Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

Szűrös Mátyás október 23­án a Parlament erkélyéről kikiáltja a köztársaságot. Történelmi jelentőségű ünnepség a Parlament előtt Kikiáltották a Magyar Köztársaságot Történelmi esemény szín­helye volt hétfőn délben a Parlament előtti Kossuth tér: 12 órakor, a déli harangszót követően Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideigle­nes köztársasági elnök az Or­szágház erkélyéről kikiáltot­ta a Magyar Köztársaságot. Az ország új államformá.iá- ról és nevéről szóló bejelen­tést hatalmas ováció, hosz- szan tartó viharos taps kö­szöntötte. harsonások díszje­leket fújtak. A téren a magyar Ország- gyűlés felhívására több tíz ezren gyűltek össze, ott vol­tak az Országgyűlés tisztség- viselői és igen sok képviselő, a Minisztertanács tagjai, a pártok, az egyházak, a társa­dalmi és a tömegszervezetek képviselői, meghívást kaptak a Budapestre akkreditált dip­lomáciai képviseletek veze­tői. Ünnepélyes keretek között felvonták az állami zászlót, az Országház előtti téren ka­tonai díszegység sorakozott fel. A magyar nép sorsfor­dulóihoz kötődő történelmi zászlókat az állami zászlóhoz vitték. Még zúgott a harangszó, amikor Szűrös Mátyás meg­jelent dolgozószobájának pi- ros-fehér-zöld zászlóval éke­sített erkélyén, s üdvözölte a hallgatóságot. Beszédének elején köszöntötte az ország polgárait, a magyarokat a nagyvilágban, hazánk kül­földi barátait. Hangoztatta: az ország lakosaihoz, s mind­azokhoz szól, akik szívükön viselik Magyarország sorsát, akik határainkon túl megér­téssel és rokonszenvvel kö­vetik emelkedő utunkat, tá­mogatják népünket a gyöke­res változásokat eredménye­ző erőfeszítéseiben. A továb­biakban így folytatta: — Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad demokratikus Magyarország megteremtésében Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével össze­kapcsolódó előző magyar köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok de­mokratikus és nemzeti ha­gyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő — különösen az 1956-os októbe­ri népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás — történelmi tanulságaitól is indíttatva megalkottuk az új köztársaság törvényes alap­jait. Űjabb történelmi szakasz nyitánya ez államunk de­mokratikus átalakításának útján. Miközben feltárjuk és bevalljuk a múltat, tekinte­tünket határozottan a jövő felé kell fordítanunk. Eltökélt szándékunk, hogy népünk akarata szerint, amit nemsokára szabad, de­mokratikus választásokon nyilvánít ki, végigtme- gyünfc megkezdett utunkon: a Magyar Köztársaság független, demokratikus jog­állam lesz, amelyben a pol­gári demokrácia és a demok­ratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, s amelyben magyar és más nemzetiségű honfitársatok megtalálják számításukat, boldogulásukat és amelyet biztonságos otthonuknak te­kinthetnek. Az új köztársa­ság felelősséget érez a ha­tárainkon kívül élő magya­rok sorsáért és előmozdítja a Magyarországgal való kap­csolataik ápolását. A világ haladó és demok­ratikus vonulatának része­ként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, meg­gyorsítani hazánk felzár­kózását a fejlet1, országok torába. Egyszerre fejleszt­jük keleti és nyugati kap­csolatainkat, hozzájárulva Európa egységesüléséhez, biz­tonságának megteremtésé­hez és a világ egyetemes problémáinak megoldásá­hoz. Változatlanul hazánk nemzeti érdekének tekint­jük nagy szomszédunkhoz, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink zavartalan és kiegyensúlyozott fejlesztését. Egyidejűleg a másik vezető világhatalommal, az Ameri­kai Egyesült Államokkal is jó együttműködésre törek­szünk. Alapvető nemzeti ér­dekünknek tartjuk a jószom­szédi viszony ápolását a környező országokkal. Erő­síteni kívánjuk a Duna- menti népek összefogását és barátságát a kölcsönös tisztelet és megbecsülés je­gyében. Folytatjuk a nyitás kül­politikáját: aktív résztvevői kívánunk lenni o nemzetközi cserének és együttműködés­nek a gazdaságban és a tu­(Folytatás a 4. oldalon) Lesz-e elég cukor? Még érik a termés Jól Jón a napsütés Nézzen már utána, tényleg nyomják a nyomdában a cukor jegy eket! — telefonált rám egyik ismerősöm. Utánajártam és megnyugtatásul közlöm, nem nyom­ják. Az idei cukorrépatermés azonban, a többi ter­mesztett növényünkhöz hasonlóan, nem ad okot az új- jongásra. Megkezdték a cukorrépa betakarítását, eddig a terü­let közel egyötödéről került a termés a raktárakba, vagy indult el a cukorgyárba. Megyénkben a termelő- szövetkezetekben és ház­táji gazdaságokban több mint négyezer hektáron vetettek cukorrépát és ebben a számban már a másodvetés területei is ben­ne vannak. Sok helyen újra kellett vetni, ennek oka nem­csak az időjárás volt. A rossz vetőmag és a talaj cserepese­dés is közrejátszott abban, hogy kipusztultak a növé­nyek. Az újravetett területeken a cukorrépa még nem fejlődött ki annyira, hogy érdemes Megemlékezések megyénkben A kegyelet