Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
1989. október 26. Kelet-Magyarország 3 Romániából jöttek Ebben az évben több mint 25 ezer személy kapott letelepedési engedélyt hazánkban, akik Romániából menekültek. Megyénkben is többen vannak, akik úgy döntöttek, hogy itt kívánják megteremteni boldogulásukat. Képösszeállításunk olyan Romániából érkezett magyarokról készült, akik Szabolcs megyei üzemekben kaptak munkát. Képeinken két munkahelyről adunk hírt. Baloldalt az egyik asszony ablakot tisztít a nyíregyházi gumigyárban. Középső képünkön a Szabolcs Húsipari Vállalat zsírcsomagoló szalagja mellett dolgozik egy áttelepült, jobb oldalon megint gumigyári híradás: a kempingüzemben — egyetértésben a többi dolgozóval — kap helyet a matracfelépítő szalagon a Romániából jött aszony. (Elek Emil felvételei) Nem kárpótlás a kinevezés Vállalni a tévedés kockázatát is »A kisebbség érdekében ° lövőre nemzetiségi törvény várbaté •q aátesn 7 . • . A-i’^íííijdi ügytől” volt hangfftyg^ nyári hónapokban a magyar sajtó, az egykori MSZMP Központi Bizottsági osztályvezető-helyettest még az állásából is felmentette a főtitkár. A napokban viszont már miniszter-helyettesként vett részt Nyíregyházán az országos cigány oktatási-közművelődési fórumon Tabajdi Csaba. Ekkor kérte meg munkatársunk egy rövid 'beszélgetésre. ' O Szeptember elején az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága Önt figyelmeztetésben részesítette, októberben pedig a Minisztertanács kinevezte a Nemzetiségi Titkárság vezetőjének. Hogyan élte meg ezt a változást? — Ez a változás nem most kezdődött. Még tavasszal több helyről is megkerestek, hogy foglalkozzam a nemzetiségi kisebbséggel. Pozsgay Imre államminiszternek igent is mondtam, csak közbejött az „ügyem”, amely bizony eléggé elhúzódott. Várnom kellett tehát, míg tisztázódik ez a kérdés. Szerencsétlen a látszat: úgy tűnik, hogy ezzel a kinevezéssel akartak kárpótolni, holott már — mint mondtam — tavasszal szó volt arról, hogy új helyre kerülök. O Hogyan értékeli az elmúlt negyven év nemzetiségi politikáját Magyarországon? — Ellentmondásos, hullámzó. Erre is az a jellemző, mint a Kádár-korszak egészére. Volt viszonylagos javulás, találkozhattunk viszonylagos megoldásokkal, ámbár mindez az elmúlt egy évtized válságai miatt mára alapjaiban megkérdőjeleződik. Ami bizonyos: az európai gyakorlatot nézve nemzetiségi politikánk miatt nincs miért szégyenkeznünk, azonban a hazai demokrácia szempontjából még sok tennivalónk van. A jogállamiság keretében teret kell hagyni az önszerveződésnek. A nemzetiségeknek meg kell teremteniük a saját önkormányzatukat, ennek azonban az az alapja, hogy biztosítottak legyenek az egyéni és a kollektív jogok. O Nemsokára új nemzetiségi törvényünk lesz. Mennyiben szolgálja majd ez a fejlődést? I — A felszabadulás óta nem alkottak nemzetiségi törvényt, tehát ilyen jelenleg sincs érvényben. A Magyar- országon élő nemzetiségek kollektív és egyéni jogait az alkotmány szavatolja. Az új nemzetiségi törvény valószínűleg a jövő év elejére készül el, s tartalmazni fogja a nemzetiségek jogainak alapelveit, biztosítékait, garanciáit is. Ugyanakkor azt is hadd mondjam el, hogy hiába lesz nemzetiségi törvény, de ha ennek nem lesznek még a helyi feltételei, akkor ártörvény csak papírrongy may ad. O Jövőre népszámlálást rendeznek hazánkban. Az'ösz- szeirás során hogyan lehet biztosítani a jogot a nemzetiségi tartozáshoz? — A nemzetiségi kollégium és a Központi Statisztikai Hivatal hamarosan megvitatja ennek garanciáit, hiszen az összeírásban számos psapda rejlik. Sok miíiik^p^aul, a kérdőív . össze.