Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23. H.étvégi I,nterjú Az iparos dilemmái A bőrük alatt is pénz van? — A túlszámlázás kockázatos — A gyors meggazdagodás lehetősége A kisipart, a társas magánvállalkozásokat érintő közgazdasági és jogi szabályozók változtatására a Kisiparosok Országos Szövetsége csomagtervaján- latot terjesztett be a kormánynak, amelyről az elmúlt héten tartottak munkamegbeszélést. Az előkészítő' munkákat Huray Gábor, a KIOSZ nyíregyházi építőipari alapszervezetének elnöke, az országos gazdaságszervező bizottság tagja, víz- és központifűtés- szerelő kisiparos is végigkísérte, aki korábban 18 évig az állami vállalatnál dolgozott, majd 1980-ban váltotta ki a kisipari engedélyt. 0 Eleinte öt év maszek munkát tervezett, amely miért bővült lassan a duplájára? — Ez egy bűvös kör, kilépni nagyon nehéz. Az ipari felfutás, a nyereség növelése után egy évvel kell adózni és a társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ha növekszik a jövedelmem, magasabbak lesznek az adóterhek és ahhoz, hogy a korábbi életszínvonalat tartani tudjam még több gyűrődés, még több munka kell. Ráadásul a munkák egymást hozzák, jelenleg másfél évre előre le vagyok terhelve. És nem utolsósorban a vállalatokhoz képest a sokkal magasabb jövedelem is dominál. • Ön két éve részt vett azon az egyeztető tárgyaláson, amelyen a Pénzügyminisztérium részéről az akkori miniszterhelyettes Békési László volt jelen. Hiába próbáltak a kisiparosok számára kedvező adóreformot kicsikarni, nem sikerült. Most is hasonló fog történni? — Bárhogyan hangsúlyozzák kormányszinten a kisipar, a kisvállalkozások fejlesztését, ha a jövőben az általunk javasolt szabályozók változtatásánál nem sikerül a KIOSZ-nak a kormánnyal megegyezni. Továbbra is a nagyvállalatokkal próbálnak egy kalap alá venni minket, a szükséges elmozdulás a gazdaság élénkítésére egyelőre ábránd. Pedig az ipari szerkezetváltás következtében felszabaduló munkaerőt elsősorban ez a szektor foglalkoztathatná. A túlzott mértékű elvonás és a mérhetetlen adminisztráció sem a kisvállalkozók munkáját segíti. • A múlt évben bevezetett bonyolult szabályozás, a kétcsatornás (vállalkozási adó és a személyi jövedelemadó) adórendszer mennyiben segíti a termelés növelését? — Egyáltalán nem. Az élőmunka közterhei miatt mindenki számolgat, inkább visszafogja a termelést, mert kevesebb bevételből ugyan kevesebb nyereség is jut, de egy bizonyos szinten felül már akkora az elvonás, hogy nem éri meg annyit dolgozni. Amikor egymillió adóalapom volt 750 ezret fizettem az államkasszába inkább beálltam egy 500—600 ezres középszintre, így 300—350 ezer marad. A progresz- szív adózás túlzott elvonást jelent. Ha alacsonyabb adókulcsokat alkalmaznának, a termelés megélénkülne és az állam adóbevételei sem csökkennének. Alkalmazottat sem éri meg foglalkoztatni, mert fizetnem kell utána 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot is. A TB-járulék növekedése gyakorlatilag egy adójellegű fizetési kötelezettséggé vált. 0 Korábban a kisiparosok egy tartalékalapot képezhettek adómentesen, amelyről a beruházásokat, gépesítéseket finanszírozták. Ez is, csakúgy mint a kisiparosok 200 ezer forintos vámkedvezménye megszűnt. Hogy lehet akkor fejleszteni? — Sokszor nincs miből. Korábban a tartalékalapból vásároltam egy menetvágógépet 200 ezerért, egy Hiltit, ami 80 ezer, egy Aro-t 200 ezerért. Most nincs lehetőség az adómentes alap képzésére és emiatt elsősorban a szintentartás a cél, fejlesztésre egyre kevesebb jut. Azt sem értem, hogy az induló kisiparosokat miért nem támogatják egy bizonyos jövedelemszint eléréséig adókedvezménnyel vagy adómentességgel. Egyre nő a munkanélküliek aránya, akik tőke hiányában csak tervezgethetnek, megvalósításra nincs módjuk. Jelenleg, akik a személyi jövedelemadó fizetésre jelentkeztek be, progresz- szív adóval, akik viszont nyereségadó alá tartoznak, nyereségadóval terhelt jövedelemből tudnak fejleszteni. Mindezek akadályozzák a műszaki fejlesztés növelését. Újra a fejlesztési célú adómentes tartalékalap bevezetését javasoljuk. • Mennyire tudták a kisiparosok a kétcsatornás adórendszerhez kapcsolódó bonyolult adminisztrációt elsajátítani? — A legtöbb kisiparos inkább dolgozni szeretne, mint állandóan adminisztrálni. Pénztárkönyv, napló- főkönyv, megint pénztárkönyv, mire megszoknánk az egyiket, változtatva kapjuk a másikat. Annyi sort kell vezetni, hogy egy kir naros pénzügyi szakember is egyben: az ÁFA-visszc intés, az alkalmazott bruttó fizetése, táppénze, ha többet vontam le tőle adóba, akkor vissza kell igényelnem. Ha késik valamilyen befizetés, havi 2 százalékos késedelmi kamatot rónak ki. Sokszor az adóhatóságoktól sem kapjuk meg egy- egy vitás kérdésre a választ azonnal csak 30 napon belül. Nem csoda, ha a kisiparos inkább fizet egy-egy pénzügyi szakembernek, aki az összes adminisztrációt elvégzi. Ráadásul az egyéni kisvállalkozók jelentős hányada olyan kis jövedelemmel rendelkezik, amely nincs arányban a jelenlegi adózással. Könnyítésként átalányadózást várnánk. Az sem ártana, ha megvizsgálnák egyes szakmákban a fix adókulcsok bevezetését, például a személy- és teherfuvarozóknál. • A kisiparosok egyik csoportja általános forgalmi adóval, a másik ÁFA nélkül számol. Ugyanúgy a megrendelőknél egyik érdeke, hogy ÁFA mentesen számolják ki a termék árát, a másik viszont a visszaigénylés miatt követeli, hogy beleszámolják az ÁFA-t. Hogy lehet ebben eligazodni? — Bármelyik kisiparos, ha egy munkát elvállal, vásárolnia kell anyagot, amelynek árába bekalkulálták az ÁFA-t. Ezeket először ÁFA-mente- sen kell lekönyvelnem, majd a végösszegnél ÁFA- val. De mindezek változhatnak, ha a Központi Statisztikai Hivatal a terméket vagy szolgáltatást bevagy átsorolja. Ezzel adókulcs-változtatást végez. Az sem mellékes, hogy ezek az adókulcsok igen magasak, gerjesztik az inflációt, és a már előbb említett adminisztráció is csak növekszik. Javaslatunk az általános 20 százalékos adókulcs bevezetése, emellett egyes tevékenységekre 0, 5, 10 százalékos adókulcsok alkalmazása a tárgyi mentesség megszűnése mellett. • A KIOSZ vezetői kedvezményeket próbálnak megteremteni a kisiparosok számára. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy egy vállalkozó csak akkor kap kisipari engedélyt, ha belép a KIOSZ-ba. —Igaz, de az is, hogy a közeljövőben önkéntesség alapján lehet belépni a KIOSZ-ba, de várhatóan ez csak 1991 -tői lesz érvényes. Persze most valamennyi érdekképviseleti szervnél az kerül előtérbe, hogy mit tud nyújtani tagjainak. Tájékoztatást ad az új jogszabályoktól a KIOSZ, vagy a főkönyv vezetésében segít, ha vitám van a megrendelővel vagy neki velem, akkor megpróbálja rendezni a vitás kérdéseket. De egy árellenőrzéskor vagy az adóhatósággal szembeni konfliktusban nem tud megvédeni. • A kisiparosok néhány százaléka nem várva meg a lehetséges változtatásokat kiskapukat keresve próbálják meg az adóhatóságot, a TB-járulék fizetését kijátszani. A gyors meggazdagodás reménye is ezt erősíti? — Egyre kevesebb ezek száma, hiszen rájöttek, hogy saját magukat vezetik félre. Például ha én egy alkalmazottat 4—5 ezer forint fizetéssel jelentek be és adok neki 10-^-11 ezer forintot csak azért, hogy kevesebb TB-járulékot fizessek. De ezzel az adóalapom nem csökken, így a feketepénz után is progresz- szíven adózom. A törvényes keretek mellett az igazán gyors meggazdagodás lehetősége kizárt. Ha anyagmentes szolgáltatást végez, akkor korszerű gépek, járművek kellenek, amelyek folyamatos pótlása jelentős pénzt emészt fel. Egy alkalmazott órabére pedig sokszor eléri a száz forintot is, ehhez be kell fizetni a 43 százalékos TB-t, valamint a saját fizetési kötelezettsége mind-mind nyeli a pénzt. A túlszámlázás kockázatos az évenkénti ellenőrzések miatt. Ügyeskedők mindig vannak és mindig lesznek, akik óriási pénzekre tesznek szert. • A kisiparosokat víz-, villany-, gázfejlesztési hozzájulásnál mint jogi személyt veszik figyelembe. Mennyire érvényes ugyanez fordítva, ha nem befizetésről hanem kölcsönről van szó? — Erre már szigorú szabályok érvényesek. Hiába lehet egy kisiparosnak 8—10 millió brutttó termelési értéke, ha 100—200 ezer forintos hitelnél magas keresetű kezesek, szükségesek. Közvetlenül agyártótól sem vásárolhatunk, a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrés minket terhel. Ha a kisiparos kft.-t alakít, amire már Nyíregyházán is van példa, akkor azonnal jogi személyként már vásárolhat a gyártótól. • Ön szerint a magánszemélyek által eddig tiltott vagy külön engedélyhez kötött tevékenységeket (temetkezés, devizás idegenforgalom, nyomdaipari tevékenység) érdemes-e korlátozás nélkül felszabadítani? — Szerintem az nem megoldás, hogy mindenki azt csinál amit akar, bármilyen vállalkozásba belefoghat. Ennek utólag komoly jogi következményei lehetnek. A lista felülvizsgálatára viszont mielőbb szükség lenne. • Úja jban egyre többet hallunk arról, hogy egy-két kisiparos tönkrement. Milyen lehetőségük van az újrakezdésre? — Az már maga előrelépés, hogy a különböző hatóságok elfogadják a tényeket, hogy a kisiparos fizetésképtelenné vált, tönkrement. Három-négy éve ezt el sem tudták képzelni. Ilyenkor támogatásra nincs lehetőségük, hiszen a 300 ezres újrakezdési kölcsönre valamint a munkanélküli-segélyre nincs lehetőségük. Pedig a munkahelyteremtő beruházásokra fordított pénzekből egyre többet lehetne azokra a kisiparosokra fordítani, akik a korábban tönkrement kisiparosokat illetve a munka- nélküli segélyből élő egykori vállalati, szövetkezeti dolgozókat alkalmazzák. A leendő szakmunkások foglalkoztatását sem segíti elő az, hogy a kisiparos ha munkát ad egy tanulónak, évi 6-8 ezer forint kedvezményt kap, míg neki 30-40 ezer forintba kerül évente. Külön lehetne azokkal a kisiparosokkal is foglalkozni, akik a népgazgaság számára kiemelten fontos tevékenységet folytatnak (importkiváltás, környezetvédelem, energiatakarékosság, orvosi eszközök gyártása). Meg kellene vizsgálni, hogy nekik milyen plusz kedvezményeket lehetne adni. • Az alkalmi fizikai munkavállalók bérének kifizetésére kétezer forint alatt lehetőség van az egyszeri 20 százalék levonásával. Ez nem jelentene megoldást a munkanélkülieknek? — Akik ilyen munkát vállalnak többségben nem kvalifikált munkaerő, ráadásul az ilyen kifizetéseket mindig más-más tevékenységhez kell kötni. Nekem kedvező, mert csak a bérének 20 és nem 43 százalékát kell levonni, de ez nem lehet rendszeres. A vándormadarakat pedig nálunk is csak akkor becsülik, ha jó szakember. 