Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. október 13. Egy „elhallgatott” kongresszusi felszólalás A hét első napjában véget ért kongresszus nem véletlenül van ma is a közérdeklődés centrumában. Ennek megfelelő volt a kongresszuson történtekről adott tájékoztatás is. Igen érdekes Információk jelentek meg a munka fő folyamatairól, a munka fő irányáról, a részletekről, személyes vélemények­ről és átélésekről. A kongresszus küldöttjeként megkülönböz­tetett figyelemmel kísértem nyomon munkánk megjelenését az országos sajtóban, hazatérve pedig lapunkban, a Kelet-Ma- gyarországban is. Nem kevés meglepetéssel tapasztaltam, hogy a fő napirendhez a kongresszus által elfogadott Programnyi­latkozathoz — elmondott 7,5 perces hozzászólásomat a lap meg sem említi, holott a Népszabadság 9-i száma is hirt adott ar­ról. Fontosnak tartom, hogy az általam elmondottakat a megye lakossága és az engem küldötté választó párttagság megis­merje. l iulmizám oÉafa A most tárgyalt Program- nyilatkozatunk első pontja rögzíti az óriási horderejű feladványt, amit a világgaz­dasági kihívás jelent. Ki­mondva, vagy kimondatla­nul bennünk bujkál a ké­tely, az aggodalom: végre tudjuk-e hajtani azt a tár­sadalmi-gazdasági moderni­zációt, amelynek követelmé­nye és esélye nem először jelenik meg hazánk újkori történelmében. Nem először; hiszen a kiegyezés után állt előttünk — az akkori érték­rend szerint — hasonló nagyságrendű feladat- En ilyennek tekintem a II. vi­lágháború utáni helyreállí­tást követő útelágazást is. Most azonban a feladat mérhetetlenül nagyobb, hi­szen lecsökkent a még le­hetséges reakció ideje. Ugyanakkor igen magas a gazdasági folyamatok deter- mináltsága. Joggal merül íel tehát, hogy az új párt ké-. pes lesz e a politika eszkö­zeivel e folyamat élére áll­ni, és együttműködni azok­kal a progresszív erőkkel, melyek ezt az óriási felada­tot maguk is felvállalják. Pártmunkás létem, min­den gyötrődésem alapján is vallom, hogy a modernizá­ció valóságos próbakövét, azt, hogy gazdaságunk visz- szakerüljon a világgazdaság fő vonulatai által érintett zónába, elérni, sok egyéb erőfeszítés mellett; csak úgy lehet, ha a pártmozgalom e tekintetben, azaz a gazda­sággal kapcsolatos . tevé­kenységében is megújul. A megújulás több területe kö­zül most csak azt említem, hogy a mozgalom mindenek előtt a jövőre orientált le­gyen. Ha a megújulás élén akar lenni a politika, akkor előnyben kell részesíteni a ■kísérletezést, az újszerű megoldások kipróbálását és alkalmazását. Nagy feszült­ségek mellett erre csak ak­kor leszünk képesek, ha to­leránsak vagyunk a hibák­kal, kudarcokkal szemben. Az elszegényedés, a töme­gessé váló megélhetési prob­lémák, a kemény elégedet­lenség kétségessé teszi, hogy a konfliktusokkal együtt végrehajtható a gazdasági és társadalmi alkalmazko­dás. Vegyes tulajdonú piacgaz­daságot hirdetünk, annak tartalmát azonosítandó teg­napi vitánk és a reform- platform által következete­sen alkalmazott terminoló- . gia' alapján; a mi körülmé­nyeink között működő piac- gazdaságot, szociális tarta­lommal rajzolta fel követel­ményként. Ilyen horderejű változások joggal követel­nek eddig szokatlan, új módszerekkel, kiváló szak­ismerettel végzett felvilágo­sító és propaganda munkát. Magyarul jól kell tudnunk népszerűsíteni, elfogadtatni a korábban csak szakembe­rek által értett, a tömegek számára szürke, érthetetlen szakmai mondanivalót. Ez­zel az új típusú, új stílusú munkával segítséget kell adni ahhoz, hogy e fontos programot vonzóvá tegyük- Hogy mennyire szükséges ez, mutatja, hogy már most vészharangokat kon­gatnak, holott a tulajdon­reform a kezdetén tart. Már most a nemzeti kincs kiáru­sításáról beszélnek, az „or­szágot egy lóért” bizarr ek­vivalenciája is hatásos de­magógia. Ezzel szemben a privatizáció ma minimális. Félelmünk oszlatására ’ hangsúlyozom: ma a nem­zeti vagyon 94%-a a pro­duktív szférában szocialis­ta, tehát nem árt neki a karcsúsítás. Másrészt eszembe jut a hatásos, bár önérzetünket bántó érv: Hong-kongban szinte sem­mi sem a hongkongiaké, csak az életszínvonal, az vi­szont magas. Végül is; a nekünk drága nemzeti vagyonnak csak kis része vonzó a nehezen jelentkező külföldi tőke szá­mára. Bátran kell magya­ráznunk, segítenünk a szo­cialista túlállamosítot,t, a szövetkezeti szektorban pe­dig túlkoncentrált tulajdon természetesebb és az érde­keltséget kézenfekvőbbé te­vő tulajdonlást nyújtó tö­rekvések, sőt a szövetkezeti kísérleteket ösztönözni is kell. A politika viszont ne támogassa azt, hogy a tu­lajdonreform kampány le­gyen. Az ellentétes póluson fel kell lépnünk az illúziók­kal szemben. A tulajdon re­formja nem csodaszer, nem a gondjaink egyedüli oka. A politika által népszerű­sített irány az lehet, hogy emeljük a tulajdon (minde­nekelőtt a közösségi tulaj­don) működésének haté­konyságát. Ez döntő ténye­ző, teremtsünk barátságos környezetet a műszaki fej­lesztés, műszaki haladás személyi feltételeinek meg­erősödéséhez. A közgazdasá­gi környezet és az állam biztosítson kielégítő szociá­lis biztonságot- Erről mar nem beszélni kell! A mini­mális igény: legalább any- nyit kell biztosítani, mint a tőkés országokban. A Programnyilatkozat 34. pontja: a területfejlesztési politikával foglalkozik. A koncentrált jövedelmek új­raelosztásának eltorzult gyakorlata fokozta a vidék elmaradottságát, óriási fe­szültségeket halmozott fel. Éppen ezek alapján nyoma­tékkai hangsúlyozom, .hogy a vidék felzárkóztatásának kísérlete, tervezetben talál­ható formában nem elfogad­ható. Nemcsak azért, mert ál­talános és felszínes a fel- • rajzolt „megoldás”, hapern olyan segélyező-gyámkodó felfogást képvisel, mely szembenáll az esélyegyenlő­ség deklarált elvével. A felzárkóztatás az egész gazdaság hatékonyságának . növelése szempontjából is meghatározó, ezzel a hatás­fokkal számolva kellene ér­tékelni' a feladatot. Kiemelem, hogy az ará­nyos településfejlesztés nem szociális, nem elosztási, ha­nem alapvető társadalmi- gazdasági-politikai feladat. Javaslom, hogy a Kong­resszus mondja ki a gazda­sági elmaradottság felszá­molását célzó kormányprog­ram szükségességét, azt . hogy a programot hatáso­sabb eszközökkel kell ellát­ni. Egészében kongresszusi határozattá kell emelni azt, hogy a gazdaságpolitika szerves és igen fontos a gazdasági elmaradottság felszámolása. Gyuricsku Kálmán kongresszusi küldött Megyénkben is szerveződik az MSZP írásban benyújtott felszólalás az MSZP kongresszusán Szolgálni a párttagságot (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban a tanács­kozáson jelenlévő kongresz- szusi küldöttek válaszoltak a pártbizottsági tagok, az előd­párt érdeklődő tagjai kérdé­sére, miközben maguk is el­mondták közvetlen tapaszta­lataikat, felvázolták elképze­léseiket, reményüket és meg­lévő aggodalmukat is az új párt jövőjéért. Többek között elmondták: nehéz szülés volt az új párt létrejötte, a külön­böző platformok kemény vi­tában jutottak konszenzusra s hogy nemzetet féltő volt az MSZP kongresszusa. Vala­mennyi küldött arról is szólt, az új pártban mindenki, aki baloldalinak tartja magát, legjobb tudása szerint dolgoz­hat, fejtheti ki tevékenységéi, hiszen az MSZP új lehetősé­geket nyújt mindenkinek a szabad politizálásra. A kül­döttek kérték, hogy az előd­párt tagjai, a megye lakosai, minél nagyobb számban is­merjék meg és fogadják