Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. november 23. Folytatódott a köves vita a Parlanentbea (Folytatás az 1. oldalról) — Az egész költségvetés legneuralgikusabb pontja a lakásfinanszírozás tervezett módosítása. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, mindenki számára elfogadhatatlan. A fiatalok lakáshoz jutási esélye a jelenlegi rendszerben nem javítható, az állam képtelen tovább finanszírozni a napjainkra 91 milliárd forintra duzzadt lakáspiaci terheket. Két területen mindenképpen változtatni kell. Az egyik a bérlakásfenntartás állami terheinek, a másik a kedvezményes kamatozású lakáshitelek kamatkiegészítésének csökkentése. Elkerülhetetlen az is. hogy javítsuk a lakással nem rendelkező családok, mindenekelőtt a fiatalok helyzetét. Ezért a költségvetési irányelvek több változatot tartalmaznak. A legigazságosabb és leghatásosabb a kompenzációval egybekötött fokozatos kamat- és lakbéremelés, valamint az állami bérlakások tulajdonba adósának gyorsítása, az alacsony hatékonyságú és paProgramon kívül kért szót a jövő évi költségvetés irányelveiről szóló vitában Pregun István, a görög katolikus teológia rektora, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye 1-es számú választókerületének képviselője. Így kezdte: — Amikor ez év márciusában, éppen nagycsütörtökön az egyházi iskolák érdekében interpellációval for-, dúltam Villányi Miklós akkori pénzügyminiszter úrhoz, válaszának végén szép húsvétot kívánt az egyházi iskolák fenntartóinak, az ezen intézményekről gondoskodóknak. Akkor reménység ébredt bennem, hogy lehetséges lesz a társadalmi feladatokat, célkitűzéseket ellátó és megvalósító egyházi intézmények — az egyházi iskolák, diákotthonok, szociális otthonok, egészség- ügyi létesítmények egvséges, az állami intézményekkel azonos költségvetési támogatására. Ez a reménység, ami akkor ébredt bennem, méginkább megszilárdult, amikor áttanulmányozhattam a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénytervezetet. Ez a tervezet ugyanis tökéletesen tartalmazza ezt, s többször nyilatkoztak erről kormányunk felelős tagjai: az igazságügyi miniszter, a művelődésügyi miniszter és még sokan mások. Számomra íz a reménység akkor teljesedett be és akkor vált igazán valósággá, amikor elolvastam a pénzügyminiszter úrnak az 1990 évi költségvetésről szóló tervezetét, illetve a tájékoztatót. Ez az érzés még elevenebben érlelődött bennem, amikor alig egy órával korábban tőle ezt személyesen is hallottam. A tájékoztatóban többek között a következőket olvashatjuk: „Egyes kiemelt A Magyar Rádió e hő 19- én 17-től 18 óráig tartó, a népszavazásról szóló vitaműsorában az SZDSZ ügyvivője, Tölgyessy Péter azon városok sorában említette Nyíregyházát, ahol a tanácsi apparátus akadályokat gördített az ellenzék képviselőinek a szavazókörökben való részvétele elé. Eddigi tapasztalataink szerint Nyíregyháza város tanácsa igen korrekt módon járt el a népszavazás előkészítésében, így a szavazókörök összeállításakor is. Ügyvivőnk tézarló ingatlankezelő szervezet erőteljes leépítése és átalakítása. Ezt követően a miniszter a folyó költségvetésnek az államadóssággal kapcsolatos tértiéiről szólt: — A T0 milliárdos adósságszolgálat fedezi a mintegy 500 milliárdos kamatozó adósság- állomány kamatait és a lejáró államadósság törlesztésének terheit. Belföldi állam- adósságunk növekedése szoros összhangban van az elmúlt esztendők költségvetési hiányának fedezetére felvett hitelekkel és azok kamataival, a vállalatoktól átvállalt terhek növekedésével, nemzetközi adósságaink növekedésével és a forint leértékelésének állami terheivel. Az adósság terhei az elkövetkezendő években tovább fognak növekedni. Növekednek a költségvetés adósságszolgálati terhei azért is, mert ettől az