0 A bőre alatt is pénz van, halljuk a rosszmájú megjegyzést a kisiparosokra, sokszor jogosan. Egyfajta kiugrási lehetőséget vélnek az emberek a magánvállalkozásokban. Vajon újra vissza jön a maszekvilág? —Nem hiszem. Az óriási tőkeigény miatt kevesen vállalkozhatnak igazán jövedelmező tevékenységre. Ha csak a saját tevékenységemet nézem, ahhoz, hogy évi 500—600 ezer bevételem legyen, legalább egymilliós befektetés szükséges. • Köszönöm az interjút. Máthé Csaba 5 ...jogos az a megállapítás, hogy a nyilvánosság és a szabadság fogalma egymástól elválaszthatatlan. Mindezt a minap hallottam, amikor a Nyíregyházán szervezett Demokrata Műhely Klub a nyilvánosság társadalmi jelentőségéről szervezett vitát. Csakhogy a nyilvánosság fogalmát, gyakorlatát manapság sokan félreértik, megjelennek a szélsőséges vélemények, s hovatovább egyesek összetévesztik a szabadságot a szabadossággal. Tudom, tudjuk, hogy a szélesre tárt nyilvánossággal a hallgatás korábbi gátjai szakadtak fel, előkerülnek a régi, elfojtott—.v tegyük hozzá, jogos—sérelmek, ám mellettük előkerülnek a hullámlovasok, akik nem azt nézik, hogy egy új típusú országépítésbe kezdtünk, amikor a régi, bukásra ítélt modellt akarja felváltani az ország sorsáért aggódó MSZMP-tag éppúgy, mint az ellenzék reális erői, hanem csak a maguk boldogulását, karrierjét ápolják a nagy szavak köntösébe bújva. Meg kell szokni, hogy egymással ellentétes vélemények is megjelennek, rá kell jönni, hogy akár egy párton, egy mozgalmon belül is lehetnek eltérő nézetek, egyes részkérdésekben más megítélések. S ha mindez nyilvá-' nosságra kerül, akkor szélesedik ki igazán a demokrácia. Az már szerintem a politikai vitakultúra további fejlődésének záloga, hogy nézetek, eszmék csapjanak össze, ’s 'ne egyes emberek húzzák le a másikról a keresztvizet. Visszautalnék az imént említett vitára, ahol az előadó a mai viszonyaink között a tolerancia és az empátiakészség együttes megjelenését hiányolta. Nem véletlenül, mert tisztességes vitát valóban csak úgy lehet lefolytatni, ha tiszteletben tartjuk a másik véleményét is, de a sokat emlegetett nemzeti közmegegyezés sem alakulhat ki a főbb kérdésekben akkor, ha a vitapartnerek nem tisztelik a másik meggyőződését, ha mindenáron a maguk véleményét akarják ráerőltetni a másikra. S ehhez kell az empátia, a beleérző képesség, hogy a másik oldalon álló fél helyzetét, az abból aódóan lehetséges cselekvési irányait is megértsük. Tanulási időszakban vagyunk, egyes vélemények szerint nem évek, hanem akár évtizedek kellenek ahhoz, hogy valóban kiteljesedjen az unos-untalan hangoztatott demokrácia. Am közben azt is tudjuk, hogy kevés az időnk, az ország helyzete — különösen a gazdaság állapota — nem teszi lehetővé, hogy sokan meditáljunk, maradjunk a megszokott keretek között. Csakhogy a gyors ütemű változtatás veszélyekkel is jár. Azonban ennek a tudatában kellfelvállalnunk azokat a tennivalókat, amelyek szükségesek a piac- gazdaság kiteljesítéséhez, az európai felzárkózáshoz. Reálisan azt is fel kell mérni, hogy ezen az úton harcolni kell a régi beidegződések ellen, a régi hatalmi struktúrát meg kell változtatni. Sőt még arra is gondolni kell, hogy minden harc óhatatlanul veszteségekkel, nem egy esetben fölösleges áldozatokkal jár. Jómagam azzal is tisztában vagyok, hogy épp a mostani állapot alkalmas arra, hogy politikai szélkakasok kukorékoljanak a leghangosabban, hogy zavarosban halászók használják ki a gazdasági élet hullámveréseit. S most újra vissza kell térnem a nyilvánosságra, arra az eszközre, amely nemcsak felszabadít véleményeket, indulatokat, hanem amely ellenőrzést is teremt. Mert igen hamar kiderül, ha a szó és a tett egysége nem valósul meg valakinél, nincs jobb ellenszere a kiskirályok elleni harcnak, mint a viselt dolgok nyilvánosságra hozása. Nem valamiféle váj- kálásra gondolok mások magánéletében, sem a csúsztatásokra, a félmondatokra, hanem az őszinte szóra, mert szerintem ennek az ázsiója fog egyre inkább megnőni ebben az országban, ha igazán boldogulni akarunk. Lányi Botond || Kelet ^ Hiajprorsil Hétvégi melléklete m
