Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

1989. október 10. Kelet-Magyarország 5 Vélemények a kongresszusról Negyedik napja tar­tott már az MSZMP, illetve az MSZP kong­resszusa, amikor hét­főn délelőtt vélemé­nyeket kértünk a me­gyeszékhelyen: mun­kás, vezető és ellenzé­ki párt társadalmi tisztségviselője szól a kiemelkedő fontossá­gú közéleti esemény el­ső személyes benyomá­sairól. „Mintha átfestették volna...” Angyal Gyula Árpád, a Független Kisgazdapárt or­szágos választmányának tag­ja: — Járva-kelve az embe­rek között, azt tapasztalom, az az általános vélemény, hogy az MSZMP—MSZP át­alakulása olyan, mintha át­festették volna a falat. Ez az én személyes véleményem, is, mert a meghatározó egyéni­ségek és a tagok maradtak. Célszerűnek tartanánk, ha a szélsőséges, ortodox, funda­mentalista szűklátókörűeket az MSZP „kigolyózná” sorai­ból. Voltak a 48-as időszak után is érdemes. igazi de­mokratikus szellemben gon­dolkodó kommunisták, ilyen volt Nagy Imre is, aki tud­ta és belátta, hogy szükség- szerű a többpártrendszer, ez­által az érdekek ütköztetése, mert csak ez jelent igazi de­mokráciát. Ilyen Nagy Imre- típusú emberekre van szük­sége az MSZP-nek. Eredeti viszonyunk a kor­mányzó párthoz az MSZP megszületése után sem vál­tozott, vele a koalíciótól a kö­vetkezőkben is elzárkózunk. Munkaidő után politizálni — A kongresszust megelő­ző időszakban nem volt párt­taggyűlésünk, az én, valamint a környezetemben lévők vé­leményét nem kérték ki. A mi részünkről mellőzéssel és érdektelenséggel jellemezném az előkészületeket. Az új párt megalakulása előrelépést je­lent, emiatt vasárnap dél­utánig elégedetten figyeltem az eseményeket, viszont az­után, hogy hosszas vitát kö­vetően megszavazták: a párt ne vonuljon ki a munkahe­lyekről, ezt már nem fogad­tam kedvezően. Szerintem a politikai csatározások színhe­lye ne a munkahely legyen, ahol mindenki győzködi prog­ramjának valódiságáról a többieket, közben a termelés meg akadozik. Aki politizál­ni akar, legyen az MSZP, FI­DESZ vagy SZDSZ-tag, munkaidő után tegye meg. Továbbra sem értem, hogy a kongresszus miért nem neve­zi meg konkrétan azok neve­it, akik felelősek milliárdok eltékozlásáért és most 40—60 ezer forintos nyugdíjakat kapnak. Én pedig ha elron­tok egy 20 forintos munkada­rabot, meg kell fizetnem. Most ismét megkezdődik a menekülés a pártfunkciókból és folytatódik a visszaszivár- gás a munkahelyekre külön­böző felsővezetői posztokra. Mindezek miatt nem újítom meg párttagságomat, de más szervezetnek sem leszek tág­ja. (Benkő Sándor, a Szer­számgépgyártó, Felújító és Értékesítő Kft. tmk-lakato- sa.) Veszteségnek tartanánk, ha a felkészült, jó kvalitású, intelligens, valódi reformo­kat valló, nem komformista egyéniségek kikerülnének a hatalom minden szférájából. Ebben a sajnálatos esetben vákuum, űr keletkezne, mely anarchia veszélyét is hordoz­ná. s melyet — véleményem szerint — a Szovjetunió sem nézne jó szemmel. Belátá­som szerint az MSZP-nek nincs semmi esélye a válasz­tásokon a többség megnyeré­sére. Ezért lenne jó. ha a nyugatnémet választási mód­szereket adaptálnánk. • azaz a választók külön adnák sze­mélyekre. s külön pártra a voksukat. Tisztázni, ki hová tartozik Ha szerencsésnek nem is, de a kongresszuson kibonta­kozó hatalmi harcot elkerül­hetetlennek tartottam — foglalta össze véleményét Nyíregyházán Király József, a Nyírfa Áruház igazgatója. Végre tiszta vizet kellett ön­Európai párt akar lenni Dr. Takács Péter, Magyar Demokrata Fórum: — Várha­tó volt, hogy történelmi jelen­tőségű kongresszus lesz- A társadalom egésze — megíté­lésem szerint — nagyobb tisz­tulást várt, mármint a kon­zervatív és a reformszárny karakteresebb szétválását. A politikában mindig szük­ség van a