Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-05 / 209. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 5. Gyimölcskaraevállél megyebálig Pillanatképek az eseményekről A hét végén kezdődött Nyíregyházán a Nyírségi ősz programsorozata. Mint arról már tegnapi lapunkban beszámoltunk, több ezer néző részvételével zajlott le a gyümölcskarnevál, tízezrek voltak kíváncsiak és gyönyörködtek a tűzijátékban. Este pedig állt a bál a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Ezekből az emlékekből villantunk most fel néhányat. Lámpalázas szépségkirálynő A győzelemtől még örömmámorban úszó három „széppel” elég nehéz volt olyan csendes helyen beszélgetni, ahová ne követtek volna a kandi-kíváncsi férfiszemek és szapora lábak. így aztán nem is próbáltunk eltűnni a tömeg elől. — Nem gondoljátok, hogy egy kicsit „magamutogatós” aki benevez egy szépségversenyre? — Természetes, nogy van benne illyen, de vállalni kell — válaszolja Kondorosi Gitta, a Nyírségi Ősz Szépének első udvarhölgye. — Aki már volt színpadon, annak nem nagy dolog — éves öcsémre, mert a szüleim jötték a bálba. Délután háromkor hívott fel a barátnőm, hogy jöjjek, és nagy gondban voltam, mert a báli ruháimat kölcsönadtam a barátnőimnek, mondván nekem ma este úgysem kell. Megkértük a nagybátyámat, hogy vigyázzon a testvéremre, így eljöhettem — mondja Barbara. — Engem a család beszélt rá — válaszolja Gitta —, főképp a nagynéném. Aztán már meg is bánta, mert a verseny végére teljesen „idegbeteg” lett, annyira izgult. — Én eredetileg a barátom névnapi bulijára menIzzó férfitekintetek kereszttüzében lép a kifutóra Kondorosi Gitta, az első udvarhölgy. veszi át a szót Buus Barbara, a győztes — de annak, aki még sosem volt ilyen helyzetben, borzasztó lámpaláz. — Ezek szerint neked lámpalázad volt. — Igen. Lukács Ágnes, a második udvarhögy egyszer már nyert Anna-bálon, ' itt Nyíregyházán 1986-ban. Nem számított arra, hogy a győztes három közé kerül, mert a többi lány is szép és csinos volt. Barbarának ugyanez a véleménye, Gitta pedig akikor kezdett bizakodni, amikor a közönség tapsából érezte, hogy „vele vannak”. Egyébként másodéves főiskolás Gitta (19 éves), tanítónőnek készül. Életében először volt kifestve az arca, szoknyában is ritkán jár, inkább edzőcipőt húz és nadrágot. A fiúknak pedig tanácsos óvakodniuk tőle, ugyanis karatézik. Barbara 18 éves, a Kölcsey Gimnáziumba jár, és fogtechnikusnak készül. Ági a rangidős, ő már húszéves, és tanár a leveleki iskolában. — Érdekelne, hogyan jutott eszetekbe, hogy benevezzetek a versenyre! — Ügy volt, hogy otthon maradok és vigyázok a négytem volna, aztán rábeszéltem, hogy jöjjön velem a bálba — mondja Ági, s közben előkerült még a bátyja is, hogy roppant büszkén magához ölelhesse kishúgát. (Csak zárójelben és a végén jegyzem meg, hogy bár nem úgy készültek a lányok, hogy indulnak a szépségversenyen, azért véletlenül épp volt náluk fürdőruha!) (cservenyák) A brácsa A stadionbeli pádon egy 64 éves férfi, Varga Béla ül, a kezében brácsát tart. Fehér- gyarmaton lakik. A Szatmár Táncegyüttes és a szatmár- ököritói Fergeteges zenésze. A mátészalkai néptáncegyüttessel a napokban tért haza Belgiumból, ahol a tengerparton óriási sikert arattak. Varga Béla 14 éves korában egy öreg zenésztől tanult brácsázni. Tizenhét évesen már zenekarban játszott. — Ha a bárcsa a zenekarból hiányozna, az milyen lenne? — Ez kisérő hangszer, de a zene brácsa nélkül olyanná válna, mint például a gyümölcsleves cukor nélkül. (cs. gy.) Vásári hangulat a Nyírségi ősz nyitónapján. Topiscm Én úgy gondolom, a bál az bál. Olyan alkalom, amikor az ember felveszi a legszebb ruháját, mert nem munkába, nem boltba és nem piacra megy. Ehhez képest a szombati megyebál résztvevőinek jó része úgy nézett ki, mintha az utcáról szalajtottak volna őket. Végre eljuthatnánk már odáig, hogy adjuk meg a tiszteletet egymásnak, az alkalomnak és magúnknak. Legalább annyival, hogy rendesen felöltözünk. Azonban valahogy ezek az alulöltözöttek is bejutottak a szabadidőcsarnok kapuin, ugyanúgy, ahogy az a sok nyolc-tíz-tizenkét éves gyerek, akik nagy buzgalommal gyűjtögették az üres üvegeket. Nagyon szeretném tudni, hogyhogy nem szúrt szemet sem a rendezőknek, sem a bálban szolgálatot teljesítő rendőröknek, hogy kiskorú gyerekek csellengenek a bálban olyan időben, amikor már rég ágyban volna a helyük. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kedves szüleik sem hiányolták őket pizsamaosztáskor! (esk) Egy Jól sikerült kezdeményezés Olcsó hús - igazolványra Az ellenzők nem az ötletet bírálják Szomorú tapasztalat, hogy sokáig szemellenzősen elhallgattuk: Magyarországon is vannak szegények. Az a kisnyugdíjas réteg, amely a létminimum alatt él, minden segítséget szívesen fogad — foglalták össze a tapasztalatokat a közelmúltban szervezett akció irányítói. A Szabolcs Húsipari Vállalatnál Mikulás Tamás kereskedelmi osztályvezető tájékoztatott az időseknek juttatott olcsóhús-akcióról. Az indítás óta eltelt időszak eredményei: eddig 259 igazolványt adtak ki. ennek elosztásáról a Hazafias Népfront nyíregyházi városi bizottsága gondoskodott. A vállalatra az a feladat hárult, hogy előteremtse a szükséges árumeny- nyiséget és megoldja a boltban a kulturált kiszolgálást. Heícnte két napon Mire is jogosít fel ez az igazolás? Felhatalmazást ad a tulajdonosnak, hogy a húsipar Eperjes utcai boltjában minden héten csütörtökön vagy pénteken délelőtt egy alkalommal olcsó húst és -készítményt vásároljon 2 kilogramm mennyiségben. (Ez az igazolvány fél évig érvényes, de meg lehet hosszabbítani.) Téves az a híresztelés. -hogy a vállalat dolgozói is kaptak az igazolványból és vásárolhatnak vele. A tapasztalatok szerint a kedvezményt hetente rend-, szeresen 150—200 idős ember veszi igénybe, őket már szinte arcról ismerik az eladók. Panasz, észrevétel nem hangzott' el ezzel kapcsolatban. Legkedveltebb termék a húsos csont, mely az áremelés után is megmaradt a régi 22 forintos áron. Hetente 120— 140 kilogramm fogy belőle. Szívesen vásárolják a zsírszalonnát (120—140), a sertésfejet (30—40), a sertéslábat (100—120) kilogramm a heti szükséglet ezekből. Nincs különösebb igény az akcióba bevont készítményekből (disznósajt, nyírségi felvágott). Lista a rászorulókról Pintér Miklós, a Hazafias Népfront városi bizottságéHódít az igríce Meglepetés a finneknek és a finnektől Szépen alakulnak tovább a baráti kapcsolatok a finnországi Kokkola város balettiskolája és a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ Igrice táncegyüttese között. A finnek korábban jártak itt és két fellépésük volt a nyíregyházi közönség előtt, ennek viszonzására járt augusztus 20—27 között Finnországban a gyermektáncegyüttes egy kulturális delegációval, amelyet Nagy Ferenc, a művelődési központ igazgatója vezetett. Kokkola 30 ezres kisváros Helsinkitől 550 kilométerre északra, Kajaani közelében. A csoportot a repülőtéren fogadták a finn vendéglátók és már ismerősként köszöntötték egymást. Két fellépésük volt a város sportcsarnokában, egy-egy alkalommal 5— 600 néző volt kíváncsi a gyerekek produkciójára. A sikeres szerepléssel kapcsolatban Balázs Gusztávtól, az együttes művészeti vezetőjétől kértünk információt. Ügy érzik, jól sikerült a bemutakozás, ami a finnek számára több meglepetést is tartogatott. Elcsodálkoztak azon, milyen mély hagyományokat őriz ez a csoport, és különösen feltűnő volt számukra, hogy ezeket a hagyományokat ilyen nagy létszámban (41-en voltak kint) — gyerekek ápolják. Kedves gesztus volt az Igricétől, hogy a kokkolai balettosok egyik itt látott műsorszámát megtanulták, és ott előadták, amivel Sólyom Beáta, Jar- kovszki Rudolf és Molnár Roland vívott ki elismerést, a legnagyobb szólistasikert pedig Balázs Richárd aratta cigánytáncával. Meglepetésről a finnek is gondoskodtak: búcsúzáskor azoktól a családoktól, ahol vendégül látták őket, minden gyerek egy-egy vékony ezüstláncot kapott medállal, amelybe be- levésették a keresztnevét. Űjabb kapcsolatot is sikerült teremtenie a kulturális delegációnak a Kokkola közeli Kustinen néptáncfesztiváljának vezetőségével. A megállapodás szerint a jövőben ezen a fesztiválon szívesen látják majd az Igricét. (bi.) A tárgyalóteremből Mellbe szúrta az apját Negyvenhat éves apját ölte meg egy 18 éves cigányfiú. A tett a háttér ismerete nélkül borzasztó, de ha tudjuk, hogy a fiú, Farkas Jenő milyen életet élt apja mellett, bizonyos mércékig menti végső elkeseredését. Az ötgyermekes nyírbátori családban állandó volt a veszekedés, verekedés. Az anya a bűncselekmény előtt néhány hónappal elköltözött otthonról, mert nem bírta tovább alkoholista férje veréseit. Az egyszobás lakásban az apa, Farkas Sándor, a fiú, Farkas Jenő, valamint egyik lány testvére maradt hároméves gyermekével. Farkas Jenőnél 1988. december 2-án telt be a pohár. Nemcsak képletesen szólva, ugyanis a végzetes szúrás előtt alaposan leitta magát. Természetesen apjával együtt, aki annyira berúgott, hogy útközben hazafelé többször elesett. Amikor az apa hazaért, rátámadt a lányára. Mocskos szavakkal illette, meg akarta erőszakolni, majd egy késsel megszúrta a vállát. Saját lányának előző ■nap többször is tett ajánlatot. Amikor Farkas Jenő hazaért, nővére mindent elmondott neki. öccse ekkor magához vett egy jókora konyhakést és elindult megkeresni az apját. Nagyanyjánál talált rá, ahol a férfi a fiát nem akarta beengedni a házba, s az oda érkező lányát is csak mocskolta, a nagyobb nyomaték kedvéért kétszer pofon vágta. Farkas Jenő nekiug- rott, de testvére szétválasztotta őket és nyugtatta a fiút. Már ed is indultak hazafelé, amikor az apjuk utánuk kiabált, félreérthetetlen mozdulatokat tett, hasonló szavak kíséretében. Farkas Jenő ezt már nem nézte tovább, viszszaszaladt, és nagy erővel mellbe szúrta Farkas Sándort, majd a