Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
1989. október 8. KiM-lhnuomie s Megalakult a Magyar Szocialista Párt Nyers Rezső: A reformerek mindig az ijat választják — A most beterjesztett ter^ vezetet a magam részéről olyan, elvileg elfogadható kompromisszumnak tekintem, amely alkalmas arra, hogy pártunk újjászületését, egy új típusú, új baloldali szocialista párt megalakítását szolgálja: oly módon, hogy ez a párt elhatárolja magát az elődpártunkban még meglévő sztálinista maradványoktól, elhatárolja magát a múlt hibáitól, és egyúttal az MSZMP haladó reformtörekvéseinek az örököse- Ez véleményem szerint a politikai lényege a régi párt és az új párt viszonyának — mondotta bevezetőben a párt elnöke. Az új párt létrehozása nagy jelentőségű a magyar demokrácia, az alkotmányosság és a szocializmus folytatólagossága szempontjából. A magyar demokráciának a fundamentuma a magyar társadalomban még nincs lerakva. Készülnek a törvények, még el kell fogadni azokat; s a törvények még nem jelentik az új demokratikus rendszer megvalósítását. Mögötte politikai erőnek kell állni, mert a demokrácia nemcsak választás, nemcsak szavazó cédula, hanem egy, a nép politikai támogatását élvező rendszer. Tapasztaltuk már az 50-as éveik végén a negyedik Francia Köztársaság összeomlását, amely tökéletes többpártrendszerrel, tökéletes szavazó mechanizmussal rendelkezett, mégis: politikailag összeomlott! S az egyébként konzervatív De Gaulle mentette meg a demokráciát. így vigyázzunk, így készüljünk a demokráciára! Ezt azért mondom, mert Magyarországon szocialista mozgalom, szocialista párt nélkül nem lehet megalapozott, fundamentális demokrácia. fis akik azt szeretnék, vagy öntudatlanul azt szolgálják, hogy az MSZMP után darabjaira széttöredezzen a szocialista mozgalom, azok nem a demokrácia szolgálatában állnak! A szocialista munkásság, a szövetkezeti parasztság, a szocialista és -baloldali értelmiség nélkül nem fogjuk tudni megoldani az alkotmányozás nagy és nehéz történelmi feladatát! Megújuló párt vagy új típusú párt legyünk? — ez az elvi platform a vitát eldönteni abban az értelemben, hogy új típusú, új párt mellett tesz hitet. Olyan progresszív, haladó történelmi lépés ez, amelyet minden szocialistának tiszta szívből támogatnia kell. Ez azt jelenti, hogy szakítunk — következetesen és végérvényesen — a hatalomgyakorlás proletárdiktatorikus módjaival és ennek ideológiájával. Jelenti azt is, hogy a pártdemokráciát, a véleményszabadságot emeljük párttörvénnyé, és szakítsunk a demokratikus centralizmus még meglévő maradványaival, abban a felfogásban, hogy a demokrácia szabadság — s ez a párton belül is így kell érvényesüljön. — Én nem szégyellem a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. Azt sem szégyellem, hogy tagja voltam eddig. Sokat töprengtem ezen. Szívemhez közel áll a szocialista párt név is; elvileg is helyeslem. Melyiket válasszam? Végül arra jutot- tan, ha reformernek vallom magam, s választanom kell a régi és az új között, én az újat választom, és ezt ajánlom tisztelt elvtársak önöknek is. Mitől kell elhatárolódnunk? Először is a szűkén vett és merev osztálypolitikától. Nem a munkásságtól és nem a parasztságtól! El kell határolódnunk természetesen azoktól, akik polgári párttá akarnák átalakítani az új szocialista pártot. Kérdezte tőlem Berecz János, hogy beleértem-e az új pártba a reformkommunistákat és a reformkommunizmust. Beleértem, és oda is tartoznak. Azt szeretném, ha Berecz János tollal, de nem fegyverrel a reformpártért harcolna tovább, mint reformkommunista! Nyers Rezső a párt és a kormány viszonyáról szólva hangoztatta: — Azt remélem, hogy ez a kormány nem alakul át független szakértői kormány- nyá, hanem a pártunk kormánya lesz. S akkor nekünk, a Magyar Szocialista Pártnak — ha az leszünk — támogatnunk kell a kormányt! Támogatnunk nehéz feladatai elvégzésében, a gazdasági megújulásban, reformokban és a stabilizációban is. De nem szabad visszatérnünk ahhoz a korábbi hibához, hogy a párt megpróbálja irányítani a kormányt. Annak önállónak kell lennie, s csak így lehet felelős. A párt a parlamenti képviselőin keresztül ellenőrizze, s a kormány a parlamentnek feleljen. Ha pedig csekély lesz a parlamenti erőnk, akkor nem tudjuk majd a kormányt befolyásolni sem. Tehát egyetértek azzal, hogy kormánypárt legyünk — egy kis pontosítással. Elvi kérdésről van szó; arról ugyanis, hogy a párt nem a kormánynak a pártja. A párt a lómegeknek a pártja! És a tömegek érdekeit kell a kormánynak közvetítenie, ha kell, számonkérnie. Nyers Rezső a párt és az ellenzék kapcsolatával foglalkozott ezután. Kijelentette: — El kell ismernünk azoknak az akkor még szűk demokratikus mozgalmaknak az érdemelt, amelyek már évek óta a demokráciát kérték számon korábbi pártunktól. A korábbi %ibás po! tikai struktúrát két o'öalrcj érte támadás: a demokratikus szocializmus oldaláról^ a párton belüli reformerek oldaláról, de a polgár! demokrácia oldaláról is. Ez az igazság, és ezt tartozunk beismerni. Utitársaknak kell lennünk a valóban demokratikus ellenzékkel, azzal, amely a demokráciának széles alapokat akar adni. Együtt kell haladni az alkotmányozásban még akkor is, hu a választásokon versengeni fogunk egymással. Tehát ápolni kell e demokratikus erőkkel az együttműködés lehetőségét, még akkor is, ha rövid távú, populáris érdekek folytán ők most elhatárolják magukat tőlünk. Mi nem fogunk, nem is akarunk beleszólni egyetlen más pártnak a belső ügyeiben sem. Mi nem akarunk vezetőségeket kreálni ott. De tisztelettel kérjük a többi pártokat es mozgalmakat, ők se akarják kinevezni kívülről a Magyar Szocialista Párt vezetését, meghatározni politikáját. — Nagyon fontos, hogy helyesen határozzuk meg helyünket a szocialista világmozgalomban — az állásfoglalás véleményem szerint alkalmas erre. Ezeket az alapelveket majd ki kell bontani, és világossá tenni külföldön is, itthon is. A reformot folytató kommunista pártokkal szövetségre kell törekednünk az együttműködés, a szolidaritás alapján. Ugyanakkor —■ ha talán egyeseknek korainak is tűnik — elvileg és hosszú távon a nemzetközi szocialista mozgalom demokratikus alapon történő újraegyesülését kell egyelőre távoli, de szép célként követnünk. És a szocialista pártokkal, szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista Interna- cionáléval is ezen az alapon kell szerves kapcsolatba lépnünk. Nyers Rezső végezetül kijelentette: — Nehéz szülés után — ha a kongresszus elfogadja — most megszületik egy új, a szocializmus, a demokrácia szempontjából biztató érő. Ha olyan vezetőséget is találunk az élére, amely kellően homogén ahhoz, hogy cselekvőképes legyen, de kellően plurális ahhoz, hogy vitaképes és alkotóképes legyen, akkor jó vezetésünk lesz. Munkatársunk jelenti a kongresszusról Tét: a bizalom zokatlan felirat fo- 9% gadta a küldötteket ' a kongresszus második napjának reggelén az épület bejáratánál. Egy idősebb férfi — kissé reszkető kézzel — egy papírlapot tartott a kezében, amelyen az állt: „Küldött elvtársak! Az első nap csalódás. Hagyjátok abba az ön- gyalázást!” Sokan megütköztek, mások mosolyogtak, s volt olyan küldött is, aki úgy kommentálta a látottakat: egyetértek és kezet fogott a férfivel. De valóban csalódást hozott-e a kongresszus eddigi munkája a párt és a szélesebb közvélemény számára? Úgy hiszem, erről szó sincs. A kongresszus, való igaz, a sokféleség — a különböző áramlatok, platformok — élethű tükrözője, a viták kongresszusa, amely óráról órára saját maga írja koreográfiáját, formáját, változtatja önmaga működési rendjét. Ez természetes és annak bizonyítéka, hogy a kongresszus munkáját valóban a küldöttek irányítják. Röviden kell olyan lényeges kérdésekben véleményt mondani: új vagy megújuló párt alakuljon a kongresz- szuson, a régiből teremtsék- e meg az újat, vagy egy teljesen más, új párt alakítása szükséges. A tét nem kevesebb, mint a tagság bizalmának visszaszerzést* maid életszerű programjával a nép többsége támogatásának elnyerése. Erről fejtette ki véleményét a délelőtti vitában Móricz István nyíregyházi üzemmérnök, megyénk egyik küldötte. A programról hangoztatta: óvni kell magunkat, s mindenkit a programhoz esetleg htaa&mjmdi illúzióktól, hisz ennek térén csak elindul a párt egy új úton, ez csak a kezdet, az út hosszúnak és gyötrel- mesnek ígérkezik. De hinnünk kell a közösen megalkotott és elfogadott programban — fogalmazott megyénk küldötte — különben aligha remélhető a program szellemének kisugároztatása. A kongresszus munkájára sok jelzőt találtak már eddig is, maguk a küldöttek csakúgy, mint a hazai és külföldi sajtó képviselői. Sokan nevezik a viták kongresszusának, mások re- formkongresszusként említik és még sok egyéb jelző hangzik el. Én a szünetek, a kulisszák mögötti munka kongresszusának is nevezném, mert legalább annyi vita zajlik a szünetekben és a külön munkamegbeszéléseken, s születik megegyezés is, mint a kongresz- szus nagy tanácskozótermében. Erről faggattam két megyebeli küldöttet, Las- kai Károlyt és Tóth Tibort, ök is megerősítették, hogy bizonyos kérdésekben inkább a kulisszák mögött dőlnek el, ami természetessé vált ezen a kongresszuson. Ez nem számít frakciózásnak, és nincs szó arról, hogy egy-egy csoport rá akarja erőltetni a saját álláspontját a többiekre. Elhangzott azonban nem egy felszólaló részéről az is, hogy szombaton délig a küldöttek többsége úgymondván még nem vallott színt, nem csatlakozott egyetlen platformhoz sem, kivár. Ez lehet óvatosság, bölcs várakozás, de lehet langyos kivárás is, ami akár — a szavazásnál — sok tekintetben eldöntheti a legfontosabb kérdéseket, mármint azt, milyen párt is alakuljon a kongresszuson. De számosán megvédték önállóságukat, mondván nem kívánnak különböző platformokhoz, áramlatokhoz tartozni, de azért van véleményük és ezt megfelelő időpontban kifejezésre is juttatják. Szenvedélyes, csapongó — itt-ott demagógiába hajló — felszólalások is elhangzottak, de a vita hangvétele, stílusa, tartalma összességében előre vetítette egy korszerű, demokratikus baloldali párt képét, ahol nem a korábbiakban sok tekintetben leszerepelt funkcionáriusok uralják a pártot a különböző szinteken, hanem a párt végre a tagságé lesz. De ezért még a kongresszus hátralévő idejében sokat kell tenni, vitázni, közösen gondolkodni, majd cselekedni. Volt egy apró epizódja is a kongresszusnak, olyan ami talán az eddigi kongresszusokon soha nem fordult elő. Az elnöklő Horn Gyula minden hivatalos formaságot mellőzve, fel- köszöntötte az egyik küldöttet, akinek éppen szombaton volt a születésnapja. Talán ez is hozzátartozik a kongresszuson formálódó párt arculatához. Ez az arculat kétségtelenül nehezen, kínlódva ölt formát, de a főbb kontúrok a kongresszus második napjának délutánján már kezdtek kirajzolódni. 4 végleges megformálás persze még hátra van. Nehéz és fárasztó este és éjszaka vár a küldöttekre, mert ez olyan kongresszus, ahol újszerű időzsetonokkal dolgoznak, de igazában — a hivatalos programok után — a küldöttek munkálkodása szinte időtlen. Ezért minden elismerést megérdemelnek a küldöttek, akik ezeken a négy nap alatt keveset pihennek, s valószínű, hogy otthon sem tétlenség vár rájuk. Páll Géza Szavazás az új pártrál A párt elnöke után Berecz János kapott szót, aiki támogatásáról biztosította Nyers Rezsőt, de ezzel együtt azt javasolta, hogy a párt jellegéről, nevéről szóló dokumentumról addig ne szavazzanak, asmíg azt minden küldött írásban kézhez nem kapja, mert nagy jelentőségű kérdésről van szó. Ezt az ügyrendi indítványát a küldöttek döntő többsége megszavazta, ezért az elnöklő Horn Gyula ismét szünetet rendelt el. Miután a küldöttek kézhez vehették a platformegyeztetések után véglegesített tervezet-szöveget, megkezdődött a dokumentum részletekbe menő vitája. Számos stiiláris jellegű kiigazításra tetteik javaslatot a küldöttek, de több olyan indítvány is el hangzott, amely a tervezet politikai tartalmát is érintette. Többen kifogásolták azt a megfogalmazást, amely szerint az tekinthető az újonnan megalakuló Magyar Szocialista Párt tagjának, aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, és ezt aláírásával hitelesíti. Felhívták a figyelmet arra, hogy ebben az esetben még a küldöttek legitimitása is megszűnik, amikor a tervezetet elfogadják. Volt, aki azt szorgalmazta: építsenek be garanciákat a párt jellegéről szóló dokumentumba, megakadályozandó, hogy azok is a' párt tagjainak sorába léphessenek, akik — úgymond — elvesztették politikai, társadalmi hitelüket. Ezeket az indítványokat a küldöttek többsége nem támogatta. Parázs vita alakult ki a „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság’’ fogalom értelmezése körül. Sokan azt javasolták, hogy e megfogalmazásból hagyják el a „szociális” jelzőt, mivel az ellentétben áll a piacgazdaság követelményével. A pro és kontra hozzászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy határozott: változatlanul hagyja e megfogalmazást, mivel ez kifejezi a pártnak azt az igényét, hogy a piacgazdaságot hatékony szociális garanciák mellett kívánja kiépíteni. A küldöttek nagy többséggel elvetették azt az indítványt is, amely a tervezetben szereplőnél jóval hosszabb időt, három hónapot adott volna az alapszervezeteknek szervezési feladataik végrehajtásához. A kisebb-nagyobb módosító indítványokat az elnöklő Horn Gyula egyenként bocsátotta szavazásra, majd a tervezet egészéről döntöttek a küldöttek- Ennek eredményéként a tanácskozás szavazati jogú résztvevői elsöprá többséggel, mindössze 159 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állásfoglalás tervezetét. A küldöttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását, s e történelmi pillanatban felcsendültek a Himnusz hangjai, a küldöttek felállva énekelték. A kongresszus ma folytatja munkáját. ★ A kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról című dokumentumot hétfői lapunkban közöljük.