el az ( MSZP programnyilatkozatát, lépjenek az új párt tagjai so­rába. A tanácskozáson bejelen­tették, hogy Szabolcs-Szal- már-Bereg 51 kongresszusi küldöttjéből eddig negyven­egyen léptek be az MSZP-be. Szünet előtt hangzott el a javaslat, hogy a tanácskozás résztvevői közül azok, akik egyetértenek a párt program- nyilatkozatával, s be kíván­nak lépni az MSZP soraiba, aláírásukkal tegyék meg. A jelenlévők közül nyolcvan- nyolcan írták alá az MSZP tagságot tanúsító nyilatkoza­tot. Ezt követően a tanácsko­zás résztvevői elfogadták azt a felhívást, amellyel Szabolcs- Szatmár-Bereg megye lakosa­ihoz fordulnak, kérve,, hogy akik egyetértenek az MSZP programnyilatkozatával és alapszabályával azok lépje­nek a párt soraiba. Ezt követően az együttes tanácskozás résztvevői meg­vitatták és elfogadták a kong­resszust követő megyei poli­tikai menetrendet. Az első kiemelkedő ese­ményre október 18-án, szer­dán 18 órai kezdettel kerül sor Nyíregyházán, a Bujtosi Sportcsarnokban, ahol a po­litikai nagygyűlés szónoka Pozsgay Imre, az MSZP or­szágos elnökségének tagja, a párt köztársasági elnökjelölt­je lesz. Küldött fórumokat rendez­nek október 12 és 31 között a megyében, ahol a kongresz- szusii küldöttek az őket kül­dőknek számolnak be a vég­zett munkáról, tapasztalata­ikról. Az MSZP tagsági vi­szony megerősítése oiktóber 31-ig lehetséges. Ezt követően — november 10-ig — alakul­nak meg az MSZP alapszer­vezetek, majd november 10 és december 6 között hozzák létre a helyi — nagyközségi és városi — pártszerveket. A megyei pártértekezletre a je­lenlegi terv szerint 1989. de­cember 16-án kerül sor, amelyre a helyi pártszervek minden száz párttag után egy küldöttet választanak. Az el­képzelések szerint á megyei pártértekezleten beszámoló hangzik .el az egy évvel ko­rábbi pártértekezlet döntései­nek végrehajtásáról; javas­latot tárgyalnak meg a me­gyében működő helyi {járt- szervek együttműködésére, a megyei pártszerv kialakításá­ra; döntenek- személyi kérdé-- sekben. .majd megtárgyalják és jóváhagyják a Magyar Szocialista Párt Szabolcs- ' Szatmár-Bereg megyei politi­kai programját. A tegnapi tanácskozáson bejelentették: az eddigi me­gyei pártbizottság a megyei pártértekezletig szünetelteti tevékenységét. A deöemberi megyei pártértekezlet előké­szítésére a tegnapi tanácsko­záson 29 fős előkészítő mun­kabizottságot hoztak létre, melynek vezetője Gyuricsku Kálmán lett. Négy munkacso­portban dolgoznak majd a megbízottak: az értékelő munkacsoportot Gyuricsku Kálmán, a szervezet kialakí­tásában dolgozó munkacso­portot Jaczkó László, a sze­mélyi kérdések munkacso­portját Gazda László, míg a politikai prográmjavaslatot kidolgozó munkacsoportot Kiss Gábor vezeti. Végezetül az együttes ta­nácskozás résztvevőinek be­jelentették: a közeljövőben az eddigi megyei pártbi­zottság titkárai fokozatosan társadalmi munkában végzik majd tevékenységüket, mivel képzettségüknek megfelelő munkaterületen helyezked­nek el. ~k A megyei pártbizottság ülé­sével párhuzamosan és azt követően sajtótájékoztatóra is sor került, melyen a Nép- szabadság, a Magyar Távirati Iroda megyei szerkesztősége, a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója, a nyíregyházi ká­beltévé, a Határ-Szél című hetilap és szerkesztőségünk vettek részt. Kiss Gábor, a megyei kongresszusi csoport vezetője adott rövid értéke­lést, áttekintést a kongresszus munkájáról. A továbbiakban a megyében sorrakerülő párt­szervezési feladatokról volt szó, majd Gyuricsku Kálmán megyei első titkár ismertette a következő hetek politikai menetrendjét, illetve adott tájékoztatást megyei ob-ülés érdemi kérdéseiről Az újságírók számos kér­dés mellett az