Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
1989. október 28. Kelet-Magyaronzág 3 Puccs után Mosolyogva távozott Beszélgetés a volt nagykálléi tíz-elnökkel — ön hogy fogalmazna: megfutamodott, cserbenhagyta a nagykállói Nyírség Termelőszövetkezetet, vagy pedig annyira kikészítették, hogy el kellett jönnie? — Patthelyzet volt, amit hosszú ideig fenntarthattam volna, mert a bökönyiek és a geszterédiek az első két választáson rám szavaztak. Csak addig akartam ezt az évet vinni, amíg már igen kicsi a valószínűsége annak, hogy nem lesz nyereség. Szerintem 1989-ben minimum 72 milliós nyereséggel kell zárni a téesznek. — A kállóiak azt mondják, hogy Csík Lászlónak állandó üldözési mániája volt, amivel lehetetlenné tette a munkájukat. — Először kívülről próbáltak lehetetlenné tenni, öt év alatt 44 feljelentést írtak az ügyészségnek, a legfőbb ügyész helyettesének, a rendőrségnek, a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnak, sőt tavaly Grósz Károlynak is. De sem üzem- gazdasági, sem agrárvonalon nem találtak hibát. Ekkor megkezdték belülről az ás- kálódást. Ez sem hatott. Inkább lemondtam. Ellentábor egyezer már leszerelt vezetőkből — Kik voltak a belső ellentábor tagjai? — A jelenlegi elnök és családja, a már egyszer padlóra került egykori Virágzó Föld és Zöld Mező Termelőszövetkezet vezetői, akik a téesznél továbbra is irányító szerepkörben tevékenykednek. Az első két évben a káliói tanácselnök is megírta a feljelentést. — A gyenge gazdálkodás után jött ön, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese, akit a téeszek egyesítése után választottak elnöknek, ön szerint ezekre a lépésekre miért került sor? — Mert 1983-ban a nagykállói Zöld Mező téeszről a Pénzügyiminisztérium kimondta, hogy nem szanálja. Vagy felszámolják, vagy az akkori megyei vezetés egyesíti a korábbi Virágzó Föld té- esszel. Utóbbit ugyan egy új garnitúra irányította, de az is összehozott 20 milliós * veszteséget. A mostani téesz- elnök egy hónapig járt a lakásomra, hogy vállaljam. — Eddig úgy hangzik, mintha ön mosná kezeit és a kialakult helyzet miatt az ottani körülményeket okolná. — Én azzal a vezetői garnitúrával dolgoztam nagyrészt, akik a korábbi veszteséget előállították. Kikötöttem, hogy egy bizonyos erkölcsi szint alá nem vagyok hajlandó menni. Az itteni helyzet pedig bőven határ alatt volt. — Ebből nem lehet kihagyni az ön szerepét. Ahogy hallottam, kapkodó, néha ellentmondó intézkedései miatt elvesztette a középvezetők bizalmát. — Ha az intézkedések nem lettek volna eredményesek, akkor nevezném- őket kapkodónak. Korábban sem a középvezetők, sem a többi tag nem is álmodott olyan személyes jövedelemről, amit elértünk. Más kérdés, hogy a középvezetőktől munkaidő alatt munkát kértem. Ez nekik teljesen szokatlan dolog volt. Besigók helyett a szárnak beszéltek — Emiatt állandóan ütközött velük? — Igen. Először négy- szemközt, majd szakvezetői megbeszélésen. Elmondtam a véleményem, amit bárki megcáfolhatott. — De nem cáfolta meg. — Volt amikor igen, volt amikor nem. Amikor megpróbálták, látták, hogy nem a levegőből veszem az információt, hanem a helyszínről. Kiépített információs hálózat működött, amely nem volt titkos. — Besúgói voltak? — Nem! Éppen ezen döbbentek meg, hogy nekem nem kellett besúgó. A téesznél havonta elkészítették a termelés mérését, ez pedig mindent megmutatott. Nem lehetett mellébeszélni. — Ahogy hallottam igencsak ragaszkodott a beosztásához. A választások előtt a nyugdíjasokat fizetésemeléssel próbálta