évtől kezdve a deficit finanszírozására már nem jegybanki hitelt, hanem a pénzpiacon elérhető, az eddiginél lényegesen nagyobb kamatozású kincstárjegyek és államkötvények értékesítését vesszük igénybe. Elemi értársadalmi és szociálpolitikai feladatok megvalósítására, megerősítésére normatív állami támogatási rendszer bevezetésére teszünk javaslatot. Elgondolásaink szerint a normatív támogatást az egyházak intézményei is igénybe vehetik.” A kilátásba helyezett támogatás folyósítása a tájékoztató szerint csak akkor lehetséges az 1989/1990-es tanév második felében, vagyis az új költségvetési év kezdetén, ha a tartalmi és szakmai előkészítés megfelelően történik. A pénzügy- miniszter úr tájékoztatója szerint ez ugyanis a potenciális igénybe vevők felmérésétől függ. Erre vonatkozóan azonban a Pénzügyminisztérium semmiféle információval nem rendelkezik. Tisztelettel és bizalommal kérem a Pénzügyminisztérium illusztris képviselőit: a Művelődésügyi Minisztérium, a Szociális és Egészség- ügyi Minisztérjum munkatársaival együtt dolgozzanak ki olyan kérdőívet, nyomtatványt, melynek alapján ezt az információt beszerezhetik. — Az országos nyilvánosságot pedig szeretném felhasználni arra — mondta Pregun István —, hogy felhívjam az érintett egyházi közösségek, intézmények vezetőinek figyelmét a kért információ gyors megadására. Ezzel válhat valóra ugyanis a kilátásba helyezett normatív támogatás folyósítása a jövő költségvetési év kezdetétől. Erre pedig égetően szükség van. Remélem, hogy ennek megvalósulásával az egyházi intézmények, iskolák, diákotthonok, egészség- ügyi intézmények fenntartói és vezetői boldog karácsonyt kívánhatnak a pénzügyminiszter úrnak és az egész parlamentnek — fejezte be felszólalását a nyíregyházi képviselő. védését az okozta, hogy a megye több más településén, így Tiszavasváriban, majd Nyírtelken valóban előfordultak ilyen esetek, mint ahogy az ország más részein is, korábban. Mindazonáltal kötelességünknek érezzük, hogy a tévedési Nyíregyháza városa előtt tisztázzuk, amelynek tanácsára a kijelentés vonatkozott. A Szabad Demokraták Szövetsége Nyíregyházi Csoportja dekünk tehát, hogy a tulajdonreform keretében az állami vagyon egy részének értékesítéséből a költségvetés is részesedjen, s ez csökkentse a hatalmas méretűre duzzadt államadósságot. Sokan bírálják azt a kormányzati pénzügyi magatartást, amely a költségvetés hiányának csökkentését kiemelt feladatának tartja. Nincs igazuk. Ez a szándék nem egy öncélú, fiskális terror konkrét megjelenése, vagy a Nemzetközi Valutaalap szakembereinek fixa ideája, hanem az ország, a gazdaság jól felfogott érdeke. Minden forint költségvetési hiány vagy a gazdaságból von el forrásokat és ezzel csökkenti a gazdaság pénzforrásait, vagy külföldi adósságainkat növeli, vagy ha már egyik út sem járható, a fedezetlen költségvetési kiadások az inflációt gerjesztik. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány a 15 milliárdos költségvetési deficitet túl nem léphető felső határnak tekinti — hangsúlyozta a pénzügyminiszter. — Kétségtelen — folytatta —, hogy a költségvetési koncepcióban vannak bizonytalan elemek, vannak kockázatok. Kritikusan alacsony a rubelelszámolású külkereskedelmi forgalom támogatási egyenlege, bár kétségkívül megfelel annak a követelménynek, hogy a jövő esztendőben szocialista elszámolású fizetési aktívumunk ne haladja meg a 300 millió rubelt. Kritikus a privatizációból tervezett 13 milliárd forintos bevétel is, amely csak akkor teljesíthető, ha a privatizációs törvény keretében az állami tulajdon értékesítéséből a költségvetés is részesedik, illetve a felszabaduló ingatlanok egy részét, amelyek a szovjet és magyar hadseregtől, a munkásőrségtől, valamint az MSZMP-tői származnak, értékesíteni tudjuk. S