virágai, emléktábla, kopjafák Nyíregyházán a Kossuth tér volt az emlékezés színhelye Harminchárqp év óta elő­ször emlékezhetett Szabolcs- Szatmár-Bereg népe az 1956- os forradalom és szabadság- harc évfordulójára. Az emlé­kezés, az ünneplés fényét emelte, hogy ez a nap vált méltóvá a Magyar Köztársa­ság kikiáltására. Nyíregyházán már délben koszorúzással kezdődött az ünnepség, amikor az egyhá­zak, politikai pártok és szer­vezetek, a városi tanács kép­viselői koszorút helyeztek el a Kossuth szobornál. Délután két órakor a Magyar Szocia­lista Párt, a Független Kis­gazdapárt, a városi tanács és a Hazafias Népfront képvise­lői a temetőben koszorút he­lyeztek el a népfelkelés két nyíregyházi mártírjának, Szilágyi Lászlónak és Toma- sovszky Andrásnak a sírjá­nál, majd a Gyermek- és If­júságvédő Intézethez vonul­tak, ahol az 1948 után ártat­lanul meghurcolt emberek emlékére a FIDESZ által ál­lított emléktáblánál helyezték el a kegyelet virágait. A FIDESZ, az SZDSZ és az MDF is erre a helyre hívta mindazokat, akik emlékezni akartak a 33 évvel ezelőtti eseményekre. Az emléktábla megkoszorúzása után fák­lyákkal, nemzeti színű zász­lókkal vonultak az ünnepség résztvevői a Kossuth térre, ahol addigra több százan gyűltek már össze a gyer­tyákkal kivilágított szobor kö­rül. A megemlékezés a Himnusz hangjaival kezdődött. Nagy István az SZDSZ képviselője rövid emlékező beszédében elevenítette fel a 33 év előtti eseményeket, s hangoztatta, hogy annak szellemében kell küzdeni a független demok­ratikus Magyarországért. Szendrei István a Magyar Demokrata Fórum képviselő­je tartott ünnepi megemléke­A megemlékező tömeg a nyíregyházi Kossuth téren. zést. Felidézte a történelmi eseményeket, méltatta az ok­tóber 23-tól november 4-ig eltelt 12 nap reményeket kel­tő, majd tragédiába torkolló eseményeit. Azt hangsúlyoz­ta, hogy az azóta eltelt 33 év­ben az egypártrendszer kere­tei között a diktatórikus ha­talomgyakorlás kritikus hely­zetbe sodorta az országot, majd arról beszélt, hogy az utóbbi másfél évben az ellen­zék fellépése milyen éket je­lentett a diktatórikus rend­szer lebontásában. E küzde­lemnek óriási szerepe volt abban, hogy az idén október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Most nagy történelmi pilla­nat és esély van a békés át­alakulás megvalósítására — mondta, majd azzal folytat­ta, hogy ez a magyar néptől bölcsességet, megértést kí­ván. Szólt a még meglévő gá­takról, a kívánatos nyilvá­nosság hiányáról, majd re­ményét fejezte ki, hogy közös akarattal a magyar név me­gint szép lesz. Hasonlóan az 1956-os for­radalom és szabadságharc je­lentőségét méltatta Mádi László, a FIDESZ képviselő­je, aki a mai fiatalokat 1956 szelleme, eszmeisége folyta­tójának, zászlóvivőinek ne­vezte. Az ünnepség — amelynek fényét szavalat és megzenésí­tett . versek tolmácsolása is emelte — a Szózat hangjaival és a Kossuth-szobor koszorú­zásával ért véget. (Folytatás a 4. oldalon) Ez még nem cukor, de cukorrépahegy a rakamazi vasútállomáson. Idén cu­korrépából jó volt a termés, a betakarítás még tart. A rakamazi Győzelem Terme­lőszövetkezet földjeiről húsz honvédségi teherautó szál­lítja szinte megállás nélkül az átvevőhelyre a répát. (Ha- rasztosi Pál felvétele) lenne betakarítani, elég ala­csony a cukorfoka. Várnak tehát a termelők arra, hátha ez a késő őszi napsütés segít még vala­mit a helyzeten. Az eddig betakarított termés, főleg az első vetésből szár­mazik, elég jó termésátlagot hozott, hektáronként 36—37 tonnát. A cukorfok elég nagy szóródást mutat, 13 és 17 százalék között van. Paprika, paradicsom, alma és most a cukorrépa eseté­ben is arról tudunk beszá­molni, hogy kevesebb ter­mett az idén a vártnál. Mind­ez azonban nem zavarja a szállítókat. Több alkalommal nem kellett „Bőrharisnyá­nak” lenni ahhoz, hogy az ember nyomon tudja követni a szállítmány útját. Egyszerűen lepotyogott az alma, a répa a kocsi­ról. A legtöbb veszteséget az idén az időjárásra fogtuk, jo­gosan, erről azonban most sem az aszály, sem az eső nem tehet. (szilágyi) Kormány és SZOT A kormány- és a SZOT-ve- zetők hétfői megbeszélésének megkezdése után három és fél órával sem tudtak még konkrét megállapodásról be­számolni a tárgyaló felek szó­vivői. Mint ismeretes, a SZOT képviselői azzal a cél­lal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy a családi pótlékok és a nyugdíjak tekintetében az újabb áremelések kompenzá­lásáról tárgyaljanak a kor­mánnyal. Mint Bajnok Zsolt, a kor­mány szóvivője a találkozó szünetében az újságíróknak elmondta: az álláspontok több órás vita után sem közeled­tek egymáshoz. A kormány elsősorban a kisnyugdíjasok esetében tartja indokoltnak az áremelések egyszeri, egyösz- szegű ellentételezését, míg a szakszervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen kompen­zációban valamilyen mérték­ben a gyermekes családok is részesüljenek. XLVI. évfolyam, 252. szám ÁRA: 4,30 FORINT 1989. október 24., kedd I

Next

/
Oldalképek
Tartalom