megnyerni. — Ez nem így volt. A szociális és kulturális bizottság ezt megtárgyalta és vezetője, Busákné előterjesztette a javaslatot a vezetőségnek, amely a következőképpen döntött: mindén olyan téesz tag, akinek a nyugdíja 3500 forint alatt van, annak erre az összegre kiegészítjük havi járandóságát. Mindez februárban történt, akkor még hol volt a korteshadjárat. Ha már júliusban tervezte lemondását, akkor miért várt még két elnökválasztási szavazást? — Voltak olyan függő ügyek, amelyeket be kellett fejeznem. Meg az az igazság, hogy az első elnökválasztáson az 53,5 százaléknál jóval több szavazatot vártam. — Miért nem akkor ment el? — Mert a téesszel kapcsolatos függő ügyeket ekkorra még nem tudtam befejezni. Közben láttam, hogy a másik félnek mennyire létkérdés, hogy elnök legyen, és ez a végén már szórakoztatott. — A második elnökválasztás után elszabadultak az indulatok. Az egyik jelző Blá- jernétól az volt, hogy ön a kis Ceausescu. Miért gondolta ezt? — Blájerné ezt azért mondta, mert két évig nem kapott prémiumot. De a jelzőt először nem rám, hanem a mostani elnökre hallottam, amiért az egész családja a téesznél dolgozik. Körülbelül harminc nevet azonnal fel tudok sorolni. Ez nem csak rá vonatkozik, egy-egy klán szinte valamennyi tagja a téesznél helyezkedett el. Megfélemlített tagok — Annyira megromlott a kapcsolata a tagokkal, hogy aláírásokat gyűjtöttek ön ellen. Miért? — A tagok nem azt írták alá, amit előzőleg mondtak nekik és bebizonyítható hogy egy kéztől több aláírás származik. Az sem mindegy, hogy alkalmazott vagy téesz- tag írta alá. — Az egyszerű téesz-tagok mit szóltak a korteshadjárathoz? — Azok meg vannak félemlítve, mert a terjedelmes családok tagjai beszivárognak vezetői posztokba és az érdekek miatt senki nem mer szólni. Sajnálom őket. — Azt azért már nehezen tudja vitatni, hogy 750 embert engedett el a téesztől. — Olyan alaptevékenységen kívüli tevékenységet szüntettem meg, amely egyszerűen ellenőrizhetetlen és jövedelmet nem hozott, a pénzek pedig különböző csatornákon elfolytak. Példa erre az autópályák melletti fű kaszálása, vagy az, hogy egy kisiparosnak volt alvállalkozója a téesz. Megszűntek a budapesti és ózdi építkezések, a műanyagfúvó részleg, a virágkertészet. Kiderült, hogy az 1200 emberből háromszázat érintett mindez, ebből kétszáz nyugdíjba ment. A száz távozó ember nem nagy fluktuáció. — Mosolyogva állt fel székéből. Mennyire hiányzik önnek a téesz? — Ahonnan az én fejem nem hiányzik, onnan gyorsan tovább kell állni. — Most mi az ön státusa: munkanélküli vagy betegszabadságon lévő? — Egyik sem. Soha nem volt elhelyezkedési gondom. Két diplomát szereztem, okleveles könyvvizsgálóit és agrármérnökit, amiket a gyakorlatban is kipróbáltam. Most az előbbit hasznosítom az új munkakörömben. Máthé Csaba Október M-in kezdődik az átépített záhonyi művelődési ház szakaszos átadása. A JA hirt Bocskai Istvántól, a KÉM EV művezetőjétől tudtuk meg. (Harasztosi Pál felv.) Mérce o világszínvonal Tizedmilliméter pontossággal Rekonstrukció kezdődik a tuzséri fűrészüzemben Régen várt, nagyszabású rekonstrukció kezdődik hamarosan az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyáregységében. Vilmán Pál igazgató konkrétumokkal jött haza a közelmúltban Budapesten megtartott igazgatótanácsülésről. A legfontosabb, hogy aláírták a szerződést az NSZK-beli Linck cég képviselőivel. A dokumentum rögzíti: 1990. novemberében szállítja a fűrészipari feldolgozó gépsor első elemeit a nyugati partner. Tapasztalatért nem restelltek