iránt érdek­lődtek, milyen esélyei vannak a tagság létszámát illetően a megyében az új pártnak, mi­lyen véleményekkel találkoz­tak eddig a megye különböző pártszervezeteiben és milyen elvek alapján kívánja az új párt befogadni leendő tagja­it. Sok szó esett az etikai tisztaságról és a cselekvő po­litizálás újszerű lehetőségei­ről, amely az igazi megmé­retést hozza majd a párt és tagjai számára. Egyórás zártüléssel kezdte munkáját tegnap a kisvárdal vá­rosi tanács testületé: az egy hó­napja megüresedett vb-titkári szék betöltéséről döntöttek, de az első menetben ezúttal sem si­került a két pályázó közül egyik­nek sem megszereznie a szüksé­ges szavazatokat. A választást igy a tanácsülés végére halasztották, és egy olyan témával folytatták a vitát, amely egész Kisvárda lakosságát hosszú idő óta bőszí- tl: nevezetesen az ivóvíz minő­síthetetlen szennyezettsége: zava­ros, mosásra, fogyasztásra nem alkalmas. A II. számú vízműtelep július végi átadásával megoldódott ugyan, az a körábbi gond. hogy elegendő — napi 11 ezer köbmé­ter — víz álljon a lakosság ren­delkezésére, mégis gyákori gond, (Folytatás az 1. oldalról) tosítékot vélnek felfedezni a foglalkoztatási központ meg­létében, hiszen egy tömeges elbocsátás nem nehezedik olyan politikai súllyal a cég­re, ha a központ hónapokkal előtte felkészíti az érintett dolgozókat a váltásra. Vannak egyes csoportok, . rétegek, amelyeknek a gond­jaira fokozott figyelmet for­dítana a központ. így példá­ul a pályakezdő fiatalokkal, a megváltozott munkaképes­ségűekkel az eddigiektől el­térő magatartást tanúsítaná­nak. Profiljukba belefér az is, hogy segítenének a pálya- választásban, a pályaorientá­cióban, ■ vállalkozási' tanács­adással is foglalkoznának. S tennék mindezt a kor tech­nikai színvonalán^ mivel 14 körzet-központot ' hoznának létre a megyében. Számító­géppel látják el ezeket a de- centrumokat és naprakész információval segíthetik a hozzájuk forduló cégeket és a munkavállalókat. Az ÁBMH anyagi segítséget ■ is ad a foglalkoztatási központ­nak. A munkavállalót, mint önálló személyiséget „vilá­gítják” át, tehát megismer­kednek az egyéni ambíciók­kal, az illető képességeivel, rátermettségével, a szűkebb környezetével. E felbecsülhe­tetlen információk birtoká­ban javasolhatják az egyén­nek a leghathatósabb átkép­zési formát, vagy szerezhet­nek neki a képességéhez, te­Egy murekabáziis — Zá­hony vasúti átrakökörzet — pártválasztásán 600 párttag képviselőjeként veszek részt e számnélküli kongresszuson. Ügy gondoljuk, hogy egy megújuló párt első kongresz- szusa lesz ez még akikor is, ha nem váiltozik a neve. (Azóta tudjuk: változott- A szerk.) Mert véleményünk az, hogy nem a név a lé­nyeg. Üj névvel, de jó prog­ram és vezető nélkül ugyan­úgy lejáratható a régi gya­korlattal, bármilyen hangza- zatos a név is. Tagságra támaszkodó, alul­ról építkező, a múlt ered­ményeit meg nem tagadó, megszüntetve — megőrző pártot tudnak az ún. me­gyei párttagok is támogatni. Azokat a vezetőket tudják támogatni, akik szolgálják a párttagságot, ezen keresztül a népet, s jövőnek, nemcsak a mának élnek- A jövőért is szükség van a fiatal em­berekre, új arcokra. Mi úgy érezzük, hogy e párt vezeté­se — sokszor mi magunk is — elfelejtkezünk arról, hogy többpártrendszer van, s ezért még mindig úgy is működünk, minha magunk lennénk. A bérből és fizetésből élők el sem tudják képzel­ni azt, hogy egy igazi párt­nak ne legyen gazdaságpoli­tikája. Mégpedig olyan, amely felkarolja a vidéket, anyagi és létbiztonság kor­vonalait rögzíti. ­E párt programjának a hogy főképp az emeleti lakások­ban, nincs víz, csökken a nyo­más. Ennek oka az évekkel ezelőtt lefektetett ivóvlzgerinc hálózat nem megfelelő nagyságú kereszt- metszete. Magyarul vékonyabbak, méghozzá fele akkorák a csövek, mint az kívánatos lenne, ráadá­sul a víz vastartalma igen ma­gas, és lerakódik a vezetékek fa­lára. A csövek mosatásakor, il­letve nagyobb nyomáskor az üledék felszakad, és zavarossá teszi a vizet. Az Írásos tájékoztatóról élénk vita bontakozott ki. melyen részt vett Jeszenszki István, a SZAVI- CSAV igazgatója és Ignéczi Zol­tán. a Kisvárdal Üzemmérnökség vezetője. Mindketten elismerték, hogy ez az állapot nem jó, és tü­hetségéhez legjobban megfe­lelő munkakört. El kell jutni az egyénhez — hangsúlyozta Halmos Csaba —, né csak a választások sokaságát, a le­hetőségek tárházát zúdítsuk rá, hanem segítsünk a leg­megfelelőbb munka megtalá­lásában; ' Ezzel tartós pers­pektívához juttatjuk az ille­tőt, ugyanakkor hosszú távon a népgazdaságnak is ez az gazdaságpolitikájában a KGST megreformálására, a kelet-nyugati kapcsolat­rendszer fejlődésének ki­használására is kell legyen elképzelése. Ezért tartjuk mi, Kelet-Magyarország csücskében élők fontosnak, hogy ne csak a nyugati or­szágrészben legyen vámsza­bad terület, vagy különleges gazdasági övezet, hanem Záhony térségében is­Munkahelyről, ki vagy bent kérdése; úgy igazán bent sem vagyunk, nincs ■káderhatáskör, nincs beszá­moltatás stb. Akkor nem ér­tem, miért riogatjuk a mun­kahelyi kollektívákat, hogy nem lehet megengedni: mun­kaidőn kívül, az üzemi klub- helyiségekben egy jót beszél­gessenek. Én is — sokunkkal együtt — állampolgári jog­nak tartom a szabad szerve­ződést. Ott, ahol az egyének és közösségei akarják, tud­ják. Várakozás van tagságunk részéről a kongresszus iránt, nehogy olyan lépéseket te­gyünk, amelyeket a tagság nem tud követni. Radikális változásokra szükség van, de olyanokra, amelynek politi­kai, gazdasági, de még érzel­mi alapjai is vannak­Fellegekbe ne járjunk, mert nagyon mélyre is zu­hanhatunk. Erre figyelmez­tettek engem otthon párt­tagok, barátok, elvtársak és sorstársak egyaránt. reimet kértek a lakosságtól. Nem vigasztaltak azonnali javulással sem. viszont kérték, aki zavarb- sodást észlel, azonnal Jelezze ne­kik. és 24 órán belül intézked­nek. A csövek mosatása valószí­nűleg 1--2 héten belül befejező­dik, de a végleges megoldást a csövek cseréje jelentené. Rákóczi András, tanácselnök­helyettes végül úgy zárta le a vitát: hiába magyarázzák, hogy elegendő a városnak a víz meny- nyisége, ha nem folyik a csap­ból vagy koszos. Egyszer és mindenkorra rendet kell terem­teni. Ez a lakosságot nem érdek­li, azt tudja, hogy fizet (igaz, még mindig van ezen állami támoga­tás is), és nem kap érte megfe­lelő szolgáltatást. (cs. k.) érdeke, mivel az egyén a számára legkedvezőbb mun­kakörben teljesíthet csúcs­formában. A nap során az államtit­kár Dombrádon megnézte a Habselyem Kötöttárugyár nemrégiben létesített üzemét, amelyet már az új foglalkoz- tatáspolitiká szellemében hoztak létre a közelmúltban. (t. k.) Kitelepült emeltáras papírgyűjtési akció! 1989. október 09—15-ig az alábbi ideiglenes átvevőhelyeinken várjuk.önöket: — Örökösföld, Fazekas János tér. — Ságvári kertváros, Fészek utcai ABC méllett. • 'Hulladékátvétel, munkanapokon: 9,00—17,00, szombat-vasárnap: 8,00—13,00. Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat Debrecen (2926) ISMÉT ÜJ A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! BÁLABUTIK Most érkezett NSZK-bálából válogathat. Bejárat a Bocskai utca felől. Nyitva: naponta 10-től — 17 óráig, szombaton 10-től — 12 óráig. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Hideg Nagy János Legyen végre tiszta víz! „Átvilágítják” a munkavállalót

Next

/
Oldalképek
Tartalom