Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

1989. október 21. 5 H•étvégi Interjú Születési helye: Lakitelek, lakodalmi sátor A Magyar Demokrata Fórum útja A Magyar Demokrata Fórum két évvel ezelőtt konfliktusos társadalmi-politikai erőtérben jött létre —nem,,hatósági” logika szerint. Az egypártrendszer végjelenetében fontos szerephez jutott. Most, a több­pártrendszer keretei között ezen a hétvégén rendezi második országos gyűlését. Az egypólusú hatalmi struktúra még gyanakvással vegyes félelemmel fo­gadta, alul is értékelte, de aztán leült vele egy asztal­hoz előbb ismerkedni, később tárgyalni. Néha egyes dolgokban egyetértve váltak el, más kérdésekben viszont mindkét fél makacs maradt. A humán értelmi­ségi szellemi koalícióból párttá fejlődő MDF mára partner lett. Hol társa, hol ellenfele volt az MSZMP- nek és az lesz — bizonyára — az MSZP-nek is. Az országos gyűlés kapcsán Hamvas László, az MDF megyei elnökségének tagja válaszolt kérdé­seinkre. 1987. szeptember 27. Lakitelek — 1989. ok­tóber 20—21—22... Az MDF pályafutásá­nak milyen jelentős állomásait emíítené? — Egy lakodalmi sátorban született a Magyar Demokrata Fórum, amikor is a magyar szellemi élet másfél-száz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze La­kiteleken. Az ott rögzített nyilatkozatban fogalmaz­ták meg az alapvető célokat. Akkor legfontosabbnak a közmegegyezés új kereteinek kialakítását tartották. Ennek szellemében kezdődött el a Jurta-korszak is. Sorskérdéseinkről tartottak ott tanácskozást. Az ér­deklődés óriási volt. A pártállam reagálása: tiltás, megfélemlítés. 1988. szeptember 3-án alakult meg hivatalosan szervezetünk. Már októbertől megindult a helyi csoportok létrehozása. Tömegdemonstrációk, nyilatkozatok, tiltakozások jelzik politikai jelenlétét, súlyát az MDF-nek. Lakiteleken alakult meg az öt fős szabolcsi szervezőbizottság is. November 12-én már megyegyűlést tartottunk — három szervezetünk, több mint 250 tagunk nevében. Mikor gyarapodtak a legtöbb taggal? — Az 1988. őszétől ez év tavaszáig terjedő idő­szakban. Tizenhárom- ezer tagot, 220 szervezetet tudhattunk megpnkénak. A megyében az eredmény: 500 tag, 11 szervezet. 1989. márciusában hívtuk össze az első országos gyűlést, mely megalkotta az alapszabályt, megválasztotta a mozgalom vezetőit. — A cél, mely ezt a sok embert összehozta, fele­melő volt: „...a jövőre tekintve, felelőséggünk tuda­tában teremtsünk független magyar mozgalmat a megmaradásért, a demokráciáért, a nemzeti kibonta­kozásért, közös sorsunk és helyzetünk javításáért.” ■5^ Mit sikerült elérniük itt a megyében? Ezzel vívtak-e ki valamiféle országos rangot a megyei MDF szervezetnek? — A kép sokszínű, de ami közös; mindenhol tisztáztuk viszonyunkat a helyi politikával, kiköve­telve a politizálás jogát. Életrehívtuk a közbátorsá­got, cselekvő erővé változtattuk a lelkekben szunnya­dó vágyakat. Van. ahol a politizálás fő iránya az önállósodás, az elszakadás (Nyírbátor, Újkenéz, Geszteréd), másutt a keresztény értékek terjesztése (Vásárosnamény), a környezetvédelem (Tiszavasvá- ri), az emberarcú falukép kialakítása, (Máriapócs, Baktalórántháza), „almaháború”, a termelők érde­keinek képviselete (Kisvárda), a helyi hatalmasságok kontrolljának megteremtése (Nyírmada, Vaja, Leve­lek), az új típusú közéleti fórum létrehozása (Porcsal- ma, Nagykálló, Dombrád,) az MDF piacok működte­tése (Balkány), a folyamatos, tényszerű politizálás (Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda). — Sajnos, van tennivalónk. A megyei alávetett­ség, a belső gyarmatosítás, a növekvő megélhetési gondok nagy tömeggel vittek bennünket az utcára május 27-én Nyíregyházán, vagy az 56-os forrada­lom hőseinek temetésén. Jelentős szervezetnek szá­mítunk. A létszámrangsorban egyike vagyunk az első öt megyének. Érdekes, pedig azt hittük, hogy „lefoj­tott” megye vagyunk. Sok szervezetünk jelent meg kistelepüléseken. Nagy a szórványtagság aránya is — ezek nem kis nehézségeket okoznak. íié A megalakulásba' felelős demokratikus mozgalomként, független társadalmi szer­vezetként indultak, de sem ellenzékinek, sem kormánypártinak nem tartották magukat. Hogyan határozza meg ma önmagát az MDF? megyénkben — Nem ideológiai vagy világnézeti mozgalom­ként indultunk. Vállaltuk, hogy olyan gyűjtőpárt leszünk, mely tagságának politikai beállítottsága igen széles terjedelmű. Jól megférnek egymás mel­lett a demokratikus népi-nemzeti hagyományok, a nemzeti liberális és kereszténydemokrata eszmék, a környezetvédők, a helyi autonómiát hangsúlyozók. Minden olyan törekvést átfogtunk, mely szemben állt az államszocializmussal. Ma, a reményekkel és aggodalmakkal teli korszakban, a gyors változások közepette az MDF demokratikus nemzeti középpárt. Kicsit szokatlan meghatározás. Mitől kö­zéppárt? Nincs fölösleges hangsúlya a „nemzeti” jelzőnek? —A középpártiság azt jelenti, hogy továbbra sem vagyunk sem ideológiai, sem osztálypárt. Elhatárol­juk magunkat a baloldali kommunista és szociálde­mokrata jellegű ideológiától és a kollektivizmustól, de idegen tőlünk a soviniszta, az emberi egyenlősé­get tagadó jobboldaliság is. — Az említett jelzőnek fontos szerepe van, mert az MDF-nek a világ bármely pontján élő magyar tagja lehet, mint ahogy vannak is szervezeteink Szlovákiában, az USA-ban. A határszomszédságból adódóan mi Kárpátalján igyekszünk befolyást sze­rezni. % Beszéltünk tagságról, országos gyűlésről. Bele lehet-e „gyömöszölni” az MDF-et alá és fölérendeltségbe? Mi jellemzi inkább a szervezetet: hierarchia és centralizált veze­tés, vagy demokratikus önigazgatás? — Kezdettől fogva alulról építkezünk. A mozga­lom alapja a teljesen autonóm helyi szervezet. A demokratikus centralizmust — természetesen — elvetjük. Politikai munkánkat az országos és helyi elnökségek irányítják, ezek tevékenységét a választ­mány ellenőrzi. Legfelsőbb szerv az országos gyű­lés. Az MDF programja az egyes ember szabadság- vágyára, méltóságérzetére épít. helyi politizálással akarja megteremteni a demokrácia feltételeit. ^ Ez a laza „hálós” szerkezet nem jelent egy­ben problémákat? — De igen, hiszen másfajta politizálási gyakor­latba „csöppentünk” bele. Az információ-áramlást, a szervezetek kapcsolattartását bizony a szervezeti felépítésünk megnehezíti. Hogy ezen túljussunk, létrehozzuk a megyei egyeztető tanácsot. Mindenki­nek, de főként a kisebb csoportoknak kellenek a fogódzók. Milyen módszerek, technikák, eszközök vannak egy demokratikus nemzeti közép­párt fegyvertárában? — Fegyverről szó sincs, sőt még csak nem is az öklünket, hanem a fejünket emeljük fel! Az MDF elsőként lépett fel mint magát törvényesnek tartp ’ ellenzéki mozgalom, azóta ezt el is ismertette. Min­dig törvényes eszközökkel kívántunk és akarunk is küzdeni. Elvetjük a politikai harc erőszakos és szél­sőséges módszereit. ■Né Ha már itt tartunk, mi a véleménye az utcai politizálásról? — Én úgy gondolom, hogy a politikai prulariz- mus gyermekbetegsége ez. Vannak a politizálásnak egyéb színterei is, mint az „utcai begőzöltség”. Sohasem voltam híve az improvizatív, rögtönző politikacsinálásnak. A politika tudatos, hosszan tar­tó folyamat, melynek legfőbb lényege: a kompro­misszum. * Ez vezette a nemzeti Kerekasztal,megálla­podásait aláíró MDF kezét is? Általában milyennek ítéli szervezete kompromisz- szumkészségét, koalíciós hajlamát? — Az említett tárgyalásokon is az az alapelv vezette képviselőinket, hogy mindenkinek meg kell mérettetnie magát a tömegek előtt, majd csak utána jöhetnek a koalíciók. Előre be nem látható célokért az MDF nem akar elkötelezettséget vállalni. Elkap­kodott, később méltatlan szövetségeket nem fogunk kötni. Nem elég