nővérével sírva közölte tettét, aztán jelentkezett a helyi rendőrkapitányságon. Farkas Sándor a szúrást követően azonnal életét vesztette, mert a kés átvágta a főverőerét. A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság a vádlott terhére rótta, hogy saját apja sérelmére követte el a bűncselekményt, ráadásul ittas állapotban. Enyhítő körülményként nagy súllyal esett viszont latba az apja életmódja, kihívó magtartása. Farkas Jenő javára írták, hogy töredelmes beismerő vallomást tett, semmit sem szépítve mondta el a történteket. Mindezeket figyelembe véve emberölés miatt 7 és fél évre ítélték, s az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta. B. A. nak titkára is pozitívan értékelte a kezdeményezést. Igaz, az akció megítélésében az elnökségük sem volt egységes. Aktív szerepet vállal-, tak gyakorlati végrehajtásban. mert a mozgalom legfontosabb feladatának tartják. hogy támogassa mindazokat a kezdeményezéseket, melyek segítenek egy-egy rászoruló rétegnek. A jó szándék értékét nem vonják le azok a telefonok, szidalmak sem, melyek elsősorban tár- sádalomkritikát tartalmaztak és nem a konkrét akció ellen irányultak. A megvalósításban nagy szerepe volt a városi tanács munkatársának, Listván La- josnénak. Elkészült egy 200 fős alaplista a rászorulókról, akiknek az igazolványukat a népfront körzeti bizottságok titkárai juttatták el. Elhúzódott egy ideig a menetközben érkezett igények felmérése, ezért fordulhatott elő, hogy egyeseknek egy hónapot is kellett várni, míg megkapták a papírt. Nincs mit szégyenkezni Néhány kezdeti gondról és félreértésről is beszámolt a titkár: háborogtak néhányan, mert azt hitték, itt olcsóbban lehet húshoz jutni, de kiderült. hogy csak egyes termékek kaphatók. — az is eredeti áron. Felrótták azt is, hogy az üzlet a város távoli részén van és az idősek nehezen tudják megközelíteni. Volt, aki szégvellte, ezért maradt távol. Pedig nincs mit szégyenkezni. A húsipar a segítségnek ezt a módját választotta, köszönet érte. Ez az igazolvány egyfajta garancia arra, hogy a vevő. ha odamegy a boltba, abban az időpontban biztos lesz olcsó hús. Dankó Mihály kapósabb Sokat panaszkodtak a kereskedők, hogy nem sikerült á nyári vásár. Nem vonzották a vevőket az árengedmények sem. Nos ezt cáfolta a Tisza Kereskedelmi KFT Bujtosi Szabadidő Csarnokban rendezett vására, ahol a DÉL- TEX leégett raktáráruház „füstöt kapott” készletét kínálták eladásra. Elsején, a nyitó napon az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A hosszú tömött sorok, több ezres vevőszám azt igazolta, hogy Debrecen után itt is nagy az érdeklődés. Mintha ingyen osztanák a 30—40 százalékkal leértékelt farmerokat. Ingerült vevők, emberfeletti erőfeszítést kifejtő, holtfáradt eladók vitatkoztak. Az emeletre zsúfolt eladótér hangyabolyra hasonlított. Nem értette meg senki, hogy még szeptember 10- ig nyitva tartanak és az 5 milliós készletből jut minden napra. Sokan utaztak be vidékről is, pedig aznap nyitott Vásárosna- ményban és Tiszaszalkán ugyanilyen vásár. Ebben a pénzszűke világban mindenki szeretne olcsóbban hozzájutni árucikkekhez, s talán ez az oka, bogy ilyen nagy a tumultus. Csak épp az emberek nincsenek egymásra tekintettel, hogy kulturáltan bonyolítanák le a vásárlást. D. M.
