Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. november 22. Megkezdődött a novemberi ülésszak Berecz János megkapta a felmondólevelet ■ Németh Miklós mmm Uj szakaszt, tiszta lappal (Folytatás az 1. oldalról) B. Még csak egyetlen egy kompromisszum született: az, hogy az MSZMP-t szervezzük. A többi kongresszuson fog megszületni. É. S.: A nemrég Bujra hirdetett összejövetelen azért maradt el a leendő tagság, mert előző nap együtt mutatkozott Ribánszkiékkal. B. J.: Igen, az ibrányiakkal beszélgetve is hallottam hasonló álláspontot. Ha valaki ki akar maradni valamiből, ne ilyesmire hivatkozzon ... A pántot mi szervezzük, a mi álláspontunkat érvényesíteni fogjuk a kongresszuson. E. S.: Ribánszki azóta is hallat magáról. Békésben tartott beszédében néhány régi elvtárs előtt és ebben nem hiányoztak a fenyegetés- szerű kijelentések. B. J.: Ez politikai butaság. Ezen a kongresszuson ez nem érvényesül majd.- E. S.: Maradjunk Grósz Károlynál. A kongresszuson — a lezajlott kongresszuson — annyira minimális volt támogató köre, hogy az már szégyenletes. B. J.: Ugyanakkor emberek sokasága kereste meg, akkor és azt követően támogatásával. E. S.: ö volt az, akinek vezetésével hátrált az MSZMP. B. J.: Hátrált, és szétesett. Ennek a tanulságait is hordozni kell, természete szn. E. S.: A négyes utolsó tagja Púja Frigyes, öt megdicsérte Nicolae Ceausescu a kongresszus előtt. B. J.: ö is megdicsérte Ceausescut. É. S.: Megismétlem a kérdést. Jól érzi magát ebben a csapatban? B. J.: Nem, nem érzem jól magám. É. S.: Miért nem csinálja egyedül? B. J.: Akkor már négy párt vagy három lenné a baloldalon. Azt láttam volna szívesen, ha a szélsőségektől megszabadult MSZMP élt volna tovább. É. S.: Hol találkozhatnak ennek a négy politikusnak a nézetei? Miben kellene önnek és miben nekik engedni? B. J.: Nem hiszem, hogy nekem kell engedni. É. S.: És ők? B. J.: Minden sarkalatos kérdésben: ilyen a proletár- diktatúra, az MSZP-hez való viszony. Én kizárom a test- vérháborút. Rivalizálás, politikai versengés lehet. Az én jelenlétemben ők nem nyilvánulnak meg úgy, ahogy említette. A párt vezető szerepéről már régen lemondtunk, a demokratikus centralizmusról szóltam. É. S.i Pozsgay Kanadában azt mondta, nem kommunista. B. J.: Én viszont az vagyok, e szónak azonban van sztálini, lenini és marxi él- telmezése, valamint félreértelmezése is. Kell egy párt, amelyik markánsan baloldali marad, mert az MSZP nem véletlenül pályázik a Szociáldemokrata Intemacioná- léba. É. S.: Az önök által tervezett kongresszus létjogosultságát az MSZP kétségbe vonja. B. J.: Én úgy értékelem, hogy nem volt XIV. kongresszus. Kongresszus ’89 volt. É. S.: És ha az MSZP kemény lesz és nem ismer el más jogutód pártot? B. J.: Én elismerem az MSZP-t jogutód pártnak, de- hát lehet két-három jogutód is. Részben újjáalakul, részben folytatja munkáját az MSZMP. É. S.: A 120 ezres tagságot mi alapján jelentették be? B. J.: Szerintem annál több is van ... A bejelentkezések alapján. E. S.: Ennyien regisztrálták magukat az MSZMP-be? B. J.: Igen. Én azt kértem és ahhoz ragaszkodom, hogy a kongresszuson legyen létszámbejelentés, mert mindegyiket pontosan ellenőrizni kell. É. S.: Azt hiszem, beszél- nüíik kell a mozgalmi kérdések után személyes ügyekről is. Sok támadás éri. Itt van mindjárt a televíziós botránnyal kapcsolatos videoügy. B. J.: Ez olyan dolog, hogy kiindulnak valamiből, aminek minimális igazságtartalma van, vagy semmi és abból jutnak el a rágalmazásig. Én nem kölcsönöztem és nem kértem semmilyen kazettát. A népfőiskoláról készült egy videofilm, felhívott egy rendező, hogy nézzem meg és mondjak véleményt róla. Ezt nincs értelme cáfolni, hiszen hosszan lehetne sorolni az eseteket. Amit a Sugár mostanában összehord, az képtelenség. Ö volt az, aki Kádár Jánosnak azt mondta, hogy Baló György angolszász orientációjú. Így lett a HÉT főszerkesztője. É. S.: Elmehetett volna New Yorkba nagykövetnek, akkor talán kisebb lenne a zaj ön körül. B. J.: Akkor is ugyanez a mocskolódás lenne. Nem térek ki előle. Lecseng ez, ki kell bírni. É. S.: Egy szokatlan párhuzamot hadd húzzak: az utóbbi években Pozsgay Imre mindig nagy erőfeszítéseket tett a hivatalos politikától való elszakadásra. Ilyesmi önnél is tapasztalható v0lt, de nem olyan erőteljesen. Talán ez volt a baj. B. J.: Én 1982-ben lettem a Népszabadság főszerkesztője, Pozsgay pedig a népfront főtitkára. ö tehetett, amit akart, legfeljebb egy ejnye-ejnyét kapott. Én viszont a központi pártlapnál a PB szorításában voltam. É. S.: El volt kötelezve a politikai vezetésnek? Személy szerint Kádár Jánosnak? B. J.: Kádár Jánosnak el voltam kötelezve. É. S.: Tehát ezért nem ment tovább, mert akkor már őt bántotta volna? B. J.: Ezért nem tudtam tovább menni. Nekem nem lett volna szabad elfogadni 82-ben belpolitikai funkciót. É. S.: Mik a tervei ebben a politikai helyzetben? B. J.: Minden segítséget megadok a XIV. kongresszus előkészítéséhez, mi Grósszal nem akarunk bekerülni a vezetésbe. É. S.: Ez nem hangzik őszintén. B. J.: Lehet egy tanácsadó testületet létrehozni, ugyanis mindnyájan mással is foglalkozni szeretnénk. É. S.: Grósz nyugdíjas, ön legutóbb még pártalkalmazottként mutatkozott be. B. J.: Azóta megkaptam a felmondólevelet. É. S.: Hová került a munkakönyvé? B. J.: Januárban alakul meg az a kft., ahol dolgozni fogok . Budapesten jön létre, de innen elszármazott emberek is részt vesznek majd benne. Az OTP is tagja lesz a társaságnak. É. S.: Ezek szerint Tisza László is? B. J.: Az OTP vezetői közül nemcsak ő származik megyénkből. É. S.: Befejezésül: van-e valami, amit Berecz János szükségesnek lát még elmondani, de a kérdéseim nem adtak rá alkalmat. B. J.: A nyilvánosság nagyon kevés önkontrollal és fegyelemmel bír. É. S.: ön nemrég részt vett az erre vonatkozó törvény kidolgozásában. B. J.: Igen, az inkább az újságírót védi, mint a nyilatkozót. É. S.: Ha ez a kérdés a helyére kerülne, jobb lenne a közérzete? B. J.': Nem, az enyém nem javulna, rajtam még néhány ostor csattani fog. E. S.: Köszönöm a beszélgetést. B. J.: Én is. Esik Sándor (Folytatás az 1. oldalról) Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke a hároméves kormányprogram beterjesztése előtt kért szót. Elmondotta: a Magyar Köztársaság kikiáltásával az átmenet egy fontos szakasza lezárult, és minőségileg új szakasz kezdődött. — Vitathatatlan — folytatta —, hogy amiről hamarosan dönteni kell. azt nem fogják tízezrek újjong- va üdvözölni a Kossuth téren. mint tették a köztársaság kikiáltásakor. De a kormány és a parlament munkáját ne az motiválja, hogy a döntéseket e helyzetben ünnepeljék, a népet, az ország jövőjét kell szolgálni. — Mindenki előtt világos, hogy az ország külső adóssága óriási mértékű, és hatalmas terhet jelent. A kérdést az emberek egyszerűen úgy teszik fel: mondjuk már meg végre, mennyi is az adósságunk, és számoljunk el azzal, hová tettük azt a rengeteg pénzt. A probléma gyökere a sztálinizmus gazdaságpolitikai gyakorlatához nyúlik vissza. 1988-ban ugyan sikerült lefékezni a romlást, és ismét aktív volt az áruforgalom egyenlege, de olyan intézkedések születtek — a világútlevél bevezetése, vámrendel- kezések —, amelyek népszerűek voltak a lakosság körében, ám fenyegetően előrevetítették a kedvezőtlen tendenciákat. Mindez újabb csapdát jelentett. Visszavonni ezeket a rendelkezéseket akkor értetlenséget váltott volna ki hiszen kedvezően fogadott intézkedésekről volt szó. — Az én felelősségem — hangsúlyozta Németh Miklós —, hogy bár a helyzet tarthatatlanságát felismertem, mégsem tettem ellene. S amikor tettem — a legutóbbi va- lutarendelet kiadásával — már későn és rosszul magyarázhatóan cselekedtünk. Nem tehető felelőssé a lakosság azért, hogy adott szabályok között legalább ő igyekszik racionálisan cselekedni. De 1988. a politikában is fordulatot hozott, és a májusi pártértekezlet után létrejött új Politikai Bizottság ugyancsak szembekerült az adósságcsapda dilemmájával. A Magyar Nemzeti Bank a múlt év végén hozzákezdett a helyzet tisztázásához. Rendkívül összekuszált szálakat kellett kibogozni, hogy az 198? óta történt események, műveletek, illetve az azt megelőzően történtek nehezen átlátható rendszerében rendet tegyenek. Ez mostanra megtörtént, s a kormány így abban a helyzetben van, hogy végre hiteles képet tud adni a parlamentnek az ország pénzügyi helyzetéről. Az alapos felülvizsgálat, a pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után a teljes bruttó adósság összege az év végére eléri vagy némileg meghaladja a 20 milliárd dollárt, a nettó adósság pedig szintén némileg meghaladja a 14 milliárd dollárt. — Mi most arra a döntésre jutottunk, hogy a teljesen tiszta kép bemutatása szolgálja jobban az ország érdekeit. Eltökéltek vagyunk abban, hogy áz ország életében új történelmi szakaszt nyissunk, és meggyőződésünk, hogy ezt csak tiszta lappal lehet sikerrel megtenni. Eleinte voltak olyan jelzések, hogy a nyugati országok majd csak a választások után, azok eredményétől függően váltják valóra segítő szándékaikat. A tények cáfolják ezeket a spekulációkat. A nyugati országok többsége nem vár ki a választásokig. Csak egyet várnak: átalakulást célzó és alátámasztó határozott reformpolitikát, következetes gazdaságpolitikát és rendezett békés átmenetet. Reményt látok arra — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy a pártok felelős politikai szerepvállalásának olyan módja alakul ki, ami nem veszélyezteti az átmenet alkotmányos, törvényes jellegét, és ugyanakkor erősíti a döntések politikai legitimitását. De mindezt úgy kell megtenni, hogy a parlament szuverenitását nem érje sérelem. Természetesen van a kormánynak politikai arculata és elkötelezettsége is. A Minisztertanács — mint testület — a baloldali európai szocialista progresszív értékek elkötelezettje, támaszkodik a Magyar Szocialista Pártra, annak parlamenti frakciójára, de számít minden progresszív, a békés átmenet iránt elkötelezett, parlamenti és azon kívüli politikai erőre is. — A kormány és személy szerint én minden időben mindenféle boszorkányüldözésnek esküdt ellensége voltam, és az leszek a jövőben is. Nem csupán erkölcsi okokból, hanem azért is, mert az országnak nagy károkat okoz. Mélységesen elítélek minden olyan megnyilatkozást, amely pártállás alapján, vagy pusztán az államigazgatásban kifejtett működés miatt bosszúhadjáratra hív fel. Minden pártnak, az ország egészének az az érdeke, hogy az államigazgatás működőképessége fennmaradjon. Elvi alapon kell megítélni az MSZMP-alkalma- zottak ügyét is. A miniáxlerelnök a következőkben szólt arról a politikai, morális természetű problémaszövevényről is, ami a hadseregben alakult ki. Bejelentette, hogy a kialakult helyzet kapcsán több ízben beszélt Czinege Lajossal. Ezt követően a nyugalmazott miniszterelnökhelyettes lemondott hadseregtábornoki rangjáról, és vállalta, hogy kiköltözik lakásából. A kormány a védelmi stratégiával összhangban még novemberben dönt a fegyveres erők és a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítésének korszerűsítéséről is. Katonapolitikájában az elégséges védelem ésszerű elvét vallja. A kormánynak szándékában áll a lehetséges további ésszerű létszámcsökkentés megvalósítása is 1992. januárjáig, beleértve a katonai szolgálati idő további mérséklését is. A hadsereg mellett nem kevésbé fontos egy erős, szellemében tiszta és önérzetében szilárd rendőrség léte is. Ezért támogatni kell a rend őreit. Az elmúlt évtizedek sokat hangoztatott jelszava volt a bürokrácia elleni harc. A kormány most a szavak helyett tényleges romeltakarító jellegű munkára vállalkozik. Az Országgyűlés alig egy év alatt mintegy 60, többségében átfogó kódex-szerű törvényt alkotott, annyit, amennyit 1980 óta összesen. Ez jól mutatja azt az óriási változást, amelyet ez az Országgyűlés megélt. Az Országgyűlés és a kormány egymásra utáltán, nagy viták árán, de eredményesen folytatta azt az egyedülálló kísérletet, hogy a válság mélypontján is elszántan építi a politikai és gazdasági demokrácia intézményrendszerét. Azért egyedülálló ez, mert a történelmi tapasztalatok arra intenek: a válság vonzza az erős, valamiféle rendet teremtő kezet, a diktatúrát, amit mindenképpen el kell kerülni, mert a felemelkedésre csak a demokrácia útján lehet számítani — mondotta végezetül Németh Miklós, és a kormány nevében arra kérte a képviselőket, hogy amíg az Országgyűlésnek és a kormánynak megbízatása le nem jár, a sors által meghatározott szerepet tisztességgel, egymás iránti szolidaritással lássák el. A miniszterelnök beszéde után az elnöklő Fodor István dr. Bállá Évának (Budapest, 46. vk.), a Fővárosi Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet orvosának adta meg a szót. A képviselőnő a gazdaság törékenységére, a fizetésképtelenség növekvő veszélyére hivatkozva — és csatlakozva Bánffy György korábbi indítványához — sürgette, hogy — Napjainkban, amikoi politikai reformjaink hihetetlen gyorsasággal haladnak a megvalósulás felé, különösen szembetűnő a gazdasági kibontakozás lassúsága. A szükséges gazdasági változások felgyorsítása, a gazdaságpolitika radikalizálása ma tömegigény. A kormányzat ezt a magatartást érvényesíti előterjesztett javaslatában — mondotta elöljáróban. Gazdaságunk mély strukturális válságba süllyedt: gyenge alkalmazkodóképességéből következően versenyképessége a nyugati piacokon nem erősödött, sőt több területen meggyengült, s éppen ezekben az években a kelet-európai térvesztéssel is szembe kel) néznünk. Súlyos fizetési helyzettel kell megküzde- nünk. Gazdaságunkban az elmúlt években nem jött létre érdemi gazdasági növekedés, s viszonylag magas, kétszámjegyű az inflációs ráta, néhány akut strukturális problémához kapcsolódóan megjelent a munka- nélküliség veszélye is. E többirányú, súlyos gonddal szembesülve, milyen gazdaságpolitikát lehet és kell folytatni? Az idei gazdaságpolitika kidolgozása során reálisan nem számolhattunk a fizetési mérleg javításában hasonló megismételhető lehetőségekkel. Szakítanunk kellett az egyensúlyjavítás egyoldalúan korlátozó, restriktiv jellegével. Az új gazdaságpolitikai kurzus nagyon jelentős kockázatok vállalásával járt együtt: például kiélezett fizetési szituációban kezdeményeztük az import liberalizálását, magas infláció mellett vállaltuk a bérgazdálkodás liberalizálását. Az 1989. évi gazdasági helyzet kedvezőtlen új jelensége a rubel elszámolású import jelentős, körülbelül 5 százalék körüli mérséklődése, és az export visszaesése, számottevő kereskedelmi aktívum, forráskihelyezés kialakulása. Az importkiesés és az export csökkenése kiélezi gazdaságunk piaci gondjait és strukturális problémáit. Sajnos, a konvertibilis elszámolású fizetési mérlegünkben a kedvező, körülbelül félmilliárd dolláros külkereskedelmi egyenleg ellenére részben a növekvő kamatterhek (körülbelül 1,4 milliárd dollár) részben az idegenforgalmi devizamérlegben — a lakossági deviza igénybevételét fékező vámrendelkezések és korlátozó devizaintézkedések ellenére — kialakuló 400—500 millió dollár hiány nyomán körülbelül 1,3—1,5 milliárd dollár körüli, tehát növekvő hiány várható, ösz- szességében a lakosság reál- fogyasztása körülbelül 1,5 százalékkal nő, hozzátéve a lakosság külföldi fogyasztását is, megközelíti a 4 százalékot, ami jóval meghaladja a gazdasági növekedés adta lehetőségeket. A kedvező és kedvezőtlen irányú mozgások mellett növekednek a gazdaság működési zavarai (például likviditási problémák, piaci ellátási zavarok, veszteségessé válás, depressziós térségek stb.) és a kiterjedt szociálpolitikai kezdeményezések ellenére növekvők a szociális gondok, nő a nehéz élethelyzetbe kerülő családok, egyének, esetenként rétegek száma is. Ezekre a folyamatokra építve, ezekkel az éleződő problémákkal szembenézve kell meghatároznunk az 1990. évi gazdaságpolitika feladatait. — A javasolt gazdaságpoliaz Országgyűlés mielőbb írja ki a parlamenti választásokat. A javaslatot — a helyzet komolyságára hivatkozva — Bállá Éva ismételten a pártok figyelmébe ajánlotta. Az elfogadott napirendnek megfelelően Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke tartott tájékoztatót a kormány 1990—92. évi gazdaságpolitikai programjáról. tika alapján belső gazdasági mozgásokba a gyorsabb kibontakozás érdekében néhány új mozgatóerőt kívánunk bekapcsolni — hangsúlyozta ezután az előterjesztő — Alapvetőnek a piaci kényszerek fokozását tartjuk. Tovább szélesítjük az importversenyt a konvertibilis import liberalizálásának továbbvitelével; a lehető legnagyobb mértékben kívánjuk piaci alapokra helyezni rubel elszámolású kereskedelmi kapcsolatainkat; kormányzati vállalkozásélénkítő program segíti a belső piacon új vállalkozások kibontakozását, a piaci verseny erősítését. Versenysemleges gazdasági szabályozást érvényesítünk, például a támogatások leépítésével, a tulajdonosi osztalék kérdéseinek rendezésével. Jelentős változást okozhat a tulajdonreform kibontakoztatása, amely a tulajdonosi érdeket kívánja aktív gazdasági mozgatóerőként hasznosítani. Kemenes Ernő kiemelte, hogy a kívánt gazdasági változások felgyorsításában fokozatos szerepet szán a kormány a külföldi tőke bevonásának. A differenciált teljesítményekhez igazodó bérezés kialakításának érdekében a bér-, kereseti rendszer teljes körű liberalizálására törekszünk — mondotta. Nagy változást jelentenek a kormány illetékes szerveinek lakásrendszerünk megújítását célzó javaslatai. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a rendszer változatlansága esetén működése finanszírozhatatlanná válik. Piaci típusú lakás- rendszer felé haladunk (a lakásállomány háromnegyede jelenleg is személyi tulajdonban van), ez a piaci lakbérek és piaci hitelkamatok fokozatos kialakítását, és természetszerűleg szervezett és ellenőrzött lakáspiac megteremtését jelentené. Az állam feladatai emellett szociális természetűek, a lak- bérterhek és kamatterhek viselésében támogatni kell az arra jövedelmi és szociális helyzetünknél fogva rászorulókat. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke felszólalásában kiegészítette Kemenes Ernő tájékoztatóját és a jegybank szerepét tette árnyaltabbá a képviselők 'számára. Az MNB a jelenlegi helyzetben belső pénzpolitikánk és külső finanszírozhatóságunk lehetőségeit szem előtt tartva javasolja a kormány 1990—92. évi gazdaságpolitikai programjának megerősítését. Az MNB szükségesnek tartja annak az elvnek és követelménynek határozott érvényesítését, hogy minimalizáljuk a pénzromlást. az inflációt, a nemzeti valuta további térvesztését — tette hozzá befejezésül. A hároméves kormány- programról elsőként Nagy- iványi András, az építési és közlekedési bizottság elnöke fejtette ki véleményét. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója javasolta, hogy a kormány — akár az Országos Tervhivatal bázisán is — hozzon létre gazdasági minisztériumot, vagy töltse be a gazdasági államminiszter posztját. A beterjesztett javaslat feletti heves vitában estig hat képviselő fejtette ki véleményét. Az ülés ma folytatódik. Lefékezni az eladósodást