állítápáp, der azon is, hogy a,kéíd,égqbiztps( milyen nyelven szólal rppg Nagyon fontos a társadalom és a hazai nemzetiségek számára is, hogy fény derüljön a nemzetiségi szövetségek által becsült és a legutóbbi népszámlálási adatok közötti különbségekre. O Miként szavatolható az, hogy nemzetiségi képviselők is bejussanak az Országgyűlésbe a választáskor? — Ezt a kérdést is megvitatjuk nemsokára. A pártok bizonyára a megyei vagy az országos listákon a szavazatok érdekében a választáson indítanak nemzetiségi képviselőket is, illetve programjaikban remélhetőleg vállalják a kisebbség érdekeinek képviseletét is. O A cigánykérdés egyike a társadalom súlyos problémáinak. Várható-e változás? — Sajnos, sokáig csak szociális kérdésként foglalkozott az állam a cigánysággal, nem tekintette őket nemzetiségnek. A már az előbb említett nemzetiségi törvényben is szavatolni kell majd a cigányság etnikai jogát, számukra is nyújtani kell az egyéni és kollektív jogokat, az önszerveződés lehetőségét. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a nemzetiségi kollégium november közepéig megvitatja a cigányság helyzetét. Ügy gondolom azonban, hogy a kettős kötődés a cigányság esetében is vállalható: egyidejűleg tagjai a cigány nemzetiségnek és a magyar nemzetnek is. M. Magyar László POLITIKA AZ ISKOLÁBAN A politikát az iskolából sem lehet teljességgel kizárni, betüremkedik a történelem- és földrajzórán, az osztályfőnökin, egy tévéműsor után és így tovább. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az iskola talán még a munkahelyeknél is kevésbé lehet politikai csatározások helyszíne. A jelenlegi állapotok alapján úgy látszik, ez a veszély nem is igazán komoly; pedagógusok és diákok egyaránt mintha kifejezetten megkönnyebbültek volna, hogy megszűnt a direkt politizálás kényszere. A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban tapasztaltak legalábbis erre engednek következtetni. Nem kezdem ényezlk ' — Nálunk ' rrtöst ügy van, mint a mesében — kezdi Udud Nándor igazgató —, van is, meg nincs is ifjúsági szervezet az iskolában. A KISZ megszűnte után a mi fiataljaink is csatlakoztak ugyan á városi utódszervezethez, de azóta semmi sem történt. Ä gimnázium . igazgatójának ismeretei szerint a városban is alig van mozgolódás. Az MSZP most alakul, azon kívül csak az MDF-nck van itteni szervezete. — Az iskolának az az álláspontja, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem kezdeményezzük,; még kevésbé erőltetjük a fiátálok úgymond „politizálását”.' »De ha a diákok maguk jelentkeznek ilyen igénnyel, természetesen lehetővé tesszük. Mint ahogyan helyet adtak például a hitoktatásnak is (a 396 tanulóból mindössze hatan jelentkeztek — református — hioktatásra). és valódi érdeklődésre épülnek a diákmozgalom különféle csoportjai is: a környezetvédő, a színjátszó, az irodalmi önképző, a vöröskeresztes kör és így tovább. Kivülrekednek az eseményeken A gyerekek többsége tehát nem politizál. Már csak azért sem, mert — a felnőttekhez hasonlóan — képtelen eligazodni a körülötte, de rajta kívül zajló eseményeken. — Ez persze nem jelenti azt, hogy ne is érdeklődnének— mondja —. Sebestyén Katalin, aki magyart és történelmet tanít a gimnáziumban. — Tizennégy éves pályafutásom- alatt péidáül most először ' érteni még. hogy amikor felhőben a'z ém-' bérré válással foglalkoztunk, felállt egy gyerek, s elmondta, hogy ő vallásos, és erről más a véleménye. Egy másik gyerek vitába szállt vele, és olyan érdekes óra kerekedett, hogy nekem is élmény volt. A tanárnő úgy látja, diákjainak nagy szükségük lenne az ilyen beszélgetésekre. Erre azonban igen kevés idő jut, túlságosan elmerülünk a múltban. Jóllehet a fiatalokat elsősorban a jelen és a jövő izgatja. Nagyon erőteljes körükben a kilátástalan- ság érzése — érdemes-e tanulni, lesz-e munkahelyük, milyen jövő vár rájuk? ■ Visszatérve témánkhoz: — Ha az anyagot nézem, az olyan sok, hogy meg se lehetne állni politizálni, beszélgetni — ért egyet kollégájával Kovács Istvánná, szintén magyar-történelem szakos tanár. — Mégis megtesszük, mert igenis fontos megvitatni mondjuk az előző esti Panorámában látottakat. Amikor ilyesmiről van szó, a máskor közönyösnek látszó, hallgatag többség is felélénkül. De arra is tekintettel kell lennünk, hogy a továbbtanulóktól elsősorban a tények, adatok aprólékos ismeretét kérik számon a felvételin. A felelősség súlya S egyelőre azzal is baj van, hiszen új harmadikos történelemkönyv még egyáltalán nincs; a negyedikes a napokban megérkezett ugyan — de csak 1945-ig tárgyalja az eseményeket. Hogy mégis legyen valami a pedagógus kezében, az 1945 utáni korszakhoz a szaktanácsadók összeállítottak egy bibliográfiát — csak ideje,, energiája, no meg pénze, legyen a - tanárnak a korszerű -- történelemszemléletet segítő .-, szak- irodalom beszerzéséhez >■ és elmélyült tanulmányozásához .... . iah — Az iskola sem sokat tehet — emel fel egy könyvet íróasztaláról Udud Nándor —, itt van például Nemes- kürthy István legújabb munkája: több mint kétszáz forintba kerül... És nekünk egy évre csak 20 ezer forintunk Ván könyvvásárlásra. A kérdésre, hogy tudni illik . a szabadság terhét vagy a felelősség súlyát érzi-e manapság nehezebbnek a pedagógus, szinte egyszerre érkezik a válasz: az utóbbit... Személyes meggyőződés — Természetesen mindig elmondom a gyerekeknek, milyen vélemények vannak a történelem bizonyos eseményeiről, személyiségeiről. De ez kevés, nem bújhatok el mások nézetei mögött — hangsúlyozza Sebestyén Katalin. — A tanárnak is ki kell fejteni a saját álláspontját, pedagógusként és felnőttként egyaránt vállalva a tévedés kockázatát is. A gyerekek nagyon kíváncsiak a tanár személyes meggyőződésére, most tőlem is megkérdezték, párttag vagyok-e még... A tanárnő egyébként tagja volt az MSZMP-nek (rajta kívül a tantestületnek nem egészen a fele), de beszélgetésünk időpontjában, október derekán még sem ő, $em kollégái nem döntöttek, csatlakoznak-e az MSZP-hez. Mint mondják, eddig is kritikus, politizáló tantestület volt az övék, de hogy oly sokszor hiába szóltak — kedvüket szegte. Érdemes-e hát most újrakezdeni az MSZP-ben vagy bármiféle más pártban? — kérdik sokan önmaguktól. Gönczi Mária PECH1 Lefogadom, hogy nincs még egy olyan hiszékeny ember a földkerekségen, mint az édesapám. Fogalmam sincs, hogyan s mi módon, de valahogy tudomására jutott, hogy pályázatot írtak ki valahol éppen az én szakmámban. Azon nyomban fölkerekedtem, mert ilyenkor minden nap, minden óra számít. Mindent betettem egy jókora borítékba, aztán irány a megadott cím, és bekopogtattam az igazgatóhoz: — Jó napot kívánok! — Jó napot! — A pályázat ügyében jöttem... — Az iratokat! — mondta az igazgató, anélkül, hogy rám nézett volna. Átvette a papírokat, és elkezdett lapozgatni. — Teofil T. Teofilov? — Szolgálatára! — bólintottam határozottan. — Bravó, barátom! Színjeles! Égető szükségünk van az ilyen szakemberekre. — Igyekeztem — mondtam szerényen. — A rézangyalát neki! De hisz az átlaga is kitűnő! Ezek szerint színjelessel végezte el a technikumot? — Igen. Ez itt- hivatalos okirat — böktem rá bizonyítványomra, mire az igazgató folytatta: — A magaviseleté is példás. sőt, amint látom, még társadalmi munkát is végzett . .. Bravó, bravó! Ki küldte önt hozzám? — Magamtól jöttem. — Honnan szerzett tudomást a pályázatról? — Magam jártam utána. — Hogy hívják az édesapját? — Kétlem, hogy ismeri őt... Merthát... ő nem jár sehová ... Kora reggel elmegy a munkába, és öreg este, mire hazaér. — Vagy úqy, kár. igazán kár' — Miért, igazgató elvtárs? — Hát ezért a remek bizonyítványért ..'. (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán)