felfedni, bírálni, a némzetépítést is kell vállalni — azonnal. A háromoldalú konzultációk után is maradtak nyitott kérdések, de amiben lehetett, meg kellett állapodni, hogy már másnap meg lehes­sen építeni azokat a társadalomba. — A volt sztálinista diktatúra romhalmaz, ez azonban kevés. Kellenek pillérek, kell híd, mely a nemzetet egységbe foglalja. "Hé Májusban megalakult a nyíregyházi Ellen­zéki Kerekasztal. Itt helyben is szétrebbenő, majd újra összekapcsolódó, pillanatnyi szö­vetségkötés jellemzi Önöket?. — Az MDF, a FIDESZ, SZDSZ, Kisgazdapárt, és az azóta ötödik tagként csatlakozó Néppárt két irány­ban kezdte meg közös fellépését. Egységes párbeszé­det folytatott az MSZMP-vel, ugyanakkor szükség- szerű belső egyeztetések, szövetségkötések de szét­válások, egyet nem értések is voltak. Az egyetértések itt sem jelentettek végleges elkötelezettséget, inkább taktikai kapcsolódásokként értelmezhetők. Első közös akciónk az ez évi március 15-i megemlékezés volt, de október 23. ünneplését is közösnek terveztük. 3)£A véleményeltérések minden politikai cso­portosulást végigkísérnek. Kezelésük módja adalék a szerveződés megismeréséhez. Ho­gyan van ez az MDF-ben? — Ezek állandó jellemzők. A kisebbiségi vélemé­nyeket tiszteletben tartjuk, nem söpörjük le rögtön, hiszen cs- Jk idő és türelem kérdése, hogy többségivé válnak-e zagy elhalnak. % A nyilvánosság minden szervezet esetében rendkívül fontos. Szétszórt szervezetekkel rendelkeznek, így ez Önöknek méginkább jelentős. Vannak-e terveik saját lap indítá­sára? — Október 21 -én jelenik meg az első, október 26- án a második próbaszáma lapunknak, a Magyar Fó­rumnak. November 10-én 16 oldallal jelentkezik. Egyelőre hetilap, majd napilap lesz. Időszakos kiad­ványt mi is tervezünk. Amíg ezek nem válnak rend­szeressé, addig igénybe vesszük a helyi lehetősége­ket. Mostmár a Kelet-Magyarországgal sincsenek gondjaink... Mi az országos gyűlés, legfőbb feladata? — Gazdasági program kidolgozása, elfogadása, mely átöleli a teljes népgazdaságot. Ezzel már túl is lépünk a szellemi mozgalom keretein. Vannak saját' szakértőink, akik ezt a programot előkészítették, gondozták. Rövidített választási programot is elfo­gunk fogadni, és döntünk az új alapszabályról. Egyébként saját kidolgozott elképzeléseink vannak a társadalmi élet minden szférájára, az oktatásügytől a szociálpolitikáig. Választunk elnököt is szerveze­tünk élére és önálló köztársasági elnököt jelölünk — Für Lajos személyében. Mi lesz a végleges program elfogadás után? — Meg kell csinálni a megyei adaptációt. Konkrét megyei választási programot készítünk, hiszen min­den választókörzetben önálló jelöltet fogunk állítani. Sürget az idő, a megyei program elkészítését novem­berre terveztük. Hol és hány résztvevővel rendezik az orszá­gos gyűlést? — A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen 650 szavazati jogú MDF tag között, megyei szervezetünket 35 küldött képviseli. Lesznek tanács­kozási jogú résztvevők és vendégek is. Várunk nyu­gat-európai szimpatizán párti képviselőket is, keresz­ténydemokratákat, néppártbélieket, demokratapár­tiakat. Budapesti MDF tagoknál leszünk elszállásol­va. ■5té Mibe kerül ez az esemény és egyáltalán miből gazdálkodnak? — Az országos gyűlés a bérleti díjakkal és a sajtótermék megjelenésével együtt 400 ezer forintba kerül. Egyetlen fillért sem kérünk és nem is fogadunk el az állami költségvetésből. Két anyagi forrásunk van: a tagdíj és az adományok.-— A szó szoros értelmében zsebből,—sajátból — , politizálunk. íjé Köszönöm a válaszait. Szőke Judit ...a morális és erkölcsi válság eredendője a gazdaság. Ott, ahol a munka elértéktelene­dése, a fizikai és szellemi tevékenység deval­válódása jóval megelőzte a forint számos leértékelését, az inflációt, ott, abban a társa­dalomban sajátos életfilozófia alakul ki. A rendőrségi sajtótájékoztatók rendszeresen arról számolnak be, hogy a bűnözések száma növekvő és mi is tapasztaljuk, hogy romlás van környezetünkben. Nem múlhat el úgy nap, hogy betörésekről, rablásokról, erő­szakról, élet elleni cselekményekről ne halla­nánk és ne olvasnánk. És akkor hol vannak még a csip-csup apróügyek a tolvajlások, a szédelgések, az átejtések, a becsapások? Visszatérve a sajátos életfilozófiára, jó is­merősöm így decsekedett: „Elemeltem két ki­logramm zománcfestéket. Fizetéskiegészí­tés, természetbeni juttatás. Ma mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Én harminc évi meló után havi 5600-at keresek. Csak a lakásre­zsim 2500, emellett enni és ruházkodni kell. így aztán amit a szemem meglát, azt a kezem nem hagyja ott. Nincs igazam? Megmondom őszintén a kérdést követően álszemérmesen és közömbösséget mímelve hallgattam. Mert mit mondhattam volna? Legyek én az a vilá­gion nagy erkölcscsősz, aki kinyilatkozik: Ne lopj! Avagy kezdjem el hosszan ma­gyarázni, hogy ma egy doboz festék, holnap már egy konténerrel és a lejtőn nincs megál­lás. Apelláljak a lelkiismeretre, arra, hogy lett légyen bármilyen a politikai, gazdasági helyzet a legfőbb érték mindenkor az ember és az emberben a tisztesség, a becsületesség, a feddhetetlenség. Szavak. Lejáratott és megviselt igék, amelyeket sem az ismerősöm és még nagyon sokan nem vesznek komolyan. Az erkölcsi normák által felállított tilalomfák ledőlnek, hogy csak 5600 forint a fizetés, magas a lakbér, drága az élelem és nincs megspórolt pénz, nem telik új cipőre, nad­rágra, zakóra. De mégis. Rászánom magam és kimon­dom, legyen az embernek tartása, jelleme. Mert minden elveszthető és minden pótolha­tó, ami anyagi, de ha már a becsület is elveszett, azt visszaszerezni nemigen lehet. És nincs olyan társadalom, nincs olyan kis és nagy életközösség, ahol a tolvajlás, az erő­szak, a garázdaság és minden más embertől idegen megnyilvánulás bocsánatos bűn, ne­tán talán dicsőség lenne. Vegyük talán a legendákat, a betyár históriákat. Rózsa Sán­dort, Savanyú Jóskát, Sobri Jóskát inkább félte és elítélte, mintsem tisztelte a köznép, még akkor is, ha a szegényt nem bántották (a legendák szerint). Tehát vannak az ilyen-olyan lopások, szakzsargon szerint tulajdon elleni vétségek. Működnek a társadalmi tulajdon vámszedői és állítják, hogy ők csak a kereskedelmi, vál­lalati, dz üzemi, az állami gazdasági, a ter­melőszövetkezeti, vagy intézményi készlete­ket rabolják. Mondják, az állampolgár nem károsul. Tényleg nem? Vajon nem az állam­polgár megkárosítása-e, ha a tolvaj a műve­lődési házakból elviszi a magnetofont, a videót, a rádiót? Még az olyan cselekedet is állampolgárkárosító, hogy a közterületekre kirakott padok egy részét valakik ellopták. Hát mire üljenek a buszra váró idősek, bete­gek, gyerekek? Ezek után kimondhatom, hogy a tolvajok sokasága nemcsak azért lop, mert alacsony a fizetése, nehéz a megélheté­se. Lopnak az emberek mindenféle indítta­tásból. Mi kell hát ahhoz, hogy itt ebben az or­szágban tízmillió magyar felemelt fővel, tisz­ta lelkiismerettel és tiszta kézzel járjon? Val­lom, hogy mindenekelőtt az erkölcsi válság eredőjét, a gazdálkodást kell rendbehozni. Legyen értéke a munkának és ne lehessen hivatkozási alap sem a kevés fizetés, sem az alacsony nyugdíj. Ha ez a dolog rendeződik, legyen erős és kemény a törvény, még két kilogramm festék esetében is. Aztán nevelni kell az embereket. Kapjon rangot, teret a jóra intő szó, tudjon az igehírdető mire hivat­kozni. Addig is, amíg ez megtörtén­het, amíg a gazdasá­gi, politikai, társa­dalmi ügyeink nor­málisan rendeződ­nek — ki-ki vegyen erőt magán, legyen józan és türelmes, ne lopjon, ne köves­sen el bűnt. Seres Ernő || Kelet­i a itiagyarorszaB hétvégi melléklete —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom