Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
1989. október 23. Kelet-Magyarország Itt a11-277! Dankó Mihály újságíró válaszol Örömmel vettem azokat a telefonokat is, amikor csak beszélgetni, s a véleményét kívánta elmondani az olvasó. Változó világunkban egyre több a kétkedés, a bizonytalanság, sok az úgynevezett, „költői kérdés”, melyre tőlünk független folyamatok, történések adnak majd választ. Természetesen kaptam „egyszerű, hétköznapi problémákkal” foglalkozó kérdéseket, észrevételeket is. N. Elemér Nyíregyházáról arról érdeklődött, ha autókí- utalást vásárol meg, hogyan történik az átírás. Lehet-e 0- kilométeres személygépkocsit eladni, mivel egyre töob ilyen hirdetést olvas a lapokban. A kérdés megválaszolásához szerkesztőségünk jogászát hívtam segítségül, eszerint a kiutalás vételét közokiratban (közjegyző előtt) foglalják írásba, mivel ez egy jog átadása. A MERKUR, a továbbiakban ugyanazzal a sorszámmal tartja nyilván az igénylést, de már az új vevő nevén. Ha valaki saját nevére megérkező 0-kilométeres autót ad el, azt átírni a rendőrhatóságnál kell. (A szükséges nyomtatvány kitöltésével.) Ezzel egyidejűleg kell az illetéket is befizetni. S ezután jegyzik be az új tulajdonos adatait a forgalmi engedélybe. Megszűnt a korábbi három éves elidegenítést tiltó korlátozás. A külföldről, vám- kedvezménnyel behozott személygépkocsikat, ha öt éven belül adják el, külön illeték is terheli. Igaz-e a hír, hogy 1990-ben felemelik a nyugdíjkorhatárt? — tette fel a kérdést egy névtelen telefonáló. A hírből annyi igaz, hogy valóban dolgoznak a szakértők a nyugdíjrendszer elveinek megváltoztatásán. De a kormány 1990-ben nem tervez rendszer-jellegű módosításokat. Sajnos a nyugdíjak folyamatos értékvesztése miatt időről-időre lábra kapnak kósza hírek. Ha ezek a híresztelések igazak volnának, akkor az egész nyugdíjrendszer alapjait meg kellene változtatni. Néhány feszítő gondra azonban megoldást keresnek. Így emelni kívánják az alacsony nyugdíjakat, szeretnék az értékmegőrzést javítani és tervezik néhány az özvegyi nyugdíjakkal kapcsolatos ellentmondás feloldását. Mindez természetesen a jövő évi költségvetés függvénye. — kaptuk a tájékoztatást dr. Holló Lászlótól, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatójától. Sz. Zoltán záhonyi levél- írónk arra kér tanácsot, ho^y tudná kiirtani a kertjében elszaporodott „futókát”? A Növényegészségügyi és Talajvédelmi állomás szakemberétől megtudtuk, hogy az úgynevezett „folyókának” több változata is van. Tisztázni kell azt, hogy milyen kultúrnövénj'ek között szaporodott el ez a gyomnövény. Csak ennek alapján lehet megfelelő kezelést ajánlani. Kérik, levélben, vagy személyesen keresse meg őket olvasónk. (Nyíregyháza, Kótaji u. 33.) Nyírtelekről és Vasmegyer- ről egyaránt panaszolták, hogy egyes utcákon mar több hónapja rossz a közvilágítás, s a tanácson elhelyezett ..beírófüzeteket” már hosszabb ideje nem ellenőrizte a TI- TASZ. Deák Zoltán kirendeltség- vezető illetékességből csak a nyírteleki problémára tud reagálni. Minden tanácson valóban volt egy hibabejelentő könyv, de ez megszűnt. S ha valamiféle nagyobb hibát észlelnek, például három vagy több lámpa egymás mellett nem világít, azt a tanács illetékesei bejelentik a TI- TÁSZ-hoz, s ők sürgősen megjavítják. A kirendeltség dolgozói tizenötezer égő világításáért felelnek. Kérik tehát, csak indokolt esetben forduljanak hozzájuk. Jelöljék meg konkrétan melyik az az utca, ahol nincs közvilágítás. Javasolják, forduljanak problémájukkal a helyi tanácsokhoz, ha nincs lehetőségük a Titász hibabejelentőjét telefonon elérni. A vasmegyeri gondokra sajnos nem tudtam választ kapni, mivel az ibrányi kirendeltség telefonja rossz volt, ígérem, az elkövetkező napokban megkeresem az illetékeseket. A Csalóköz és a Korányi Frigyes utca kereszteződést nagyon veszélyes. Közlekedési lámpa, vagy legalább