Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

4 Kelet-Magyarorsxág 1989. szeptember 7. Úton a Szojuz Alekszandr Viktorenko és Alekszandr Szerebrov űrha­jósokkal a fedélzetén szer­dán, magyar idő szerint éjfél előtt a bajkonuri űrrepülő­téren felbocsátották a Szojuz TM—8 jelzésű űrhajót. Az űrhajót a tervek szerint pén­teken kapcsolják hozzá a Mir űrállomáshoz. A Szojuz TM—8 fedélzetén elhelyezett berendezések megfelelően működnek. A szerda kora hajnalban felbocsátott űrha­jó a tervezettnél fél évvel később startolt, személyzeté­nek eredetileg áprilisban kellett volna váltania a Mir űrállomás korábbi legénysé­gét. Bős—cseh tervek Csehszlovákia a bős-nagy- ,marosi vízlépcsőrendszer épí­tésének eredeti tervét meg- változtaitta saját területén, a Somorja közelében levő Gu­táinál akarja el'kerítenti a Duna-medret, hogy még az idén feltölthesse a körtvé- lyesi tározót és jövő július­ban beindíthassa a bősi erő­mű első turbinját. A cseh­szlovák tervről kedden este a prágai televízió esti fő hír­adásában nyilatkozott Jozef Qblozinsky, a vízlépcsőrend­szer építését irányító opera­tív csoport csehszlovák tago­zatának vezetője. Képtávírón érkezett Álló tehervonatba ütközött a spanyolországi Arevalo vas­úti állomásán szerdán a Madrid—Gijon között közlekedő gyorsvonat. A baleset következtében öt utas életét vesz­tette és húszán megsebesültek. NDK-tá borok A Magyar Vöröskreszt nem tud olyan döntésről, amely szerint a Vöröskereszt nem­zetközi bizottságának útiok­mányával a hazánkban tar­tózkodó NDK-állampolgárok elhagyhatnák. Magyarorszá­got. A magyar segélyszerve­zet nem foglalkozik kiutazá­suk megszervezésével, viszont újabb — több száz személy befogadására alkalmas — tá­borok megnyitását tervezi. Kultúra a sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) öttusatörténeti kiállítást láthatnak az érdeklődök szeptember 15-én, a meghí­vott vendégek . között ott lesznek a magyar öttusavá­logatott tagjai is. A Nyírségi Ősz rendezvénysorozaton be­lül lesz még rádiókabaré, te­rületi táncháztalálkozó. Az A főszerkesztő postájából „Lövöldözzünk" vagy megegyezünk? Mint a Kisvárda MHSZ-vezető- ség titkára választ szeretnék ad­ni az MDF helyi szervezetének, konkrétabban az Ideiglenes In­téző Bizottságnak a lőteret érin­tő kérdésére, amely a Határ­szél augusztus 25-i és a Kelet- Magyarország augusztus 31-i szá­mában jelent meg. A Honvédel­mi Szövetség klsvárdai vezetősé­géhez 44 klub, több mint 3 ezer taggal csatlakozik. Tagjaink többsége a lövészsport szeretete miatt lépett sorainkba. Az ő jo­gos Igényelt továbbítva kezdtük el immár másodszor a lőtér át­építésének kezdeményezését a városban. Először az 1970-es években próbálkoztunk, azonban településrendezési terv hiányá­ban nem tudott a város megfe­lelő állandó helyet biztosítani. Másodszor 1985-ben kezdtük új­ra, amikor ez az akadály elhá­rult. Egy évbe tellett, míg min­den hatóságtól, a területen érde­kelt szervektől a szükséges hoz­zájárulást megszereztük, és a használatbavételi jogot megkap­tuk az építési területre. A bir­tokunkban lévő dokumentumok nem titkosak, bárki, akit érde­kel, megnézheti ezeket, meg­győződhet a szabályosságáról a jelenlegi és jövőben emberileg várható következményeket mér­legre tevő döntésről. Hogy miért mertünk a .városi tanácshoz fordulni pénzügyi tá­mogatásért? Több okunk is volt rá. Ha ez a városban épül fel (márpedig ott) csak van köze a tanácsnak is hozzá. Ha -központi keretből sikerült hosszas utána­járás után kapnunk 2,3 millió forintot, ha a szerény pénzek­kel gazdálkodó klubok 100 ezer forintot összeadtak, akkor a vá­rosi tanács Is hozzájárulhat az építéshez. Ez a sportág mellesleg olimpiai szám. és kis országunk nem is olyan rossz eredményeket pro­dukál; hozzátéve azt, hogy a ver­senyzők több mint 90 százaléka az MHSZ színeit képviseli, vagy itt szerezte meg a lövészetben jártasságot. Éves szinten a lab­darúgás kap annyi támogatást, mint az MHSZ évek hosszú so­rán egy alkalommal, és a mi versenyzőink már országos ver­senyt is több alkalommal nyer­ték, még ha nem szerepeltünk mindig az újság első oldalán. Nehezen szántam magamat rá a levélírásra, mért én szimpati­zálok az MDF-fel, de egy olyan vezetéssel nem, amely arra sem hajlandó, hogy megkérje két MDF-tagját, akik mellesleg a he­lyi MHSZ-vezetöség dolgozói, hogy adjanak már tájékoztatást a lőtér építésével kapcsolatban. Nem szerencsés, ha egy alaku­ló szervezet mindentől igyekszik elhatárolnia magát, a kompro­misszumkeresés helyett. Véle­ményem az, szükség van ellen­zékre, hogy azokat a hibákat felfedje, amit munkánk során esetleg nem veszünk észre. Előtte azonban pontosan tájé­kozódjon, tények, adatok birto­kában tegye ezt. különben előbb vagy utóbb hitelét veszti. Ez a helyi szervezet, amely 46 tagot számol, igazán véleményt tud kérni tagjaitól egy-egy Ilyen levél írása előtt, és akkor a többség reagálását tudja tovább­adni, nem az ideiglenes intéző­bizottság álláspontját. Én. továbbra is felajánlom készségemet az együttműködés­re az MDF helyi szervezetének, amit inár régebben személyesen is megtettem. Bármikor eljöhet­nek hozzánk, szívesen tájékoz­tatjuk tevékenységünkről, mun­kánkról. Koleszár Tamás Kisvárda, MHSZ városi vezetőség titkára P ADLpSZÖNYEGV ASAR A NYÍR-DOMUS ÁRUHÁZBAN Nyíregyháza, Kőlapos. Új erő u. 39. 1989. szeptember 7—13-ig JUGOSZLÁV PERZSA, SOPRONI ÉS SZOMBATHELYI BUCKLE PADLÖSZÖNYEGEK (3 és 4 m széles) OLCSÓBBAN KAPHATOK! Régi ár Oj úr Jugoszláv padlószőnyeg 4700 Ft/m 3995,— Ft/m Jugoszláv padlószőnyeg 4130 Ft/m 3510— Ft/m Soproni padlószőnyeg 2800 Ft/m 2380,—Ft/m Szombathelyi padlószőnyeg 1260 Ft/m 1071,— Ft/m Boltunk nyitva: Hétfő, kedd, szerda, péntek; 8,00—17,00 igazi szenzációt azonban a Nyírségi ősz záróprogram­ja jelenti: október 1-jén, a zenei világnapon 19 órától Verdi: Requiem című művé­nek hangjai csendülnek fel, vezényel Lamberto Gardelli. A szervezők, a technikusok mindent elkövetnek a töké­letes hangzás érdekében, hi­szen nem mindennapi zenei csemegéről van szó, amelyet a nagy érdeklődés is jelez. Bár más műfajban, de szintétt kiemelkedő zenei esemény lesz október 13-án a csarnokban a nyírségi di­xieland fesztivál. A tegnapi sajtótájékoztatón részt vett Benkó Sándor is, a fesztivál fő szervezője, aki elmondta, hogy minden évben szeret­nék megrendezni majd ezt a találkozót. Zenésztársai ne­vében is megköszönte, hogy a csarnok vezetősége lehető­séget adott erre a rendez­vényre, s ígérte, hogy pergő, változatos lesz a 17,30 órakor kezdődő műsor, amelyre a garanciát a következő nevek, együttesek biztosítják: Ben­kó Dixieland Band, Descő Csaba, Pege Aladár, Lucky Boys Dixieland Band. (mml) Beregi politikai eszmecsere (Folytatás az 1. oldalról) kezdhesse a gazdaság talpra állítását. Mint mondta, a ki­alakult nehéz helyzet nemze­ti összefogást sürget, s en­nek megteremtéséért egy koalíciós kormány tudná ten­ni a legtöbbet. Barabás János a stabilitás érdekében szükségesnek tart­ja a köztársasági elnöki in­tézmény . bevezetését; véle­ménye szerint az elnököt a legdemokratikusabb módon, népszavazással kellene meg­választani. A pártvezető válaszainak egyikében szólt október 23. megünnepléséről is. Elmond­ta: szerinte az évfordulónak a .nemzeti megbékélés napjá­vá kell válnia. Ne ünnepnap legyen, hiszen a tragédiát nem illő ünnepelni, hanem emléknappá nyilvánítsák, amikor is megemlékeznek 1956 áldozatairól. (A látogatás során elhangzott kérdésekre, s válaszokra la­punk egy későbbi számában részletesen visszatérünk.) Gorbacsov dühödt kritikusa Ez volt a döntő momentu­ma a bolsevikok örök „ki fcicsoda”-játékának, s azok közül, akik erről beszélnek, mégsem ismeri egy sem az „Andrejeva-ügy”-gye\ kap­csolatos összes tényt, akik vi­szont ismerik, azok hallgat­nak. Nyina Alekszandrovna el­mosolyodott annak az em­bernek a kissé nyers és gú­nyos mosolyával, aki úgy tesz, mintha titkot rejtegetne, amit fel nem fed a világ min­den kincséért, de ami még valószínűbb, nem is ismeri azt a titkot. „Nem lehetek száz százalé­kig biztos benne” — mondta, de „moszkvai forrásokból úgy értesültem, hogy Ligacsov ol­vasta és közlésre javasolta a levelemet”. „Sőt mi több, Gorbacsov is olvasta a cik­ket, még mielőtt közölték vol­na. És nem tett ellenvetést.” Férje felemelte a kezét, kockáztatva ezzel, hogy fel­borítja a családi békét: „Nem hinném, hogy Gor­bacsov olvasta. Egyszerűen elvitték hozzá, megmutatták . neki és ő azt mondta: pom­pás, rendben van. Még csak meg se nézte. Aztán Mongó­liából, ahol az ideológiai munkások találkozója zajlott, megérkezett Jakovlev, és ...” És így tovább. Ha • az Andrejeva levele körül vol­tak is. sötét ügyek, pletykán kívül sem a levél szerzője, sem a szerző férje nem tu­dott semmit. Amit Nyina Andrejeva mondani tudott, mindössze ennyi: igen, a Kreml összes vezetői közül Ligacsov az egyetlen, „aki Minden bizonnyal Megtalálták az 1956-os népfelkelés kivégzettjeinek maradványait Folyik a csontleletek azonosítása csütörtök: szombat: 8.00— 19,00 8.00— 13.00 (2584) Mint arról beszámoltunk: ia múlt hónap 24-én a nyír­egyházi Északi temetőben megkísérelték az 1958. május 6-án kivégzett Szilágyi László és Tomasovszki András holt­testének exhumálását. Az 1956-os népfelkelés mártírjai­nak jogi rehabilitálását, ki- hantolását és újratemetését Szilágyi László és Toma- sovszfci András családja és leszármazottai, valamint a Magyar Demokrata Fórum nyíregyházi szervezete kezde­ményezte. Augusztus 24-én késő dél­után a munkálatok abbama­radtak, hiszen a feltételezett nyugvóhólyen nem Szilágyi László és Tomasovszki And­rás csontjaira bukkantak. Tudósításunkat azzal zártuk: a kutatást a közeljövőben folytatják. Szeptember 6-án délután erre került sor. Míg az orvosszakértőket vártuk, addig a 73 éves Szi­lágyi Bertalannal, Szilágyi László bátyjával váltottam szót. Elmondta, hogy Gégény- ben laktak, kilencen voltak testvérek. Laci hetedik gye­rekként született. A sors jó szellemi képességgel áldotta meg. Szeretett prédikálni. A templomban hallottakat a gyerekeknek állandóan mond­ta. Az iskolában is jól tanult. — Hogyan halt meg? — Nem tudom. 1958-ban a püspökladányi vasútállomá­son láttam utoljára. Én vas­utas voltam, és egy vonattal odáig mentem, öt egy má­sik szerelvényen Pestre kísér­ték. Pár szót tudtunk vál­tani. — Mit mondott? — Már nem emlékszem. Megérkeztek az orvosszak­értők, s a sírásókkal együtt ’ egy hatalmas, fóliával fedett gödörbe másztak. A kutatást ezúttal is dr. Buris László, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Intéze­tének tanszékvezető profesz- szona vezeti. Néhány perc múlva egy koponyát tart ke­zében, melyet egy, a szoba­festőkéhez hasonló ecsettel tisztogat,-vizsgálja majd egy kiterített fóliadarabra helye­zi. Egyre több csontmarad­vány kerül elő, így csigolyák, lapocka- valamint combcson-. tok, bordák és egyebek. Nem­sokára szinte az egész csont­váz előttünk fekszik. A sír pontos helyének meg­határozásával kapcsolatban Marinka Mihály, az MDF nyíregyházi szervezetének el­nökségi tagja elmondta; va­lóságos magánnyomozás so­rán eljutott két olyan ember­hez, akik tudták, a sírok hol találhatók. — Kértem őket — mondta Marinka Mihály — a szó leg­igazibb értelmében, mint em­ber az embernek mondják meg, a sírokat hol lelhetjük meg. Humánus cselekedetből megmutatták. A két segítő nevét nem közölhetem. Közben a professzor a cson­tokról felvételeket készített. Egy-két méterre újabb két koponya került elő. Kiderült, azok egy-egy női holttesté. A temetkezési vállalat nyil­vántartása szerint a kérdéses helyen valóban temettek el női halottakat, s így Toma­sovszki András maradvá­nyainak megtalálásához jó úton járnak, pontosan meg­határozható; a sírja hogyan helyezkedik el. Barna nad­rágszövetdarabot találtak. A mártír egyik rokona elmond­ta, hogy a letartóztatáskor barna nadrágot viselt. A szakértők a esonto- ,kat nézegetik, tisztogatják, illesztgetik. Ezeket csakúgy, mint az előzőeket egy nagy nejlonzacskóba teszik. Dr. Buris László profesz- szor közölte; a rendelkezé­sükre álló adatok és a hajda­ni fényképek szerint valószí­nűleg Szilágyi László és To­masovszki András maradvá­nyaira bukkantak. A földdel szennyezett csontok életko­rának pontosabb meghatáro­zásához különböző laborató­riumi vizsgálatok szüksége­sek, melyeket hamarosan el­végeznek. Például az azono­sításhoz egy modem eljárást is alkalmaznak: a koponyá- és az állkapocscsontot a ren­delkezésre álló fényképekre rávetítik. Cselényi György szilárd marxista talajon áll.” Gorbacsov, épp ellenkezőleg arról beszél, hogy a vén fá­kat ki kell vágni és fiatalo­kat kell ültetni helyettük. Nos, így nem fog menni. Nyina Alekszandrovna, fér­jére hagyva a vendéget, kö­tényt kötött telt derekára és visszavonult a konyhába. Fi­nom ebédet készített — salá­tákat, sült krumplit, főzelé­ket, húst — és csak nagy ritkán kukkantott be a szo­bába, hogy ellenőrizze férje szavait. Mialatt felesége az ebédel készítette, Vlagyimir Ivano- vics valósággal felélénkült. Ráébredve felesége híressé­gére és szigorúságára, keve­set beszélt. Mialatt az asz- szony a konyhában foglala­toskodott, felszabadultabb lett, de amint unalmasan „Sztálin óriási jelentőségéről” kezdett beszélni, mindjárt olyan érzésem támadt, hogy a felesége helyett is beszél. Vlagyimir Ivanovics nem volt híres ember, s ez meg­oldotta a nyelvét. Ott, ahol Nyina Alekszandrovna visz- szafogta volna az indulatait, Vlagyimir Ivanovics kérlel­hetetlen volt: „Mit tud meg a fiatal nem­zedék a Junosztyból és az Ogonyokból (népszerű szovjet folyóirat, ill. hetilap)? Hogy Sztálin paranoiás, szadista, részeges, gyilkos volt — kezdte. — Megpróbálják Mao Ce-tunggal azonosítani, mint­ha Sztálin alatt nem értünk volna el eredményeket. Ami a megtorló intézkedé­seket illeti, ■ a méreteikről nem tudok beszélni. Hisz mostanában sokan egyszerű­en felcserélik a számokat, ha a múltról van szó. Hruscsov, amikor a megtorló intézke­déseket kivizsgáló bizottság­ban dolgozott, az áldozatok számát 870 ezerre tette. Ez sok, de mégse 20 vagy 50 millió, ahogy egyesek most megpróbálják beállítani. Most mindent .a fantáziára, a té­nyek elferdítésére alapoznak. Nincs háború áldozatok nélkül. De én ’43-ban voltam a fronton. Ismertem az egysze­rű katonákat és a tiszteket. Különféleképpen tekintettek Sztálinra... A kolhoztagok és az értelmiség többsége tisztelte. Bármilyen ünnepen az első poharat a fővezérre, Sztálinra ürítették. Pedig senki sem kényszerítette őket erre. Az én apám is a megtorlá­sok áldozata lett, az 58. cik­kely alapján ítélték el, mint a nép ellenségét. De „mit te­gyünk?” Vlagyimir Ivanovics elmeséli, hogy apja, a mér­nök „elveszített valami álla­mi titkot vagy effélét tartal­mazó papírokat”. Kegyetlen büntetés egy „hibáért” — fe­jezte be, — de végül is „a vád nem volt alaptalan”. „ön — mutatott rá a ven­dégre — egy jóval fiatalabb nemzedékből való. Kérdezze meg a szüleit, ők talán har­coltak. Akkoriban az ember­élet távolról sem volt "olyan értékes, mint ma. A mi or­szágunkban háború folyt ti­zennégytől tizenhétig, majd tizennyolctól huszonegyig is­mét. És háború idején még olyankor is kivégzik az em­bereket, amikor enyhébb büntetés is elegendő volna. Ez igen kegyetlen dolog ..., de ha ilyen kegyetlenség nem volna, egyszerűen menne mindenki, amerre lát”. (Folytatjuk) t 1 s I $ I a i Hl St s 1 Be a m 1 H F M vá és L S

Next

/
Oldalképek
Tartalom