kompromisszumok­ra, és egy másik párt képvi­selőjeként — külső szemlélő­ként — dokumentumok is­meretének hiányában az a meglátásom, hogy az MSZP valóban európai párt akar lenni, és az MSZMP-vel , szemben, mely története so­rán pusztán nyolc-kilenc- százezres tagságát vállalta fel, a nemzet ügyének felvállalá­sára is törekedni fog. Persze mindez részben az'elfogadott dokumentumok ismerete után. állítható’, vagy kérdőjelezhető meg, másrészt viszont a konkrét cselekvés fogja meg- . határozni. Talán szerencsé­sebb lett volna a nemzet jc- vőjd szempontjából,.ha ketté­válik a jelenlegi párttagság is, megmarad az MSZMP és ‘kiválik belőle - a Szocialista Párt. Ami számomra még nagy kérdés, hogyan dönt majd az a 780—720 ezer embfer, aki jelenleg tagja még az MSZMP-nek. Megítélésem szerint az új párt belpoliti­kai . sikerét, hitelességéi nagyban fogja befolyásolni az, hogy miként dönt a mun­kásőrségről, a pártvagyonról és munkahelyi jelenlétéről. Ha valóban visszaadja a nem­zetnek a több évtizedes költ­ségvetésből felhalmozódó va­gyonát, ha elhatárolja magát véglegesen az MSZMP-meg- szervezte munkásőrségtől és felvállalja a munkahelyen kí­vüli, esélyegyenlőségre alapo­zott politizálást, nem hiszem, hogy bármelyik magyarorszá­gi jelentős politikai erő ne legyen hajlandó komoly kon­zultációkra, • kompromisszu­mokra ezzel az új párttal. De a végső választ mind­ezekre a kérdésekre talán egy-két hónap mújva lehetne megadni. teni a pohárba, s tisztázni kellett, ki hová tartozik. A tévedések .elkerülése vé­gett hadd szögezzem le, én nem az elmaradt felelősség­re vonást hiányolom, de azt igen, hogy nem mondták el, a korábbi vezetők közül ki, hol hibázott. Emiatt továbbra is azt hihetjük, a botlásokért nyolcszázezer ember, azaz az MSZMP teljes tagsága a fele­lős. Márpedig bűntudattal — még ha az alaptalan is — nem lehet a győzelem remé­nyében az országgyűlési vá­lasztásokra készülni. Pontosan a választásokra gondolva úgy vélem, koráb­ban kellett volna ezt a kong­resszust megszervezni. Tu­dom, sokan pontosan az el­lenkezőjét szerették volna, de ők aligha gondolták át. mennyire szorítja az idő a pártot: A Magyar Szocialista Pártot is, mely .alapszerveze­teinek alakuló gyűlésein azért sok minden eldől majd. Töb- . bek között az, hogy ez, a párt tényleg olyan gyökeresen újat akaró mozgalom lesz-e mint azt, a kongresszus részt­vevőitől hallhattuk. Ha igen, méltó lehet a tömegek bizal­mára. Remény az előrelépéshez A vidék Magyarországa egyre gyakoribb szófordulat­tá vált. Ha ezt azzal a tar­talommal töltené meg az új pást, hogy az esélyegyen­lőtlenekből egyenlő esélye­sek lennének, történelmi tettet hajtanának végre — fpgalmazta meg a benyomá­sait a .kongresszusról László Géza, a Nyíregyházi Városi. Tanács pénzügyi osztályve­Veszélyes nézeteltérések Szedlák Richárd, a Kossuth gimnázium igazgatója: — A négytagú pártvezetés betol- _ tötte azt a szerepét, hogy a kongresszus előtt megakadá­lyozza a pártszakadást. Most- viszont nyilvánvalóvá vált, hogy közöttük is nagy a vé­leménykülönbség. Ügy gon- gondolom, hogy a lényeges kérdésekben nem helyes, ha ennyire eltérőek a nézetek egy pártvezetésen belül. Tetszettek a kongresszus előkészületei, a tanácskozás szenvedéiyessége. Végre ki- mondhatóvá váltak a problé­mák. Rugalmasságot • tapasz­taltam a napirendek tárgya­lásában- Ilyen szempontból rendkívül élő volt á kongresz- szus. Nem tudom, hogy a névvál­toztatás megfelelő tartalmi megújulással jár-e? Ha át­kerülnek az MSZP-be azok, akik nem igazán hívei a vál­tozásoknak, a későbbiekben ez sok problémát okoz majd. A munkahelyi pártszerve­zetek kérdésében sok az el­lentmondás. Szerintem a munkahelyeken a munkával kell, és lehet a legjobban po­litizálni. zetője, a munkahelyi