egy gyalogátkelőhely kialakítására lenne szükség. Sajnos a lámpára nincs pénz. A gyalogátkelőhely létesítésének a tervei elkészültek, a kialakítása folyamatban van. A Kossuth utca és a Dohány utca kereszteződésében van egy ABC. ami előtt rendszeresen megállnak az autók (nem csak az áruszállító járművek), ezzel akadályozzák a Kossuth utcára való ki- és behajtást. Szeretné Nagy Tibor nyíregyházi olvasónk, ha várakozást tiltó táblát helyeznének el itt. Az illetékesek rövid időn belül megvizsgálják a felvetett problémát, indokolt esetben intézkedést tesznek a tábla elhelyezésére. A nyírszőlösi általános iskolából szóvátették, hogy a megrendelt Kelet-Magyaror- szág példányokból rendszeresen kevesebbet kapnak és azt hiába reklamálják. A megyei hírlaposztály munkatársától megtudtuk, hogy sajnos előfordul: a csomagolásnál egy-egy kötegbe például ötven újság helyett csak 49 kerül. Emiatt a Megyei Hírlaposztály kevesebb lappéldányt kap. Ez esetben a kézbesítők — hogy minden előfizetőnek jusson újság — a több példányt igénylőknek eggyel-eggyel kevesebbet visznek. A hiányt másnap pótolják. Nem lehet hamisítani • Garantált a minőség • Hívják klinikára előadást tartani • Lesz idő a kutatásra A Béres-sztori folytatódik Kása Ferenc, „Az utolsó szó jogán” című dokumen- tumfilmje oly mértékben rázta meg a magyar társadalmat, amire kevés példa akad. Valóságos ostrom indult — amely azóta is tart — a Herbária-boltök eile. Béres József gyógyító hatású cseppjeiről 1974 karácsonyán elsőként írt a Kelet- Magyarország azzal a feleimmel, hogy a „Béres-sztorit” az élet folytatja. Írásunkat akkor így fejeztük bei: „Egy látomás kavarog a riporter előtt, amikor elbúcsúzik dr. Béres Józseftől. A hallottak, látottak hatása alá kerül, s azzal a meggyőződéssel írja le a Béres-sztorit, hogy a tudomány igazságos ítélőszókének ajánlja a kisvárdai kutató munkáját. Mondja ki a tudomány azt, amit a laikus nem minősíthet, meddig jutott el dr. Béres József a rákkutatásban, mi a tudományos magyarázat a gyógyuló betegekre. A szenvedélyes (kutatót pedig, aki kudarcot, kockázatot, tévedést, háta mögötti megmosolygást, nem kis anyagi és szellemi áldozatot vállalt, kísérje valamennyiünk tisztelete, csodálata. Függetlenül attól, miként minősíti majd munkásságának eredményeit az élet, a jövő .. A jelenről és a tegnapról beszélgettünk Béres doktorral munkahelyén a Vetőmag Vállalat kisvárdai telepén. Ezen a napon Béres József már hajnali fél 6-kor bent volt, hogy érkezéséig ellássa legfontosabb teendőit, hisz 68 éves kora ellenére még nem nyugdíjas. Mint a kutatóintézet tudományos munkatársa, a burgonya, a dohány, a bab és más növények betegségeinek kutatásával foglalkozik. Most, is ez a íőhívatá- sa és „csak" szabadidejében van lehetősége a rákkutatással, a cseppekkel, illetve azok továbbfejlesztésével törődni. Első kérdésünk: mennyire viselték meg az utóbbi napok, hetek rohamai? — Igen szívós fajta vagyok, megedzett az élet. A háború végén betemetett egy bomba, csak az ujjam hegye volt kint. Úgy tűnt, nyomorék maradok, vagy legalábbis a bal kezem, bal vállaim felmondja a szolgálatot. Nem így történt. Nagyon kiegyensúlyozottan élek. Korán kelek, korán feikszem, erős munkatempót diktálom magamnak, egészségesen étkezem. De mostanában nagyon sokszor gondoltam arra, jó lenne egy nagyot aludni, mert sokan éjszaka is kopogtak a lakásom ablakán... Fáradt, de arca életerőt, derűt, emberséget sugároz. Nem tud és nem akar elbújni senki elöl. Kisvárdán él, sok százan, sőt sok ezren találják meg, és kopognak ... — Éjjel-nappal tömegével jöttek az emberek. A rendőrök csináltak helyet az úton, mert a bíróságtól az állomásig, még a mellék- útakon is, kétoldalt is álltak a kocsik, külföldiek és hazaiak. Aludni nem tudtunk, mert az ajtócsapkodás, a tülkölés, a kopogtatás ébren tartott. fgy aztán több éjjel, éjfélkor kimentem a kapuban, ráálltam egy