Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-20 / 275. szám
1989. november 20. Kelei-Magyarország 3 Itt a11-277! Páll Géza Ifimunkatárs válaszai Turistaroham • Szénaágy a váróteremben Veszélyes zsebesek • Lefülelt csempészek Tarthatatlan állapotok Záhonyban Lesz-e Nyíregyházán troliközlekedés? Tervezik-e a megyeszékhely belvárosában a forgalom korlátozását? Mi lesz a sorsa a gépkocsiforgalom által megroggyant és szanálásra váró Egyház és Síp utcai házaknak? Hol tart az állami — KIK-lakások eladása? Igaz-e, hogy „csak” 30 ezer forintba kerül a konténeres telefon? Számos olvasónk — Balázsi András Szegfű utca. Dorogi Vilmos Ságvári .telep, K. Istvánná Északi krt. — érdeklődik az iménti kérdések iránt. Csabai Lászióné, a Nyíregyházi Megyei Városi Tanács elnöke adott érdemi tájékoztatást a megyeszékhely lakóit foglalkoztató kérdésekre. Közlekedési szakemberek tanulmányozzák a városi közlekedés korszerűsítését — mondta az elnöknő — s az egyik lehetőség a villamosvonal kiépítése lenne. amely viszont igen költséges, a villamosközlekedés zajos is. Így a szakemberek a továbbiakban a troli mellett voksoltak, de a költségek miatt várhatóan csák a 9. ötéves tervben kerül sor a trolivezetékek megépítésére, viszont 1991- ben hozzálátnak a tervező- munkához. Várhatóan 2000- ben már a főútvonalakon, körutakon trolival utazhatunk.' A nyíregyházi belváros forgalmának további korlátozásáról már jelentek meg híradások a lapunkban, így a sétálóutcák bővítéséről. Intézkedéseket hoztak már korábban a nehézjárművek, tehergépkocsik belvárosbeli kitiltásáról is. ám úgy tűnik, nem minden utcában helyezték el a tiltó táblákat. A közeli napokban, hetekben fölülvizsgálják a táblák meglétét és a korlátozás betartását folyamatosan ellenőrzik. Egyébként december 1-jétől lezárják a Kossuth teret és — mivel sétálöterületté nyilvánítják — már nem is szabadítják fel a gépkocsik számára. s megszüntetik az átmenőforgalmat a Bethlen Gábor utcán. Az Egyház és a Síp utcák házainak szanálását tovább folytatják, e két utcában modern házakat építenek. Az állami lakások eladásáról is jelentek meg lapunkban híradások, a legújabb adatok szerint eddig ezer lakás megvételére érkezett igény, s az irányadó, hogy a ház lakóinak 51 százaléka nyilvánítsa ki vételi szándékát. Ekkor kezdődhetnek el a KIK és más kisebb szervezetek lebonyolításában zajló adásvételi ügyletek. Egyébként nemcsak négyemeletes házakban lévő lakások megvételére van lehetőség, hanem akár tízemeletesre is. ha az a bizonyos 51 százalékos arány megvan. Egy félreértés eloszlatására is lehetőség adódott a városi tanács elnökével folytatott beszélgetésen, a telefonról, pontosabban a konténertele- fon-központ telepítéséről van szó. Lehetőség van ugyanis arra, hogy a város valamely telefonnal el nem látott része kapjon egy konténerközpontot. A Ságvári telepen közkézen forog egy tájékoztató, melyet nem a városi tanács adott ki, s abban az áll. hogy az előfizetők 30 ezer forint ellenében hozzájuthatnak a konténeres telefonhoz. Ez az összeg csak a konténer- központ költségét foglalja magában, ezen kívül a kiépítendő hálózat rájuk eső. arányos részének költségei is az előfizetőt terhelik. Oros Üj lakótelep, — Pánt^ lika utca 13. sz. alól — Tamás Béláné arra kért választ; a közeli Kezdő utcában miért építettek zárt szennyvízcsatornát, náluk — a Pántlika utcában pedig miért csak nyílt árkot ástak, kikövezés nélkül. Így marad ez és miért? Kedves Jánosné, a Nyíregyházi Városi Tanács főelőadója elmondta, a Kezdő utcában az utda mély fekvése miatt kellett zárt elvezetőt építeni, de a Friss, a Torná- cos és a Pántlika utcában nyílt árok épült, mely a tervek szerint betonburkolatot kap, de a befedésre nem kerül sor. Ugyanez az olvasónk kérdezte. mikor kap az Oros- Űjlakótelep nyilvános telefonfülkét. amire nagy szükség lenne és két éve ígérik. Juszku Sándor, a Posta távközlési üzem vezetője: Az Élet utca és a 41-es főút kereszteződésében tervezik a nyilvános telefonfülke elhelyezését — mintegy 150—200 ezer forintos költséggel, a városi tanáccsal közösen — melynek időpontja 1990. Mikor kötik be a gázt Borbányán a Margaréta utcában — kérdezi Barczi Józsefné, mert több határidőt is hallottak a lakók, de még senki nem nyilatkozott megnyugtatóan. Kovács István, a TIGÁZ kirendeltség vezetője jó hírt mondott, ezek szerint még e hónap, november 24-ig elvégzik a gázbekötést az utcában. Záhonyban a vasútállomás várótermének bejárata előtt kisebb csődület. Belülről han- gös kopácsolás hallatszik: egy civil ruhás férfi és a szolgálatot teljesítő vasutas kalapáccsal próbálja kinyitni (vagy bezárni?) a reteszt. A váróteremben találomra szólítunk meg néhány üldögélő asszonyt. Egytől egyig kárpátaljaiak. Egy fejkendős néni fázósan húzza össze magát, karján az eladásra szánt holmi. Még itt is árult. Talán maga sem tudja, hol tölti az éjszakát, fiiért a várótermet nyolckor bezárják, és csak hajnalban, a vonatindulás előtt nyitják ki újra. Közben már körülvesznek bennünket a záhonyi vasúti dolgozók, és egymás szavába vágva sorolják a korábbi tapasztalatokat. — Kartondobozokat meg szénát hordtak be, abból vetettek ágyat a kövön ... A gyerekekre nem szólnak, azok meg kipancsolják a vizet, a W. C. eldugult, nem győzöm már kitakarítani... Nagyon sok köztük a cigány, azok randalíroznak ... Még a tévé alá is odapiszkoltak! — rmondja a villanyszerelő. Az \ ABC-be kilenc után már be sem tudunk menni. Ha addig nem vásároltunk be, utána már nem is fogunk. Az állomással szemközti ABC-ben a késő délutáni órákban már kisebb a forgalom. Resku Barnánéval, az üzletvezetővel és helyettesé- val, Szilágyi Józseffel beszélgetünk. — Legelőször nem voltunk felkészülve a nagy forgalomra. Sokszor. beözönlöttek az ajtón, azt sem tudtuk, kire figyeljünk. Volt, aki teli kosárral, fizetés nélkül ment ki. Ennyi jegyzőkönyv lopásról még nem készült nálunk, mint az idén. A másik ABC- ben megcsinálták, hogy mire a pénztárhoz értek, megitták a pálinkát, és még az üveget is visszaváltották. — Persze, a forgalomba beszámít mindez, csak az a baj, hogy főképp az alkoholt viszik, azért meg nem jár jutalék. Eddig 4—500 ezer forint értékű szeszt adtunk el egy hónapban, most másfél, kétmilliót. A határon a késő délutáni órákra erősödik a forgalom. Még mindig 30—40 ezren kelnek át naponta annak ellenére, hogy november elsejétől már csak tíz rubelt válthatnak a Szovjetunióból érkezők. Az átkelők között most a legtöbb a lengyel állampolgár. Szabó Imre őrnagy, a forgalom-ellenőrzőpont parancsnoka arról számol be, nincs elég pénzváltó hely, s mivel nem tűnik stabil üzletnek, vonakodnak a beruházással az erre illetékes irodák. Bevezették, hogy a szovjet vámáru-nyilatkozatot a határ mindkét oldalán le kell pecsételni, de már hamisítják a magyar pecsétet is. Borsi Béla őrnagy a vámhivatal parancsnoka, azokat az árucikkeket sorolja, amelyeket leggyakrabban próbálnak kicsempészni az országból. A „kedvenc” a kazettás átjátszós magnó, sokan vinnének ki videót is, bundát, literszámra szeszes italt, kilószámra rágógumit. S egy kis „csemege”: nemrég egy magyar állampolgárt csíptek el az éber vámosok, aki 840 ezer forint tértékű holland uborkavetőmagot próbált átvinni a Szovjetunióba kocsija csomagtartójában. A két fiatal rendőrjárőrön, akiket útközben szólítunk meg, látszik a fáradtság, fásultság. Nem csoda, hisz az előírt nyolc—tíz óra helyett tizennyolcat—húszat dolgoznak egyfolytában. Sok a tiltott üzletelés, a zsebelés, ami részben annak köszönhető, hogy a Szovjetunióban nem priolálják a külföldre készülőket. A zsebesek nem kímélnek senkit: megesett, hogy egy nagyecsedi néninek a rendőrök adtak kölcsön pénzt vonatjegyre, ugyanis kínkeservesen összekuporgatott hatezer forintját, amiből Csendélet és vámellenőrzés. unokáinak téli holmit szeretett volna venni a piacon, az utolsó fillérig ellopták.