végül, de nem utolsó sorban az árak alakulása is rejt magában kockázatokat a költségvetés kiadási oldalán. Az előterjesztett költségvetési koncepció krízisköltségvetés. hiszen kemény korlátokat állít az állami kiadások növelésének útjába, csökkenti a hiányt, a támogatásokat, kikényszeríti az erőteljes takarékosságot, néhány területen szervezetek leépítését Ugyanakkor a jövőnek is szól, hiszen bevételei között teljesítményfokozó, csökkentő jövedelem-centralizációt tervez, vállalja elavult rendszerek korszerűsítését, növeli a jövőt megalapozó humán ráfordításokat. A kormány a feszültségekkel járó. nehezebb utat választja, s nem próbál megfutamodni a felelősség -alól — mondotta végezetül Békési László. Az ezt követő vitában — többek között — szót kapott megyénk két képviselője. A jövő évi költségvetési irányelvekkel kapcsolatos vita lezárása után határozat- hozatalra került sor. A képviselők úgy döntöttek, hogy a tájékoztatóról általánosságban nem hoznak határozatot, azt elfogadták. Határoztak viszont az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról. Ennek alapján lehetővé tették azt, hogy a MÁV 400 millió forintot használjon fel bérpreferencia címén. Ugyancsak egyetértettek a képviselők a tekintetben, hogy a tanácsok az idén egész évben a lakosság lélek- számával arányosan részesedjenek az adóbevételből. Eredetileg úgy tervezték, hogy az idei esztendő második félévétől kezdve attól függ a tanácsok bevétele, miként folyik be a személyi jövedelemadó. Este hat óra előtt néhány perccel az elnöklő Fodor István berekesztette az ülés munkáját. Csütörtökön a képviselők az adótörvények tárgyalásával folytatják a munkát. Nehezen érthető számomra, miért, kinek az akaratából cserélődött fel ülésszakunk tervezett' napirendjének sorrendje — kezdte felszólalását L ászló Béla SzabolcsSzatmár-Bereg 14-es számú választókerületének képviselője a költségvetés irányelveiről szóló tájékoztató vitájában, majd újabb kérdésekkel folytatta. Miért került előre a kormány gazdaságpolitikai programjának és a jövő évi költségvetés irányelveinek vitája? Miért lett harmadik az adórendszer változtatását tartalmazó napirend? Mert félünk határozott gazdasági döntéseket hozni, akkor is halogatjuk azokat, amikor a topogásnak már súlyos következményei vannak — adta meg a feleletet is kérdéseire a képviselő. Tények egész sora igazolja, nem hisszük, nem akarjuk hinni, hogy ketyeg az időzített gazdasági bomba órája. Túlságosan plfoglal bennünket a politika, egészen pontosan a pártpolitika, s ez elnyomja a gazdasági pokolgép ketyegését. Ennyi bevezető után két változást javasolt a képviselő a kormány jövő évi költség- vetési irányelveibe. Egyik a helyi tanácsokra várható hatásáról, másik a lakásterhek szétosztására vonatkozó elképzelésekhez szólt. — Egyetértek a költségvetési reformon belül a tanácsi gazdálkodás normativitásá- nak erősítésével, a helyi ön- kormányzatok gazdasági önállóságának megteremtésére irányuló törekvésekkel. Ugyanakkor kötelességem azokra a gondokra is felhívni a figyelmet, amelyek egyes térségek, települések sorsát, jövőjét nagyon megnehezíti. Az új szabályozás — jelenlegi formájában — teljesen közömbös, érzéketlen a térségek örökölt hátrányaira. Éppen az a rész nincs kellően és megnyugtatóan kidolgozva, amely az infrastrukturális elmaradottságot és a tanácsok közötti jövedelemdifferenciákat lenne hivatott kiegyenlíteni. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának döntően a személyi jövedelemadóra építése számunkra a térség örökölt hátrányainak konzerválását, sőt annak további növelését eredményezne. 