Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

1989. november 17.

Kelet-Magyaromig

3

MEGNŐTT A „LEÁNY” ÁZSIÓJA

Vállalatot vág(ia) a szakaszollá

Már előkészítették a szabászollót, amely- lyel a Dirováll Fogyasztási és Szolgáltató Leányvállalat elvágja az anyavállalattal ösz- szekötő köldökzsinórt. Az önállóság lehetséges formái közöl a kft. és az Rt. szervezését a kollektíva elvetette, mert nem akarják, hogy a betársult cégek elvigyék a nyereséget. A i többség kisszövetkezeti formát javasol, ennek menedzselésére kérték fel a dolgozók Huszárszki Tibornét, a leányvállalat igazgatóját. Így az itt dolgozók osztoznak a nyereségen. Az önállósodáshoz viszont az anyavállalatnak 3,5 milliót kellene leszurkolni az asztalra, ugyanis Holp János, a Di- ruváll igazgatója szándéknyilatkozatában ennyit kötött ki vételárként.

Igencsak megnövekedett a leányvállalat ázsiója, hiszen az alapító vagyon „csak” 2,2 millió forint volt. öt éve nem titkolt szándék volt, hogy az évi 600 ezer forint veszteséget összegyűjtő hét méretes szabóság próbáljon önállóan dolgozni, így legalább megszabadul a tehertől a vállalat.

Eltűnt mínuszok

Bár a tű foka ugyanolyan kicsi maradt, a szabászolló és az alapanyag sem változott nagyon, mégis a leányvállalat — a szorgos kezek eredményeként — az első év után eltüntette a mínusz előjelet. 1987-re másfél- szeresére növelte termelését és kétmillió nyereséget ért el. Addig az anyavállalat nagylelkűen lemondott az őt megillető nyereségrészről, de az 1987-es év után úgy gondolta, hogy ha ennyire jól megy „leányának”, akkor ő is részesedjen a javakból. A leányvállalat alapítása óta valamennyi évet nyereséggel zárta, idén sem lesz másként.-— Az alapítói okirat meghatározza, hogy tevékenységünk 51 százalékának szolgáltatásnak kell lénni — magyarázza Huszárszki Tiborné. — A szolgáltató tevékenységre az adókedvezmény folyamatosan csökkent, majd megszűnt. Idén még önköltségi áron meg lehetett élni a szolgáltatásból, de erre hosz- szabb távon nem lehet építeni. A vevők manapság -jól meggondolják, hogy megvegyenek-e a két zakójuk vagy blézerük mellé egy harmadikat, de a közületek megrendelése is csökkent. Emiatt megkezdtük a részlegeink

átalakítását, felszereltünk konfekció szalagokat. Mivel a hazai alapanyag beszerzése nehézkes, a piac telített, tőkés bérmunka után néztünk, ami sikerült. Ezek után ez a társaság megérett arra, hogy önállóan boldoguljon.

Telefonon megduplázta

Az NSZK-beli megrendelést határidőn belül elkészítették, a vevő a teljes készletet a nyugatnémet luxusáruházaknak továbbította és telefonon azonnal megduplázta a megrendelést, sőt ők választhatnak a modellek között. Közben összevonták a férfi méretes és egyenruházati részleget, amely a közületi megrendeléseken kívül 1500 öltöny megvar- rására kapott lehetőséget. Ezt az osztrák partnerük Kanadába szállítaná. A tőkés bérmunkában dolgozók átlagórabére 40 forintra emelkedett, míg a férfi méretes szabóságnál most terveznek 15, a mátészalkai női méretes részlegnél 20 százalékos bérfejlesztést. Emellett az igényeknek megfelelően 'megmarad a lakossági és a közületi szolgáltatás.

Vagy most vagy soha, határozták el ilyen kedvező körülmények között az átalakulást a leányvállalatnál. A Diruváll nem zárkózott el ettől, bár a 3,5 millió soknak tűnik. Banki hitel felvételét a magas kamatok miatt nem tervezik Az egyetlen reményt a Rákóczi úti üzletház hároméves bérbe adása adja, amelynek díjából várhatóan kifizethetik a Diruvállt. Ha a pénz hibádzik, az érdeklődő külföldi cégek dotációjával illetve a bérmunka előlegéből egészítik ki az összeget.

Gyorsan kell...

A tervezett kisszövetkezet a jelenlegi vagyonnal és a tagok kéthavi átlagkeresetének befizetésével indulna be. A szabászollót már elővették, élesítik, hiszen nem sok idő, mindössze másfél hónap áll rendelkezésre a művelet elvégzéséhez, ugyanis december 31-vel lejár a nagyvállalatok mandátuma. A társasági törvény szerint meg kell kezdeni az átalakulást. Erre a „fájdalmas” műveletre még visszatérünk. M. Cs.

A 26-i népszavazás most főként a postások számára jelent felelősségteljes és nehéz feladatot Négy nap alatt kell a 80 ezer kiértesítést 42 kézbesítőnek a megfelelő helyre eljuttatnia. A gondot nehezíti. hogy e munkával sajnos egybeesik a „kevéske” nyugdíj kiosztása is. (Balázs Attila felvétele)

MAR A KÖZÉPISKOLA TERÜLETÉT készítik elő Csengerben — hangzott el a csengeri tanács végrehajtó bizottságának csütörtöki ülésén. Az építkezés miatt bontásra váró személyi és egyházi ingatlanokat októberben felértékelték, majd november elején egyeztető tárgyalásokat folytattak az érintettekkel.

Húsüzemből marhavágóhld

„Rombolunk,de építünk is..."

Széttört csempék, leszaggatott burkolat. kidöntÖtt falak. Az egyik üzemcsarnok közepén egy traktor légkalapáccsal töri a betont. A gépek és a berendezések az udvaron várnak új vevőre. Két hónapja még ebből az üzemből látták el Mátészalkát és környékét hússal és húskészítménnyel.

Mindez megszűnt, a Szabolcs Húsipari Vállalat mátészalkai leányvállalata sertésfeldolgozó üzemét marhavágóhíddá alakítják át. Vajon miért volt erre szükség és ehhez miért kellett szétverni a 13 éve épült üzemcsarnokot? — erre kerestük a választ.

Közelebb a termelőhöz, ezzel a jelszóval 1976-ban hozták létre a mátészalkai Húsüzemi Társulást, amelynek gesztora a helyi Szamos menti Állami Tangazdaság volt.

250 helyre szállítottak

Alapítói közé a megyei húsipari vállalat mellett 21 áfész és termelőszövetkezet tartozott. Bár a kezdettől fogva marhavágásokat is terveztek, de erre csak 1988-ban kaptak a MÉM-től engedélyt. Akkor ezer szarvasmarhát és ötszáz borjút vágtak le. Alapvetően sertésvágásra és -feldolgozásra rendezkedett be az üzem, amelynek beindulását a gazdaságossági számítások mellett a helyi politikai vezetés is támogatta, ötvenféle tőkehússal és húskészítménnyel látták el a térség 230—250 élelmiszerboltját, kereskedelmi egységét és a közületeket.

Az első három év milliós nagyságrendű veszteséget hozott, amelyet a társulás tagjainak kellett ..lenyelni”. Azután ha minimálisát is, de legalább nyereséget könyvelhetett el a társulás. Az utóbbi öt évben viszont a „vegetáriánus időszak” következett. A konkurencia (Váliaj, Varsánygyüre. Nyír- lugos, Kelethús GT)' nemcsak piacot „rabolt”, hanem a vezetőket is elszippantotta. Az áremelkedés hatására jelentősen visszaesett a környék húsfogyasztása és a bőrös félsertés tervezett szovjet exportja is jelentősen elmaradt. Nem segített a 4 évvel ezelőtti 13 milliós rekonstrukció sem.

— Bár az utóbbi években se nyereséget, se veszteséget nem hozott az üzem — mondja Takács Lajos, a szálkái állami gazdaság vezérigazgató-helyettese —, 1988- at már 9-,5 milliós veszteséggel zártuk, amit a tagoknak a bevitt vagyon arányában kellett finanszírozni. Ránk 40 százalék jutott. Nem volt mit tenni, felajánlottuk megvételre a megyei húsipari vállalatnak.

Ái üzlet megköttetett

Az üzlet pillanatok alatt megköttetett, a vállalat sző- röstül-bőröstül megvásárolta az üzemet és a társulás többi tagját kifizette. Január elsejétől fennakadás nélkül, mint leányvállalatát működtette. A közületi vásárlóknak kényelmes volt mindez, hiszen elég volt 1 napra előre rendelni, sürgős esetekben egy telefonbeszélgetés és már lehetett is menni az áruért. A vállalat, ha már belefektette a pénzét, nem akarta szaporítani a veszteséget, szeptemberben hozzákezdett a marhavágóhíd kialakításához.

— A korábban betervezett vállalati rekonstrukció felét elvégeztük — indokolja a döntést Tamás Imre. a megyei húsipari vállalat igazgatója. — A nyíregyházi húsüzem felújítása után a vágási technológia rekonstrukciója következik. Mikor átvettük az üzemet, tudtuk, hogy a nyíregyházi sertésvágási kapacitással az egész megyét el tudjuk látni tőkehússal és húskészítménnyel. A város vezetőinek ígéretet tettünk, hogy a marhavágóhidat kitelepítjük a megyeszékhelyről, egyrészt higiéniai és környezetvédelmi, másrészt a zsúfoltságunk miatt. Ráadásul a megyei vágómarha hatvan százaléka a beregi részen található. Mindezek után döntöttünk az átalakításról. Még ilyen áron is megéri a beruházás. hiszen az ottani feltételek már nem felelnek meg a korszerű igényeknek.

Az üzem dolgozói közül jelenleg 35-en minden nap be- buszoznak Nyíregyházára,

ahol a marhavágás technológiájával ismerkednek. Közülük húszán iskolapadba ülnek és elsajátítják a szakma csínját-bínját. ; A többiek a gépek leszerelésében és a bontásnál segédkeztek. A gébek és berendezések eladása várhatóan 12 milliót hoz a konyhára, míg a teljes beruházás összege 180 millió lesz. Ennek négy év alatt kell megtérülnie.

Megéri...

— Az építőanyagok közül a téglák, ajtók, ablakok egy részét tudják megmenteni és értékesíteni — mutat a bontásra a leányvállalat igazgatója. Kovács Árpád. — Igyekeznünk kell, mert jövő októberben a nyugati igényeknek megfelelően kezdődik a marhavágás. Napi 80—100 szarvasmarhát fogadunk, évente körülbelül 20 ezret vágunk és darabolunk. Szerintem is megéri a beruházás, hiszen korszerű technológiát telepítenek le és az sem mindegy, hogy valamennyi dolgozónkat megtartottuk. A veszteséges üzemnél nem könnyű kérdés lett volna a kényszerű elbocsátás. Rombolunk. de egyúttal építünk is.

Máthé Csaba

Mérnök kamara

Szerdán a megyeszékhelyen megalakították a Magyar Mérnök Kamara nyíregyházi csoportját. A politikamentes szervezet érdekvédelmi és szakmai feladatokat lát el. Társadalmi munkában segíti a várospolitikai célok megvalósítását. közvetít a vállalatok között, szakmai tanácsokat ad, végül, de nem utolsósorban gondoskodik a mérnökök szakmai továbbképzéséről.

A csoport az alakuló ülésen vezetőséget is választott Fodor József, dr. Kemény Lajos, dr. Kerekes Imre, dr. Lányi Botondné és Merza Péter személyében.

Az MSZP nem akar földosztást

A kérdésekre válaszol:

Lakes László MSZP-elsökségi tag

Az agrárágazat mintegy 15 millió ember élelmét termeli meg, az agrárolló mégsem akar bezárulni. Az MSZP vidéki titkárságának első regionális rendezvényeinek egyikét a héten — mint beszámoltunk róla — Nyíregyházán tartották meg. A térség jellegének megfelelően kiemelten volt szó a mezőgazdasági ágazat problémáiról. A párt agrárpolitikai téziseiről Lakos László, az MSZP elnökségének tagja — Pest megyei tsz-elnök — adott tájékoztatást. Öt kérdeztük mi is. ■

— Nem gondÖijá, hogy az MS2JP az agrárpolitika terén lépéshátrányba került a többi párttal szemben?

— Bár a pártkongresszuson a régi vezetés is tudatában volt a kérdés fontosságának, nem tudtunk érdemben foglalkozni vele, mert amúgy is kevésnek bizonyult az a négy nap. Ha az elnökség elfogadja az itt is ismertetett téziseket, akkor rövid időn belül megjelentetjük az anyagot. Ha nem, nagyon re- rrtélém, hogy tíz napon betűi ékkor is nyilvánosságra kerül a dokumentum.

— ön egyben országgyűlési képviselő is. Mennyire tartja sikeresnek az agrártagozat parlamenti működését?

— Azt éreztük, hogy hiába voltunk nyolcvanan-százan. nem tudtunk egységesen fellépni. Meg kell mondanom, hogy részben a TOT akadályozott meg ebben bennünket, mivel az agráriusok csoportjának megalakulása csökkentette befolyását a különböző szintű tárgyalásokon. Á pártosodás talán e tekintetben is előrelépést jelent majd. Annyi máris látszik, hogy szükség van a szakmai érdekképviseletre. Eddig kü- lön-külön játszadoztak velünk. Hogy egy egyszerű példával éljek: ha a Szovjetunióba — tegyük fel — egymillió csirkét lehet kivinni, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha a Kereskedelmi Minisztérium dönt az exportőrök kiválasztásáról. Ezt a feladatot a termelők is meg tudnák oldani maguk között.

— Egyesek azt mondják — a dán példával előhozakodva —, hogy a föld azé legyen, aki megműveli.. .

— Hát ezt nagyon nehéz megvalósítani nálunk. Dániában a gyermek örökölheti apja földjét, de nem kapja meg abban az esetben, ha nem tud megfelelő garanciákat adni arra, hogy azt megfelelően tudja művelni. Azt gondolom, hogy mi még nem tartunk itt. A programunkban a leghatározottabban ki nyilvánítjuk: a föld azé, akinek a tulajdonában és használatában van. Tulajdonreform csak széles közmegegyezés alapján jöhet létre — a jelenlegi földárak miatt is. Húsz-harminc évvel ezelőtt, kérem, az emberek menekültek a földtől, otthagyták az állatokat, a gépeket, most sem dolgozni akarnak, hanem

befektetni, kincset képezni, manipulálni. Adminisztratív eszközökkel persze nem lehet fellépni az ellen. Nagyon remélem, hogy a magyar paraszt ráérez a föld értékére, és nem fogja azt elkótyavetyélni néhány tízezer forintért. Holnap is meg kell valamiből élni — ezt kell tudatosítani az emberekkel.

— Mi lesz most már a faluval?

— Agrárpolitikánk szorgalmazza a kistelepülések és falvak helyzetén történő javítást, de az agrárgazdaságban — mivel ott meg kell felelni a piaci követelményeknek — teljes egészében nem vállalhatjuk fel ezt a feladatot. A falu sorsának rendezése mellett természetesen minden erőnkkel kiállunk, de hadd mondjak megint egy példát. Svájcban azt kérdeztem az egyik településen: miért nem törekednek a városi cím elérésére? Azt válaszolták, hogy nem érdemes megszerezni a városi rangot, mert a kis helységek adókedvezményben részesülnék.

— Az MSZP agrártéziseiben nem kellett volna kissé részletesebben foglalkozni mezőgazdaságunk múltjával és jelenével?

— Azt gondolom, hogy az anyag túlságosan is terjedelmes lett volna. Inkább abból indultunk ki, hogy az általunk összeállított anyagot elsősorban a mezőgazdasági szakemberek fogják elolvasni, ők pedig nem igen kíváncsiak arra, mi a véleményünk a múltról.

— A téziseknél maradva. Mit akar az MSZP? Földosztást?

— Nem akarunk földosztást — azt szeretnénk, ha a földnek gazdája lenne. Én azzal értek egyet, hogy a tsz- tag legyen a tsz tulajdonosa. A negyven évet nem lehet meg nem történtté tenni.

— Bank, biztosítás, agrárturizmus. ..

— Nagyon fontos területeket említ, de. nem tudom, hogy bele kell-e kerülniük az agrárprogramba. Az agrárturizmussal kapcsolatban mindenesetre el tudom mondani, hogy a jövőben 300 ezer forint bevételig valószínűleg adómentes lesz ez a tevékenységi forma.

— Mikor beszélhetünk valóban szektorsemleges szabályozásról?

— Nem tudom. Azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni, a mostani szabályozás egyértelműen nagyüzemellenes. A magánvállalkozó, mint ismert, 500 ezer forintig nem fizet adót, nem fizet SZTK-t, nincsen adminisztrációs kötelessége, a vagyonnövekmény teljes egészében az övé. A nagyüzem ezzel szemben rendelkezik a földdel és a tőkével, valamint előnyösebb helyzetben van az állami támogatás odaítélésénél. Ennek ellenére úgy vélem, hogy nem lenne szerencsés, ha az MSZP ezen a területen zászlajára tűzné a radikális változtatást.

D. L.