-A,- határnál sorbanállók durvasága odáig terjedt, hogy akácfát gördítettek keresztbe az úttestre, vagy vontatókötelet húztak ki fölötte, hogy senki ne tudjon elébük kerülni. Eléugranak a csíkos rendőrautónak is, nehogy előrébb hajthasson, s akinek valahogy mégis sikerül az előzés,- annak betörik a szélvédőjét, kocsiját az árokba gurítják. Néha akkora a káosz, hogy a sor vége Tiszabezdédnél áll. A hozzánk érkezők a legelemibb szabályokkal sincsenek tisztában. Találtak már a rend őrei olyan szovjet állampolgárt, aki a kishatárát- lépőjével két hónapja tartózkodott Magyarországon, a megengedett hét nap helyett. Aludt padokon, kő virágtartókban. A két rendőr szerint a város köztisztasága olyan botrányos — főleg a Petőfi utca és az OTP környéke —, hogy járvány kitörését eddig csak a csoda akadályozta meg. Az éjszakát persze kényelmesebb helyen, mondjuk ágyban is el lehetne tölteni, de ahhoz pénz kellene. A lengyelek szívesen igénybe is veszik a KEMÉV záhonyi fogadóját, ahol egy éjszaka kötelező reggelivel kétszáz forintba kerül személyenként, a kárpátaljaiak viszont elseje óta csak elvétve kérnek itt szállást. Előtte, amíg harminc rubelt kaptak, folyamatosan foglalták a szobákat, hétvégeken mindig- telt ház volt. Előfordult akkor, hogy tízen aludtak egy négyágyas szobában, vagy nem is fizettek a szállásért, csak be- lopóztak a portán és elrejtőztek éjszakára az épületben. ■A külföldi vendégek egyébként jelentős károkat okoztak a fogadóban, összetörték a zárakat, ellopták a poharakat, ágyneműt, törülközőket. Ha pedig szervezett utak esetén az egyéni utasok előtt bezárták a bejárati ajtót, mert nem volt már több hely, leültek a lépcsőre, ott randalíroztak, veszekedtek. A kívülálló, de még a záhonyi lakos is döbbenten, felháborodva veszi tudomásul a megváltozott helyzetet. S leginkább a tanácsot szidja: miért olyan tehetetlen, miért nem alkalmazkodik a turistainvázióhoz, amit azért alaposan ki is lehetne aknázni. A válasz egyszerű: a tanács az éves költségvetésről tavaly decemberben döntött, amikor a március elsején megnyíló kihatárátkelőhelyekről még fogalma sem volt senkinek. Megszületett kora tavaszai egy átgondolatlan kormányzati döntés, anyagi támogatás nélkül, s most mindenki csodálkozik: vajon miért nem képes az ötezer lakosú Záhony naponta tizenkétezer embert kellőképpen ellátni, kultúrált körülmények között fogadni? Ez a helyzet tarthatatlan, amit kormányzati szinten is illenék végre tudomásul venFelkarolni az elhagyottakat Alapítvány a szeretetéit Napjainkban sokan csak önmagukkal törődnek. Elkövetnek mindent, hogy érvényesülhessenek. Ebben a „munkálkodásban” van gyűlölet, támadás, egymásra mutogatás, meg nem bocsátás, rosszkarat, ahelyett, hogy mindenki önvizsgálatot tartana, és a szeretet irányítaná az életet — mondja id. Kántor Zoltán, a Szeretet Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapítvány szeptember 28-án létesült Nyíregyházán 50 ezer forint alaptőkével. Két hónap alatt az összeg csaknem a húszszorosára nőtt. A Vasvári Pál gimnázium diáksága és tantestülete 1800 Ft-ot, a Tejporgyár 50 000-t, az Ingatlankezelő Vállalat 50 000-t, az MSZP 100 000-t, a DEMISZ 30 000-t ajánlott fel, de érkeztek kisebb összegű adományok vállalatoktól, intézményektől és magánszemélyektől is. Az alapítvány célja: felkarolni a Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő elhagyatottakat, időseket, betegeket, egyedülállókat, biztosítani számukra a napköziotthonos étkeztetést, a bentlakásos szociális otthoni ellátást. Mindezek, és a későbbi tervek is csak akkor valósulhatnak meg, ha rendelkezésre állnak a pénzügyi alapok. Igyekeznek mindenkin segíteni. A múlt hét végére meghirdették az ingyenes étkeztetést (reggelit) az idős emberek részére. A Dózsa György úti öregek napközi otthonába kevesen jöttek el, mert sokan még mindig szégyellik, hogy szegények és elesettek. Karácsony előtt (24-én) az alapítvány terített asztallal várja a rászorulókat a Szarvas u. 1—3. sz. alatt, mindenkit, vallási hovatartozás és pártállásra való tekintet nélkül. A szeretet jegyében. Jelenleg 820 jelentkező vár, hogy bejusson a szociális otthonba. Csak úgy tudnak elhelyezni valakit, ha elhalálozás Következtében megüresedik egy hely. Nagy szükség lenne új szociális otthonra. A szeretet alapítvány társadalmi munkásai azon fáradoznak, hogy ez minél előbb megvalósuljon. Az alapítvány részére juttatott támogatást az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT., Nyíregyháza, 440-10 414 sz. számla javára lehet befizet-, ni.) (n. i. a.) ni! (Cservenyák — Bartha) Jó feltételek mellett végezhetik a gyakorlati feladatokat az autószerelő tanulók Nyíregyházán a Tempó Autószerelő Leányvállalat tanműhelyében. E. E. felv. '