1988- as adatok alapján az egy főre jutó személyi jövedelem- adó megyénkben 3523 forint évente. Ezzel a megyék között utolsó helyen állunk. A térség jövedelemtermelő képességének jelentős változása a következő években sem várható. — Az új szabályozás-tervezet szerint az elvégzett számítások azt mutatják, hogy megyénk 116 tanácsa közül 62 esetében a tervezett, szabályzott források a működési kiadásokat még a jelenlegi — magasnak éppen nem mondható — színvonalon sem képesek biztosítani. A hiány meghaladja a 2 milliárd forintot. — Továhb rontja tanácsaink helyzetét — mondta a felszólaló —, hogy közülük többnél a folyamatban lévő beruházások befejezésére sincs fedezet. Huszonnégy általános iskola és nyolc középfokú intézmény építése van folyamatban. A kieső forrásokat pedig már hitellel sem tudják fedezni, annyira eladósodtak a tanácsok, melyeknek hitelállománya elérte az 1,2 milliárd forintot. A miniszterhez fordulva mondta ezután László Béla: — Megítélésem szerint megfelelő kiegyenlítő rendszer kidolgozása és működésének garanciákkal történő biztosítása nélkül az új tanácsi szabályozási rendszert 1990-től bevezetni nem lehet. Ameny- nyiben mégis megtörténik, az a megyénkben a még működő tanácsi gazdálkodás teljes összeomlását eredményezné. Ezért végleges előterjesztésükre egy hónap múlva csak akkor tudok igennel szavazni, ha megfelelő garanciákat kapok a tanácsi gazdálkodás működőképességének biztosítására és a folyamatban lévő beruházások befejezésére. Mondandója második részében a lakásterhek szétosztására vonatkozó elképzelésekről szólt. Visszhangzik az ország a felháborodástól, hogy megint a középrétegeket készül megsarcolni a kormány. Azokat, akik már akkor is hatalmas terheket vettek le az állam válláról, amikor vállalták a saját lakást. Most ismét ők következnek, mert, akik gazdagok, azokat vagyonuk könnyen átsegíti ezen a buktatón, az igazán szegények pedig tudják: tőlük ugyan egy fillérrel sem, gyarapodik a fiskus. — A hitelkamatok 10 százalékra tervezett felemelése egyoldalú szerződésszegés annak minden következményével, a havi 640 forint kamatadó pedig igazságtalan sarcolás. Éppen ezért javaslom a kormánynak, fontolja meg, hogy ne a kamatot növelje, hanem a lejárati időt csökkentse. Az adós így is többet fizet, de a havi növek- vény megfizetése csökkenti az adósság összegét, érdekeltsége kétségtelen. — Döntőnek azt tartom — mondta befejezésül a képviselő —, hogy ezzel, vagy ehhez hasonló megoldással az államháztartás súlyos gondjain úgy segíthetünk, hogy egyben a gondok terheit vállaló lakosság egy jelentős részét érdekeltté téve. elviselhetőbbé tennénk a már nagyon is elviselhetetlent. Pénteken sztrájk Szatmári buszleállás Sztrájkolnak a buszsofőrök, pénteken 8,40 és 10,40 között nem közlekednek a helyi és távolsági buszok Mátészalkán és Fehérgyarmaton — kaptuk a hírt tegnap, s azonnal a helyszínre siettünk. Velünk jött Németh Antal, a Szabolcs Volán termelési igazgatóhelyettese, aki már nem először jár Mátészalkán ebben az ügyben, hiszen a vállalat vezetése október l&-án nyílt levelet kapott 89 aláírással, amelyben a dolgozók követeléseiket rögzítették. Ezek a következők: az országban már több városban alkalmazott forgalmi juttatás (2100 munkaóra után 25 ezer forint) bevezetését, a formaruha anyagának minőségi javítását, a kollektív szerződés határidő előtti módosítását (a határidő 1990 május), az autóbuszvezetői munkakörben a nyugdíjkorhatár 60-ról 55 évre való csökkentését, a jegyeladásból történő bevétel után megállapított jutalék 3 százalékról 6 százalékra való felemelését, azonnali 70 százalékos béremelést, az osztott időre járó béremelését, az üzemanyag-megtakarítási rendszer inkorrekt gyakorlatának megváltoztatását. Eddig már három egyeztető tárgyalást tartottak a buszvezetők képviselői és a vállalat vezetői, néhány kérdésben sikerült is megegyezni, de a 70 százalékos béremelést a vállalat irreálisnak tartja, saját