a szomszédos országokban körülnézni. Érdeklődtek a finn, az osztrák, a svájci, a svéd és az NSZK- beli szállítóknál. Kompromisszumra kényszerültek, hiszen olcsóbban is beszerezhettek volna korszerű fafeldolgozó gépsort, viszont annak a műszaki paraméterei nem a holnap, de még a ma nyugati igényeit sem elégítik ki. Ami pedig a XXL században is megbízhatónak ígérkezik, azért zsebbe kell nyúlni. Ha bővében lennénk a valutának, mindez nem okozott volna annyi fejtörést a tuzsériaknak, ám a valuta kiadását tízszer is meg kell gondolni. Végül a Linck cég ajánlata tűnt a legvonzóbbnak és elérhetőnek. Amit lehet, maguk az ERDÉRT-esek elkészítenek vagy a hazai piacon beszereznek, hogy olcsóbbá tegyek a beruházást. Például egyes alkatrészeket, fémszerkezeteket, szállító szalagokat idehaza állítanak elő. S ugyancsak az ÉRDÉRT alakítja át a 4-es fűrészüzemet, hogy alkalmas legyen a modern feldolgozó gépsor befogadására. Jövő év tavaszán látnak hozzá az épület modernizálásához és fél év múltán már a nyugatnémet szerelés- vezetők irányításával teszik végleges helyükre az egyes elemeket. Az üzemszerű termelést várhatóan 1991 tavaszán kezdhetik el. Miért sürgetik már évek óta a fűrészüzemi rekonstrukciót Tuzséron? Mindenekelőtt azért, mert a meglévő feldolgozó sorok elavultak és a világpiacra nehezen tudnák ezeket elfogadható termékként előállítani. Ha beszerelték a Linck gépsort, a milliméter tört részének megfelelő pontossággal szabhatják az egyes elemeket. Készülhet itt palló, deszka, gerenda. A hazai ellátás mellett igencsak szorgalmazzák a nyugati exportot. Már érdeklődtek svájci, osztrák, görög, nyugatnémet vevők, de nem látszik elérhetetlennek a kivitel Olaszországba, Ciprusra, Máltára vagy Lich- tensteinbe. A feldolgozott fa mennyisége nem növekszik az új gépsor beállításával. A 4-es fűrészüzemben 40 ezer köbméter fát dolgoz fel évente az a gépsor, amelynek a helyére teszik az újat. S emellett ugyancsak megszolgálta az árát az 5-ös fűrészüzemben az évi 60 ezer köbméter fát feldolgozó sor, ezt, is leállítják. A Linck manipulációs gépsor kapacitása évi 100—120 ezer köbméter fa feldolgozása. Az ára 297 millió forint, ehhez jön a hazai előállítás, épületmodernizálás révén további 128 millió forint. T. K. A MAGYAR VIDÉK FEL- EMELKEDÉSE a célja az Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúság Szövetségének. Az ifjúsági szervezet ennek érdekében szervez tanácskozást Nyíregyházán október 28-án 9 órától a Tudomány és Technika Házában, amelyen részt vesznek községi tanácselnökök, termelőszövetkezeti elnökök, vidéken élő fiatalok. A konferencia résztvevői megvitatják Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye agrárgazdaságának helyzetét, fejlődésének lehetőségeit, a népi kollégiumok megvalósításának feltételeit. Köztársaságot és kultúrát K ikiáltották. Felemelő pillanat volt. Meghatódtam. Köztársaságbéli lettem. Ez gyorsan ment. Oda is rohantam a tükörhöz, hátha rajtakapom magamon a változást, de ugyanaz az arc meredt rám vissza, ugyanolyan karikás szemekkel, mint annakelőtte. Talán a gyomromban egy görccsel kevesebb volt, de azt, ugye, a fényes felület nem mutathatta. Kabát fel, ki az utcára,... ugyanazok a fásult, fáradt arcok a buszon, semmivel sem nyugodtabbak a vásárlók, bosszankodás az úton, a zebrán ugyanúgy résen kell lenni, mint tegnap. A város sem tisztább, a szétszórt szemét mennyisége sem csökkent. Egy jólöltözött férfi épp a szemem láttára dobja le a járda kellős közepére megüresedett gyufásdobozát. Közelebb lépek hozzá, a szemébe nézek. korából ítélve felnőttnek látszik. Elkapja néma véleményemet, pillantásomat és csakazértis, kihívóan odábbrúgja a dobozt. Már veszem a levegőt, de meggondoltam magam, inkább benyúlok a zsebembe, tüntetőleg összemarkolom a héten begyűjtött, gondosan eltett csoki és rágógumi papírokat — mindezt gyermekeim okulására — és feltűnően visszanézve honfitársamra, lassan beleejtem a kukába. Megnyugodva konstatálom a közöttünk lévő, most már nyilvánvaló civilizációs különbséget. Te szemetelsz, én nem — ugyabban a köztársaságban. De ha te és a hozzád hasonlók mocskosán hagyják maguk mögött az utcát, a parkot, az üzletet, a lakásukat (bár az magánügy), akkor ez a republika semmivel sem lesz különb a hosszú életű népköztársaságnál. Államformaváltás marad csupán, csak parlamentarizmust fog jelenteni, ha az ország olyan slampos, koszos, lompos, összetákolt, az emberek többsége igénytelen, trehány marad, mint volt. Ügy képzelem, ha köztársaságot mondunk, kultúrát is értünk alatta. Ízlelgetem a szót: köztársaság... milyen kifejező. Köz-, mert belőlünk ered, valamennyiünkből; társaság, mert kapcsolat, szövetkezés van közöttünk, ösz- szefonódás a jobbért, a szebbért, cinkosság a változásért. Vártam egy mondatot, de hiába, nem kürtölték világgá, tőlem meg senki sem kérdezte, így csak mondom: a Magyar Köztársaságnak mindenekelőtt az erkölcs legyen az alapja, s az emberi önzetlenség, mert ha nem így lesz, elviselhetetlenebb lesz minden önkényuralomnál. Abból pedig, köszönöm, én nem kérek. Szőke Judit 5 óhajtson nagyokat. És Stoha- nek sóhajt. Mint amikor egy luftbalon leenged. Légörvény támad, a csillár kileng, a vizespohár a kancsóval összekoccan és bere- zonál az ablaküveg. — Mi volt ez — kérdezem? — Megkönnyebbülés — mondja Stoha- nek. — Hetek óta, hogy szusszant se mertem. Belém ette magát a félsz, a rettegés. — Az ufók miatt. Amit a vakok láttak a Szovjetunióban? — Ne humorizáljon! Rettenetes volt ez az október. Három kongresszus, egy országgyűlés, egy országos értekezlet és most az emléknap. Nekem már rossz a szívem, magas a vérnyomásom, nekem már árt a politika. — Akkor meg miért foglalkozik vele? — Nem én foglalkozom vele, a politika foglalkozik velem. A tévére, a rádióra már rá sem tudok nézni, viszont a főnököt, a kollégákat, na meg az asszonyt nem kapcsolhatom ki. Azt mondja az asz- szony tegnap is. — Hallottad mankóval jár a Kati rokona? Ki az a Kati rokona? — Ki-ki? Hát az a nagy pártember, aki valami titkári pozícióba is belekeveredett, — No és? Miért jár ■ mankóval, mi a baja? — A Kati azt mondja, ejtőernyős akart lenni, ugrott, de népi nyílt ki az ernyője és összetörte magát... Stohanek ezek után nem állja meg és kacagni kezd. Rázza a röhögés és naná, hogy begörcsöl. Mondom neki, vegyen levegőt, sóhajtson nagyokat, attól majd oldódik a görcs. Stohanek sóhajt és megint a légörvény. — Ne csinálja ezt — mondom — mert előbb-utóbb leszakad a csillár, összetörik a pohár. Sóhajtson kulturáltan. emberi módra. Különben is már elmúlt október, már nem kell félni, ha eddig nem volt balhé, ezután sem lesz... Stohanek nem szól, csak néz. Hosszan és merően néz. Szívja magába a levegőt, csak szívja a levegőt, aztán egy hangos sóhajjal kiengedi. — Ügy megkönnyebbültem — mondja —■ de én ezt már nem hallom, mert fejemre szakadt a csillár és veri az agyam egy mondás. Félni mindig kell. Jobb félni, mint megijedni A szomszédom viszont most nyugodt és szemtelen. mert megkérdezi: — Maga meg mit csinál ott a csillár alatt? Seres Ernő