székre és onnan két-három órás előadást tartottam, mi is a Béres-csepp, mi a jelentősége, hogyan kell szedni, hogy minden beteg kapjon egy olyan tájékoztatást, ami számára a legmegfelelőbb. — Igaz-e, hogy még hálózsákokat is hoztak magukkal és ott töltötték az éjszakát az utcán? — Igaz. Fárasztó napok voltak, de meg kellett érteni, mert a halálfélelem űzi hozzám ezeket az embereket. Ez kezdetben, tizenöttizenhat napon keresztül ment így. Valamit segített a helyzeten, amikor Kosa Ferenc filmrendező barátom a tv Ablak című műsorában rimánkodott az embereknek, ne jöjjenek Kisvárdára, ne zaklassanak. Segített, hogy a Béres Részvénytársaság egy részletes tájékoztatást készített amely nem egészen pontos, de mégis ki tudom osztani. Tízezer példányban küldték, ezzel is enyhült a helyzetem. Az emberek úgy gondolják: amit otthon a feltaláló maga készít, az hatásosabb, mint amit a Herbáriában kaphatnak. S miután megjelenik a cseppek új változata, a plusz jelzővel ellátott szer, sokan úgy vélik, hogy az előző, amit a Herbária árusított, már nem megfelelő hatású. Erről mi a véleménye? — A Herbáriánál gyártott és boltjaiban forgalmazott cseppekről elterjedt korábbi hírek igazak, a cseppek hatásfoka az előző szériákhoz képest csökkent. Az NSZK- ból is érkeztek reklamációk, hogy a cseppek nem teljes mértékben tartalmazzák az előírt és korábban meglévő összetevő anyagokat. A feltaláló igen határozottan intézkedett, megvonta bizalmát a Herbáriától, felbontotta a velük kötött szerződést. Talált is egy új gyógyszergyártó intézetet, amely megfelelő minőségben — és állandó minőségellenőrzés mellett — korszerű csomagolásban, egyszeri felbontású üvegeikben gyártja a Béres-csepp pluszt. — Sajnos, nekem is tudomásomra jutott, hogy többen hamisításhoz, csaláshoz is folyamodtak. Kihasználva a cseppek iránti nagy érdeklődést felbontották az üveget és közönséges vízzel hígítva, jó pénzért továbbadták. A feketepiacon is megjelentek a cseppek, többen busás jövedelmet szereztek a valós, vagy már hígított, cseppek eladásából. A hamisítás lehetősége az új módszer segítségével megszűnik, automatikus cseppadagolóval Van ellátva a nyugatnémet gyártmányú üvegecske. Ezek szerint tellát a Her- báriából lassan kifut ,i még gyártás alatt lévő sorozat, s elkezdte a munkát az új A ki Zetelaka felől sohasem közelítette, mász- ta meg a hargitai Madaras-tetőt, az nem mondhatja magát a Székelyföld ismerőjének. Nem tudhatja mi az a hegyi szerpentin, mi a halálkanyar, a dög- lesztö, a szívet „zörgető”, tüdőt tágító igazi heo-ere- kaptató kirándulás. Lent, az égbenyúló felhőkbe burkolózó hegy lábánál kristálytiszta patak bukdácsol a fényesre nyaldosott köveken a tágabb völgy irányába. A jártas hegymászó tudja, hogy meg kell mártózni, fel kell frissülni, kulacsot kell tölteni, s így ajánlatos nekivágni a jókora vadregényes útnak. Ezen az úton nem lehet legénykedni, vir- tuskodni, mert akkor keserű a vége a csúcsraérésnek, a fenséges tájban való gyönyörködésnek. De ha lassan, tempósan halad a kiránduló az öreg Hargita gyönyörökben gazdag, millió és millió fenyővel borított kaptatóin, akkor lép- ten-nyomon talál megcsodálni valót. Akkor tele tüdővel szívja a kristálytiszta, Félbarna kenyér gyantaillatú levegőt, s szemével méricskéli a király- fenyők magasságát, életre szóló élményt raktározhat el emlékezetében. Akkor nem roskad össze a tetőre érve, hanem ujjongva veszi birtokba ezt a fenséges tájat, ahol már a fenyő is kiritkul, s a cserjék, az igazi selymes füvek veszik birtokukba a gyönyörű fen- síkot. Ebben a miliőben szabadon cikkázik a Nemere, a székelyföldi szél, háborítatlan a pakulár élete, csak farkast, vénmedvét nem szabad a falka közelébe engedni... Most, hogy új hazámban hallom a Madaras-tető megmászásának emlékeit, önkéntelenül is könnybe lábad a szemem. Magamhoz ölelem a Hargitát, a Madaras-tetőt, rajta a cserzettbőrű juhászokat, a Szer- váciusz faragványt, a remete életet élő Csorna Pista bácsit — Körösi Csorna leszármazottját —, az egész Székelyföldet. Magamhoz ölelem, s büszke vagyok rá, hogy Erdélyből származónak mondhatom magam, íme barátaim óhazában szerzett kedves, felejthetetlen emléke, ahogyan a minap pergették vissza nekem. „Reggel óta jártuk a környéket, másztuk a Hargitát. Ámultunk, bámultunk, gyönyörködtünk. Tájakkal, emberekkel ismerkedtünk, s közben úgy, de úgy megéheztünk, ahoavan csak a kristálytiszta hegyi levegő szippantása közben éhezhet meg az egész napon át kiránduló. — Ezzel a farkasétvággyal érkeztünk késő délután a szálláshelyünkre, Székelyudvarhelyre. Ott vettük észre, hogy közel negyventagú csoportunknak teljesen elfogyott a kenyere. Irány a kenyeresbolt. De hiszen ott akkora tömeg állt sorba a kenyérért, hogy számunkra teljesen reménytelenné vált az aznapi vacsora. Orrunkat lógatva kezdtünk beszállni a társasgépkocsiba, amikor a hosszan kígyózó sor elejéről hozzánk lépett egy idősebb férfi. — Netán kenyeret óhajtanának az atyafiak? — tette fel furcsa hangsúllyal a kérdést. — Mert ha igen, mi egy lépéssel hátrább húzódhatunk. Igaz, itt csak félbarna kenyér áll a polcon — mondta, s mert nem tagadhattuk vásárlási szándékunkat, már intézkedett is. A sor némán engedett utat számunkra. Hajdani világháborús katonacipóra emlékeztető, aprócska, negyven darab „félbarnát” porciózott számunkra a pulton belül álló érett arcú székelyasszony. Mi tagadás ezzel a kenyérrel is jólesett aznap este a vacsora. Csak másnap reggel hangolódtunk le, amikor megtudtuk, hogy este negyven székelycsaládhoz nem jutott a félbarna kenyérből...” (kis jó) gyógyszergyár. Mikor juthatnak az emberek sorban állás nélkül az új cseppekhez? — Szerintem két hónapon belül. Egyébként a legutóbbi forgalmazásra jellemző volt, hogy egy hét alaitt az országban 200 ezer üveg fogyott el, 28 millió forint értékben. Egyébként a Béres- csepp plusz a korábbinál lényegesen drágább. Ennek oka az állandó minőség garantálása, ellenőrzése és a korszerű, minden igényt kielégítő csomagolás. Kezdetben saját magán is kipróbálta a cseppeket. Előfordul-e mostanában, hogy a cseppekhez folyamodik? — Az egyik vállam, amelyik egy óriási ütést kapott a bombázáskor, a háború utolsó napjaiban, annyira elkezdett fájni, hogy nem bírtam elviselni. Elmentem több professzorhoz, akik különböző gyógyszereket írtak fel, de egy sem használt. Vagy négy napig szedtem a cseppjeimet és a fájdalom fokozotosan szűnni kezdett. Ez annak tulajdonítható, hogy a Béres-csepp a szervezetben lévő salakanyagot segít kiüríteni, a normális anyagcserét állítja helyre. Ezért van az, hogy sokan — nem daganatos betegségre is — szedték a cseppeket fájdalom ellen és valóban megszűntek a fájdalmak az esetek egv nagy részében. Ügy tapasztalom, jó egészségnek örvendek. Bizony esetenként jómagam is vizsgálat aiá vetem magam, megnézem, elemzem az általam kik isérje tezett módszerrel a vizeletet. amelyből ki tudom mutatni a rákos sejtek jelenlétét. Eddig nem észleltem semmi aggasztót magamon. Ezzel a bíztató öndiagnózissal fejezzük be írásunkat Béres Józsefről és csupán — • helyhiány miatt — vázlatosan utalunk néhány újdonságra, amelynek részletes kifejtése nem fért írásunkba. Ezek, lehet, hogy teljes idejét a rákkutatásnak szenteli, ugyanis megalakult a Béres Részvénytársaság, Bíztató stádiumba érkezett vizelet- vizsgálati módszerének klinikai elismerése és bevezetése, Dolgozik a cseppek továbbfejlesztésén is, főként a leukémiás, vérrákos betegek érdekében, gyógyításán. Továbbra is hívják Japántól, Ausztráliától az USA-ig a világ számos országába előadást tartani, kutatást vezetni, klinikai osztályokat ajál- laniak fel számára. Tőle remél gyógyulást sok AIDS- beteg a világ számos országából. Legközelebb valószínű az USA-ba utazik... Tehát a „Béres sztori” folytatódik. Páll Géza _3