hatáskörében nem hajthatja végre, a bérszabályozás ilyen mértékű emelést nem tesz lehetővé. Legjobb esetben is csak 20—25 százalékot ígérhetnek. A buszvezetők azonban nem engednek a hetvenből, és sztrájkra kéjszülnek. Vezetőjük,- Kiss Sándor elmondja: már régóta érlelődik a gondolat, a szakszervezetben nem bíznak, így maguk kezdtek szerveződni. Ügy látja, a vállalat vezetése még a harmadik tárgyalásra is úgy érkezett, hogy nem változik semmi. Elegendőnek tart ennyi embert a sztrájkra, nem akartak másokkal összefogni, de azt gondolja, akciójuk a többiek bérére is hatással lehet. A sztrájktörvény lehetőséget biztosít a munkabeszüntetésre, a közszolgálatot teljesítőknél egyetlen kitétel van, hogy a legszükségesebb szolgáltatást biztosítani kell (vagyis a bejárók időben eljussanak a munkahelyükre, az iskolába és haza) — tudtuk meg Németh Antaltól. Ettől függetlenül a vállalat vezetése nem örül a sztrájknak, mert az utasoknak kellemetlenséget, a Volánnak presztízsveszteséget okoz. A készülő sztrájkról egyébként tájékoztatták a vállalat vezetői Derzsi András minisztert is, és elküldték a dolgozók követeléseit tartalmazó iratot az egyeztető tárgyalások eredményeivel együtt. A buszvezetők ígéretet kaptak arra. hogy a vállalat igazgatója, Erőss Károly személyesen tárgyal a miniszterrel az általános bérrendezésről. S hogy mit szólnak a sztrájkhoz az utasok? Egvik azt mondja, jogos. csinálják. A másik szerint ilyen erővel mindenki sztrájkolhatna, mert alacsonyak a bérek. Csak össze kéne fogni. A kérdés: ez lenne a megoldás? Cservenyák Katalin Az átmenet nehézségei Pozsgay Imre köztársa- ságielnök-jelölt ugyancsak népszerű az újságírók között. Szívesen nyilatkozik, éppen ezért nehéz alkalmas pillanatot találni a beszélgetésre. Most mégis sikerült szót váltanunk. Először a legutóbbi külföldi útján szerzett hazánkkal kapcsolatos tapasztalatairól beszéltünk. — Milyennek ítéli meg külföldön mai helyzetünket? — Jobbnak látszik, mint amilyen önérzettel itthon megélik az emberek ezt az átalakulást. És ami igazán fontos, hogy a magyar nép és a magyar társadalom hogyan éli meg azt, ami itthon történhet: szorongásban, riadalomban, elbizonytalanodva. Emögött nyilván ott van az a nagy lárma, ami a pártviták miatt keletkezett ebben az országban. A félrevezető akciók, mozzanatok, például egy rosszul megalapozott nép- szavazási kezdeményezés és a népszavazással összefüggő zavaró körülmények mind-mind inkább riadalmat keltenek, mintsem bizakodást a demokrácia iránt. — Nagyon sajnálom, hogy társadalmi és nemzeti felelősség helyett némely pártok saját tartalékok képzésére fordították energiájukat. Ügy hiszem, hogy ez nem tesz jót az országnak és a közvélemény, a közhangulat emiatt kissé megkava- rodott. És nem csodálkoznék azon, ha a vasárnapi népszavazáson az emberek otthonmaradásukkal döntenének és ezzel a formával határoznának. — Nem bízik ezek szerint a jövőben? Abban, hogy az a program győz, amelyet az MSZP meghirdetett? — Én nagy bizakodással nézek mindezek ellenére a jövőbe. Hiszem, hogy ezek olyan átmeneti és minden átalakulással velejáró jelenségek, amelyek felszívódnak, eltűnnek és egy konszolidált, európai formátumú politikai kultúra átsegíti az embereket jelenlegi zavarukon. Megismétlem : én azt hiszem, hogy ha itt stabil intézmények jönnek létre, akkor lesz iránymutató az emberek számára és lesz kapaszkodó a továbbinduláshoz. Ezért én a fő figyelmet arra fordítom, hogy a nagy politikai események jól történjenek meg, mégpedig az elnökválasztás, utána az országgyűlési képviselők megválasztása, majd — még a jövő évben — a helyhatósági választás. Balogh József Pregun István az egyházi intézmények támogatásáréi Az SZDSZ helyreigazítása László Béla felszólalása Az örökölt hátrányok ellen
