Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. november 30. Szőrme8zaIon Nyíregyházán. Nem kell már a fővárosba, vagy más nagyvárosba utazni azoknak, akik értékes szőr­meárut kívánnak vásárolni. Nyíregyházán a Felszabadulás útján megnyílt az első szőrmeszalon, ahol nemesprémekből készült, divatos kabátokat, bundákat, sapkákat és kiegészí­tőket kínálnak, (elek) Zenéuyendégek lserlohnból Az Állami Zeneiskola fenn­állásának ötvenedik évfordu­lójára rendezett hangver­senysorozat záróestjére öt vendég — Franz Weilnham- mer karmester, zongoramű­vész, az iserlohni zeneiskola igazgatója, továbbá négy nö­vendéke — érkezett Nyíregy­házára megyeszékhelyünk NSZK-beli testvérvárosából. A vendégek hétfőn este a 4-es iskola dísztermében megtartott koncerten Brahms f-moll zongoraötösének má­sodik tételével köszöntötték a jubiláló nyíregyházi zene­iskolát. A Pablo Vinanco, Alexandra Kehi, Juha Tüttel- mann, Sabina Knoch és Franz Weilnhammer által megszó­laltatott mű nagy sikert ara­tott. Másnap délután a zene­iskola nagytermében volt kö­zös hangverseny az itteni in­tézmény növendékeivel. Az iserlohni vendégek — akik ma utaznak haza — Nyíregyházával, a Sóstó, Debrecen nevezetességeivel is megismerkedtek, és fogadta őket Csabai Lászlómé tanács­elnök is. A tervek szerint a nyíregyházi zeneiskola viszo­nozza majd a látogatást. Saslik, kocsonya, kolbász Készül az ünnepekre a húsipar Az ünnepi asztalon fontos szerepe van a húsféleségek­nek. Mire számíthatunk de­cemberben? — tettük fel a kérdést Mikulás Tamásnak, a Húsipari Vállalat kereske­delmi osztályvezetőjének. vagy más néven bőrös virsli is kapható lesz. Nagy meny- nyiségben szállítanak még a kereskedelemnek ezen kívül csemegepárost, Hot-dogot és sütnivaló kolbászt. Sertés tőkéshús most van elegendő. Heti 73—75 tonná­nyit szállítanak az üzletek­be. A jelenlegi színvonalat év végéig garantálják. Az el­múlt napok intézkedései (ex­porttilalom, turistaforgalmi szigorítások) egyértelműen segítik a színvonalas árukí­nálat megszervezését. Mintegy másfél hónapja megkezdték a szilveszteri kocsonyahús gyűjtését, fa­gyasztását. 50—50 százalékos arányban körömből és fejből mintegy 60 tonna áll majd rendelkezésre. Ez 30 száza­lékkal több, mint 1988-ban. Ügy ítélik meg, hogy ebből az igen olcsó áruféleségből minden igényt ki tudnak elé­gíteni. Sokan keresik ilyenkor az újévi malacot. Megközelítő­en 250—300-at hoznak forga­lomba. Az árakat a pontos felvásárlási ár ismeretében fogják kialakítani. De való­színűleg magasabb lesz a ta­valyinál. A vállalat az idén először jelentkezik az ajándékur- varban. önálló standjukban — mely a Kossuth tér és a Bethlen Gábor utca sarkán található majd — sült grill virslit, saslikot, kocsonyapo­gácsát, szárazárut és forralt bort, apróra vágott sült te­pertőt és rablóhúst is árusí­tanak. Az év vége egyik igazi slágere most is a virsli. Á tavalyihoz hasonló meny- nyiség gyártására készül­nek. A hagyományos, műbe­les virsli mellett juhbeles Szakboltjaik ellátásának javítására az elmúlt héttől kezdve csütörtök és pénteki napokon napraforgó étolajat is kínálnak. Ezzel is hozzá­járulnak a hiány enyhítésé­hez. Ilyen megfontolásból édesnemes és csemege fű- szerpaprika értékesítését is tervezik. (dm) ítélethozatal előtt... Egy cipőben a gyárral I Marad-© a szakközépiskola? Az országban mindössze négy helyen van cipő­ipari szakközépiskola: Budapesten, Martfűn, Gyomán — és Nyírbátorban, aholcsaknem két évtizeddel ezelőtt párosították a gimnáziumi oktatást a szakképzéssel. Az utóbbira akkor és az azóta eltelt évek alatt is szükség volt — de vajon szükség lesz-e a jövőben is? A szakközépiskolának ugya­nis minden bizonnyal osztoz­nia kell majd a Minőségi Ci­pőgyár nyírbátori üzemének a sorsában. Ez pedig — leg­alábbis a jelenlegi kilátások szerint — nem sok jóval ke­csegtet: a gyár csődbe jutott, jövője ma még teljesen bi­zonytalan. Megcsappant az érdeklődés — Az idei jelentkezések­nél már komolyan éreztette hatását a gyár helyzete — mondja Tóth Gyula igazga­tóhelyettes. — Végül össze­jött az osztály indításához szükséges létszám, de csak úgy, hogy az igazgatónőnk bement a megyei pedagógiai intézetbe, és elkérte azoknak a gyerekeknek a lapját, aki­ket máshová nem vettek fel. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nyolca­dikosok éppenséggel koráb­ban sem tülekedtek a megye egyetlen cipőipari szakközép- iskolájába. Különösen eleinte volt gyér az érdeklődés, sok szülő úgy gondolta, „nem adom suszternak a gyereket”. De aztán, hogy látták, az itt végzők boldogulnak, biztos kenyérre számíthatnak min­denekelőtt az örökösen mun­kaerőhiánnyal küszködő bá­tort gyárban — lassan stabi­lizálódott a szakközépiskola helyzete. Túljelentkezés per­sze így sem volt, és a jó, je­les tanulók sem itt kopogtat­tak; az évente egy-egy osz­tálynyi, többnyire tisztes kö­zepes bizonyítvánnyal jelent­kezők egyharmada — fele jelölte meg első helyen a ci­pőiparit, a létszám általában a második, harmadik körben kerekedett ki. Máshonnan is várlak A szakközépiskolások ki­lenctizedé Nyírbátorból és a környékbeli településekről kerül ki. (Csak az utóbbi idő­ben jött néhány gyerek Nyír­egyházáról, Gávavencsellőről, Csengerből is — azokról a helyekről, ahol szintén van cipőüzem.) — Mi mindig is azt szeret­tük volna, ha máshonnan, például Hajdúból, Borsodból is jelentkeznek hozzánk — folytatja Tóth Gyula. — A debreceni cipőgyár számta­lanszor kért bennünket, irá­nyítsuk oda az itt végzette­ket. De a nyírbátori, illetve a város környékén lakó gye­rek nyilván itt szeretne elhe­lyezkedni. A kész szakember mindenkinek jó lenne, de ezért a vállalatoknak is töb­bet kellene tenniük, ők is szorgalmazhatnák, hogy a ^'—— |A tárgyaló- Itereinbcíl Hagyma az udvaron .legbízható, jó tanuló volt az 'Mtalános iskolában a kisvárdai . János. A kijelölt feladatokat tndig elvégezte, s kitűnő ered- -Tiínyeket ért el a különböző -panvetélkedőkön is. A nyolca- - !k osztály beteiezése után azon- ■ ; n élettársi kapcsolatot létesí­ti -egy lánnyal, s a szüleit ott­hagyva olyan környezetbe kerüli, ah o’ a család több tagja is volt lopások miatt büntetve, és d -cloben is többen börtönben ül- t* k. A kapcsolattal a fiú maga- .rtá.£;a rossz irányba változott, s gy n Valómmal lopás miatt bíró- sáp el* is került. ríYiatosan követett el bűn- leVményeket január 12-től H. los. A berkeszi falatozó előtt például se szó, se beszéd úgy megütött egy embert, hogy an­nak eltörött az orrcsontja. Há­romszor tört be különböző bü­fékbe, eszpresszókba,, ahonnan italokat, élelmiszereket, cigaret­tát vitt el. Egy alkalommal vele volt élettársa rokona, a büntetett előéletű Hamza Kálmán is. Ak­kor a dögéi Gül-Baba falatozóba akartak betörni, le is feszítették az ajtóról a lakatot, de nem tud­ták kinyitni, mert belülről ke­resztvas is volt rajta. Az a korábbi bűncselekmény, ami miatt H. Jánost tavaly szer* temberben a bíróság elité7-1 hagymalopás volt. * ‘'iCe* eS.y zenhat éves AT akkor ta~ uú egy társával együtt szerszámot akart lopni a kisvárdai Nagyboldogasszony ut­ca egyik házából, de a kamrában nem találtak ilyesmit, ezért jobb híján harminc kiló hagymát emeltek el. Menekülés közben azonban észrevették őket. így a lopott hagymát bedobták egy ud­varra. hogy ne találják meg ná­luk. A lopásokat és - qprtpqt TT Tár’- ** ö— .’OS testi úszta meó J most már nem zati h™ - „ülés” nélkül, halma- büntetésül nyolc hónapi fia- .üikorúak fogházára ítélték. Tár­sa. Hamza Kálmán próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott. hozzájuk közeli települések­ről jelentkezzenek a gyere­kek cipőipart szakközépisko­lába. Ahol egyébként — a szak­munkásképzőtől eltérően — a cipőgyártás egész folyama­tát elsajátítják, ezért az itt végzett fiatalok jelenthetik a középvezetők utánpótlását is. — A Rakamazról, Gáva­vencsellőről és körzetükből érkező gyerekeket igyekszik az ottani üzem hozzánk irá­nyítani, majd megtartani őket, azzal is, hogy ösztön­díjat ad nekik — említi a jó példákat Molnár Gáborné igazgató. — Végzőseink két­harmada a nyírbátori cipő­gyárban helyezkedik el, az ügyesebbje a modellérián, a termelésirányításban, páran üzemmérnöki képesítést is szereztek. Ez a gyár nekünk mindig korrekt partnerünk volt. Bz alkalmazkodás iskolája S mivel a szakképzés el­képzelhetetlen üzemi háttér nélkül, a szakközépiskola jö­vője is azon múlik, egyálta­lán megmarad-e Nyírbátor­ban a cipőgyártás. — Míg ez el nem dől, ad­dig mi sem lehetünk okosak — mondja ismét az igazgató­nő. — Egy biztos: a megyei tanács művelődési főosztálya úgy nyilatkozott, hogy a kö­vetkező tanévben még indul iskolánkban a szakközépis­kolai osztály. Aztán majd a gyár sorsa is fordul vala­merre. Az iskolavezetés tehát egyelőre csak töprenghet, mi­lyen lehetőségek jöhetnek szóba. Most úgy vélik, ha a gyárban netán megszűnne a cipőgyártás, akkor még min­dig elképzelhető, hogy alkal­mazkodni tudnak az új pro­filhoz, tehát megmaradhat az iskolában a szakképzés vala­mely formája. Ez akkor is le­hetséges, ha a város más vál­lalataival, üzemeivel sikerül­ne mindenki számára előnyös megoldást találni. A mozgás­tér ugyan elég kicsi, hiszen Nyírbátorban alig van nagy­üzem, a talán legjelentősebb­nek számító Csepel szer­számgépgyár számára pedig a Mátészalkai Gépipari Szakközépiskola már képez szakembereket. („Annak ide­jén mi szerettünk volna egy ilyen típusú iskolát — veti közbe némi rezignációval a hangjában a nyírbátori igaz­gatóhelyettes —, dehát ak­kor még nem úgy volt, hogy egy iskola szeretne valamit, aztán meg is valósíthat­ja... ”) Természetesen azt az es­hetőséget sem lehet kizárni, hogy kimondatik az ítélet a szakközépiskola fölött, és új­ból „tiszta” gimnázium lesz a Báthory István nevét vi­selő középiskola. Amelynek viszont — lehetőségeihez mérten — úgyszintén igazod­nia kell a manapság sebesen és nehezen kiszámítható kö­rülményekhez, hogy ne csak semmire se jó „dokument” legyen, hanem az életben is hasznosítható tudást testesít­sen meg az itt szerzett érett­ségi bizonyítvány a tovább nem tanulók számára is. Né­hány, máris választható gya­korlati fakultációjuk (neve­lési ismeretek, gépipari mű­szaki rajz, államigazgatási is­meretek, szabás-varrás) az első lépéseket jelentik az úton. Gönczi Mária Összetartozás M ikor első munkahe­lyemre kerültem, s a körülményeket, feltételeket tisztáztuk, em­lékszem, a kolléganőmmel azon vitatkoztunk, hogy én nem akarok szakszer­vezeti tag lenni. Az érvei nagyon gyengék voltak: kedvezményes üdülőjegy, Mikulásra, nőnapra aján­dék stb. Ezért legyek én tag? — valahová tartoz­ni kell — válaszolta. Szakszervezeti tag let­tem. Szerveztünk kirándu­lásokat, főzőcskeverse­nyeket, Mikuláskor én voltam a manóka, szóval, jól éreztük magunkat Mindezek a gondolatok egy szakszervezeti tanács­kozás után jutottak eszem­be. Nyíregyházán Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára néhány nappal ezelőtt a szakszer­vezeti mozgalom helyzeté­ről beszélt. A résztvevők nagy elszántsággal keres­ték az utat fennmaradá­sukhoz. Hol vannak azok az eszközök, lehetőségeit, melyekkel sikerülne össze­fogni a dolgozó emberek érdekeit? Jól tudjuk, hogy ez ed­dig nem nagyon sikerült. Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára felszólalásaiban jobb életkörülményeket, a szociális helyzet javítását, munkabért követel, az ár­emelések ellen tiltakozik. Ha a törvényhozásban nem tudnak megjelenni, ha a kormánypolitikában nincs szavuk, elvesztettek esélyüket. Meg kellene ta­lálni a munkavállalók kö­zös érdekét. A négymilliós tagság valóban négy mil­lió? — tették fel a kérdést önmaguknak a SZOT tiszt­ségviselői Nyíregyházán. Sokan nem akarnak po­litizálni, nem akarnak a pártok taktikai lépéseinek eszközévé válni. Dolgozni szeretnének, normális fel­tételek között, a munká­ból megélni, s egy kicsit pihenni. A szakszervezet­nek itt kellene életképes­ségét megmutatnia, s a négy millióból lehet, hogy jó néhányan mögéjük so­rakoznának. (bojté) Egy tévésorozathoz Utazás a Napiákkal B. A. Szerdán este a 2-es műso­ron, a késő esti órákban ve­títette a televízió Mészáros Márta Útinapló című három­részes dokumentumfilmjének első részét, amelynek helyszí­ne Moszkva volt. Az érde­kesnek ígérkező sorozat a neves filmrendező trilógiájá­hoz kötődik: mind a hazai, mind pedig a külföldi mo­zikban sikerrel játszották és játsszák ennek a trilógiának első két darabját: a Napló gyermekeimnek és a Napló szerelmeimnek című filmet. A harmadik rész most ké­szül. Ebben szerepel a többi között a Sztálin-szobor le­döntése. ennek az esemény­nek a reprodukálásával fog­lalkozott a sajtó, képei fel­villantak a televízióban is. Hatalmas vállalkozás ez a trilógia, értékét, érdekességét megemeli, hogy az író-rende­ző nem mindennapi életének mozzanataira épül. Mészáros Márta négyéves korában került édesapjával. Mészáros László szobrászmű­vésszel a Szovjetunióba, emigrációba. A művészapa a sztálini önkény áldozatául esett, felesége is korán meg­halt. Az árva kislány élete enyhén szólva változatván alakul. Nevelőszülő härte­res Magyaror-zágra Filmmű­veszet* Főiskola a Szovjet- ’ITuóban, s a Romániában töl­tött évek után kezdődik iga­zi. itthoni élete és művészi pályája. 1968-ban forgatja több sikeres rövidfilm után első játékfilmjét, az Eltávo­zott napot. Aztán jött a Holdudvar, a Szép lányok, ne sírjatok, az Örökbefoga­dás, a Kilenc hónap és má­sok. Nemzetközileg elismert alkotóművész, akinek mun­kásságát díjak, elismerések értékelik. Aztán hozzáfogott a Nap­ló .. .-trilógiához, amely ön­életrajz, történelem — nem mindennapi vállalkozás. A filmeket olyan helyszíneken is forgatták, amelyek Mészá­ros Márta Szovjetunióban töltött éveinek színhelyei vol­tak. Ez adta az ötletet, hogy az első két résszel újból fel­keressék ezeket a helyszíne­ket. Ezen a nyáron került rá sor. Az alkotókat az érde­ke’te, hogyan látják a ben­nük elmondottakat, ábrázol­takat az ott élők, gyermek- és ifjúkori barátok, társak és a mai szovjet emberek. Az első vetítéseken és ta­lálkozókon Leningrádban el­sősorban az ottani értelmisé­giek vettek részt, és értékel­ték a látottakat. A követke­ző állomás Moszkva volt, ahol az egykori főiskolás tár­sakkal, barátokkal találkozott a rendező és a nagybetűs „közönséggel” — főleg kül­telki vetítéseken. A harmadik stáció Frunze volt. Valamennyi vetítés, vi­ta, beszélgetés központi té­mája az volt, hogyan látják az ottani emberek az akkori történelem ábrázolását, és hogyan ítélik meg a mai Ma­gyarországot. Ezekből a találkozásokból állította össze Mészáros Már­ta — Jancsó Nyika operatőr és Pataki Éva dramaturg se­gítségével — a háromszor egyórás filmet, amelynek el­ső részét tegnap este sugá­rozta a televízió. Az Útinap­ló második, majd harmadik részét a terv szerint egy, il­letve két hét múlva láthat­juk. Mészáros Márta rendez

Next

/
Oldalképek
Tartalom