhetünk, szerez­zünk néha apró örömöket. I. P. Autóban is lebet... mikor Európa már hanyagolni kezdi az aerobic-diszkót, Amerikában megszületett a legújabb mánia, az autórobic. A fejlődés lo­gikájából következik, hogy miután az amerikai autósok egyre több időt kénytelenek a kocsiban tölteni — ezt az autópiac beépített televízióval, te­lefonnal, kávéfőzővel, vil­lanyborotvával követte — most a testmozgás követ­kezik, írja az Expresso. Kitalálták tehát, hogy az autóban is lehet tornázni, sőt az ötlettel egyidőben könyvet is kiadott a mód­szerről az élelmes felfe­dező. A címe kétségkívül ígéretes: Autórobic, gya­korlatok ingázó autósok­nak. Ebből bárki megtud­hatja, mármint aki a cím­ben megjelölt kategóriába tartozónak érzi magát, hogy mit kell tennie a test különböző részeinek meg­mozgatásához, lazításá­hoz, úgy, hogy közben az utazást se kelljen félbe­szakítania. Nos, mincTósz-, sze 24 gyakorlatot kell vé­geznie. Mindazonáltal, aki a könyvet megveszi, vele együtt kézhez kap egy matricát is, melyet az autó hátsó részére ajánla­nak kiragasztani, azért, hogy az őt követő autós lássa: nem őrült meg a vezető, csupán autórobic- gyakoHatokat végez 60 mérföldes sebességgel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom