Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
A fal ó húsz év távlatából I bevillant egy kép. * Hatodikosok voltunk, földrajztanárnőnk kihívta a térképhez egyik osztálytársunkat. A feladat így szólt: elemezze Németország földrajzát! Az eminens rögtön rákérdezett: melyik Németországét? Mi most politikailag nem bontjuk ketté — magyarázta a tanárnő, de nem tudta eloszlatni kétkedésünket: fehéren-feketén virított az országhatár és jelezte, itt két országról van szó ... Sem akkor, sem az utóbbi hetekig fel sem vetődött sokunkban, hogy lehetne ez másként is. S most ledőlni látszik politikai életünk újabb tabuja. Amikor már százezrek szedték a sátorfájukat és kerekedtek fel Németföld keletibb részéből és kerestek maguknak odaát új otthont, akkor döbbentünk rá: valami igencsak hibádzik náluk. Naponta tudósíthattunk tüntetésről, az emberi szabadságjogok megnyirbálása ellen fellázadó tömegek megfékezéséről. De nem volt any- nyi gumibot, könnygáz, rácsos autó és rendőr, amely útját állhatta volna az elemi erővel feltörő megnyilvánulásoknak. A folytatás közismert. Űj arcok a politikai irányítás csúcsain és mindenekelőtt új szemlélet a berlini fal két oldalán. A gyűlöletes falnak nemcsak a keleti oldalán gyűlt ösz- sze tömeg a minap éjjel, hanem a nyugatin is tízezrek várták a fejleményeket. A berlini városatyák pedig igazán hétköznapi ügyek miatt tanácskoztak a szokatlan időben, éjszaka, hol, hogyan helyezzék el az érkezőket. Közben a fal két oldalán a tömeg barátkozott a határőrökkel, volt, aki virágot nyomott az egyenruhás őr kezébe, a puska mellé. Csütörtök este a TV 2 Napzártájában már nemcsak elméleti síkon feszegették a két német állam egyesítésének kérdését, hanem konkrétumokban gondolkodtak. A világ meglepődve áll a mindeddig hihetetlennek vélt események előtt — ez csendült ki a washingtoni, a párizsi és a bonni tudósító szavaiból péntek reggel. Felesleges volna hiú ábrándot kergetni és bármiféle határidőt jósolni, hogy Európa szívében átrajzolják valamikor a német határt. Reményt kelt viszont az a tény, hogy felelősen gondolkodó politikusok a gumibot helyett józan megoldáson töprengenek. A keletnémetek pedig, látva a viharos gyorsasággal bekövetkező változásokat reménykedhetnek, hogy szülőföldjükön érezhetik magukat otthon. Tóth Kornélia Az MSZP elnökségetek elésén hangzott eh „Értéke, gazdája legyen a földnek77 A közelgő népszavazásra készülve a Magyar Szocialista Párt elnöksége megerősíti azt az álláspontját, miszerint a Magyar Köztársaság elnökét még az általános választások előtt a népnek közvetlenül kell megválasztania. A népszavazásra bocsátott többi kérdésben az MSZP az Országgyűlés döntéséhez tartja magát. A többi között ebben állapodtak meg az MSZP elnökségének pénteki ülésén. A november 26-ára kitűzött népszavazást az MSZP tagjai általában kritikusan fogadták, számos észrevétel hangzott el az SZDSZ kezdeményezésével kapcsolatban. Kifogásolták például, hogy az aláírások mintegy 40—50 százaléka nem volt hitelesíthető, bár így is ösz- szegyűlt a népszavazás elrendeléséhez szükséges számú aláírás. Az elnökség pénteki tanácskozásán napirendre került a nyilvánosság jelenének és jövőjének kérdése is. Az elnökség ezzel kapcsolatban egyelőre csak elvi álláspontját fogalmazta meg, ezek szerint arra törekszik, hogy a korábban az állampárt irányítása alatt álló, a pártállam hatalmi centrumának közvetlenül alárendelt nyilvánosságmédiák önállóságát megerősítsék, biztosítsák gyámkodástól mentes, demokratikus működésüket. Az elnökség azon az állásponton van, hogy a nyilvánosság központi orgánumait áttekinthető, ellenőrizhető társadalmi felügyelet alá kell helyezni. Olyan felügyeleti rendszer kialakítása a cél, amely az egész nemzet, a társadalom általános érdekeit figyelembe veszi, s kizárja, hogy bármely párt kisajátítsa a sajtót. A pártvagyon körül kialakult vitáról elhangzott, hogy november 3-án az MSZP vezetősége levelet kapott a Ri(Folytatás a 4. oldalon) MAGYAR SEGÍTSÉGGEL, Hungarológiai központ Ungváron Az ungvári várdomb oldalában felavatták tegnap azt a Hungarológiai Központot, melynek létesítéséről Magyarország és a Szovjetunió a közelmúltban állapodott meg. Az ünnepi eseményen ott volt Glatz Ferenc, a Magyar Köztársaság művelődési minisztere, V. Parhomenko, a Szovjetunió Tudományos és Állami Bizottságának elnökhelyettese és V. Taranenko, az Ukrán Szocialista Köztársaság felsőoktatási és középiskolai minisztere, valamint megyénk képviselői. Az épület mellvédjénél tartott ünnepséget V. Szliv- ka, az ungvári egyetem rektora nyitotta meg. Elmondta, hogy egyáltalán nem véletlen az intézmény itteni létrejötte. A Magyar Filológiai A felső képen Glatz Ferenc és V. Parhomenko átvágja a nemzetiszínű és vörös szalagot, alatta az új Hungarológiai Központ. Tanszék korábban is jelentős munkát végzett. Kiadványaik és a magyarországi tudósokkal közös kutatásaik eddig is üdvözölendő módon vitték előre a magyarságkutatást Kárpátalján. A rektor külön köszönetét mondott a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat lelkiismeretes és gyors munkájáért, mely lehetővé tette a határÜlésezett a megyei kópviselőcsoport Változtatás kell a gazdaságban Az adótörvények módosításáról, az állami vagyon utáni részesedésiül, az illetéktörvény módosításáról, az értékpapír kibocsátásáról és forgalmáról készített törvényjavaslatokat vitatták meg és véleményezték pénteken a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőcsoport Nagy- ecseden megtartott ülésén. Bíró Miklós elnökletével megtartott csoporitülésen a képviselők tájékoztatót hallgattak meg a jövő évi költségvetés irányelveiről, a következő év gazdaságpolitikai feladatairól, s elmondták javaslataikat a Munka Törvénykönyve, a Büntető Törvénykönyv módosításáról, az alkotmánymódosítással összefüggő törvénymódosításokról, továbbá tájékoztatót hallgattak meg a Egészségház Máriapócson Pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között átadták Máriapócson azt az egészségügyi központot, amelynek kivitelezésében a helyi Rákóczi Termelőszövetkezet vállalt kiemelkedő szerepet. A megjelenteket Palóczy Lajosné, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte, majd dr. Győrfi István szociális és egészségügyi államtitkár mondott beszédet. Bevezetőjében hangsúlyozta: olyan időket élünk, amikor a magyar egészségügy ritkán ünnepelhet. Széles társadalmi összefogással, a lakosság áldozatvállalásával a helyi önkormányzatok munkájával minden nemes cél megvalósulhat. A példát ezúttal Máriapócs adja. „Nincs bizonyosság, csak esélyünk van” — idézte a költő szavait, utalva aria, hogy a központi kezdeményezések a minisztériumi elképzelések (Folytatás a 4. oldalon) Budapest—Bécs világkiállítás előkészítéséről. Kocsis Miklós Nagyecsed tanácselnöke mutatta be a már időszámításunk előtt is lakott település életét, ahol ma nyolcezren élnek. Koncz András rendőr ezredes a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője azzal a nem titkolt szándékkal tájékoztatta a képviselőket a megye bűnügyi helyzetéről, hogy a költségvetés tárgyalásakor ne sajnálják a pénzt a bűnüldözéstől. Míg tavaly 8959 bűncselekmény történt, addig az idén a tízezret is meghaladja majd. S ha egy éve száz ismeretlen tettes közül csak 41-et tudtak kézrekeríteni, az idén feltehetően még kedvezőtlenebb eredmény születik. A jövő évi költségvetés irányelveiről Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta a képviselőket. Elmondta, hogy a magyar gazdaság állapota rendkívül rossz. Ha 1990-<ben nem történik generálisan nagy lépés a gazdaságban, akkor elkerülhetetlen a gazdasági összeomlás. Változás csak akkor lehetséges, ha elindul a valódi piacgazdaság kiépítésének folyamata, ha létrejön egy vegyes tulajdonú gazdaság, ha sikerül ösztönözni a vállalkozói szférát, ha a szabályzók teljesítménytöbbletre kényszerítenek és még ekkor is csak abban az esetben lesz érezhető a hatás, ha mindehhez elosztáspolitikai reformot vezetnek be, ha létrejön a helyi önkormányzati rendszer. Ezek az alapvető feltételek, ám előre látni kell, hogy ez sem gazdasági, sem társadalmi konfliktusok nélkül nem járható végig. El kell viselni a nagyobb jövedelemdifferenciálódást, s olyan szociálpolitikai rendszert kell lét(Folytatás a 4. oldalon) időn belül történő átadást és a tegnapi ünnepi ava- tót. Lizanec Péter, a Hungarológiai Intézet igazgatója magyarul és ezzel párhuzamosan ukránul szólt az összegyűltekhez. A kárpátaljai közigazgatási székhely új intézete ötödik ilyen a világon, de első a szocialista országokban. Megvalósulása, tudományos elismerése az itt korábban folyt munkának. Mire is vállalkozunk? — tette fel a kérdést az igazgató. A magyarság kutatására nemcsak itt, de Tartutól Jerevánig, Ungvár- tól Kemerovóig vannak hívei. A nemrég létrejött szovjet Hungarológiai Bizottságnak a nagy országban 37 tagja van. Munkájuk koordinálása az intézmény feladata lesz. A másik, nem kevésbé fontos dolgunk — mondta Lizanec Péter — a történelmi kapcsolatok vizsgálata országaink között a tények és levéltári adatok alapján. Erre annál is inkább szükség van, mivel nem mindig volt jellemző a tudományos objektivitás. Márpedig — idézte Mátyás Ferenc költő — „Ami van, letagadni hazugság, ugyanúgy, mint üres fecsegéssel elhitetni a semmit.” Ezt követően Glatz Ferenc, magyar művelődési miniszter lépett a mikrofonhoz. Kedves Barátaim — kezdte beszédét. — Az emberek alig érzik, hogy mekkora ütemben zajlanak a változások körülöttünk. Mi, akiknek a sztálini modellben azt tanították, hogy a változás lövések, kibontott inggallérok közepette zajlik, nem becsültük a történelemben az apró lépések jelentőségét. Ami a Szovjetunióban végbemegy, az ilyen értelemben forradalom. Végre valósággá válik az, amit Gorbacsov öt évvel ezelőtt célul tűzött ki és ezáltal (Folytatás a 4. oldalon) l_2üdXL_JÍyfolianh. 288,_száni ÁRA: 5,30 FORINT 1989. november 11., szombat | * Álarcos rablók Nyíregyházán (2. oldal)
