Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
6 1989. november 11. Nem csökken, hanem növekszik Romániából a tiltott határátlépéssel érkezők száma. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határának ebben az évben közel négyezren indultak, mindent maguk mögött hagyva. Tavaly februárban kezdődött az invázió. Ma mintegy öt és fél ezer személyt jegyeznek a megyei rendőrfőkapitányságon. A határon való átjutásnak az őszi munkák kedveznek, a kukoricásban megbújnak az emberek, vagy elvegyülnek a répaszedők között. Akik nem ismerik a határmenti területet, azoknak az ott élők pénzért segítenek, kihasználják a menekülő tehetetlenségét, félelmét. „Most húsz lej egy fej káposzta” — mondják egymás között. Ez valójában azt jelenti, hogy 20 ezer lejt kémek azért, hogy megmutassák, hol a legbiztonságosabb az út. Van akit becsapnak, elveszik a pénzét, az ékszert, közben egyenesen a katonák közé irányítják. t-í' A nyírbátori határőrkerület központjába naponta 30-40 személy érkezik. Két nagyobb helyiségben szállásolják el őket. A berendezés egymás mellett sorakozó ágyakból áll. Az áporodott, elhasznált levegő megüti az ember orrát. Bár tisztálkodni lehet, de legtöbben a fáradságtól csak lerogynak a vaságyra. Sajnos egészségügyi ellenőrzés, vizsgálat nincs. — Neve, szülei, foglalkozása, állampolgársága, nemzetisége...? — záporoznak a kérdések. A meghallgatáson az asztal egyik oldalán egy belügyminisztériumi dolgozó, a másik oldalon, kezét tördelve, szinte minden szóra összerezzenve ül a Romániából menekült. A beszélgetés mindenre kiterjed. Miért kéri a tartózkodási engedély megadását? íme egy általános indok. „Székelyföld számunkra elviselhetetlen állapotba került. Jobb életet akarunk, amit itt remélünk, mert otthon nem tudunk megélni.” Politikai, haladó gondolkodásért üldözték-e, bántották- e? A kérdésre a válasz: „Nem. Mi nem éltünk, hanem lassan égtünk, szinte már csak a lelkünk maradt.” Élettelen arcok, szomorú szemek meredtek rám alázattal. Biztosan minden rendbe jön és jó lesz, gondoltam. S közben gombóccal a torkomban küszködtem, hogy valahogy kibírjam ezt a napot. Egymást követően hárman hallgatták meg a frissen érkezettet. Az adatokat felvéve állították ki az ideiglenes tartózkodási engedélyt. A múlt év márciusától a nyírbátori határ- állomáson közel hétszáz illegális menekülőt érdemtelenség miatt visszaküldték. Az eljárást végzőknek is komoly lelkiismereti problémát okoz, hogy mit tegyenek. Ha valakiről kiderül, hogy nagy valószínűséggel büntetett előéletű, alkoholista, munkakerülő, nem fogadják el a kérelmét. Két román nemzetiségű, magyarul nem tudó fiatalt küldtek vissza ottlétemkor. Mindkettőjüknek gyereke van, intézetbe adták, nem gondoskodnak róluk, élettársi M » « v « i < > 1 kapcsolatban állnak. A rendezetlen családi viszonyokat nem fogadták el. Az elutatott személyeket a román határőrségnek átadják. Odaát mint tiltott határátlépőkre büntetés vár. Munkahely kellene Megszólalhat a lelkiismeretünk. Jogunk van-e ítélkezni, hogy kit engedünk be és kit nem? Vannak kény szerhely zes Porlik, mint a szikla... Bojté Gizella: ^\/alóságunk J^Lözelképben Ki tudja merre, merre visz a végzet. Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi, csillagösvényen. m Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jajj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem! még el a felhívás, hogy gyűjtsenek az erdélyieknek. Kétszáz mázsa körüli holmit osztottak szét. Ebben nagy szerepe van a Máltai Szeretetszolgálatnak. A napokban küldtek újabb értékes adományokat az ortodox parókiára. Vannak visszajáró kérege- tők, akik többször is megtömik a zsákot, és árulnak az ócskapiacon. A közvéleményt negatív irányba hangolja, hogy a becsületesen dolgozó emberek „... A feszültséggel terhes kötődés, a szenvedésbe oltott öt'öm az alapja a kíméletlen igazmondásnak, illúziómentességnek, napi realitásokon túlmutató történelmi realitás érzéknek..." Csepeli György: Nemzeti tudat és érzésvilág Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra. se hízelgésre." Illyés Gyula: Magyar beszéd (1954) HHB ----Műi...........U B____ [ I 1 • 1 i_____... H 18 tek, de méltatlan a különbségtétel. Ez nemcsak nemzetiségi kérdés, a román, a cigány, a magyar egyformán szerencsétlen. Aki maradhat, annak a határ- állomáson ideiglenes tartózkodási engedélyt adnak, ami tíz napra szól. Az illetékes megyei rendőrkapitányságon az engedélyt további hat hónapra meghosszabbítják. Jelenleg Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében 3091 Romániából érkezett személy szerepel a főkapitányság nyilvántartásában. A megyei tanács munkaügyi osztályán a munkavállalási engedély kiadása előtt a lakhatásról is meg kell győződni. Olyan munkahelyet felkutatni, ahol az átmeneti elszállásolásról is gondoskodnak, nagyon nehéz. A munkáltatók fogadókészsége vasas, építőipari szakmával rendelkezők esetében továbbra is jelentős. Jó a kapcsolat például a tímári termelőszövetkezettel. A megye gazdasági helyzetének romlását, a szociális problémákat csak fokozták az áttelepültek gondjai. Nálunk a segédmunkás álláskeresők kétharmadának nincs reális lehetősége az elhelyezkedésre, a szakmunkások esélyei ötszörösen rosszabbak az országos átlagnál. A pályakezdők 60 százaléka talál munkát, a többi elvándorol. A távolsági ingázók száma körülbelül 25 ezer. Ezért súlyos terhet jelent a menekültek normális életfeltételeinek kialakítása. így sokan az ország más területére mennek tovább. A Romániából érkezők munkához jutásában segített néhány megye. Győr, Zala a gyerekes családok elhelyezésében különösen nagy szerepet játszott. A megyék fogadókészségéről konkrét visszajelzés csak Tolnából és Zalából érkezett. A megyei tanácson 1988 februárjától ez év szeptemberéig 1152 munkavállalási engedélyt regisztráltak. Bemondás alapján a jelentkezők több mint fele rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal. A kétszáz szellemi foglalkozású közül a több,,Igen, én drága nemzetem! ...A vésszel fenyegető fellegek, amelyek jövőd egén mutatkoznak, bizton eloszlanak, semmivé kell válniok, ha szüntelenül és semmitől meg nem zavarodva a jelenkori műveltség és szabadság útján tova haladsz és ha türelem és honszeretet azon elveihez ragaszkodói, amelyekkel őseid itt hazát alapítottak és nemzetet teremtettek...” Vámbéry Armin: A magyarság keletkezése és gyarapodása ségnek felsőfokú végzettsége van. Emelkedik a magyarul nem tudó letelepülni szándékozó, román nemzetiségű állampolgárok száma, akiknek munkába helyezésük a nyelvtudás híján nehézségekbe ütközik. Segítenek az egyházak Közismert, hogy megyénkben a legnehezebb lakást szerezni. Sajnos az áttelepültek- nek is az elfogadható szállás felkutatása okozza a legnagyobb gondot. A tanácsok, a gazdálkodó szervek minden segítséget megadnak, de ez kevés. Ezért nagy az elégedetlenség, a követelőzés. Romániában viszont lakásban nincs hiány, nagyon sok épület ott áll üresen, sőt a telefon se olyan óriási gond, mint nálunk. A menekültek itteni keresete viszont csak az albérletre elég. A Magyar Vöröskereszt nagy szerepet vállalt az áttelepültek ellátásában. Pénzbeli gyorssegélyt ad a megérkezéskor. Ez év szeptemberéig 1070 menekült között közel egymillió forintot osztottak szét. Sajnos a jelenleg rendelkezésre álló összeg már csak néhány hétig elég. Ruhákkal, bútorokkal segítik a rászorulókat alkalmi adományokból. Az 580 ezres lélekszámú Szabolcs-Szatmár- Bereg megye 600 ezer forintott gyűjtött össze, a közel milliós Pest megye után a legtöbbet adtuk. S van olyan megye is, ahol mindössze 30 ezer forintot fizettek be a számlára. Az egyházak óriási kitartással, áldozatkészséggel segítik az embereket. Kevés olyan szószék van, ahol nem hangzott mellett növekszik azok száma, akik különböző helyeken felveszik a segélyeket és abból könnyelmű életet folytatnak. Akad köztük jó néhány link, trehány ember, de száz csavargó miatt nem alázhatunk meg egy tisztességest sem. Nagy türelmet és megértést kíván a pillanatnyi helyzet mindenkitől. Lelkűkben legtöbben sérült emberek, ami valóban torz viselkedési formát szülhet. A mindennapi gürcölés, tehe- • tétlenség mellett sokkal nagyobb veszély fenyeget: A gyűlölködés, az ellenszenv az, ami megkeserítheti az egymás közti kapcsolatokat. Elszabaduló szélsőséges érzések „Rosszkor jöttél testvér” — jegyezte meg egy nyíregyházi ember az elégedetlenkedő áttelepült magyarnak.” Mi is benne vagyunk a pácban.” A mai Magyarországon az események napról napra változnak, amiket nekünk is nehéz megérteni és követni, nemhogy a Romániában élőknek. Nagyon sokan nincsenek tisztában gazdasági, anyagi nehézségeinkkel. Többen illúziókban éltek, mást vártak, mint ami van. Akik jobb anyagi körülményeket reméltek, azok elégedetlenkednek és saját elhatározásuk alapján néhányan vissza is mentek. Az olyan emberek, akiknek ott se volt semmijük és csak tekeregtek, azok követelődznek. A Vöröskereszt irodájában egy telefonbeszélgetést hallgatva az evangélikus lelkész arról számolt be, hogy a holmikat kérő asszony állításával ellentétben már tizedszer szerepel nyilvántartásukban. Egyre inkább elszabadulnak a szélsőséges érzések. Az itt élő magyarok között jó páran azt gondolják, hogy így is van elég bajunk, még az áttelepültek gondjait is a nyakunkba vegyük. S ezt bántóan a tudomásukra is hozzák. Nyíregyházán a Romániából érkező emberek a napokban több mint hetven taggal alapítottak egy egyesületet „Báthory közösség” névvel, amely érdekképviseletet látna el, összefogná az erdélyi magyarokat s maguk rendezgetnék dolgaikat. Kaptak pénzt, szállást, ruhát, de még nem nagyon kérdezték meg tőlük: mégis, hogy érzik magukat. így szinte mindenkiből egyszerre tört ki, ami már nagyon szorított, ami örömöt jelentett, ami fájt. A megélhetésük itt is nagyon nehéz, előfordul, hogy nincs pénzük, ennivalójuk. Egy-két szállásadó kihasználja szerencsétlenségüket, s szinte házicselédként dolgoztatná őket. Segítenek a kertben, a mezőgazdasági munkákban. A munkahelyen néha megkülönböztetve érzik magukat. „Nekem magas a vérnyomásom, rosszul lettem és kihívták a mentőt. — Viszik a román asszonyt — hallottam, azt hittem, hogy rögtön meghalok.” — Könnyezve mesélte egy idős hölgy. „Mindent kibírtam volna — mondta egy édesanya — van négy lányom, nekik ott nincs jövőjük- Nem kell senkinek a vagyona, mi megdolgozunk azért, hogy megéljünk. A magyarságunk miatt jöttünk, az anyanyelvűnkön akarunk beszélni, bármennyire is hangzatosán cseng.” Tartozni valakihez Az áttelepülésben a jobb megélhetés lehetősége, az anyagiak is fontos szerepet játszottak. De szinte egyöntetűen a magyar nemzethez való tartozásukat emelték ki. Többen azzal érveltek, hogy a pénz nem lehetett indok. Hiszen ott volt a házuk, autójuk, sőt mindenhez hozzájutottak volna, ha megtagadják önmagukat. Tamási Áron valahogy úgy fogalmazta meg az élet célját, hogy nem lehet más, mint otthonra lelni. Romániában bozgoroknak, földönfutóknak gúnyolták őket. Ott egymás között magyarok voltak, de a hivatalos politika a románságot erőltette rájuk, a magyar nemzetiséget szinte kitörölte. Országunkban pedig románoknak tartják őket. Ezt az érzést nem akarták itt megélni. Lelkűk mélyén mindez nagyon fáj. Elmondták azt is, hogy az ittenieket elsősorban az anyagiak hajtják, minél többet szerezni. Ä beszélgetésük is csak e körül forog. S milyen léhaság van a munkahelyeken. Odaát nem engedtek meg ilyesmit. Azt tapasztaltuk, hogy a magyarságot Romániában másként becsülik. „Mi szökve jutottunk be a templomba, hálunk tiltották a Bibliát, de jobban tudom, mi van benne, mint akiknek a polcán díszeleg. Ha nincs erkölcs, hit, a nemzet elpusztul.” Igyekeznek mind a munkahelyeken, közösségekben a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Túlbizonyítási kényszer hajtja őket, a kialakult helyzet áldozatainak érzik magukat. Szeretnék tudni, hogy felnövő gyermekeiknek jobb lesz. Remélve azt is, nekik itt helyük van. A sors igazságtalanságáról, a történelem fájdalmas alakulásáról egyikőjük sem tehet. II KaletA HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1