MSZMP-alapszervezet titká­ra. A költségvetési reform szövegezői égy-két olyan passzust is beiktattak, amely reményekre jogosít bennün­ket. Például az üdülőhelyek bevételének ■ minden forint­jához kettőt adna az állam a további fejlesztésre. Tehát Sóstóból profitálhatnánk, ha' a parlament megszavaz­za ezt a reformot. László Géza nagyon örült, hogy a zalai küldött a vidék infra­strukturális elmaradottsá­gát szóvá tette a nagy plé- num előtt, pedig ha a sza­bolcsi, szatmári, beregi hely­zetet ismerné, még sarko- sabban fogalmazott volna! Egyébként .az is újabb ke­csegtető lehetőség, hogy az önkormányzatok szerepe fel­értékelődik és mondjuk vál­lalkozói alapot különíthet el a tanács. Ezt a pénzt okos befektetéssel akár megduplázhatja, ha nem kö­tik az önkormányzatot bü­rokratikus előírások. Szóval, remény van a térségünk előbbrelépését nézve — ezt szűrte le tapasztalatként László Géza. Vezérigazgatót választott a BEAG A „meccs” csak most kezdődik A vállalati szakszervezeti bizottság javaslata ellené­re szeptember 28-án a Budapesti Elektroakusztikai Gyár vállalati tanácsa a korábbi vezérigazgató-helyet­test, Kovács Györgyöt választotta meg vezérigazgató­nak. (A szakszervezeti főbizalmi testület külső pályázó megválasztása mellett voksolt, amelyek létszámcsök­kentés nélkül a pénzügyi gondokkal küszködő nagyvál­lalat termékszerkezetének bővítését és a jelentősre duz­zadt készletek csökkentését tervezték. Mivel Kovács György létszámleépítések tervéről írt a pályázatában a szakszervezet ellenkezését váltotta ki.) Abban, hogy a vezérigaz­gató szükséges, mindenki egyetértett, hiszen a koráb­bi első számú vezető már­cius elsejétől szabadságon volt, majd június 30-án nyugdíjba vonult. Azóta volt egy szavazás, amely nem ho­zott eredményt. Se a kollek­tív szerződés módosításában, se a bérfejlesztésben nem lehetett addig lépni, míg nincs vezérigazgató. Felmentését kérte A vállalati tanácsülés előtti főbizalmi testületi ülés­re Fucsovics Jánosné, a BEAG nyíregyházi Univer- sil gyárának szb-titkára nem ment el, helyette levelet küldött a vszb titkárának, amelyben kéri a vszb-tagság és jelenlegi funkciójából való felmentését. — Ügy érzem, hogy ilyen körülményék között nem tu­dom a dolgozók érdekeit sem a vezetők, sem a válla­lati tanács tagjaival szemben érvényesíteni. A vállalaton bélül a gazdasági vezetés nem képes az összérdeke- ket képviselni. A dolgozói vé­leményeket képviselve kértük a 'külső pályázó támogatását, de szó volt a nyíregyházi gyár labortechnikai részlegé­nek önállósodásáról és a nyíregyházi, valamint a kis- várdai gyár önelszámoló egy­séggé való átalakításáról is. Odáig nem akartunk elmen­ni, hogy sztrájkolunk iga­zunkért, de abba nem egye­zünk bele, hogy Kovács György pályázatában leírtak alapján munkásokat enged- jenék él. Vállaljuk inkább az átképzést, vagy az átszerve­zést. Lemondásomat egyéb­ként nem fogadták el. Szerdán az új vezérigaz­gató munkásgyűlésen vett részt a nyíregyházi és a kis- várdai gyárban. Az Univer- sil igazgatója, Kői László a következőket mondta erről; Megyei tervek — A vezérigazgató szóban bejelentette, hogy egy oszt- rák-NSZK-beli céget, vala­mint egy magyar vállalatot megbíztak azzal, hogy ké­szítse elő a vállalat átalakí­tásával kapcsolatos terveket. A javaslatok alapján novem­ber közepén az önszanálási tervet a vállalati tanács fog­ja tárgyalni. Ennek egyik mozzanataként a Labortech­nikai részleg önálló lesz, az elektroakusztikai részleg ön­elszámoló, amelynek fenn­tartási és beruházási gond­jait egy műszaki szolgáltató és ellátó ikft-re bízzuk, ame­lyet helyben alakítunk meg. A kisvárdai gyár is önálló jogi személy lesz. — Az elektroakusztikai részleg eladása a BEAG- tói nem célunk, hiszen a komp­lett rendszerek gyártásához mi bedolgozunk. Bár műsza­ki fejlesztéseket itt is vég­zünk, a marketing osztály •szervezését a közeljövőre tervezzük. Mindenképpen az önelszámolásnál kell előre­lépnünk, hiszen eddig hiába készült gyári mérleg, azt nem értékelték ki. Dolgozó­ink teljesítményét nem az it­teni munka alapján jutal­mazták, hogy az átlag alap­ján százalékos formában. A „nagykalapból”, mi is kap­tunk vissza, de nem a telje­sítés arányában. A vállalat elsősorban az elektroakusz­tikai részlegre áldozott, a labortechnika nem tudott igazán beépülni a vállalati struktúrába. Mivel ez a rész­leg a vállalati termelés 8—10 százalékát adja, bármennyire nyereséges, nem meghatáro­zó a nyereséges vagy a vesz­teséges gazdálkodás tekinte­tében. Emiatt jogos és ész­szerű az a döntés, hogy a fej­lődés érdekében önállósíta­ni kell ezt a részleget. ígéretek Szavuk sem lehetett a nyíregyháziaknak a munkás- gyűlés után, hiszen az a ve­zérigazgató, akit’ a többség nem akart megválasztani, most mindazokat megígérte, amelyért több éve harcol a kollektíva: önelszámoló egy­ség, a labortechnika önálló­sodása. ' Kisvárdán már korántsem ilyen kedvező a kép, hiszen az ottani elektroakusztikai részleget, mivel jövőre nincs . megrendelése, várhatóan ja­nuár elsejétől megszűntetik. Mégha énnek a részlegnek a dolgozói besegítenek a faipa­ri részleg növekvő termelé­sébe, várhatóan létszám­csökkenés nélkül aligha tud­ják megúszni ezt a változást. ígéretek tehát vannak. Ah­hoz, ‘ hogy teljesüljenek drasztikusan csökkenteni kell a készletéket, megfelelő fejlesztésbe kell kezdeni, hi­szen iá jelenlegi termelés 70 százalékát szocialista export­ra szállítja a BEAG, amely ilyen nagy volumenben csak a veszteséget is növeli. És keleti szomszédainkkal az a két üzlet is feltételes, amely­től a BEAG minimális nyere­ségét, és az év végéig, ebben az évben először, egy sze­rény, 4,1 százalékos bérfej - lesztést tud végrehajtani. Mintha az önszanélási terv előrevetítené egy közeli ösz- szeomlás árnyékát. Máthé Csaba Nyíregyházán bonyolult stú dióberendezéseket is készíte­nek. • ' REKLÁM # smerosom, kedves jó barátnőm, szívbéli jóembe­rem felszaladt hozzám . a sarki boltból mondván, hogy éppen ■van egész liba, de nincs nála szatyor. Az ismerősöm nagyon csinos, nem is bán­tam volna ha ott­marad aznap dél­előtt, de fogyóesz­köz a liba, odaad­tam neki a fiam szobájában talált egyetlen nejlon szatyrot. írjam tovább, ne írjam? írom. ö nem nézte meg, hogy mi volt a szatyron, én ■ se néztem, és szé­gyenkezéssel be­vallom, hogy azt néztem, aki viszi azt a szatyrot. Másnap dühös telefont kaptam. A férj közölte, hogy illetlen dolog így lejáratni az ő becsületes fele­ségét. A feleség is te­lefonált, lévén az én feleségem ba­rátnője, kikérte magának, hogy ilyen ocsmány cél­zásokat tegyek. A liba, gondol­tam akkor én, de fogalmam sem volt, hogy milyen mintákat rajzolt a művész arra a bizonyos kölcsön szatyorra. Most már tudom, mert néhány ocsmány üzenet kíséreté­ben a barát csa­lád visszaküldte hozzám a corpus delictit. Magya­rul szatyor. Volt azon egy gyönyö­rű pucér nő,' de olyan, amilyent csak az lát, aki az utolsó pillanat után érkezik. Mit tagadjam, még nadrág se volt a hölgyön. Eldug­tam gyorsan a szatyrot, ez új sza­tyor volt, a bará­tom felesége egy kis kímélettel „vé- necske” szatyor. Mindazonáltal■ el­dugtam azt a tás­kát. Azóta se tu­dom, illetve tud­tam, hogy miért. Elővettem, néze­gettem, össze­hajtottam, vissza- tettem, de most üzenetet kaptam a kedves ismerő­söm feleségétől. Telefonon kérdez­te meg, hogy a portréját őrzöm- e még? Igen, mondtam és meg­győzően és őszin­tén, mert már ré­gen sárgarépát tart benne a tulajdon feleségem. (bartha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom