Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-31 / 258. szám

1989. október 31. Kelet-Magyarország 3 Mentelmi jog kérdőjelekkel Ki véli a képviselőt? HA AZ ORSZÁGGYŰ­LÉS mentelmi bizottsága összeül, mindjárt megindul a találgatás: vajon melyik képviselő követett el olyat, ami törvénybe ütközik. És mivel nemcsak a képvise­lők kíváncsiak: Bánfalvi András újfehértói tsz-elnö- köt, a mentelmi bizottság tagját kérdeztem: ha nem titok, mondja el. miről és kiről tárgyaltak. — A szokásostól eltérő bi­zottsági ülés volt. Nem konkrét ügyet tárgyaltunk, hanem arról volt szó. hogy a képviselői munka alapve­tően megváltozott, már az 1985-öshöz sem hasonlítha­tó az idei állapot, s úgy gondoltuk, szerencsés lenne, ha a képviselők jogállásá­ról, felelősségéről, mozgás­teréről, védelméről valami­féle törvény jelenne meg. Az alkotmány módosításá­ban van egy olyan passzus, hogy április 30-ig kell ezt a törvényt a kormánynak kidolgoznia, mi azonban felhatalmaztuk a mentelmi bizottság elnökét: javasolja, hogy ezt a törvényterveze­tet december 31-éig dolgoz­zák ki. — Miről is van alapvető­en szó? A törvény deklarál­ja. hogy a képviselőnek mentelmi joga van. de ez a mentelmi jog egy homályos, ködös dolog, nemcsak az ál­lampolgár nem tudja, miről van szó, nagyon sok kép­viselő sincs tisztában az­zal: meddig mehet el egy adott dologban, mik a lehe­tőségei. mit is jelent a vé­delme? Nyugati, keleti vagy akár -kínai példát is lehet­ne hozni, hogy ott mi a gyakorlat ilyesmiben, mi­lyen módon lehet hozzáfér­ni a képviselőnek például egy titkos dologhoz. — Ha egy képviselőt va­lamilyen támadás ér, a saj­tó legtöbbször azt írja: azért nem járnak el vele szemben, mert mentelmi joga van. Ugyanez a kísé­rőszöveg, ha félinformációk alapján születik rólunk írás, illetve azt is hozzáteszik: azért nem írják meg a tel­jes igazságot, mert ugye ott az a bizonyos mentelmi jog ... Ez viszont alapot te­remt olyan kérdések megfo­galmazására. hogy kik ezek az emberek, vajon ők min­denki fölött állnak, mindent csinálhatnak? Az ilyen kérdéseknek pejoratív, rossz ízű kicsengése van, így aztán nem csoda: ami­kor egy eljárás során kide­rült valakiről, hogy képvi­selő, az majdnem hátrányos számára. Jó lenne ezért, ha törvény szabályozná, meny­nyi védelem illeti meg a képviselőt és milyen ese­tekben. A VÁLASZTÁS ÓTA EL­TELT NÉGY ÉV alatt öt olyan konkrét eset volt, amivel a mentelmi bizott­ságnak foglalkozni kellett. Közülük három közlekedé­si baleset volt. Egy nagyobb visszaélés fordult elő. egy esetben pedig csak a visz- szaélés gyanúja merült fel. Eddig tehát ezekkel a konk­rét kérdésekkel foglalkoz­tunk, mostanára viszont olyan helyzet alakult ki, hogy jószerével nincs már olyan képviselő, akit vala­hol ne kezdtek volna ki. Ezt jelzi a sok visszahívás. Kér­dezem: melyikünket ne hívhatnák azért vissza, mert mondjuk az adótör­vényről. vagy Bős-Nagyma­rosról nem jól szavaztunk, s olyan törvény is van, amelyikről utólag kiderül, hogy a választók érdekeivel ellentétes, hogy azt‘a dön­tést áz élet nem igazolta. Figyelembe kell venni, hogy a mai képviselők tár­sadalmi munkában látják el feladatukat, főállás mel­lett képviselők, mellettük nincs szakértői garnitúra, nincs megfelelő mozgástere fizikai értelemben sem. kü­lönösen a vidéki képviselő­nek. Ha nekem egy 20 per­ces dolgom akad Budapes­ten. azt egy nap alatt tudom csak elintézni, az utazás miatt. A LÉNYEG TEHÁT: a mentelmi bizottság ne nyújtson védelmet azoknak, akik méltatlanná váltak a képviselői munkára, vagy törvénybe ütköző dolgot kö­vettek el. De igenis védje meg azokat, akik tiszták, akik a közösségért dolgoz­nak, akik a köz érdekében hoznak az utóbbi időben külföldön is elismert és nagyra értékelt törvénye­ket. B. J. Számítógéppel magyart; számtant A nyíregyházi 14-es számú általános iskola 3—4. osz­tályában mikroszámítógépek segítik a magyar nyelv és matematika szakos tanárak munkáját. Az órán elsajátí­tott anyag begyakorlását segíti a gép, és lehetővé teszi, hogy egyéni ütemben és önállóan haladjanak végig a tanulók egy-egy feladatsoron, (balázs) Profi szervezet átfestett cégérrel Fogyókúra után — siker Ausztriába indul az újabb faforgácslap-szállítmány. Termelése megkezdésének egyéves születésnapját ünnepli novemberben a vásárosna- ményi Interspan Kft, a fafor­gácslapokat gyártó svájci— magyar vegyes vállalat. A gyártás semmiben nem kü­lönbözik attól, amit ugyan­ezen a telephelyen az Érdért gyáregységeként végeztek. A korábban üzemelt valameny- nyi gép maradt, amihez sok­kal korszerűbbek is társul­tak. A létszám viszont igen­csak leapadt, 690 helyett 240-en öltik fel a cég bordó egyenruháját, de ennyien másfélszeresére növelték a termelést, a nyereség pedig ennél jóval nagyobb arány­ban nőtt. Az Interspanban a munká­sok többsége ugyanaz ma­radt, aki korábban az Er- dértnél dolgozott, de a lét­számcsökkentés 450 főt érin­tett. Szózhúszan társcégek­nél, Tuzséron és Mátészal­kán helyezkedtek el, a ter­mészetes fluktuációval 160- nal csökkent a létszám, míg negyvenen korkedvezmény­nyel vonultak nyugdíjba. A meghosszabbított felmondá­si időt ötvenen töltötték le, illetve ezalatt kerestek ma­guknak új munkahelyet. Nyolcvanan pedig az Érdért közvetítésével és ajánlásával találtak munkát. Többet, jobbat — olcsóbban A „fogyókúra” és a kiala­kított munkaszervezés után a megye legjobb gazdálkodó szervei közé küzdötte fel ma­gát az Interspan. A fafor­gácslapot korábban dollárért importáltuk, de igaznak bi­zonyult az a tétel, miszerint egyszerűbb a technológiát idehozni, mint a terméket. Emellett a svájci tulajdonos kívánsága, minél többet, egy­re jobb minőségben és lehe­tőleg olcsón termelni, nem jelentett újdonságot, hiszen korábban is ezek a célok fo­galmazódtak — meg. Most eredményesebben. A fegyel­mezettebb munkastílus, a döntési idők leszűkülése, a csatolt munkakörök megtet­ték a hatásukat. Míg az Ér­dért cégére alatt a termelés soha nem érte el az évi 100 ezer köbmétert, addig az át­festett cégtáblával, valamint a szervezeti és technológiai korszerűsítéssel az idén 135 ezer köbméter faforgácsla­pot szállítanak el Vásáros- naményból, és ez jövőre újabb 30 ezer köbméterrel bővül. A hiány — mendemonda Az Interspan szédületes gyorsasággal szétrombolta a faforgácslap hiányáról szóló mendemondákat. A bútor­gyárak korábban éppen az alapanyaghiányra hivatkoz­va „sírtak” és vádlón muto­gattak arra, aki egy-egy im­port szállítmányt megkapa­rintott. Nyártól kezdve meg­szűnt a hiány, a teljes hazai keresletet kielégíti az Inter- span. Sőt a gyár magyar ügy­vezető igazgatója, dr. Kele­men Miklós arra is számít, hogy a hazai igények egyre növekednek, mert az új tí­pusú, felületkezelt faforgács- lappal más értékes faanya­got, például a fenyőt ki tud­ják váltani. Ez azért is fon­tos, mert évek óta gondot okoz számunkra a faim­port. Mivel az Interspan az iparilag már nem haszno­sítható fahulladékból is vi­lágszínvonalú terméket ké­szít, amely az importált bo­rítóanyagokkal megszólalá­sig hasonlít az eredetire, egy­re többen vásárolnak náluk. A profi szervezethez ezzel arányos bér dukál. Nem is csalódtak az ittmaradtak, hi­szen az éves bérszínvonal jó­val felette van az országos átlagnak, a környező üzemek keresetéhez képest pedig az Interspan dolgozói — a több­szörösét vihetik haza. Itt va­lóban a teljesítményt fizetik meg és a munkásoknak nem kell púpként a hátukon ci­pelni egy aránytalanul fel- duzzasztott irodista töme­get. A munkások érzik, ezt a helyet érdemes megbecsül­ni, amit az is jelez, hogy a korábban évente kiosztott 40—60 fegyelmi teljesen mi­nimálisra csökkent. Ha vala­ki kilép, öten-hatan jelent­keznek a helyére. Svájci részről nem korlátozzák a béreket, abba sem szólnak bele, hogy a termelésben dol­gozók milyen politikai néze­teket vallanak. Egyet kér­nek: mindezt munkaidőn kí­vül hangoztassák. Felfogá­suk szerint egy lógóssal első­sorban nem az a gond, hogy nem dolgozik, hanem az, hogy a többieket is feltartja Nem kell protekció A másfél milliárdos árbe­vételt elérő Interspan első­sorban a tiszántúli bútor­gyárakat, szövetkezeteket, magánvállalkozókat szolgál­ja ki. Terméke a nemzetközi minősítés szerint emberba­rát, minimális mértékben tartalmazza a kellemetlen szagú formaldehidet. Tető­térbeépítésre, falburkolásra és komplett ház felépítésére is alkalmas a faforgácslap. Utóbbit a Pannonwolffal kö­zösen készítik. A hazai szál­lítások mellett tízezer köb- 'méter exportot is lekötött már az Interspan. És aki azt hiszi, hogy a kelendő anyag­hoz még mindig csak pro­tekció árán tud hozzájutni, az téved, mert a kft. helyi boltjában mindez megvásá­rolható. Máthé Csaba Az idő — pénz S tencilezett meghívót forgatok: az OTP a vt- lágtakarékossági nap alkalmából invitál egy talál­kozóra. Pontos dátum, hely­szín — eddig szokásos a le­vél. Ám a következő monda­ta annyira meglepett, hogy hadd idézzem szó szerint: is­merve elfoglaltságát és ezzel is alátámasztva a takarékos­ság gondolatát, mintegy egy órányi időre szeretnénk ven­dégül látni. Eltöprengtem. A levél író­jának fogalma sem lehetett arról, milyen az időbeosztá­som, még kevésbé tudhatta, hogy én is hasonló időzavar­ral küszködöm, mint a két­gyermekes, ám hivatásuknak is eleget tenni akaró család­anyák. Az viszont, hogy bár­kinek az idejét igyekeznek tiszteletben tartani, roppant szimpatikus és követésre ér­demes törekvés. Eszembe jutott, hogy a ja­pán vasút egyperces ké­sésért (!) visszatérítést ad az utasnak, hisz hatvan másod­perc nagy Idő, lehet, hogy milliós üzlet hiúsult meg a vasút hibájából. S ellenpél­daként számtalan esetet hoz­hatnék, amikor fél órával ko­rábbra hirdetnek rendez­vényt, számítva a késedel­mesen érkezőkre. S az idő — pénz elvét nem ismerik azok sem, akik semmitmondó kör­mondatokkal bizonygatják egyetértésüket az előző fel­szólalóval. Lassúságunk, ké­nyelmességünk okolható, amikor a Pató Pál-szemlélet kerít hatalmába bennünket és elodázzuk fontos gazdasá­gi és egyéni döntéseinket Az említett meghívó azon­ban kétséget kizáróan re­formszellemű és végre azt su­gallja, ne hagyjuk kifolyni kezeink közül a múló időt... T. K. A vendég: Moldova Moldova György Nyíregy­házán. A „Szent tehén”, a „Bűn az élet” és más köny­vek népszerű írójával talál­kozhatnak az érdeklődőik október 31-én Nyíregyházán az Ifjúsági Centrumban 18 órától. A beszélgetés során szó lesz a Kossuth-díjas szerző munkásságáról, to­vábbi elképzeléseiről, vala­mint a börtönök életéről szó­ló, most készülő könyvérőd. B eszél az asszonynép és én hallgatom. Ebben a szép és kellemes októberi meleg időben nagy az indulat. — Nem tudok hova len­ni, mindennek felment az ára egy-két forinttal. — És nem közölték! — Nem. Ilyenkor hol van a sajtó, a rádió, meg a te­levízió? Hát kit érdekel, hogy mit mond Pozsgay, meg a többiek. A férjem cukros, nekem meg hiper­tóniám van, és a pénztáros­nő, amikor megkérdezem, hogy miért lett drágább a paradicsomlé, a mosópor, a cigaretta, akkor azt mond­ja, hallja maga, engem ne zaklasson! — Ügy mondta, hallja maga? — Bizony isten. A körme ki van kenve-fenve, puc- zos, mint egy ... mindjárt mit mondok és akkor azt mondja, hallja maga?! Na, mit szól hozzá? A hozzászólásokat már nem tudom követni és észbentartani. Aztán már nem is érdekel a téma, mert láttam, jön Stohanek, az utca embere és nem is köszön, csak beszél: — Szomszéd úr, hallotta a legújabb kacsát? Most nem a szerkesztőt verték meg, de betörtek a szer­kesztőségbe és ellopták a dokumentumokat, amit a hazai politikusokról gyűj­töttek össze. — Nem érdekes — mon- .dom — engem az izgat, hogy a kertemben újra vi­rágzik az almafa. Vajon mit jelenthet ez? — Itt a kikelet. Van olyan, hogy a természet fél­reérti d. szitut. Melég van, nyár van és az a tudatlan rügy kipattan, virágzik. Az­tán jön majd a fagy. Mint a politikában. A politika is felenged, meg kienged. Az ilyen, meg olyan politikus kivirágzik, majd az arcára fagy a mosoly. Itt van pél­dául az Antoniewicz Ro­land. A nyilaskeresztes párt színeiben letszelgett és kel­tett közfelháborodást, pe­dig csak egy szélsöbalos ür­ge... Marhaság — mondom Stohaneknek. Túl messzire megy. Az almafa virágzá­sát ne keverje össze a poli- tikával. Különben is, a ter­mészet és a politika az két külön világ. A természet az kiismerhetetlen és felfogha­tatlan az egyszerű halandó­nak. — És a politika? Maga kiismeri magát ebben a káoszban? Megadom magam. Revi- diálom a korábbi tételeket; nemcsak a természet, de a politika is felfoghatatlan néha. Amíg idáig érünk a dumcsiban, megnő az ár­emelkedéseket szapuló kis csapat. Már vagy húszon állják körül az árva kosa­rat. A vezérszónok éppen ezt harsogja: — Elköltöttem hétszáz forintot és piát még nem is vettem! — Italra nekem már ré­gen nem telik — sipít egy vékony hang... — Mi van itt? — kérdezi Stohanek. Nagygyűlés, kongresszus? M egnyugtatom. Utcai terefere. Egyelőre. Egyelőre ez csak egy laza társulása az elégedet­lenkedőknek, de lehet, hogy estig még párttá ala­kulnak és programot készí­tenek, köztársasági elnökje­löltet állítanak és kiragaszt­ják a boltok ajtajára ki­áltványukat : Le az árakkal! Le a lát­hatatlan áremelőkkel! Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom